Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-25 / 95. szám, szerda
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 25. www.ujszo.com RÖVIDEN Beszélgetés Varró Dániellel Pozsony. Ma 17 órakor a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Varró Dániellel találkozhatnak az irodalomkedvelők. Juhász Katalin költő-újságíró arról faggatja a költőt, ami az irodalmon kívül is érdekli. Most spéciéi a póker... Társszervező a Szépírók Társasága, (ú) Könyvbemutató a Vámbéryben Dunaszerhahely. Holnap 18 órakor mutatják be a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Pablo Urbányi Isten állatkertje című kötetét. A könyvet Hunčík Péter, az író ipolysági barátja méltatja. A bemutatót Vida Gergely költő vezeti. A magyar származású, Kanadában élő Pablo Urbányi regénye önéletrajzi ihletésű mű, amely élvezetes, sodró nyelven megírt történet. Mozzanatait a gyermekiét csodái és a szerelem édes hangulata lengi át sok humorral, iróniával, (ú) Fiaim, csak énekeljetek Április utolsó napjaiban találkoznak ismét, immár 16. alkalommal az ország legsikeresebb vers- és prózamondói a Rima- szombati Városi Művelődési Központban, a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny döntőjén. Minden szervezőnek - esetünkben a Csemadok Országos Tanácsának megbízásából a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya és a Csemadok Művelődési Intézete - az a vágya, hogy az évről évre ismétlődő rendezvény értelmesebb, hasznosabb, gazdagabb és színvonalasabb legyen. A szakma képviselői tanácskoznak, ötle- teznek, megszületnek a verseny- szabályok, felhívások, eljutnak az illetékes szervezetekhez, iskolákhoz, a szervező pedig reménykedik, hogy felfigyeltek szándékaira, elképzeléseire. Úgy tűnik, hogy helyenként a címzettek (elnézést a kivételekért) talán nem is olvassák figyelmesebben a felhívást, gondolván, hogy az időpontokon kívül úgysem változott semmi lényeges. Ezzel is magyarázható, hogy sajnos keveseket szólított meg egy felújított kategória a „versszínház” vagy „lírai színpad” meghirdetése, holott a múltból ismert irodalmi színpadoknak nincs méltóbb fóruma, s most itt volt az alkalom a térnyerésre. További változás az elődöntők megszüntetése, ugyanis a kötelező két produkcióra való felkészülés kerületi szintig, bőven nyújt alkalmat a megmérettetésre, valamint a továbbjutásra az országos döntőbe, ahol az idén egy, a kerületi versenyen helyezést elért produkcióját adja elő a versenyző. A verseny kiírói meghirdettek különdíjat is, a hazai szerzők műveinek tolmácsolásáért azzal a céllal, hogy ily módon is ösztönözzék a versenyzőket értékeink ápolására és művelésére. A legfontosabb cél pedig az volt, hogy a Rimaszombati döntő elsősorban a közel kétszázötven versenyzőről és felkészítő pedagógusról szóljon, akiknek szakmai és szórakoztató műsorok teszik tartalmasabbá az ott töltendő napokat. Az eredményhirdetésre és a díjkiosztó gálaműsorra az utolsó versenynapon, szombat este kerül sor, és reméljük, hogy nem postagalamb szállítja majd az ajándékokat és az okleveleket a korábban hazasietők után, hanem teljes létszámban együtt tapsolhatunk és ünnepelhetjük legjelentősebb országos rendezvényünk befejezését. Döntősnek lenni siker, megtiszteltetés, a mindenkori szervezőnek pedig öröm, hogy ismét sikerült egy közösségnek szolgálnia. Érezzük jól magunkat mindannyian Rimaszombatban. Kamenár Horváth Éva, a Csemadok Művelődési Intézetének munkatársa Elhunyt Madaras József Budapest. Életének 70. évében tegnap elhunyt Madaras József színművész. Szerepeinek többsége az egyszerű emberek, a feltörekvő népi hősök igazságáról és nehézségeiről szól. Robosztus munkás- és parasztfigurák, sorsukkal elégedetlen, kitörni vágyó kisemberek megszemé- lyesítőjeként vált ismertté. Legnagyobb színpadi sikerét Fejes Endre Rozsdatemető című színművében aratta, Hábeder Jani szerepében. Az őt idéző legjellegzetesebb figurákat Jancsó Miklós és Kovács András filmjeiben alakította. Játszott a Szegénylegények (1966), a Csillagosok, katonák (1967), az Égi bárány (1971) című filmben, illetve A ménesgazda (1978) című alkotásban is. Az országos népszerűséget egy filmsorozat hozta meg számára, amelyben Kántor, a nyomozókutya rendőr gazdáját, Csupati őrmestert alakította. Madaras Józsefet 1974-ben Balázs Béla-díjjal, 1978-ban érdemes művész címmel jutalmazták. 1978-ban elnyerte a filmkritikusok díját, valamint a locamói (Képarchívum fesztivál nagydíját, 1996-ban megkapta a Kossuth-díjat, 2000- ben a Magyar Filmszemle életműdíját. Madaras Józsefet 1992-ben - máig tisztázaüan előzmények után - vérbe fagyva találták lakásán. Súlyos koponyasérülése után csaknem egy évig kómában feküdt. Újra kellett kezdenie az életét, meg kellett tanulnia járni, beszélni, önállóan élni. 2001 óta ismét dolgozott, játszott színpadon és filmekben is, a legutóbb, 2006-ban a Rokonokban láthatták őt a nézők. (MTI) Shakespeare darabja a Meteorit Nemzetközi Színházi Társaság előadásában, Csontos Róbert rendezésében Szentivánéji álom a luxusbárban Csontos Róbert, Helena Sujecka, Jakub Firewicz és Václav Jiráček (Somogyi Tibor felvétele) Oberon, Titania, Hermia, Heléna, Demetrius és Lysander egy luxusbárban találkoznak Csontos Róbert rendezésében. Shakespeare egyik gyakran játszott darabját, a Szentivánéji álmot a Meteorit Nemzetközi Színházi Társaság fiatal színészekből verbuválódott csapata mutatja be - az előadás érdekessége, hogy a négy országból érkezett színészek mindegyike anyanyelvén játssza a saját szerepét. MISLAY EDIT Az - egyszerre magyar, cseh, szlovák, lengyel és angol nyelvű - premier pénteken 20 órakor lesz Pozsonyban, az A4-es nulladik térben (Sznf tér 12.), valamint szombaton és vasárnap este is ugyanitt lép fel a társulat. Csontos Róbert, a fiatal színészrendező, aki két évvel ezelőtt indította el szülővárosában, Gútán a Meteorit Nemzetközi Színházi Fesztivált, részben a fesztivál idei évfolyamának is készítette az előadást. „A fesztivál egyik célja ugyanis az, hogy azokkal a profi társulatokkal, amelyekkel együttműködünk, létrehozzunk egy nemzetközi színházi műhelyt, és hosszú távon együtt dolgozzunk — mondta Csontos Róbert. - A Szentivánéji álom a Meteorit fesztiválon az első ilyen együttműködés. Szeretnénk alapítani egy nemzetközi színházat, amelynek legalább négy-öt országból lennének tagjai, és évadonként két, maximum három bemutatónk lenne.” Arról, miért esett a választása a Szentivánéji álomra, így vall: „Érdekes, hogy amikor rendezek, mindig klasszikust választok, színészként viszont többnyire kortárs drámákban játszom. Szeretem a kortárs drámákat is, rendezőként azonban sokkal izgalmasabbak számomra a klasszikusok. Amit a görögök, utánuk pedig Shakespeare és kortársai megírtak, abban szerintem minden benne van. Shakespeare-t különösen kedvelem, mert amellett, hogy nagyon izgalmasak a történetei, nagyon maiak is. Biztos vagyok benne, hogy ha Shakespeare a mi korunkban élne, ő sem erdőbe helyezné a Szentivánéji álom cselekményét. Ebben a darabban ugyanis nem a helyszín, hanem az emberek közti kapcsolat a legfontosabb; a céljaik, az, amiért küzdenek, s az előadásban nagyon fontos az egymás iránti vágy. Szerencsére mindig olyan darabot rendezek, amihez éppen kedvem van. Most úgy érzem, a Szentivánéji álommal tudok valamit mondani. Számomra fontos, hogy olyan előadásokat készítsek, amelyek mind a néző gondolataira, műid az érzelmeire hatni tudnak.” Akár visegrádi Szentivánéji álomnak is nevezhetnénk a produkciót, hiszen szlovák, cseh, lengyel és magyar fiatal színészek játszanak benne, plusz egy amerikai, aki Shakespeare anyanyelvét hozza az előadásba. Helena Sujecka és Jakub Firewicz a wroclawi színművészeti főiskola hallgatói. Helena Her- miát, Jakub pedig Lysandert alakítja. „Az elején megijedtünk ettől a hatalmas nyelvkavarodástól - árulja el Jakub -, el sem tudtuk képzelni, hogyan lehet egy előadásban több nyelven játszani.” Helena így folytatja: „Róbert azonban győzködött bennünket, hogy nem a nyelven múlik, hanem a játékban való létezés és az energia a lényeg. Néhány nap után rájöttünk, hogy ez tényleg működik.” Amikor az általuk megformált karakterekről faggatom őket, Jakub véleménye szerint az ő Lysandere „diplomatikusan szólva nagyon élő, nagyon mai figura, aki kizárólag a rapzene világában él”. Hermia pedig „egy nagyon rózsaszín agyú lány, akit az ösztönei vezérelnek”. A jellemzést Csontos Róbert egészíti ki: „Ezek a fiatalok, akik a bárba menekülnek, nagyon extravagáns emberek. Nálunk Titánia is egy hatalmas díva, aki élvezi a bár közegét, imád fellépni.“ Václav Jiráček, a prágai DÁMU végzős hallgatója Oberont alakítja. A fiatal színész a cseh filmgyártás egyik új csillaga, több fűmben is szerepelt már, emellett néhány éve Letí néven színházi társulatot is alapított, többek között Pavlina Štorkovával, aki szintén játszik a Szentivánéji álomban. (A Letí társulatot egyébként tavaly a gútai Meteorit fesztiválon láthatta a közönség.) „Oberon szerepe az egyetlen a Szentivánéji álomban, amelyet szerettem volna eljátszani, miután újraolvastam a darabot - állítja Václav Jiráček. - Színészi tanulmányaim kezdetén egyébként kijelentettem, hogy nem fogok játszani a Szentivánéji álomban, mert nagyon elcsépelt Shakespeare-darab, amelyet szinte mindenhol előadnak. De Csontos Róbert miatt belementem ebbe a projektbe. Egy morvaországi workshopon találkoztunk, ahová kizárólag a társulatunk kedvéért jött el. Ebben a mostani együttműködésben főként az vonzó számomra, hogy Róbert nagy hangsúlyt helyez a színészek egymásra hangolódására, arra, hogy minél jobban megismerjük egymást. Nagyon érdekesek azok a speciális kapcsolat- és személyiségfejlesztő gyakorlatok, amelyeket a pályafutása során elsajátított, s amelyeket szívesen alkalmaz. Számos olyan dolog vesz körül bennünket, amelyek napjainkban megszűntek számunkra fontosak lenni. A színház az a hely, ahol ezek a sokszor elfeledett vagy a mindennapi életben ignorált dolgok tovább élhetnek. Például az, hogyan tekintünk a másik emberre, hogyan értékeljük, érzékeljük egymást. Noha a Szentivánéji álomban természetfölötti lények vannak, nem hozzuk játékba a természetfelettit, és valamennyi szereplőt mai szemmel nézünk, ami szintén fontos, ha az ember színházat játszik. Ebből a szempontból a Róbert rendezte előadás rokonságot mutat azzal a Hamlet-elő- adással is, amelyet Prágában a professzorommal, Miroslav Krobottal készítettem. Nekem ez a második nemzetközi színházi projektem. Személyes tapasztalat szempontjából fontosnak tartom, hogy új embereket ismerjek meg, hogy leomoljanak köztünk a gátak, hogy megtudjuk, hogyan élnek a színészek Szlovákiában, Magyarországon, Lengyelországban vagy Németországban.” A rokonok New Yorkban megdöbbenve tapasztalták, hogy a napló összes leírása stimmel Videokamerával Márai Sándor nyomában JUHÁSZ KATALIN Kassa. Rendhagyó irodalmi, földrajzi és családtörténeti előadást hallhatott a minap a kassai Márai Emlékszobában összegyűlt népes közönség. A város leghíresebb 20. századi szülötte, Márai Sándor budapesti rokona, Jáky Judit számolt be olaszországi és amerikai élményeiről házi videók segítségével. Jákyék tulajdonképpen rokonlátogatóba indultak Salernóba, New Yorkba, illetve San Diegóba, csakhogy akit meglátogattak, az már nem él. A szovjet megszállás elől külföldre menekülő íróval és nejével a család idősebb tagjai levelezés útján tartották a kapcsolatot, abban a biztos tudatban, hogy sohasem láthatják a helyeket, ahol Máraiék éltek. Az író 1989 februárjában bekövetkezett halála utáh kiderült, hogy Márai szeretett unoka- öccsét, Jáky Jánost, Jáky Judit apját jelölte meg végrendeletében örökösi végrehajtóként. „2002-ben a sok bogárhátú után végre sikerült vennünk egy jobb autót, és természetes volt számunkra, hogy első hosszabb utunk Salernóba vezet majd, ahol Amerikába utazásuk előtt Máraiék éltek. Megtaláltuk a házukat, sőt Sanyi bácsi akkori legjobb barátját is, aki elmondta nekünk, hogy ha sejtette volna, milyen családi tragédiák sora éri Márait Amerikában, nem engedte volna kivándorolni” - mondta könnyes szemmel Jáky Judit. A család tagjai ezután Máraiék New York-i lakását keresték meg, és az író naplóját olvasva megdöbbenve tapasztalták, hogy a leírások stimmelnek, a kínai tisztítótól a rendőrautókig minden úgy és ott van Manhattan északi részén, mint a kötetben. „Felkerestük azt a könyvtárat is, ahová Sanyi bácsi gyakran járt. Mivel élete volt az irodalom, különösen fontos volt számára, hogy megfelelő bibliotékát találjon az amerikai nagyvárosban, annál is inkább, mivel Salernóban nem volt üyen lehetősége. Megtaláltuk a naplóban emlegetett Goethe-köte- teket is, pontosan ott, azon a polcon, ahol Sanyi bácsi úja” - jegyezte meg Jáky Judit, akit külön örömmel töltött el, hogy Máraiék egykori kassai házában mutathatta be az hóhoz kapcsolódó emlékeket, űlet- ve utazásainak dokumentumait. Elhangzott néhány témába vágó idézet is a naplóból, illetve más Márai- művekből. A spontán és érzelmekkel teli beszámolóra néhány kassai szlovák is kíváncsi volt, számukra Balassa Zoltán történész szinkrontolmácsolt, profikat megszégyenítő alapossággal. Sokol Júlia, a Márai Emlékszoba gondnoka szerint mostanában egyre több irodalomkedvelő, illetve lokálpatrióta szlovák fedezi fel magának a város híres szülöttét. A néhány szlovákra lefordított Márai-könyv kézről kézre jár, a kassai politikusok és közéleti személyiségek pedig gyakran idézik ünnepi beszédeikben a városhoz mindvégig kötődő író gondolatait. Jáky Judit Manhattan térképével (A szerző felvétele)
