Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-04 / 79. szám, szerda
14 DlGlTÁLlA ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 4. www.ujszo.com „Otthon a gép előtt ülve, egy kis időráfordítással egész jó kis zsebpénzt lehet összekeresni. És ami a legjobb: mindez 100%-ig legális, és nem kell hozzá kezdőtőke sem“ Lehet-e pénzt keresni az interneten? A válasz: nem Több száz honlap és kéretlen e-mail hirdeti, hogyan lehet könnyen, gyorsan, kevés idő ráfordításával meggazdagodni a számítógép előtt ülve, pusztán az internetet használva. Tényleg ilyen egyszerű lenne? A hvg.hu az ígéretek földjén járt. FELDOLGOZÁS „Otthon a gép előtt ülve, egy kis időráfordítással egész jó kis zsebpénzt lehet összekeresni. És ami a íegjobb: mindez 100%-ig LEGÁLIS, és nem kell hozzá kezdőtőke sem”. Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal találkoztunk az internetes pénzkeresés fortélyaival foglalkozó weboldalokon, fórumokon. Merthogy a különféle módszerekkel csak magyar nyelven több tucatnyi oldal foglalkozik. Bár rengeteg hasonlóság van a sokat ígérő „üzleti lehetőségek” között, a különbözőségek arra is lehetőséget adnak, hogy típusok szerint mutathassuk be azokat. A fő kérdés persze nem az, hogy meggazdagodhat-e bárki ezekből a „munkákból” (a válasz: nem), hanem az, hogy a ráfordított energiái után egyáltalán van-e esélye arra, hogy legalább valamennyi aprópénzhez jusson vagy az egész csak időpocsékolás. A felmérés készítői - egy szolgáltatás kivételével - végül az utóbbi megállapításra jutottak. De nézzük sorjában! Szörfölj és gazdagodj! Még a kilencvenes évek végén, közvedenül a dotkomlufi kidurranása előtt voltak népszerűek az ún. pay to surf üzleti modellre épülő internetes vállalkozások. Ezekhez bárki ingyen csatlakozhatott, mindössze annyit kellett tennie, hogy egy viewbar nevű primitív programocskát telepített a számítógépére. A viewbaron hirdetések jelentek meg, miközben a „dolgozó szörfölt a neten. A hirdetők fizettek a cégnek, amely aprópénzzel jutalmazta a viewbaijait futtató tagjait: egy óra szörfölésért általában fél centet fizettek. Tagjaiknak ugyanakkor megszabták, hogy egy hónap alatt legfeljebb hány óra netezés után kaphatnak pénzt. A leggyakrabban 20 óra limitet adtak meg. Igaz, arra az esetre is ígértek kifizetést (általában 0,05 és 0,10 cent között), ha a már meglévő tag új tagot toborzot így építve ki a hálózatra épülő „állalkozást”. Utóbbi igazi spamáradatot indított el, így legalább annyian átkozták a pay to surf-ben utazó netezőket, mint ahányan istenítették a „nagy lehetőséged’. A tagok pedig bőszen toboroztak annak reményében, hogy minél több belépő lesz alattuk, annál több jutalék üti markukat. S bár a legtöbb pay to surf cég csak abban az esetben ígért kifizetést, ha a tag - dollárban vagy pontban - elért egy bizonyos limitet, gyakran megesett, hogy ha ezt el is érték a tagok, a szolgáltatás egyszerűen felszívódott, vagy egyik pillanatról a másikra lenullázta a felhasználó virtuális számlálóját. A pay to surf cégek zászlóshajója az amerikai AllAdvantage volt. Az 1999-ben alakult vállalkozásnak - a már említett multilevel marketing (MLM) rendszeren alapuló toborzásra építve - egy év alatt 13 millió tagja lett, a cégben pedig a hírek szerint 175 millió dollár kockázati tőke halmozódott fel. De az AllAdvantage így is csak 18 hónapig bírta, összeomlásáig állítólag összesen 120 millió dollárt fizetett ki tagjainak. Több mint hét évvel az AllAdvantage megszűnése után tavaly ősszel jelent meg a neten az All- Advantage-hoz kísértetiesen hasonló Agloco, amely kisebb-na- gyobb eltéréssel ugyanazt (kockázatmentes mellékjövedelmet) ígéri a netezőknek, mint elődje. Az Agloco egyelőre még csak a tagok toborzásnál tart, a viewbar elindítását is csak április elejére tervezik; mégis már többmillió weboldal foglalkozik velük, s már megjelentek az ezzel kapcsolatos magyar nyelvű honlapok, illetve kéretlen e- mailek is - annak ellenére, hogy a spammelést elvileg tiltja belső szabályzatuk. Az Agloco egyébként mindössze havi 5 órás szörfölésért ígér kifizetést, bár ez a szám később növekedhet - ígérik a piramis csúcsán állók. Több - a „globális közösséged’ fényező - szájton utalnak arra, hogy az Agloco tőzsdei cég (ez azonban nem igaz), illetve azt is gyakran hangoztatják, hogy Bili Gates pozitívan nyilatkozott az ötletről, ám erre vonatkozó hiteles hírt hosszas keresés után sem találtunk. Sőt az Aglocóval a biogokon kívül még a sajtó sem igen foglalkozott, hivatalos oldalán pedig semmiféle cégadat nem található. Olvasgass reklámokat és tartsd a markod! Bár úgy tűnik, a netes pénzkeresési lehetőségek között hosszas szünet után az Agloco-láznak köszönhetően újra a pay to surf modell dominál, más „tuti módszerek” is ismertek. Egyes vállalkozások például reklámlevelek elolvasásáért ígérnek pénzt az internetezőknek. Ez esetben a tag naponta több e-maüt kap. A leveleket persze nem árt elolvasni, mivel csak a levélből jut el a „dolgozó” a fizetős reklám oldalra. Amikor erre az oldalra klikkel, ki kell várnia a „hirdetési időd’ (amely akár 150 másodperc is lehet), s csak azután csukhatja be a szájtot. Ellenkező esetben egy vasat sem keresett a klikkelgetésekkel. Az ilyen típusú szolgáltatásokat kínáló cégek jó része egyszerűen átvágja naiv felhasználóit: a pay to surf modellhez hasonlóan itt is kifizetési minimumot kell elérniük a tagoknak, ám gyakran előfordul, hogy ha ezt nagy nehezen el is éri valaki, a számlálója egyszerűen lenullázódik. E cégek is érdekeltek a tagok számának növelésében, ezért jutalékot ígérnek azoknak, akik a „pénzkeresési” lehetőség propagálásával növelik a hálózat táborát. így fordulhat elő, hogy a már meglévő tagok kamu szövegekkel próbálnak újakat toborozni kéretlen e-maüek szétküldözgeté- sével és különféle fórumokon. A leggyakrabban arra hivatkoznak, hogy már rengeteg üyen módszert kipróbáltak és mindegyikben csalódtak, de az XY cég szolgáltatása tényleg működik és fizet, ezért „hülye, aki nem regisztrálja magád’. Vannak persze olyan „pénzkeresők” is, akik idővel belátják, hogy az üyen típusú „vagyonosodás” (még akkor is, ha csak zsebpénzre utaznak) puszta illúzió. „Még szép, hogy lehet kételkedni, mert vagy két hónapon keresztül voltam kb. húsz valahány program résztvevője. Egyik sem fizetett. (...) Az egyik programban elértem 23 $-t, 25-nél lett volna a kifizetés, nem kaptam több fizetős levelet, ennyi, lehet reklamálni. Másik helyen 78 $-nál (120 $ volt a kifizetési határ) váltottak dollárról pontra, pont még csak saját oldaladnak a számlálójának a felpergetéséhez jó. (...) Másik programom fuzionált egy újabb programmal, új feltételek mellett, ami érdekes módon részemre nem volt elfogadható” - panaszkodott egy sokat tapasztalt tag, hozzátéve: az egyik cég programjával másfél hónap alatt gyűjtött össze 7 dollárt (!), amiből 5 dollár a belépési bonusz volt. Ennél a programnál a levelek elolvasás utáni értéke 0,001 és 0,005 cent között változott, de mivel egy. levélbe több üyen „értékű” linket tettek, a cég nyugodtan reklámozhatta magát azzal a szöveggel, hogy levelei egyesével mind 5-7 centet érnek. Fizess, hogy más is fizessen! Természetesen a hagyományos, belépéskor nem ingyenes MLM- alapú értékesítési modell sem kerülhette ki az internetet. Több cég ajánlja fel, hogy termékeit eladva, új ügyfeleket toborozva „keresse magát halálra” az internetező. Ez az üzlet például ws végződésű doméneket értékesít ezzel a módszerrel. Az értékesítő havi 10 dollárt (2000 forintot) fizet saját ws-es doménnevéért (melyhez egy szerkesztőfelület és 10 db e-maü jár), azaz évi 24 ezer forintot. Ez az ösz- szeg egyébként jóval több, mintha a ws-nél jobban ismert .hu-s vagy .com-os domént tartana fent az ü- lető (egy .hu-s domén fenntartása átlagosan évi 12 ezer forint). Mindenesetre a szóban forgó cég jutalékot ígér ügyfeleinek a .ws domén propagálásáért: minden egyes beszervezett tag után 1 dollárt. Ahogy arra e cikk egyik hozzászólója felhívta a figyelmet, ha valaki maga alá szervez 120 főt, akkor később havonta kap 120 dollárt, azaz 24 ezer forintot. Ez esetben már megéri a piramisépítés. (Korábban azt írtuk, hogy 120 beszervezett fő után lesz „egálban” a tag, nem számoltunk azonban azzal, hogy később ezek után már havonta kapja a pénzt. A hibáért elnézést kérünk.) Az ún. partnerprogramok is elég népszerűek. Ezeknek a lényege, hogy a kliens regisztrál (általában ingyenesen) a rendszerbe, és kap egy azonosítót. Ezt követően egy bannert helyez el a honlapján. Ha honlapjának látogatója a bármerre kattintva jut el a hirdetőhöz, és ott netán vásárol, akkor a tag a bevételből 10 százalék jutalékot kap - legalábbis ezt ígéri a cég. A partnerprogramok is tagtoborzásra buzdítják klienseiket: ha ugyanis egy tag újabb belépőket gyűjt maga alá, akkor azok látogatói után is jutalékot kap, ezért érdeke, hogy minél többen csatlakozzanak hozzá. Persze jutalékot általában csak akkor fizet a cég, ha az illető elért egy kifizetési minimumot, ami egy vizsgált magyar partnerprogramnál 10 ezer forint volt. Ha ennél kevesebbet „forgalmaz”, akkor elesik ajutaléktól. Nem MLM, mégis fizet Mindezektől függetlenül létezik olyan netes pénzkeresés is, ami tényleg működik, méghozzá anélkül, hogy MLM-rendszerű lenne, s tagtoborzásra buzdítana, netán a belépéskor bármit is fizetni kellene. Ilyen például a Google Adsense nevű szolgáltatása. Bizonyítottan fizet, igaz, a bevétel mértéke erősen függ attól, hogy honlapjainkat mennyien látogatják. Az ingyenes regisztráció után egy HTML-kódot kapunk, amelyet be tudunk illeszteni a weblapunkba, s ettől kezdve Google-hirdetések futnak rajta. A Google minden egyes érvényes kattintásért fizet mind a reklámon, mind a keresés találati oldalán. Egy kattintás után néhány centtel vagy akár több mint egy dollárral is gyarapodhat a számlánk; az összeg nagysága függ attól, hogy a kattintás után a céloldalon rendel-e a „kattintó” vagy csak meglátogatja azt. A Google-nál is van kifizetési limit, ez havi 100 dollár. Minden hónap utolsó napján a rendszer kiválogatja az összes olyan számlát, amely érvényes felhasználói kattintásokból legalább 100 dollárt keresett. A ki nem fizetett kereseteket is figyelembe veszik, azaz ha valaki 40 dollárt keresett az egyik hónapban és 70 dollárt a következőben, akkor is fizetnek. „Napi 2-4 dollárnyi bevételem származik a Google hirdetéseiből, így általában elérem, illetve meghaladom a 100 dolláros havi limitet! - mondta a egy magyar felhasználó, aki két - napi 1500 egyedi látogatót generáló (!) - weblapjába „kötötte be” a Google szolgáltatását. Mint mondja, bár biztosan fizet a cég, a pénzre várni kell. „Amint elérem a 100 dolláros limitet, lezárják a számlámat és megkezdődik a kifizetés. Először is küldenek postán egy csekket az Egyesült Államokból, amelyet a bankban kell beváltanom. Ezután 2-3 hét is eltelik, mire jóváírják a bankszámlámon a pénzt. A teljesítés és a kifizetés között összesen általában 2-3 hónap telik el, de a Google még így teljesíti a szerződésben vállalt határidőket“ - magyarázta. Bill Gates meghülyült? De minek „dolgozni” és erőlködni, ha a fent leírt módszereknél még egyszerűbben is pénzhez juthatunk? Elég, ha továbbküldünk egy levelet. „A Microsoft és az AOL az Internet Explorer biztonságának növelése érdekében tesztelték ennek a programnak a beta változatát. Amikor továbbkülditek ezt a levelet az ismerőseiteknek, a Microsoft leellenőrzi, 2 héten keresztül. A Microsoft 245. - EUR fizet minden egyes személy után, akinek továbbkülditek ezt a hírt, 243.- EUR fizet minden továbbküldött hírért, és 241. - EUR-t minden harmadik személynek, aki megkapja ezt a hírt. Két hét múlva a Microsoft e- maüen felveszi veletek a kapcsolatot, és átutalja az összeget. Eleinte nekem is kétségeim voltak, amíg 2 hét múlva fel nem vették velem maüen a kapcsolatot, és rá pár napra át nem utaltak számomra 24800 EUR-t” - olvasható egy évek óta keringő lánc levélben, amely szerint mindennek költségeit a vüág leggazdagabb embere, Bill Gates állja. A dolog szépséghibája, hogy kamu. Sem a Microsoft, sem más cégek nem fognak fizetni hasonló akcióért, legfeljebb az internetes szemét számát növeli az, aki a levelet továbbküldi. (a hvg.hu nyomán) DIGITALIA A mellékletet a LINKPRESS készíti. Felelős szerkesztő: Szabó László tel: 02/59 233 441; e-mail: digitalia@ujszo.com , Levélcím: Digitália, Nám. SNP 30, 814 64 Bratislava 1
