Új Szó, 2007. május (60. évfolyam, 100-124. szám)
2007-05-05 / 103. szám, szombat
PRESSZÓ 2007. május 5., szombat 1. évfolyam 17. szám Teniszüto helyett gitárral Karol Kučera a zenében próbál szerencsét 31. oldal 34. oldal Jöttünk, láttunk, fáztunk Mindegyik finn újságot olvas, naponta többet is 35. oldal Unatkozó háziasszonyok, kicsapongó családapák A családosok is, a párkapcsolatban élők is hűtlenek Bécs, az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosa kávézási szokásaival és kultúrájával példaként szolgált Buda, Pest, Prága, Pozsony és más kisebb városok számára is Kávéházak Pozsonyban a régi szép időkben Konstantinápolyban kezdődött a kávéházak története, itt nyíltak az első kávézók a 16. században. ISMERTETŐ Ez volt a kávézás és a kávéházak első virágkora. A korabeli világi és vallási hatalom egyaránt támadta a kávézókat, mivel óriási közéleti funkciójuk volt. Több hullámban próbálták betiltani a kávéházat, véresen megtorolták a kávézók engedetlenségét. Itt és ekkor jelent meg először a kávé társadalmi, demokratizáló hatása is. írásos bizonyítékok vannak arról, hogy a 16. században már ismerték a kávét Magyarországon. Az első szállítmányt egy Bechram nevű kereskedő hozta Budára 1579 karácsonya előtt. A kádik, müderiszek, hodzsák kávéivási szokásait a városi előkelőségek, jómódú iparosok is követték. A kormányzat igyekezett korlátozni a kávé fogyasztását. A kávéivást az egyház bűnös cselekedetnek ítélte, hiszen ez az élénkítő fekete nedű csakis az ördög itala lehet. Mikes Kelemen említi először a „káféház“ szót egyik írásában, 1738-ban. A bécsi legendárium szerint az első kávéházat a lengyel származású Franz Kolschitzky nyitotta meg 1686-ban, rögtön Bécs ostroma után. Mások szerint az örmény kereskedőké az elsőbbség. Csupán abban értenek egyet, hogy nem egy tősgyökeres osztrák csapott az asztalra, mondván: „márpedig én itt kapucínert fogok főzni”. Bécs, az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosa példaként szolgált Buda, Pest, Prága, Pozsony és a kisebb városok számára is. Az ismert bécsi kávéházak, a Café Sperl és a Griensteidl művészek és politikusok kedvelt találkozó- helyeivé váltak. A pesti kávéházak sem maradtak el sem számban, sem hírnévben; s különösen legendássá váltak olyan irodalmi kávéházak, mint a Centrál, a New York, a Pilvax társadalmi és történelmi jelentőségéről már az alapiskolában tanulunk. A kávéházak divatja a 19. század közepéig nyúlik vissza. A kiegyezés utáni időszakban a Monarchia nagyvárosaiban, Bécsben, Budapesten, Nagyváradon jellegzetes polgári életformát sugárzó intézménnyé avatták a kávéházakat. Kezdetben csak a férfiak látogatták a városi és vidéki kávézókat, de a század végétől már a hölgyek is helyet kaptak a kávéházakban. Jelentős szerepet töltöttek be a társadalmi és kulturális életben. A kényelmes és fényűzően berendezett helyiségekben újságok, folyóiratok várták a vendégeket, egy-egy kávéháznak kialakult a törzsközönsége. A kávéházak maguk is szakosodtak, Pesten szinte majd minden szakmának külön kávéháza, kávézója volt. Az irodalmi kávéházak mellett a leglátogatottabb intézmények az éjszakai zenés kávézók voltak. A vidám társasági élet jellegzetes terméke a kávéházi humor és azoknak az érdekes történeteknek, anekdotáknak, legendáknak a sokasága, amelyeket szépirodalmi alkotások örökítettek meg az utókor számára. A pozsonyi polgárok se maradtak el a nagyvárosiak mögött, az itteni kávéházakban- éveken át folyt a társadalmi, politikai, művészi élet, bár a régi kávéházak közül, sajnos, nem sok maradt, s amelyeket fölűjítottak, azok közönsége is megváltozott. A Carl- tonba ma nem a pozsonyi polgárok járnak, hanem elsősorban külföldi üzletemberek találkoznak ott, a Stefánia ugyan majdnem eredeti szépségében pompázik, de ennek törzsközönsége is teljesen megváltozott, az egykori irodalmi kávéházak közül a Luxor, amely több szlovákiai író alkotószobája volt, megszűnt, mint a Krym is, ahol valaha írók, egyetemisták, újságírók beszélgettek, vitáztak - élték a humán értelmiség életét, (g)
