Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-14 / 109. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 14. Vélemény és háttér 5 Pályázatoktól való eltiltás és támogatás visszafizettetése a szankciók között Feketemunka és illegális bevándorlás az EU-ban FIGYELŐ Hallgatnak az űrszexről Az amerikai űrhajózási hivatal (NASA) etikai kódexet készít elő a hosszú távú űrutazásokra, de egy témától tartózkodik, ez pedig a szex a világűrben. A Der Spiegel című német hetilap idézi Richard Williamst, áld szerint az embereket különösen foglalkoztatja az űrszex kérdése. A NASA egészség- ügyi főnöke azt hangoztatta: „Megpróbálunk olyan etikai kereteket teremteni, hogy adott esetben az űrhajó parancsnoka vagy a misszió-menedzser dönthessen a nehéz helyzetekben.” A következő 30 évben a NASA egy állandó személyzettel ellátott holdbázist akar létesítem, és embereket akar küldeni a Marsra, ahová az oda-vissza utazás 3 év. Egyebek között ezért kell foglalkoznia az űrhajózási ügynökségnek az élet és a halál kérdéseivel is. A „Földön kívüli szabályzat” a Spiegel Online szerint erősen hasonlít egy német munkavédelmi kézikönyvre, így például az űrhajósok hetente nem dolgozhatnak többet 48 óránál. Egész tevékenységük során csak annyi sugárzásnak tehetik ki őket, hogy a daganatos betegségek kockázata legfeljebb 3%-kal növekedjen. Arról azonban nem szól a kézikönyv, hogy mi a teendő a súlyos, halálos beteg űrutazókkal, vagy éppen egy holttesttel. Ugyancsak nem rendelkezik a szabályzat szexuális kérdésekről, pedig nagy valószínűséggel férfiak és nők együtt repülnek majd a Marsra. Kérdés az is, hogy egy hosszú távú űrrepülés előtt végrendelkezzenek-e az űrhajósok, illetve, hogy spermiumot vagy petesejtet helyezzenek el megőrzésre a Földön. Szakértők szerint a szex kérdésére valószínűleg előbb születik válasz az űrturistáknál - sokan második nászútjukra indulnának az űrbe. A szex a súlytalanság állapotában valódi bombaüzlet lesz a vüágűr- turizmusban. (mti) Lopják az olajat Irakban Naponta 100-300 ezer hordó hivatalosan termelt olaj tűnik el nyomtalanul Irakban, feltehetően a korrupció és a csempészet útvesztőiben - írta a The New York Times a washingtoni kormánynak készülő jelentésére hivatkozva. Hordónkénti átlag 50 dolláros árat számítva napi 5-15 millió dollár kár éri az iraki gazdaságot. Feltételezhető, hogy a csempészek, a lázadók, a síita milíciák és a korrupt hivatalnokok az iraki olajipar jelentős szeletét ellenőrzik. Am a feltűnően nagy számok alapján az sem zárható ki, hogy Irak egyszerűen „felfújta” olajtermelési adatait, ami jelenleg mintegy napi 2 millió hordóra becsülnek. A lap által idézett külügyi tisztviselő közölte, a magyarázatok közé sorolható a szakmai hozzá nem értés és a szabotázs is. A tisztviselő szerint az olaj jó fizetőeszköz lehet a suta fegyvereseknek, akik így teremthetik meg az amerikaiak elleni merényletek vagy a szunniták elleni támadások fedezetét. A jelentést várhatóan a jövő héten teszi közzé a kormány. (mti) A közbeszerzési pályázattól való eltiltással, EU-támoga- tások visszafizetésével és egyéb büntetésekkel sújthatják a nem túl távoli jövőben az alkalmazottakat feketén dolgoztató cégeket az Európai Unióban, ha az Európai Bizottság e témában hamarosan elkészülő terveit a döntéshozók elfogadják. MT1-HÁTTÉR Hét végi brüsszeli sajtóértesülések szerint az „EU kormánya” a napokban ismerteti javaslatait a feketemunka visszaszorítására. Az alapgondolat az, hogy azokat sújtsák uniós szinten is harmonizált szankciókkal, akik felveszik a letelepedési és munkavállalási engedély nélkül dolgozni akarókat. Brüsszel ezt azért is fontosnak A brutális támadás Kádár János sírja ellen a magyar társadalom súlyos politikai és gazdasági válságának a bizonyítéka - véli a Lidové Noviny konzervatív cseh napilap. A magyar társadalom viszonyulása Kádár Jánoshoz nem egyértelmű. Egyesek csak a jót látják azokban az években, amikor ő vezette az országot, míg mások szörnyet faragnak belőle. Mindez azt bizonyítja, hogy a magyar társadalom máig sem dolgozta fel magában megfelelően a Kádárrendszert. Ez „egyesek számára véres diktatúrát” jelentett, míg „a többség számára inkább hiányos fogyasztói társadalmat, dep- resszív unalmat és néhány nemzedék esélyeinek az elszalasztását” - fejti ki Jan Adamec történész, az I. Kádár két teste című írásában, amely a véleményformáló újság szombati mellékletének esszé rovatában jelent meg. A modern magyar múltat kutató történész rendkívül brutálisnak és mélyen elítélendőnek tartja Kátartja, mert a feketemunkát az ü- legális bevándorlást is tápláló egyik fő forrásnak tartja. Becslések szerint több millióra tehető az EU-tagországokban szabályszerű papírok nélkül tartózkodók száma - évente félmillió ilyen személy érkezik a 27 államba. A bizottsági elképzelés ugyanakkor bátorítja azokat a munka- vállalókat, akiket feketén dolgoztatnak - ezeknek akár legális munkalehetőséget is kínálnának, ha együttműködnek a hatóságokkal, illetve a törvényesen alkalmazottakkal megegyező bért is követelhetnének. Az új terv elsősorban a legnagyobbaknak tartott felvevőpiacokon, az építőiparban és a mezőgazdaságban igyekszik lecsapni a feketemunkásokat foglalkoztatókra. Az építőipari cégek például évekig nem indulhatnak közbeszerzési pályázatokon, ha ilyen típusú szabálytalanságot ködár János sírjának meggyalázá- sát. Úgy véli a tettesek nem akartak névtelenek maradni, s ezért hagyták ott az üzenetüket a temetőben talált feliraton: Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat. Jan Adamec ezzel kapcsolatban utal az európai történelem sötét, atavisztikus hagyományaira, majd leszögezi: a magyar kultúrában, történelemben és politikában a temetés, az élők és holtak közösségének kialakítása jelképes események által nagyon fontos szerepet játszik, s ezen a kommunista időszak sem változtatott, sőt inkább erősítette ezt. A zaklatott magyar történelem során ugyanis a magyar művészek, politikusok, tudósok százai kényszerültek elhagyni az országot, hogy haláluk után a haza alázatosan újra befogadja őket, mintegy jelképezve a nemzet egyesítését. Példaként egyebek között Kossuth Lajost és Horthy Miklóst említi a szerző. Megjegyzi: amíg a földi életben az ideológiai vagy a vallási ellentétek feloldhatatlannak tűntek, a halálban elveszítik élüket, s látszólag vetnek el, míg az agrárvállalkozásokat egyebek között uniós támogatásuk visszafizetésének kötelezettségével sújthatják. Az illegális bevándorlók hazatoloncolásának költsége ugyancsak a munkáltatót terhelné (a javaslat csak EU-n kívüli országokból érkezőkre vonatkozik, feketén foglalkoztatott uniós állampolgárokra más szabályok maradnak az irányadók). Ismételt szabálysértés esetén a tagállamok akár börtönbüntetés vagy kemény pénzbírság mellett is dönthetnek a brüsszeli elképzelések szerint. Ez lenne a tervezet egyik fő újítása, a tagországok felében ugyanis jelenleg nincs büntetőjogi következménye a feketemunkának. A bizottsági irányelvjavaslatot annak hivatalos beterjesztése után még az Európai Parlamentnek és a tagállamoknak is jóvá kell hagyniuk ahhoz, hogy életbe léphessen. kialakítják a nemzeti egységet. A múltban az egyes újratemetések olykor az új forradalmak kezdetét is jelentették. Ilyen volt Rajk László temetése 1956-ban, vagy Nagy Imréé 1989-ben, amelyet az akkor már súlyos beteg és „egykori király Kádár János is megnézett a televízióban. Néhány héttel később meghalt. Testét elhantol- ták, a „másik teste”, az állam és a rendszer, amelyet megtestesített, azonban tovább élt és él, s a magyar társadalom ezt máig sem tudja feldolgozni. Kádár János földi maradványai elleni támadással az európai politika atavizmusa és a magyar politika sötét sodrai törtek a felszínre, amelyeket máskülönben a magyar társadalomnak sikerül többé kevésbé féken tartania. „A halott király elleni merénylet bizonyítéka a magyar politikai és gazdasági színtér mély válságának, amelyben az emberek érzik a bizonytalanságot és az illúzióvesztést, s amelyben a szélsőségesek, demagógok és a manipulátorok jutnak szóhoz” - fejezi be írását a cseh történész. A magyar társadalom súlyos politikai válságának bizonyítéka a sírgyalázás Cseh lap Kádár csontjairól KOKES JÁNOS KOMMENTÁR Azt a rézangyalát nekije! BARAK LÁSZLÓ Tovariš Fico nyilvánvalóan úgy utálja az előző - figyelem, az MKP által is fémjelezett - kormány kreálta egészségbiztosítási rendszert (is), mint a bűneit meg a kommunizmus bukását. Az egészségügyi magánbiztosítókkal alapvetően az a baja, hogy puszta létezésük miatt kénytelen kevesebb pénzzel gazdálkodni az ország egyetlen állami egészségbiztosítója, mint létezésük előtt. Konkrétan az „általánosról” van szó, amelyből most lazán osztogathatna a méltán elégedetlen egészségügyi dolgozóknak, s kénye-kedve szerint dotáltathat- ná az állami klinikák, kórházak napról napra dagadó adósságállományát. Vagyis megkísérelhetné teljesítem választási ígéreteit. E szándék azonban már akkor vaskos ostobaság volt, amikor Ficónak még eszébe sem jutott. A magán egészségbiztosítók állam általi megsarcolásának, majd a rendszerből történő kiiktatásának szándéka a következőket jelenti: amit až „állam” a bal kezével a „népnek” odaadna, azt a jobb kezével azon nyomban vissza kellene vennie... Már, ha Fico, egyebek között, fedezetlen béremelésekkel akarná befogni az orvosok egyre pörösebb száját. Nyüvánvaló hát, ez esetben épp a jóságos a „balkéz”, s nem tudná, mit kellene akut esetben csinálnia a jobbnak...! Sajnos ugyanez vonatkozik az MKP bizonyos politikusaira is. Mert, mit is mondanak vajon mostanában ők? Pontosan annak az ellenkezőjét, amit anno, kormánypárti státusból mondtak, mi több, cselekedtek. Pontosan úgy ágál mostanában, például egy Hugyivár nevű vidéki körzeti orvos - az önmagát mindig is tántoríthatatlan jobboldaliként megjelenítő Csáky Pál elnök úr újdonsült alelnökkollégája, „egészségügyi szakpolitikusa” -, mint a fe- héren-feketén baloldali, sőt kommunista gazdasági délibábokat vizionáló Robert Fico. Ugyanis a magánbiztosítók Hugyivár szerint is úgymond azért nem forgathatnak, nem forgatnak vissza „elég pénzt” az egészségügyi büdzsébe, mivel eléggé el nem ítélhető módon csak a saját nyereségükre összpontosítanak... Ettől a rossz dumától aztán már csak egy lépésre van az a Magyarországon immár járványkényt terjedő népbutító agyrém, hogy épp a magánbiztosítók, s persze klienseik miatt - az ügyeletes ellenzéki rizsa szerint, csakis az utálni való gazdagok lehetnek azok - halnak majd nyakló nélkül a szegény, szerencséden magyar emberek, vagyis enyészik el a nemzet... A mentő jelszó tehát: Szabadság, testvériség, de minde- nekfölött egyenlőség! Nemde, Hugyivár doktor!? Nos, ha így van, tessék rögvest elintézni, hogy, például elkoptatott bakancstalpból, jobb esetben krumplihéjból kotyvasztott, kizárólag a fogyasztók rapid butítására és májzsugorgerjesztésre alkalmas „kocsisvodka” helyett eztán az utolsó csehók legszakadtabb szeszkazánjai is fillérekért vagy grátisz ihassanak csak és kizárólag jó fajta whiskyket... Amint a „szemét gazdagok” is, akikről viszont majd nagyságrenddel több pénzt lehet és kell leakasztani - ugyanezért... Vagy fordítva: ha gazdag, ha szegény a delikvens, kocsisvodkát legyen kötelező innia... A magán egészségbiztosítók rendszere azonban, ugye, kedves tova- risaim, semmi másról nem szól, mint maga a rendszerváltás, s nyomán az önök nyolc évig tartó kormányzása. (Azt a rézangyalát nekije!) Vagyis, hogy legyen, s maradjon az idők végezetéig, választási lehetősége - mindenkinek! Mégpedig kénye-kedve, világnézete, ízlése, de akár a pénztárcája pillanatnyi állaga szerint is... JEGYZET s mmmm m i mám -a , hhhhbu s mmmam . wsmmmma wsk Igazgyöngy a nyáltengerben JUHÁSZ KATALIN Ez a sokat szenvedett nép nagyon áhítja a sikert. Mindegy, hol és mit, csak nyeljünk már, bánja fene, akár az Eurovíziós Dalfesztiválon! Timely évtizedek óta maga a zenei abszurd humor. Jóval több köze van a vízióhoz, mint a dalhoz, hogy a fesztivál szót ne is elemezzük, az eurót meg végképp ne! Ami az utóbbi években zene címén hallható ott, az enyhén szólva gyomorforgató. A szakma nem véletlenül ignorálja ezt a bolhacirkuszt, egy eurovíziós győzelem nem véletlenül nem jelent semmit. Emlékeznek önök a tavalyi, vagy netán az öt évvel ezelőtti győztesre? Na, ugye! Az ok egyszerű: az Eurovíziós Dal- fesztiválra minden résztvevő ország „igyekszik” a leggagyibb produkcióját kiküldeni. Olyan előadók versengnek, akik valamely üzletileg sikeres zenei trend sikeres koppintói. Szombat este láthattunk nyálas (spanyol) fiúcsapatot, vérző szívű (lett?) amorózót, orosz szexcicákat, bolgár Saíri Duo-hason- mást, brit eurodiszkót (!), moldovai és finn szoftmetált, és sok szappanopera-főcímdalt, valamint pszeudofolkos háztartási popot. Talán a leginkább odavaló az az ukrán vicczenekar volt, amely a második helyet szerezte meg. Ebbe a nyáltengerbe pottyant bele az általam igencsak kedvelt Rúzsa Magdi. Szegényke nézhetett nagyokat, mert nyüván gyorsan felfogta, hová került, hogy itt nem dalokra, vagy tehetséges előadókra szavaznak a kedves nézők, hanem országokra, nemzetekre. Hogy a földrajzi-történelmi kapcsolatok, a jószomszédi viszonyok, rokon nyelvek és kultúrák, korábbi politikai kötelékek nagyban befolyásolják a pontszámokat. Erre a kommentátor is gyakran célzott, ő se sokáig bírta fenntartani azt az illúziót, hogy mi most egy zenei megmérettetést izgulhatunk végig. Leginkább az érdekelne, kik azok a „mi”, kik küldenek szavazatokat, mely réteg, korosztály ízlését, illetve inkább gondolkodását tükrözi a végeredmény. Mert például a bronzérmes orosz lánytriót, vagy a görög „rikimartint” inkább el tudnám képzelni a modell- szakmában, mint a zeneiben. Rúzsa Magdi küencedik helye számomra felér egy győzelemmel, sőt ebben a közegben szinte csoda. Jó ízlésű néző ugyanis nem néz ilyen műsort, Magdi tehát a „többieket” hódította meg: zenét csempészett a nagy nemzetközi humorfesztiválba. Köszönet neki ezért!- A szél háztetőket tépett le, te meg egy vacak kombinét se bírsz? (Peter Gossónyi karikatárja)
