Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-03 / 101. szám, csütörtök
LA UTCA 2007. május 3., csütörtök 4. évfolyam 18. szám A Kersék János Kör harmadszor rendezte meg a néptáncosok, kézművesek és a kíváncsi gyerekek délutánját Tavaszváró, néphagyományok A garamszentgyörgyi Duba Tájház lelke, Duba Gizella csuhévirágok készítésére tanítja a lányokat (Göbő Judit felvételei) alapszervezetének elnöke, Marsall András. Volt háromemeletes torta, Ipoly menti bor és gyári üdítő, szíves kínálás, eszem-iszom, dínom-dá- nom, ahogy egy igazi keresztelőkor szokás és dukál. Az ipolyszakállosi Gézengúzokat Marsall Krisztina vezeti, Horváth Krisztina az asz- szisztense, mindketten lelkes szülők. A fiatal csoport először lépett fel nagyközönség előtt, az alapokat tanulgatták mindmostanáig. Tizennégy játékkal ismerkedtek meg a próbákon, és ők egy azokból válogatott játékfüzérrel csalogatták a tavaszt. Négy kézműves segítségével lehetett különböző játékokat, dísztárgyakat készíteni. Baran Ivett, a lévai alapiskola nevelőnője arra tanította az érdeklődőket hogyan lehet méhviaszból virágot varázsolni, Szabó Ildikó lévai óvónővel pedig szénafigurákat lehetett csinálni, csigát, csibét, bábut. A garamszentgyörgyi Duba Gizella, aki a néphagyományok szerelmese és a Duba Tájház vezetője a fiúkkal frászkarikát, egy régi ügyességi játékot készített, a lányokkal pedig csuhévirágokat. Farkas Maja Felsőtúrról érkezett, a gyöngy- és drótékszerek fűzésének és hajtogatásának rejtelmeibe avatta be a vállalkozó kedvűeket. A zselízi Gereben együttes húzta a talpalávalót a rendezvényen, a tagok mind az Óbudai Népzenei Iskola tanulói. A táncházon Juhász Eszter sárközi és déldunántúli játékokat tanított, együtt énekelte mindenki, hogy „Érik, érik a dinnye...”, Juhász Sándor pedig moldvai táncok és a dunántúli ugrás lépéseit és figuráit oktatta. A lévai Kersék János Kör harmadik alkalommal várta a tavaszt Tavaszváró című zenés, táncos, kreatív délutánjával, a néphagyományok jegyében. FORGÁCS MIKLÓS A napokban a Družba kultúrház esztrádtermében délután kettőtől este hatig múlatták az időt együtt néptánccsoportok és kézművesek, kíváncsi gyerekek és felnőttek. Négy néptáncegyüttes lépett fel a kellemes hangulatú délutánon, melynek a városi művelődési központ volt a társszervezője, és a kulturális tárca anyagi támogatásával jött létre. Az Érsekújvári járásban található Bartból érkezett Bíbic Néptáncegyüttes három hónapja alakult, és a lévai bemutatkozása mindössze másodüt fellépésük volt. A csoportot Bartal Mónika, a Csemadok helyi alapszervezetének elnöke vezeti. A község Juhász Eszter néptáncpedagógus és kultúraszervező szavai szerint Kéméndtől jobbra, Szőgyéntől pedig balra található, és igazi kurtaszoknyás falu. A táncosok Mácsik Katalin stilizált népviseleteiben ropták, ő varrta az idén tíz éves szőgyéni Iglice ruháit is, és a Tavaszvárón ugyancsak fellépő ipolyszakállosiak viseletéit is. A lévai Virgonc Néptáncegyüttes, mely a Juhász Gyula Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola mellett működik, két éve alakult, Juhász Eszter vezeti és sárközi eszközöst, valamint lassú és friss csárdást jártak. Nagysallóból érkezett a Mákvirágok Gyermektánccsoport, melyet Németh Katalin vezet. Az 1999-ben alakult együttes, mely így a fellépők között a rangidős volt dunántúli ugrást mutatott be. Ipolyszakálloson a tanév kezdetén alakult meg a néptáncegyüttes, és Lévára még szó szerint névtelenül érkeztek. A Kersék János Kört kérte fel a csoport a keresztszülőség- re, és a rendezvényen került sor a keresztelő-felavató szertartásra. Az egymás mellé sorakozott táncos-gyerekeket egy-egy botütéssel avatta névtelen tánccsoport tagjaiból Ipolyszakállosi Gézengúzokká a KJK vezérkara, Göbő Sándor, Göbő Judit és Duba Katalin. Eljött a község apraja-nagyja, büszke szülők és hozzátartozók, Ipoly- szakállos polgármestere, Gasparik Kálmán, az alapiskola igazgatónője, Baka Ágnes, a Csemadok helyi A zselízi Gereben együttes tagjai A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Nyári angoltábor Szeretném, ha a fiam elmenne nyáron nyelvi táborba, most 8 éves. Azt mondja, nem akar nyáron is tanulni. Hogyan győzzem meg, hogy ez neki is jó, és közben még szórakozhat is? Jelige: Nyári tábor Fiának e mögött a kijelentése mögött nyüván sok minden más is van, nem csak az, hogy nem akar nyáron is tanulni. Lehet, hogy éppen ez a legkisebb gondja, csak a többit nem akatja érvként felhozni, mert attól fél, gyávának, gyengének vagy anyámasszony katonájának néznék. S mivel a felnőttnek is jár a munka után a pihenés, gondolta, nem szégyen az, ha ő is erre hivatkozik majd. Mivel még csak nyolcéves, nem tudom, volt-e már hosszabb ideig távol a szüleitől. Iskolában, baráti körben hallhatott olyan esetekről, amik Uyen és ehhez hasonló táborokban megestek, s joggal válthatnak ki belőle félelmet és szorongást. Félhet attól, hogy mihez kezd majd akkor, ha nem válik be a szobatársa? Nem értik majd meg egymást? Esetleg sokkal nagyobb és erősebb lesz, mint ő, és fizikai elő-* nyét arra fogja felhasználni, hogy parancsolgat majd neki, s arra kényszeríti, ő legyen a rendfenntartó a szobájukban, tartsa rendben az ő ágyát és dolgait. Vannak olyan gyerekek is, akik elveszik a másüt pénzét, de megtiltják, hogy ezt jelentse a tábor vezetőségének, vagy megmondja a szüleinek. Az is lehet, hogy nagyon szereti az otthoni ételt, amit a mama vagy nagymama készít el, s van már némi keserű tapasztalata az idegen konyhákkal. Vagy sokkal kellemesebb időtöltésnek tartaná, ha elutazhatna valamelyik rokonhoz, nagyszülőhöz, keresztszülőhöz, olyanhoz, ahol hozzá hasonló korú gyerekek vannak, s azokkal önfeledten játszhatna, s kitalálhatnának olyan időtöltést, amiről most még csak nem is álmodnak. A lényeg az, hogy sok új, és nem mindennapi élményre tegyenek szert. Az sem kizárt, csak egyszerűen otthon szeretne lenni, hisz az is csábító lehet, hogy csak lustálkodni fog, nem kell reggel korán kelnie, nincs iskola, házi feladat, csak úgy mennek a napok egymás után minden kötelezettség nélkül, ő pedig azt csinálhat, amit akar. Ilyen szabadság is jót tesz időnként, ha kedvére küustálkodhatja magát. A kisfia szert tehetett olyan információkra is, amik ugyan valótlanok, de ő ezt nem tudhatja, ám ezek is gyengítik a bizalmát a nyári táborok fránt. Mivel nincs, aki megcáfolja őket, ezért igaznak hiszi ezeket. Vagy az is lehet, hogy a félig haüott híreket egészítette ki magában olyanokká, amik félelmet keltenek benne. Ezért üljenek le nyugodtan elbeszélgetni arról, hogy müyen kellemetlenségeket, veszélyeket rejt magában egy üyen nyári tábor. Mi minden rossz és kellemetlen dolog történhetne ott vele? Mit tudott meg másoktól, hogyan jártak pógfeuAjfe Dr. Hadas Katalin pszichológus rul? Miket haüott? Miért gondolja, hogy mindaz a borzalom igaz, amit haüott? Sikerült jó, keüemes élményekről szóló beszámolót is haüa- nia? Ismer olyanokat, akik jól érezték magukat üyen táborban? Mondott valaki jót is valamelyik nyári táborról, vagy most az a divat, hogy mindent leszóljanak, megkritizáljanak? Eleve gyanús az az alak, aki ilyen helyet jónak lát? Ha tisztázták félelmeinek, szorongásainak okait, s ezeket tudják racionaÜzálni, akkor térjenek rá a nyári tanulás témájára. Arra, hogy nem tanulni nem lehet. Ha azt is tanulásként fogjuk fel, amit tapasztalunk, másoktól haüunk, s levonjuk belőle a számunkra felhasználható következtetést, akkor tényleg nem lehet úgy jámi-kelni a nagyvüág- ban, hogy közben ne tanuljunk. Szegény és szerencsétlennek mondható az az ember, aki üyen történésekből képtelen levonni a tanulságot. A nyári táborban töltött idő sem csak tanulásból áü majd. S maga a tanulás sem úgy zajlik, hogy a könyv és füzet felett fognak görnyedni, hanem játékos formában, fokozatosan elsajátítva egy- egy játék vezényszavait, más nyelven is megérti majd a játék szabályait. Vagy például étkezésnél megtanulják egyes ételek elnevezését, a terítékét, a napszakokat. Észre sem veszi majd, müyen mindenféle helyzetben tanulnak majd. Felelte- tés nem lesz, bizonyítványt nem adnak, itt mindenki azért tanul majd, hogy képes legyen megértetni magát idegenekkel is, s nem azért, hogy jó jegyet vigyen haza, mint az iskolából. Önöknek, szülőknek az lesz a jutalom, ha minél többet megtanul az idegen nyelvből. S lesz még egy előnye: szeptemberben, ha újra megkezdődik az iskola, plusz tudással rendelkezik majd, aminek később is hasznát veheti. Ünnepelt es emlékezett a prágai diákklub 50 éves az AED KOKES JÁNOS zóján elhangzott: az AED komoly szerepet játszott a felvidéki maMegalakulásának félévszázados jubüeumát ünnepelte a hét végén Prágában az Ady Endre Diákkör (AED), amely napjainkban az egykori Csehszlovákia területén a legrégebben működő magyar diákklub. A diákkört 1957-ben hozták létre a cseh fővárosban tanuló szlovákiai magyar főiskolások és egyetemisták, s az dacolva az elmúlt öt évtized történelmének változásainak viharaival máig is működik és szinte élő legendává vált. Az Ady Endre nevet a hatvanas évek közepén vették fel az abban az időben már rendszeresen összejáró prágai magyar diákok, mondta el az emlékünnepségen Duka Zólyomi Árpád, az Európai Parlament mai képviselője, aki akkoriban a klub vezetője volt. Tánczos Zsolt, az AED mai elnöke a volt klubvezetőkkel való találkozó során, amelyre pénteken este a Prágai Magyar Kulturáüs Intézet zsúfolásig megtelt nagytermében került sor, kifejtette: jelenleg mintegy 250 tagjuk van, akik rendszeresen összejámak és különféle kulturális, társadalmi valamint sportakciókat szerveznek. Ilyenek például a gólyaavatás, a Rimet foci kupa, a Klampár Tibor és a Polgár lányok asztaltenisz bajnokság, a március 15-e alkalmával megrendezett nagy „márciusi buü”, amelyre a szlovákiai, magyarországi és erdélyi magyar diákkörök képviselői feljönnek Prágába. Népszerűek a közös színház- és múzeumlátogatások, kirándulások vagy a rendszeres pénteki összejövetelek a Hrádek nevű, a felvidéki magyar fiatalok között mára már legendássá vált prágai kocsmában. Az Ady kör meüett -.a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége prágai helyi szervezetének támogatásával - néhány éve újra megalakult a Nyitnikék néptánc- csoport is. Ezen a néven már a hetvenes években is nagysikerű néptánccsoport működött Prágában. A szombat esti hivatalos ünnepség és közös vacsora keretében a két együttes tagjai közösen táncoltak. Az adysoknak 1994 óta Knédfi néven „rendszertelenül” megjelenő lapjuk is van. Áz egykori klubelnökök találkogyarság társadalmi életében is. A hatvanas évek második felében az AED volt az egyik legfőbb kezdeményezője a Magyar Ifjúsági Szövetség létrehozásának, amelyet az 1968-as „prágai tavaszként” ismert reformmozgalom erőszakos eltip- rása után az akkori kommunista hatalom betiltott. A hatvanas évektől kezdve az adysok felvidéki magyar honismereti túrákat is szerveztek, amelyeket később a hatóságok szintén betiltottak. Ugyancsak a hatvanas évektől kezdve a klub rendszeresen tájékoztatja a szlovákiai magyar középiskolákat a prágai és a csehországi továbbtanulási lehetőségekről. A hetvenes évek első felében az AED gyakorlatilag „ülegálisan” működött, hiszen nem volt tagja a rendszer által 1970-ben újonnan létrehozott Szocialista Ifjúsági Szövetségnek. Az évtized végén aztán a szlovákiai magyarok kulturális szervezete, a Csemadok karolta fel az adysokat, s a klub a Csemadok újvári helyi szervezetének Prágába kihelyezett tagozataként működött immár törvényesen — fejtette ki Salamon Lívia, aki mint egyedüli nő a hetvenes évek második felében áüt a klub élén. A szövetségi csehszlovák áüam kettéválása (1993) után egy időre megcsappant a prágai magyar diákság száma, mert a csehországi tanulásért a szlovákiai áüampol- gároknak fizetniük keüett. Miután azonban újra ingyenes lett a csehországi tanulás, a prágai főiskolákon és egyetemeken ismét mintegy 300-ra nőtt a felvidéki magyar fiatalok száma, s az AED helyzete is újra megszüárdult. A szocialista évtizedekben egy- szer-kétszer magyarországi elnöke is volt az AED-nek, de voltak olyan időszakok is, amikor Budapest hivatalosan „nem tanácsolta” a magyarországi magyar diákok kapcsolattartását az adysokkal. A prágai magyar diákélet jelenét és múltját fénykép- és dokumentumkiállítás mutatta. Bővebb információkat az érdeklődő az Ady Endre Diákkör hivatalos honlapjáról szerezhet, amely a http://aed.kle- not.cz/web/ címen található a világhálón. A verseny témája Komárom múltja volt Helytörténeti vetélkedő KARAFFA ATTILA A közelmúltban immár negyedik alkalommal rendezték meg azt a helytörténeti vetélkedőt, amelyet A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma, Komárom önkormányzata és a Szüllő Géza Polgári Társulás hozott létre, hogy a városban tanuló diákok Komárom történelméről számot adhassanak és felkészülésük alatt is jobban megismerkehessenek Klapka, Jókai, Lehár városával. A. múzeum dísztermében megtartott versenyen a Béke utcai Jókai Mór alapiskola, a Munka utcai alapiskola csapatai, valamint az Eötvös utcai alapiskola diákjai voltak jelen. A verseny lebonyolítója Paterka Pál múzeumpedagógus volt, aki jó kapcsolatokat ápol a komáromi és a környékbeli iskolákkal is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már számos diáknak tartott múzeumpedagógiai előadásokat és munkájára nagy igény mutatkozik az iskolák felől. Munkájáról a tanárok is elismerően nyüatkoznak. A zsűri elnöke Mácza Mihály helytörténész volt, aki számos könyv írója és a város történetének igaz krónikása. A több fordulóból álló verseny vágeredménye a következőképpen alakult: 1. Jókai Mór Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Csapattagok: Morávek Bence, Magyar György, Tóth László. Felkészítő tanáruk: Szitás Márk. 2. Munka utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola. 3. Eötvös utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola. A csapatok könyvadományban részesültek, valamint az 1. helyezet egy jutalomkiránduláson is részt vehet majd.
