Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-25 / 95. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 25. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ PER STANDARD Csehország nehezményezi, hogy Ausztria a schengeni megállapodás Prágára való kiterjesztésével, 2008. január elsejétől nem akarja azonnal megnyitni északi határát, és azon csak fokozatosan érvé­nyesítené a schengeni rend­szert, a határátkelés teljes li­beralizálását. Az osztrák lap keddi számában közölt inter­jújában Mirek Topolánek cseh kormányfő szerint a beharan­gozott osztrák szándék ria­dalmat keltett Prágában: a fo­kozatos határnyitást semmi sem indokolja, hiszen Csehor­szág valóban képes a határ el­lenőrzésére, és szeptember elsejétől meg is kezdi az új schengeni rendszer próba­üzemeltetését. Nem minden lépésével lehet egyetérteni, ám Borisz Jelcin pluralizmus iránti elkötelezettsége vitathatat­lan. A tíz évvel ezelőtti felvételen egy rosztovi rockkoncerten látható. (CTK/AP-felvétel) A romániai képviselők nekiláttak a reformok leállításának, az útjukban álló személyek eltakarításának Tolvaj kiáltja: „Fogják meg!” Új szakaszába lépett a ro­mán államfő és a miniszter­elnök háborúja, miután a törvényhozás felfüggesztet­te tisztségéből Traian Bases- cut, ám ő korábbi ígéretével ellentétben nem nyújtotta be a lemondását, hanem nyűt sisakkal hadat üzent a leváltását hónapok óta szor­galmazó kormánynak. DOROGMAN LÁSZLÓ A Basescu és Calin Popescu Ta- riceanu közötti küzdelem hátterét világítja meg, hogy a mai román politikában és a gazdasági életben a bukott egypártrendszer kisebb- nagyobb potentátjai élnek tovább - s meglehetősen jól, legalábbis a lakosság többségéhez képest. Egy német lap szóhasználatával: Ro­mániában a kommunisták jósze­rével magukat „privatizálták”. Egykori Securitate-ügynökök, kommunista tisztségviselők ülnek a vállalatok vezető pozícióiban; újságok, hetilapok, rádió- és tv- adók vannak a birtokukban, sőt még saját pártra is telik egyesek­nek, mint a bizonyítottan Secu- ügynök Dán Voiculescunak. Ép­pen ő, a Konzervatív Párt elnöke (aki ellen pénzmosás és hamisítás miatt április elején indított bün­tetőjogi vizsgálatot az ügyészség) áll annak a parlamenti vizsgálóbi­zottságnak az élén, amely alkot­mánysértéssel vádolja Basescut... Az ideiglenesen az államfői te­endőket ellátó Nicolae Vacaroiu maga is egykori KP-funkcionári- us, akinek a neve számos korrup­ciós és pénzügyi botrányhoz kötődik. Sokak szerint ennek a korrupci­ós lápnak a virága maga Basescu is (a 90-es években, amikor szállí­tásügyi miniszter volt, ő herdálta el bagóért a román tengeri flottát, nyilván kellő „baksis” fejében). Ám amióta elnök lett, megpróbál­ja fölvenni a harcot Románia több évszázados rákfenéje ellen. Teszi ezt éppen azzal összhangban, hogy az EU-felvétel érdekében Brüsszel a korrupció elleni harc fokozását és az igazságügy meg­reformálását követelte a balkáni országtól. Ezen a fronton Monica Macovei igazságügyi és Vasüe Blaga bel­ügyminiszter volt az államfő két leghűbb szövetségese. Tariceanu mindkettőt még márciusban levál­totta - alig két hónappal Románia EU-belépése után. A két miniszter és az államfő tavaly roppant haté­kony támogatást kapott az Euró­pai Bizottságtól a korrupció elleni harchoz, amely az EU-tagság egyik legfőbb kritériuma volt. En­nek köszönhetően sikerült elfo­gadtatniuk a parlamenttel azokat a törvényeket, amelyek szigorúb­bak, mint bármely EU-tagállam korrupcióellenes jogszabályai. Január elseje óta Románia is tagja az Európai Uniónak. Aki előzőleg arra figyelmeztetett, hogy e balkáni ország még nem érett az EU-tagságra, az most igazolva látja álláspontját. Hetek óta parlamenti álca mögé rejtett „hideg puccs” zaj­lik, amelynek célja, hogy az igaz­ságszolgáltatást ismét a kormány és bűnözői csoportok befolyása alá vonja. Ezek széles körű érdekeibe éppúgy beletartozik közpénzek el­lenőrzés nélküli és törvényellenes „lenyúlása”, mint a pénzügyi csa­lás és pénzmosás. A csadakozás után Brüsszelnek nem volt több hatékony „revolve- rezési” lehetőség a kezében - és ezt Bukarestben is jól tudták. A törvényhozásban ülő képviselők legott nekiláttak a reformok leál­lításának, a jogszabályok felvize­zésének, az útjukban álló szemé­lyek eltakarításának. Számítani lehet rá, hogy Blaga, Macovei és Basescu után ügyészek és bírák le­váltása következik. Mint Macovei fogalmazott Basescu elmozdítása után: „Meg akartak szabadulni Basescutól és tőlem. Most majd azok kerülnek sorra, akik a kor­rupt politikusok ügyében nyomo­zó hatóságok élén állnak.” Vagyis nyomozók, ügyészek, bírák: azok, akik az első sorban harcolnak a meghonosított korrupció ellen. Basescu az ország legnép­szerűbb politikusa - és ezt el­sősorban annak köszönheti, hogy 2004. évi megválasztása óta ne­vén nevezi a dolgokat, és megsze­gi a hallgatás törvényét. Maga is a korrupt rendszer „terméke”, ám képes volt szembefordulni ezzel a rendszerrel. Célja olyan jogállam létrehozása Romániában, amely­ben a törvény mindenkire egyfor­mán vonatkozik. Leváltását ép­pen a fend harctéren szerzett „ér­demeinek” köszönheti. Jól mutat­ta ezt a minapi parlamenti szava­zás: a képviselőház és a szenátus tagjai közül nemcsak az elnök le­váltását követelő ellenzék szava­zott Basescu felfüggesztésére, ha­nem száznál több kormánypárti" honatya is! Basescuval szemben a fő vád az, hogy visszaélt a hatal­mával, túllépte jogkörét, durván beavatkozott a belpolitikai életbe. Az ellenzék megkeresése nyomán azonban az alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a fenti vádakat. Szerinte a köztár­sasági elnöknek igenis joga van politikai nyilatkozatokat tenni, bí­rákat kritizálni, reformokat szor­galmazni. A testület állásfoglalása azonban csak ajánlás, amely nem kötelező erejű - ezért volt lehetsé­ges az elnök felfüggesztése parla­menti „bizalmi szavazás” útján. Az államfő és a miniszterelnök politikai viszálya még tavaly kezdődött, amikor Tariceanu szembehelyezkedett a Basescu ál­tal javasolt előre hozott választá­sok gondolatával. A kormányfő azzal kontrázott, hogy kijelentet­te: haza kellene rendelni az Irak­ban szolgálatot teljesítő román katonákat. Ezt viszont Basescu sö­pörte le az asztalról. A 2004 au­gusztusa óta hivatalban levő ál­lamfő azzal is borsot tört riválisa orra alá, hogy megtagadta több, Tariceanu által felterjesztett jelölt miniszteri kinevezését. Kettejük elmérgesedő viszálya azzal a veszéllyel fenyeget, hogy jégre kerülnek a január 1-jén az Európai Unióhoz csatlakozott or­szágban égetően szükséges refor­mok. Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke is erre figyel­meztetett, amikor a múlt héten rámutatott: Bukarestnek még sok a tennivalója az igazságügy átala­kítása s a korrupció elleni harc te­rén, amelyekre éppen az uniós csatlakozás érdekében vállalt kö­telezettséget. A szerző az MTI munkatársa Putyin személyében Oroszországba visszatért az igény a totalitárius rendszerre, melynek Jelcin a sírásója volt Cseh lapok Borisz Jelcin történelmi szerepéről KOKES JÁNOS Borisz Jelcin ugyan hihetetie- nül sok durva és rettenetesen nagy hibát vétett államfői tisztsé­gében, de ő volt az, aki Oroszor­szággal a Nyugat felé fordult, s ezért helye a történelemben biz­tos - írja a Mladá Fronta Dnes című liberális prágai napilap, amely a többi cseh lappal együtt számos írásban foglalkozik az el­hunyt orosz politikussal. Hibáit könnyű elítélni, s ezt ter­mészetesen meg is kell tenni, ugyanakkor szükséges látni az erényeit is. Egyebek között azt, hogy a Jelcin nevével fémjelzett korszak a hatalom nyugodt átadá­sával zárult, mindenféle puccsok, szörnyűségek nélkül. Ez addig Oroszországban ismeretlen volt - véli a legolvasottabb cseh napi­lap. Megjegyzi, bármilyen volt is Jelcin, egyvalamiben nagyon kü­lönbözött a maga választotta utódjától: hitt a szólás szabadsá­gában és abban, hogy az ellenzéki pártok szabad működése nélkül Oroszországnak nincs esélye fel­zárkózni a Nyugathoz. Putyin ide­jén mindez már a múlté. A konzervatív Lidové noviny szerint Jelcinnek pozitív víziója volt az öntudatos és erős orosz ál­lamról, s ezért tudott a vártnál gyorsabban megbirkózni a nehéz szovjet örökséggel. Ez az átmenet viszont személyiségének a korlátá­it is megmutatta: a demokráciával látszólag nem tudta megoldani az ország problémáit. Ez elsősorban az értelmetlen csecsenföldi hábo­rúra és a leszerelési tárgyalások akadályoztatására vonatkozik. Kétségtelen, hogy Jelcin idején nagy volt a káosz Oroszországban. A Jelcin-korszak szomorú öröksé­ge az, hogy ennek következtében megnőtt az erős vezető és a szigo­rú rend iránti kereslet. Putyin sze­mélyében pedig Oroszországba visszatért az igény a totalitárius rendszerre, amelynek Jelcin a sír­ásója volt. Ez bizony paradox do­log - mutat rá a Lidové noviny. Borisz Jelcin a gorbacsovi pe­resztrojka terméke. Ha nem lépett volna a nyolcvanas évek közepén színre Mihail Gorbacsov, akkor Jelcinből legfeljebb regionális pártvezető vagy egy nagy gyár igazgatója lett volna. Jelcint Gor­bacsov hívta Moszkvába, de közös érdekektől vezérelt szövetségük nem tartott hosszú ideig. Ahol Gorbacsov bizonytalanul mérle­gelt, ott Jelcin erőteljesen lépett. Inkább rendkívül kifejlett intuíci­ójával, nem pedig az eszével poli­tizált - véli a Hospodárské noviny, a cseh gazdasági körök lapja. KOMMENTÁR Egyedül mindenki ellen CZAJL1K KATALIN Robert Fico kormányfő médiapolitikájában megragadt az ellenzéki harcos szintjén. Továbbra is az egyedül mindenki ellen pátoszát pró­bálja meg fenntartani személye körül, egyelőre aránylag sikeresen. E taktikának alapvető módszere, hogy politikai és egyéb ellenfeleinket egy összeesküvés részének tituláljuk, az irányunkban kritikus médi­át meg politikai ellenzéknek. Ha pedig szükséges, saját embereinket is „hazavágjuk”, akár nyüvános megszégyenülésnek is kitéve őket. Szlovákia miniszterelnöke a hétvégén egy nagykürtösi rendezvé­nyen azt panaszolta a jelenlevő polgároknak, hogy a média a kor­mány politikai ellenzékévé vált. Vasárnap pedig kormányfővé válása óta először jelent meg politikai vitaműsorban, igaz, csak a műsorve­zetővel kellett megmérkőznie. Fico azonban beérte politikai vita­partner nélkül is, jobb híján a műsorvezetőt állítva be ebbe a szerep­be. Amikor egy-egy kritikus kérdést kapott, azt olyan módon ütötte el, hogy a kérdés létjogosultságát kérdőjelezte meg, jelezve, ilyesmi csak olyannak juthat az eszébe, aki az ellentábornak szurkol. A magányos harcos arroganciája Ficónál azonban sajátjait is könnyen eléri. Elég, ha olyasmit mondanak, ami ugyan jogkörükbe tartozik, de nem tetszik a miniszterelnöknek, és nincs pardon. Ez történt pár hónapja Vážny közlekedésügyi miniszterrel, akinek Fico könyökből vágta vissza a gazdaságtalan vonatjáratok csökkentéséről szóló döntését. Vážny akkor ezt a számára nem kevéssé megalázó lé­pést megpróbálta tréfásra venni, s azt mondta: miniszter tervez, mi­niszterelnök végez. Most Pociatek pénzügyminiszter kapta a frics­kát, igaz, ő nem mert személyesen kiállni a nyilvánosság elé az egyenadó 19-ről 16%-ra való csökkentésének javaslatával, hanem a távozását már bejelentett tanácsadója, Richard Sulik végezte el he­lyette a feladatot. Poäatek sejthetett valamit, mert Fico a kormány nevében azonnal elutasította az elképzelést, s hozzátette, Pociatek alá fogja rendelni magát a politikai akaratnak. Tehát az ő, Robert Fi­co akaratának. Fico elszánt, energiával teli, elég ereje van politikai ellenfeleinek, de partnereinek lehengerlésére is. Egyelőre nincs a láthatáron erő, amely megtörhetné ezt a szárnyalást - mind a népszerűségi, mind a gazdasági mutatók kiválóak. Tapasztalatból azonban tudjuk, de­mokratikus társadalomban az effajta tündöklés általában nem hosszú életű. Főleg ha nincs mögötte valódi tartalom (azaz életké­pes víziók és á megvalósításukhoz szükséges szakmai háttér), csu­pán az éppen kedvező gazdasági helyzetre, valamint populista poli­tikai gesztusokra épül. Mečiar anno az egész társadalmat maga ellen tudta fordítani autoriter manővereivel. Kíváncsian várjuk, Fico mi­kor lép e téren is nagy elődje nyomdokaiba. JEGYZET Vedelő tinik BUCHLOV1CS PÉTER Tulajdonképpen a franc akar itt erkölcsprédikációba kezdeni, de előbb-utóbb röpke nocsak!-ra készteti az embert, ha dél­előttönként idiótán mosolygó, fülsértőn vihorászó, hullarészeg tinilánybandába ütközik. Egyre gyakrabban. Már csak azért se jutna a jegyzetíró eszébe semmi­féle magasztos papolás, mert a szép ívű, vulkánszerűen heves, nyáladzás kíséretében előadott jókora taccsot elnézve csak a tö­mény undor jelentkezik. Ül a jegyzetíró meredten, bambán, nem hisz a szemének, befelé csak annyit makog: üyen nincs, ez nem lehet igaz. S mire fel­ocsúdik, az alig bimbódzó gye­reklány már ismét fesztelenül, ám továbbra is betonrészegen, veterán szeszbajnokokat meg­szégyenítő könnyedséggel csivi- tel tovább a többivel, telcsizik a cuki mobüján, dobálja magába a vodkákat számolatianul, vala­mint profi utcalányként stíröli a presszóba betérő férfiak fenekét és egyéb testtájait. Amit pedig az asztal mellé és alá csinált, az nem is ő volt. Aztán szemtelenül magabiztosan azt vágja a csapos képébe, hogy ő bizony már ti­zenhét. Amikor a vak is látja, hogy a tangabugyis fenekükön még ott perceg a tojáshéj. Ettől már csak az a szebb, ha a tulaj megtagadja a piát és elzavarja őket, erre az egész társaság átro­han a szemközti fapadosba, ott kutyafuttában, laza csuklómoz­dulatokkal, a pultnak támasz­kodva döntenek magukba egy­szerre több féldecit, majd vissza­jönnek, és ártatlan pofával ren­delnek egy kis dzsúszt. Ám a na­rancslétől lehetetlen ennyire hangosan és idétlenül megtár­gyalni azt a minden bizonnyal roppant érdekes és fontos vilá­got, amely valahol a moncsicsi, a pokémon és a japán pomórajz- filmek közt terül el, s ahol álma­ikban maga Harry Potter csata- kosítja a nyuszis párnájukat, mi­közben a háttérben a Tokio Ho­tel szerenádozik. Na meg azt se értem, minek rajtuk a több kiló- nyi smink, a trendi cucc, a par­füm, ha a vége ugyanaz: taccs, bűz és sírás, nyávogós szégyen. Meg az a kaotikus üresség, ott, belül, a kipingált fejecskékben. FIGYELŐ Az átmenet jelképe, Jelcin Borisz Jelcin halálával Oroszor­szág elveszítette a demokráciába való átmenet egyik jelképét - írja közös nyilatkozatában a strasbo- urgi székhelyű Európa Tanács (ET) miniszteri bizottságának el­nöke, a máltai Fiorenzo StolfT, valamint Terry Davis, az ET főtit­kára. Kiemelték egyebek közt, hogy Jelcin hatalma alatt politi­kai és gazdasági reformok zajlot­tak le Oroszországban. Jelcint sok bírálat érte, de ő általában el­ismerte hibáit, (m)

Next

/
Thumbnails
Contents