Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-15 / 110. szám, kedd
16 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 15. www.ujszo.com A helyi adókról szóló törvény módosítását tervezik Törölnék a mezőgazdasági gépek útadóját ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A pénzügyminisztérium által előterjesztett törvényjavaslat értelmében, amellyel a helyi adókról szóló törvény módosítását tervezik, a szakminisztérium olyan javaslatot is beépített a tervezetbe, amelynek alapján megszüntetnék a kifejezetten mezőgazdasági vagy erdő- gazdasági célra használt gépek után fizetendő útadót. Ezek a gépek a törvénytervezet módosításának elfogadása után már nem szerepelnének a gépjárművek használata után fizetendő adófizetésre kötelezettjárművek között. A pénzügyi tárca által kidolgozott, jelenleg véleményezési eljárásban levő törvénytervezet a jövő évtől a gépjárművek használata után kötelező adó fizetésében azt is javasolja, hogy az előző évben fizetett adó mértéke alapján kiszámított előlegfizetéses rendszerre térjenek át. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy ha a vállalkozó által fizetett útadó az előző esztendőben meghaladta a húszezer koronát, a rákövetkező évben negyedévenként kell az említett összeg egynegyedét előlegként befizetnie. Abban az esetben, ha az előző évi adókötelezettsége ezen a területen meghaladta a 250 ezer koronát, havi előleget kellene fizetnie. Az éves adóelszámolásban, amelyet a következő év január végéig kell benyújtani, az esetleges hiányt rendezné, a túlfizetést viszont a következő előlegéből vonnák le. A pénzügyminisztérium javaslata egyébként megszüntetné az in- gadanadók befizetése terén eddig alkalmazható kivételeket, és a jogkört ezen a téren az adó beszedésére illetékes települések kezébe adná. Úgyszintén bővítené a hatáskörüket az ingatlanadók szintjének meghatározásában, ezt közvetlenül a helyi rendeletek szintjén kellene meghatározni. Ugyanakor ez csak egyik lehetőség lenne abban az esetben, ha az adózó nem a termőföld szakértők által meghatározott értéket adná meg a bevallásában. (Forrás: rppk) (Illusztrációs felvétel A Slavia Capitalé lett a Palma-Tumys A bioüzemanyagra összpontosítanak ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A szlovák piacon egyik meghatározó növényiolaj-feldolgozó vállalat, a Palma-Tümys részvényeinek 71,9 százalékát vásárolta fel nemrégiben a Slavia Capital pénzügyi csoport, amely a cég meghatározó tulajdonrészének megszerzésével az olajnövények feldolgozásában és a bioüzemanyagok gyártásában kíván komoly szerepet vállalni az ágazatban. Az olajfeldolgozó tulajdonrészének megszerzéésért a hazai agrárágazatban egyre komolyabb szerepet vállaló Babis cégcsoporttal versenyzett. A Palma-Tumys gyártási programjában jelenleg a növényi olajok és zsírok valamint a metilészter előállítása a meghatározó. A cég jelenlegi gyártási kapacitása megközelítőleg 41 ezer torma metilészter évente, amelyet ún. MERŐ néven a kőolaj alapú üzemanyagokhoz kevernek. A pénzügyi csoport ennek a terméknek a felfuttatásában és előállításának jelentős bővítésében lát komoly üzleti lehetőséget, annál is inkább, mivel a csehországi gyárában (Agropodnik Jihlava) további 110 ezer torma metilészter előállítására van lehetősége. A tervek szerint az említett összevont gyártási kapacitással már komoly erőt képviselhet a bioüzemanyagok piacán. A sajtóban megjelent információk alapján az olajfeldolgozó cég új tulajdonosa, amellett hogy a bioüzemanyagok kiegészítőjének gyártására koncentrál, fejleszteni kívánja a növényi-olaj gyártást is. (sz) (Illusztrációs felvétel) A mezőgazdasági termelés alapfeltétele a termőföld, ne váljunk meg tőle ok nélkül Saját földünkön bérmunkásként? (Illusztrációs felvétel) A szlovákiai mezőgazdasági termelővállalatok vezetőinek a napi problémák kezelése mellett egyre gyakrabban kell szembenézniük azzal a nyomással is, amely a termőföld itteni piacán zajló folyamatok eredményeként az alapvető termelési eszköz megtartását célozza. ÚJ SZÓ-INTERJÚ A lakszakállasi mezőgazdasági szövetkezet elnöke már számtalanszor hangot adott annak a véleményének, hogy a hazai agrárvállalkozók földhöz jutási esélyeit a kormányzatnak is támogatnia kéne. Félő ugyanis, hogy az ide betelepülő külföldi agrárvállalkozások kedvezőbb anyagi helyzetük révén rövidesen kivásárolják a hazaiak alól a földet. A témáról Lelkes Péterrel beszélgettünk. Amióta az EU tagjai lettünk, a szlovákiai agrárvállalkozók tevékenységének irányát is a közös agrárpolitika határozza meg. Egyes vélemények szerint ez a legbonyolultabb, a legköltségesebb és a legellentmondásosabb politika az európai közösség irányításában... Számunkra valóban úgy tűnik, hogy a közös agrárpolitika csak a nevében közös, valójában kettős megkülönböztetést alkalmaz. Csak az arányok kedvéért érdemes ösz- szehasonlítani az adatokat: miközben az unió tíz új tagállamában a mezőgazdasági földterület a 25 tagú közösség mezőgazdasági termőterületének 22 százalékát alkotja, a közös agrárpolitikára szánt közveüen támogatási, csomagból csak mintegy 7 százalék jut a számára. Nem beszélve arról, hogy a támogatási szintek kiegyenlítéséhez nemzeti támogatásra is szükség van, s az előző évek tapasztalatai szerint a kormányzat nálunk még ezen a téren sem teljesítette a lehetséges támogatásokat, így a hazai agrárvállalkozók még az új tagországok közötti megmérettetésben is kénytelenek voltak a rövi- debbet húzni, lévén, hogy a támogatási szint nálunk elmaradt a szomszédos országokétól. A belső piacok szabaddá tétele ilyen feltételek között jelentős hátrányt és eleve pozícióvesztést is jelentett a hazai agrárszektor számára. Mindnyájan szemtanúi és gyakorlatilag kényszerű szemlélői voltunk és vagyunk annak, hogy a magasabb szintű támogatással és jelentős mértékű műszaki főlénnyel rendelkező külföldi konkurencia hogyan szorít ki bennünket, hazai gazdálkodókat a belső piacainkról. A zöldségfélék, a burgonya, a gyümölcs, újabban a sertéshús behozatala az ország kereskedelmi mérlegében is megmutatkozik, s lassan de biztosan egyre inkább behozatali országgá válunk az alapvető agrártermékekből, amelyet az áruházi láncok üzletpolitikája is támogat. A meglévő kvótarendszerek tovább nehezítik hazai agrárágazat termelési potenciáljában rejlő lehetőségek kihasználását. Elég például a tejkvóták hatását ecsetelni a hazai tehénállomány létszámának csökkenésében. A növekvő produktivitás, a magasabb tejhozam a tehenek számának csökkenését hozta magával. A cukorkvóták csökkentése, majd térségenkénti felszámolása szintén az új uniós tagországokat érintette érzékenyen. Ugyanakkor az ország mező- gazdaságát a több mint másfél évtizede tartó átalakulási folyamat eredményeként vagy annak ellenére, még mindig a relatívan nagy gazdaságok jellemzik, amelyek művelt területük alapján többszörösen meghaladják az uniós országokban általánosan elfogadott üzemméretet. Ki tudjuk használni az ebből fakadó helyzeti előnyünket? Ez a helyzeti előny számunkra paradox módon inkább hátrányt jelent, ugyanis az európai agrárvállalkozások, amelyek a saját országaikban környezetvédelmi és egyéb megkötések miatt kinőtték a kereteiket, a további fejlődéshez nálunk találnak ,jó talajra”. Ebben olyan tényezők segítik őket, mint az itteni földtulajdon rendezeden- sége, a gyermekcipőben járó földpiac, a földtulajdon megszerzéséhez szükséges belső források hiánya, stb. Egy nyugati agrárvállalkozónak a szlovákiai gazdálkodóhoz képest jóval könnyebb előteremtenie azokat a forrásokat, amelyekre mondjuk egy szlovákiai földvásárláshoz szüksége van. Mi ennek az oka? Ismeretes, hogy a szlovákiai agrárvállalkozások zöme bérelt földterületen gazdálkodik. A földtulajdon rendezetíensége gyakran már eleve kizáró oka annak, hogy a hazai agrárvállalkozók a földvásárláshoz hosszú távú, esetenként kedvező kamatú hitelhez jussanak. Egyrészt az anyagi lehetőségeik korlátozottak, másrészt mivel a földet bérelik csupán, nem kezeskedhetnek vele a felvett hitelért. Ugyanakkor a nyugati országokban ez csaknem általánosan bevett gyakorlat. Nem beszélve arról, hogy a nyugati országok gazdálkodói az előző több évtizede tartó támogatási rendszernek köszönhetően összehasonlíthataüanul jobb műszaki szinten és anyagi helyzetben vannak. Az itteni földek iránti fokozott érdeklődésüknek feltételezhetően az is lehet az oka, hogy nálunk az egy hektárra jutó állatsűrűség például a sertések esetében tízszer alacsonyabb, mint egyes EU országokban, ahol törvény szabályozza az állattenyésztés koncentrációját a termőföldhöz viszonyítva. Ugyanakkor az is köztudott, hogy a környezetvédelmi feltételek megsértéséért szigorú büntetések járnak, így érthető, hogy pl. a holland vagy a dán sertéstenyésztők igyekeznek üyen kevésbé terhelt területekre áttelepíteni a termelésüket. A konkurencia az ágazat egésze szempontjából még nem káros, hiszen keményebb versenyre kényszeríti a hazai termelőket is. Az előző kormányzatoktól többször is hallhattuk, hogy az ide települő külföldi cégektől sokat lehet tanulni, új szemléletet hoznak magukkal a hatékonyság és a termelékenység terén, s ezáltal növelik a mi versenyképességünket is. Ennek fejében tették lehetővé számukra például az egykori állami gazdaságok privatizálásában való részvételt. Ugyanakkor az illetékesek nem vették számba, hogy a külföldi agrárvállalkozások anyagi helyzete és hitelhez jutási lehetőségei össze sem hasonlíthatók a hazaiakéval, így aztán nem csoda, hogy az új szemléletek hordozói nem velünk versenyeznek, hanem egyszerűen kiszorítanak bennünket még a mi piacainkról is. Elég csak számba venni, hogy vajon hány olyan sokat hangoztatott családi gazdaság, farm alakult ki a privatizált gazdaságokból, amely 50-100 hektáron gazdálkodik, s hány koncentrál termelést végző nagyvállalatot született a tönkrement gazdaságok romjain. Ismereteink szerint ezek a külföldi cégek feltételezhetően olyan egyelőre nem meghatározott formájú támogatást kapnak a saját országuktól, amely eleve verseny- előnyt biztosít itt a számukra. Mással mivel lenne magyarázható, hogy az erre a piacra belépő vállalkozások bérelni, vagy akár azonnal meg tudják venni az általuk kiválasztott térségekben a termőföldet, ráadásul a mi viszonyaink között szinte elképzelhetetlennek hitt árakon. Ennek közvetlen következménye, hogy a földbérlet díja a mi vállalkozóink számára is folyamatosan növekszik, s ma már a legerősebb hazai agrárvállalkozások is csak nehezen tudják állni ezt a versenyt. A hazai termelők komoly veszéllyel kénytelenek szembenézni, mégpedig az alapvető termelési eszköz, a termőföld fokozatos elvesztésének veszélyével, amely egyelőre ugyan csak őket fenyegeti, de a folyamatot végiggondolva akár az is megtörténhet, hogy kivásárolják alólunk az országot, s az itteni paraszt pár év múlva már nem a saját, vagy ősei földjén dolgozik majd, hanem a külföldi cégek bérmunkása lesz. Az unióban viszont a termék, a tőke és a munkaerő szabad áramlásának elve meghatározó működtető szempont. Hogyan lehetne gátat szabni ennek a kedvezőtlen folyamatnak? Nyüvánvaló, hogy a szabad tőkeáramlást nem lehet adminisztratív úton megakadályozni, s a földvásárlások moratóriuma is lejár egyszer. Éppen ezért a szaktárca vezetésének meg kellene teremtenie a feltételeket arra, hogy legalább az állami tulajdonban vagy kezelésben levő földeket a hazai agrárvállalkozók hosszú távú bérleti szerződésekkel tudják használni. Tegyék lehetővé, hogy ezekben a szerződésekben a bérelt föld használója elővételi jogot szerezzen az eladás során. Természetesen a földvásárláshoz a hazai agrárvállalkozók számára olyan kondíciókat kell kialakítani, hogy a jelentős forrásokat igénylő befektetéshez kedvező kamatú hosszúlejáratú hiteleket tudjanak igénybe venni, (szü) Megegyezés született a vidékfejlesztés és a környezetvédelem kérdéseiben Natura 2000 a vidékfejlesztési tervben ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A földművelésügyi és a környezetvédelmi tárca között született megegyezés értelmében a 2007- 2013-as költségvetési időszakra vonatkozó vidékfejlesztési tervben figyelembe veszik a Natura 2000 program által megfogalmazott környezetvédelmi szempontokat. Ez által lehetővé válik a források merítése az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból. A Natura 2000 elveit a vidékfejlesztési program 2. tengelyébe foglalták bele. Az osztrák minta alapján kidolgozott modell szerint a környezetvédők által követelt megkötések korlátoznak bizonyos mezőgazdasági tevékenységeket. A 2. tengelybe sorolt környezetvédelmi (environmentális) programok a teljes vidékfejlesztési tervnek pontosan a felét alkotják, az erre a területre fordítható összeg az elkövetkező hét esztendőben 46 milliárd koronát tesz ki. A program a környezetvédelmi szempontok betartásához is köti a pénzforrások merítését. Ezek a szempontok egyrészt a kedvezőtlen adottságú termesztési körzetekbe irányuló támogatások folyósításának feltételeit képezik, másrészt konkrét környezvédelmi megkötéseket jelentenek a mező- gazdasági termelésben és az erdő- gazdálkodásban. A 2007-2013-as költségvetési időszakra vonatkozó vidékfejlesztési tervet a kormány már jóváhagyta, a programra az említett időszakban 3,4 miliárd eurót fordítanak majd. A vidékfejlesztési tervbe foglalt programokra a pályázatokat a dokumentum Brüszszel általi elfogadása után írják ki. (sz)
