Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)

2007-05-07 / 104. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁJUS 7. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ Fico, Putyin és a Transpetrol A Kreml mindent megtesz, hogy az általa ellenőrzött Gaz­prom kezeibe kerüljön a Transpetrol szlovák olajveze­ték-üzemeltető 49%-os pakett­je, és biztosítékokat adott a szlovák miniszterelnöknek egy kedvező árképzésű, új, hosszú távú gázszállítási szer­ződés idei aláírására az orosz monopólium és a szlovák SPP között - jelentette a Kommer- szant c. moszkvai lap Vlagyi­mir Putyin orosz elnök és Ro­bert Fico találkozójáról. A Ba­rátság (Druzsba) olajvezeték szlovákiai szakaszát üzemel­tető Transpetrol 49%-a a csődeljárás alatt álló YUKOS olajcég, illetve annak egyik hollandiai leányvállalata, a YUKOS Finance tulajdonát ké­pezi. De a YUKOS volt nyugati menedzserei időben bevitték a pakettet egy holland vagyon­kezelőbe, és egy amszterdami bíróságon gátolják, hogy a YU­KOS és a YUKOS Finance mos­tani, Kremlhez lojális vezetése rendelkezzen felette. így a pa­kettet egyelőre csak a két nyu­gati volt YUKOS-menedzser beleegyezésével lehet eladni. Médiajelentések szerint Edu­ard Rebgun orosz felszámoló biztos arra törekedett, hogy a Transpetrol-pakett is bekerül­jön a kiárusításra szánt YU- KOS-üzletrészek közé, ami megfelel a YUKOS főegységeit megkaparintó, szintén állami ellenőrzésű Rosneft olajcég ér­dekeinek. De a Gazprom rá­vette Rebgunt, hogy szervezze meg: a nyűt árverést mellőzve juthasson a paketthez. Min­denesetre áprilisban lejárt az 51%-os tulajdonos szlovák kormány joga a Transpetrol- ügylet megvétózására. Egy orosz lap két hónapja azt írta, hogy a Gazprom 105 miihó dollárt kínált a Transpetrol-pa- kettért. Egy elemző feltételez­te, hogy a GazpromNeftnek si­került megállapodnia (az orosz energiaipari minisztéri­ummal és a Transneft csőmo­nopóliummal) közvetlen olaj­szállítási összeköttetés létesí­tésében a Druzsbán át a pozso­nyi finomítóig, mert csak így térülhet meg a kisebbségi pa­kett megvásárlása. A Kommer- szant szerint a GazpromNeft betársulhat a Pozsony-Schwe- chat olajvezeték megépítésébe is, amit a YUKOS 2004-ben kezdődött hatósági tönkreté­tele keresztülhúzott. Ennek a projektnek a megvalósulása növelheti az olajáramlást a Druzsba déli ágán, noha orosz lapok már a vezeték alkonyá­ról cikkeztek a januári orosz­fehérorosz konfliktus után. Mindebben a magyar Mól is érdekelt a Slovnaft tulajdono­saként. (A Mól az Oroszorszá­got Törökországgal összekötő Kék Áramlat gázvezeték kö­zép-európai meghosszabbít­hatóságának felmérésében is együttműködik a Gazprom- •mal, amely részesedéseket szerezhet a német E.ON által a magyar cégtől megvett gázüz­letágakban is.) A Kommer- szant szerint Fico elégedett­nek látszott a Putyinnal folyta­tott másfél órás eszmecseré­vel, érzékeltetve: biztosítéko­kat kapott egy új, hosszú távú gázszállítási szerződés megkö­tésére a Gazprom és az SPP szlovák gázforgalmazó között, szemlátomást kedvező árkép­lettel. A jelenlegi szerződés jö­vőre jár le. (mti) Fico, a zombi (SITA-felvétel) Papp Sándor egyetlen pozitív lépése az lenne, ha elmenne az Ifjú Szivekből Feladja az utolsó kenetet? Van egy ötletem: tegyük amatőrré a Jókai Színházat és a Tháliát. A recept meg­van: küldjük el a művészeti vezetőt, a szervezőt, fenye­gessük meg a színészeket, mert nem teszik a dolgukat, aztán bocsássuk el őket. Majd vegyünk fel amatőrö­ket, s a Jókai Színház meg­nyerhetné akár a Jókai Na­pokat is! MOLNÁR NORBERT Nem kell nekünk a profizmus, jó a posvány: meleget ad, biztonsá­got, és senki nem kérhet számon semmit. Több mint négy hónapja Papp Sándor az Ifjú Szivek igazgatója. Vegyük számba, mit tett azóta: el­küldte a művészeti vezetőt és a me­nedzsert, akit később visszahívott, mert rossz felmondást adott neki. A művészeti vezető posztját meg is szüntette a munka effektívebbé (sic!) tétele érdekében. Kétszer fi­gyelmeztette a tánckart, hogy dol­gozzon, s most felmondással fenye­geti őket. Gyakorlatilag ennyi. Négy hónap alatt működésképte­lenné tette azt, ami működött. Papp Sándor mára azt ígérte, radi­kális húzásokhoz folyamodik. Vagyis, amit eddig tett, az tündér­mese volt? Mától valószínűleg a tánckart is megtizedeli, vagy egy­szerűen egységesen kirúgja?! Az ámokfutás folytatódik. Papp Sándor bizonyára nem érti, mit tesz. Ha érti, még rosszabb. A budapesti Magyar Táncművészeti Főiskolán mostanság azt tanítják, a magyar koreográfia válságban van. Az egyik kiút az lehetne, amit az If­jú Szivek csinál(t), konkrétan Hégli Dusán, vagyis a Papp által lapátra tett művészeti vezető. Tehát Papp tudatosan rombol. Vagy nem érti, s akkor fogalma sincs, lépéseinek milyen következményei lehetnek. Ha a tánckar a művészeti vezetővel akar együtt dolgozni, akkor nem véletlenül teszi. Az ilyen művészeti tevékenységek nevekhez kötődnek. Például 1988-ban az egész Szőttes távozott az Ifjú Szivekbe, mert ve­zetője, Varga Ervin átigazolt. S most, amikor azt nyilatkozzák a szülők, akiknek gyermekei az Ifjú Szivek ifjúsági csoportja miatt jöt­tek a pozsonyi magyar gimnázium­ban tanulni, hogy ha nem Hégli ve­zeti a csoportot, akkor hazaviszik a gyerekeket, mert azt a szintet, amit Papp képes nyújtani, odahaza is tartani tudják, akkor illene megáll­ni és elgondolkozni. Alighanem va­lamit tud ez a Hégli. S aki azt mondja, ez két kakas harca, ebbe nem kell beleszólni, az szintén nem érti a világot, vagy ugyanolyan ci­nikus, mint Papp, aki miután kirúg­ta Héglit, felajánlja neki, hogy külsősként tanítsa a gyerekeket. Egy ember egyéni ambíciói veszé­lyeztetnek most egy intézményt. Egy intézményt, amelyre legalább annyira büszkének kellene len­nünk, mint a Jókai Színházra vagy a Tháliára. Ugyanarról van szó: professzionálisan, magas szinten megmutatni magunkat. Ehelyett kulturális harakirit követünk el csak azért, hogy egy embernek meglegyen az, ami szerinte jár ne­ki. Most elnézést kérek a Jókai Színháztól és a Tháliától, mert le­het, hogy ötletet adtam valakinek és beindítja a rakétákat. Mert ha ennyire ignoráns a társadalmunk és azok, akik léphetnének, miért ne indíthatná be. Kik a felelősök ezért a helyze­tért? Elsősorban az üzemeltető, vagyis a kulturális minisztérium, ezen belül Marek Maďarič minisz­ter, aki ölbe tett kézzel szemléli az igazgató ténykedését. De ugyan­ennyire felelős a szlovákiai magyar közélet is. Pontosabban azok, akik tehetnének valamit, de nem tesz­nek. És mit tesz az MKP? Lapul. Nézzen mindenki tükörbe! Megoldás van: Papp Sándor tá­vozzon! Vagy önszántából és még aránylag emelt fővel, vagy távolítsa el őt a fenntartó. Káderfrissítés a legnagyobb vajdasági magyar politikai tömörülésben Kasza után Pásztor a VMSZ élén SINKOVITS PÉTER Kasza József még két évig ma­radhatott volna a legtekintélyesebb vajdasági magyar párt élén, ám el­érkezettnek látta az időt, hogy tá­vozzon. A VMSZ rendkívüli köz­gyűlése szombaton úgy döntött, az irányítást Pásztor István veszi át, Kasza pedig marad tiszteletbeli el­nök. A VMSZ-t bő tizenegy éven át vezető Kasza ily módon lényegé­ben esélyt kínál a vajdasági magyar pártok szorosabb együttműködésé­hez, valamint egy integrálóbb poli­tika megvalósulásához, amely ed­dig elsősorban személyi okok miatt nem jöhetett létre. A jelenleg mintegy hatezer aktív taggal rendelkező Vajdasági Ma­gyar Szövetség komoly eredményei között tartjuk számon a nemzeti ki­sebbségek jogainak védelméről szóló törvény megszületését, vala­mint a perszonális autonómia alap­ját képező Magyar Nemzeti Tanács munkájának beindítását, s arról sem szabad megfeledkezni, hogy a balkáni háborúk idején a Szerbiá­ban élő magyarság nem vált az in­dulatok szabad prédájává. Az utób­bi néhány esztendőben viszont már a fokozatos leépülés jelei mutat­koztak: a VMSZ elveszítette a ma­gyar önkormányzatok felét, lecsök­kent szavazóbázisa is. Ez január­ban, a legutóbbi szerbiai parlamen­ti választások nyomán vált világos­sá, s lényegében ez az indítéka Ka­sza idő előtti visszavonulásának. (Emlékeztetőül: a VMSZ mind­össze három emberét tudta bejut­tatni a szerb szkupstinába, a külön, kettes koalícióban induló másik két magyar párt pedig egyet sem.) Közben az idők is változtak, s er­re bizonyára az alkatilag eruptív Kasza József is rádöbbent. Ő a nyűt fronton érezte otthon magát, min­den pillanatban vállalva az adok- kapok mérkőzést a nem igazán fi­nomkodó szerb politikusokkal. Ak­kortájt a VMSZ védelmező és megőrző szerepköre domborodott ki, mára viszont már inkább épít­kezni kellene. Nos, ennek egyik fel­tételeként „új műsorhoz új férfi kell”. Az „új férfi” pedig Pásztor Ist­ván, aki a gazdasági ügyekben jár­tasabb (jelenleg éppen tartományi privatizációs titkár). Nyilatkozatai­ban, valamint a szombati sajtótájé­koztatón is voltaképpen azt hang­súlyozta, hogy az úgynevezett tisz­ta politika mellett előtérbe kell ke­rülniük a „hétköznapi” kérdések­nek: gazdaság, privatizáció, mun­kahelyteremtés, egészségügy, me­zőgazdaság, települési infrastruk­túra stb. Kiemelte a folyamatos párbeszéd fontosságát a pártveze­tés, a párt és a közösség között, te­hát hogy a párt politizálása is folya­matosan alakuljon. Avagy: „ne az történjen, hogy hosszú évekig egy korábban megfogalmazott elkép­zeléshez tartsuk magunkat”. A stí­lusváltás és a VMSZ-en belüli to­vábbi erőteljes fiatalítás mellett a higgadtabb, megfontoltabb, Kaszá­nál tíz évvel „frissebb” évjáratú Pásztornak ugyanakkor feltett szándéka, hogy megpróbál erőtel­jesen nyitni a másik két párt (VMDP és VMDK), valamint a fia­talokat leginkább tömörítő civil szféra, továbbá az értelmiség, a vál­lalkozói réteg és az egyház irányá­ba is. A szinte nyitott lappal induló Pásztor Istvánnak pedig igen ked­vezőek az esélyei az integráló sze­repkör betöltésére, ami már az ősszel rendkívüli fontosságú lehet, hiszen Vajdaságban akkor ejtik meg a tartományi parlamenti, vala­mint a helyhatósági választásokat. KOMMENTÁR Fico, a zombi? BARAK LÁSZLÓ Nem biztos, hogy a Szlovákiát Ágcsemyőtől Pozsonyig „bejáró” szé­les nyomtávú vasútvonal Moszkvában feltámasztott ideája a kom­munizmus kísértete. Hiszen Oroszországban most egy „civil” cára- tyuska diktál, nem pediglen az anno végelgyengülésben kiszenve­dett Leonyid Brezsnyev. (Már ha a köztársaság magas rangú KGB- ügynökből kreált elnöke, Vlagyimir Putyin, civilnek minősíthető.) Szóval Oroszország jelenleg nem egy kommunista Kánaán. Ha tova­riš Lenin egyre „súlytalanabb” porhüvelyét még nem is suvasztották be egyelőre a Kreml legendás árkának valamely félreeső szegletébe. Érthetetlen is, vajon miért nem zarándokolt el mauzóleumába a szlovák kormányfő, Robert Fico, holott hivatalos moszkvai látogatá­sának füingje szinte semmiben nem különbözött azoktól a valamiko­ri „boldog” hidegháborús időkben megejtett alattvalói vizitektől, amelyek során az egyik legfontosabb programpont az efféle szellem­idézés volt. Az idők azonban mégsem változnak oly mértékben, amint azt bizony elég gyötrelmesen civilizálódó közép-európai vélel­münk sejtené. Ugyanis majd két évtizeddel a groteszk proli tempó jellemezte világra szóló társadalmi kísérlet kudarca után is, joggal lehetnek olyan érzései az embernek, még sincs semmi új a nap alatt. És nem csupán azért, mert Putyin meg Fico megint felmelegítették az orosz széles nyomtávú vasútvonal megépítését - egészen a pozso­nyi vár tövéig. E felvetés ugyanis épp olyan súlytalannak tetszik, mint például a magyar nép áhította futball Eb vagy egy szlovák nyári olimpia téveszméje. Mert, gondoljunk csak bele, ha el is kezdenék esetleg a szóban forgó vasútvonal építkezési munkálatait, vajon meddig tartanának? Ha már a nemzet színházának megépítése majd negyed századba telt. Nem beszélve arról, hogy egy utcahossz- nyi alagúttal szinte ugyanennyi ideig vesződtek itt. S korántsem csak azért, mert akkoriban nyúlták le belőle az állami pénzeket. A széles nyomtávú vasútvonal megépítéséről szóló memorandumnál sokkal figyelemreméltóbb Fico abbéli véleménye, hogy legalább annyira helyteleníti azoknak a Csehországban és Lengyelországban létesí­tendő amerikai radartámaszpontoknak a telepítését, amint azt Pu­tyin és az orosz vezérkar tábornokai teszik. Holott azok, a tervek szerint, a Közel-Keleten meglehetősen gyorsan és félelmetesen te­nyésző nukleáris hatalmak, főként a csahos vallási fundamentaliz­musjellemezte Irán sakkban tartását szolgálnák. Elsősorban ezért értelmezhető Fico Moszkvában kinyilatkoztatott empátiája a kom­munista szövetségi rendszer spirituális megidézéseként. Pedig a szó­ban forgó radartámaszpontok Európa, s persze Szlovákia biztonsá­gának szavatolásán túl a kétségkívül feltámadóban lévő orosz nagy­hatalmi törekvésekre vélhetően csak annyiban jelenthetnek veszélyt, mint, mondjuk, egy isten háta mögötti svájci kanton puszta léte. Vagy éppen a vicinális Szlovákiáé. A szlovák kormányfő most mégis a nyűt színen követett el árulást NATO-szövetségeseivel szemben. Politikai hazárdjátékának szerves része az orosz atomlobbinak felkí­nált régi-új terep is, no és az orosz-szlovák fegyveripar feltámasztá­sának kinyüatkoztatott szándéka. Ilyen értelemben viszont már jo­gos a kérdés, tudja-e egyáltalán Fico, hogy merre, hány lépés? Vagy „csak” egy, a túlvüági kommunista zombival lenne dolgunk? JEGYZET Hogy az a jószagú.J JUHÁSZ KATALIN Már azt sem értem, hogyan küz­dötte be magát az épületbe. Az ajtó számkódra nyűik, ráadásul a bejáratnál, sőt a legtöbb iroda ajtaján is vicces, komoly, vagy egyenesen vulgár-realista felirat hirdeti, hogy ügynököknek nincs esélyük, nem veszünk semmit. Mindegy, emberünk valahogy bejutott, és délután háromkor, a legnagyobb bolondokháza köze­pén feltépte irodánk ajtaját. Har­sány jónapottal indított, majd egy barokkos bővített mondat­ban melegen üdvözölte az írott sajtó szorgalmas munkatársait. -Leírhatatlan hatást keltett. Sö­tétzöld viharkabát, élénkzöld za­kó, rózsaszín ing és lfla dalra ke­lő nyakkendő, ráadásként pedig egy ütött-kopott kék bőrönd. Ez utóbbit gyorsan a helyiség köze­pére lökte, és máris kezdődött a produkció. „Van szerencsém be­mutatni cégünk legújabb, 2007- es kollekcióját!” - kiáltotta leüté­sen, és nyitotta volna a koffert. „Ne fáradjon, nem vásárolunk!” - vágtam rá hidegen és határo­zottan. „Ó, drága hölgyem, nem keü vásárolni! Nézni és szagolni ingyen is lehet” - felelte nyája­san, és kitárta a bőröndöt, mely­ben rikító színű üvegcsék sora­koztak, az állítólag rohamosan terjeszkedő olasz cég legfrissebb patfümkreációi. „Felkészült ön a közelgő nyárra? Ismeri a trendi Ólatokat? Szeretne hódítani?” - kérdezte indiszkrét módon em­berünk, némi bizonytalanságot okozva, mert hiszen ki ne szeret­ne hódítani? És mi van, ha tény­leg az egyik üvegben rejtőzik a siker, ha végre észrevenné az, aki miatt magamra permetez­ném a „trendi iUatoť’? „Uram, mi nem pacsulival szoktunk hó­dítani, hanem az eüenállhatat- lan személyiségünkkel! Most pe­dig hagyjon minket dolgozni!” - előz meg a válasszal koüéga- nőm, akit könnyű kihozni a sod­rából. „Dolgozzanak csak, én ad­dig kipakolom az akciós készle­tet. Tíz percet kérek!” - rikkantja emberünk idiotísztikus-vidá- man, mint akin nem fog az átok. „Felesleges strapálnia magát! Viszlát!” - mondja kolléganőm helyettem is, és visszafordul a monitorhoz. Az iüat-agitátor de­rűs napot kívánva köszön el. Halljuk, ahogy kopogás nélkül benyit a szomszédba. Nem csak jegyellenőr, ügynök se lennék, viUan át az agyamon, hangosan pedig azt mondom, legalább megszagolhattuk volna az árut, nem kellett volna így megaláz­nunk, hiszen ez is csak egy mun­ka, nem jókedvében választja az ember, nyüván nem talált job­bat. És mi van, ha a boldogsá­gunk múlt ezen, teszem fel a kérdést. Koüéganőm válaszát in­kább nem idézem...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents