Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-24 / 94. szám, kedd
6 FÓKUSZBAN: A REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEK ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 24. www.ujszo.com Pozsonyban általában több ezer koronával nagyobbak a fizetések, mint Kelet-Szlovákiában Gazdag főváros, szegény ország? Azért vidéken is van mit a tejbe aprítani (Képarchívum) A szakértők állítják, nincs is olyan nagy különbség a fővárosi es a vidéki elet színvonala között (Képarchívum és Ján Krošlák felvétele) Elég legyen Pozsonyból! Leegyszerűsítve talán így fogalmazható meg a lakosság véleménye: gazdag Pozsony, szegény észak, dél és kelet - valahol ezek között található nyugat- és észak- nyugat-Szlovákia. Körülbelül ilyen mutatókat kínálnak a Statisztikai Hivatal felmérései. A Pozsonyi kerületben tavaly az átlagbér 24 860 korona volt, az Eperjesi kerületben 14 087. Az adatokat látva nem csoda, hogy az ország szegényebb régióiban irigykednek a főváros lakóira. Viszont még egy kevésbé elfogult szemlélőnek is be kell látnia, hogy a fővárosban lényegesen többet dolgoznak, mint vidéken. Az embereket a jobb kereset ígérete miatt nem kell rábeszélni, hogy túlórákat vállaljanak, amikor a kisebb városokban a dolgozók többsége már otthon van, Pozsonyban a sofőrök csak ilyenkor sorakoznak be az utakon húzódó dugókba, amelyek rendszerint a munkanap befejezését jelentik. Valóban Pozsony tehet a szegénységről, vagy csak ugyanolyan averziót éreznek az emberek a fővárosiak iránt, mint Csehországban a prágaiak, vagy Magyarországon a budapestiek iránt? Nem csak a pénzről van szó Ha valakinek megemlíti, hogy Pozsonyban dolgozik, valószínűleg ezt a választ kapja: „Milyen jó neked, biztos jól keresel, sokat megengedhetsz magadnak.” De ami, mondjuk, jó fizetésnek számít Rimaszombatban, nem biztos, hogy Pozsonyban egy főnyeremény. Egy kisvárosban élő családnak az ország keleti régióiban sokkal kevesebb pénz is elég, mint a fővárosiaknak. Példaként említsünk egy tőke- terebesi házaspárt. A férfi orvos, felesége pedig gyesen lévő óvónő. A Profit gazdasági napilap felmérése szerint az orvosi bér a régióban alig haladja meg a 20 ezer koronát, felesége viszont csak négyezer korona körüli gyermekgondozási segélyt kap - a család költségvetése tehát 24 ezer korona havonta. Háromezer koronát nyel el havonta a jelzáloghitel és különböző adó- ságok törlesztése, a lakbérre, a gázra, a vízre és az energiaköltségekre körülbelül 5000 koronát költenek. Mindketten havi ezer koronás életbiztosítást is fizetnek. Az orvos húsz kilométert utazik naponta a rendelőbe, az ezzel összefüggő kiadásokat nyolcszáz koronára becsülte. Minden egyéb költség kifizetése után körülbelül kilencezer koronájuk marad. Egy fiatal házaspár a fővárosban viszont csak álmodhat ilyen megtakarításról. A férfi 25 ezer koronát keres, párja 15 ezret. A negyvenezres havi családi költségvetésből viszont sokkal kevesebbet engedhetnek meg maguknak. Tízezer koronát fizetnek a jelzáloghitel törlesztésére, ötezer koronát a lakbérre, a városban autóval, de buszokkal is közlekednek, ezért 2-3 ezer koronát fizetnek. A koszt, telefon- számla, kultúra, sport további csaknem 7000 koronát nyel el a családi kasszából. A fővárosban persze az életstílus is más, többet költenek ruhára és egyéb szolgáltatásokra - gyakrabban járnak színházba, koncertekre stb. Míg kisebb városokban 15 koronába is kerülhet egy sör, a fővárosban alig találnak 25 korona alatt. Az orvosok vagy tanárok például nem számíthatnának nagyobb fizetésre, ha Pozsonyba költöznek, mivel bértarifáikat törvény határozza meg. Az állami alkalmazottak ugyanis nagyrészt ugyanolyan fizetést kapnak az egész országban, lényegtelen, hogy az illető vidéken vagy a fővárosban él, az eltérések minimálisak. Ezt a munka-, szociális- és családügyi minisztérium szóvivője, Alexandra Gogová is alátámasztotta. „Az államigazgatásban a törvény szabályozza a béreket, függetlenül a régióktól - az országban ebben a szférában nem változnak a bérek. Meggyőződésem, hogy ha valaki keletről a fővárosba költözne, még veszítene is rajta, hiszen egy tanári fizetés nem változik, viszont sokkal több kiadása lenne Pozsonyban“ - tette hozzá érdeklődésünkre Gogová. A magánszektorban dolgozók viszont jobb fizetéshez juthatnának a fővárosban. Itt ugyanis jobban osztályozzák a béreket, mint az állami szektorban. Viszont kérdéses, hogy mennyire lenne előnyös a költözködés, mennyire változna az illető életszínvonala. Az Orange szóvivője szerint a vállalatnál lényegtelen, hogy ki melyik régióban dolgozik. Sokkal fontosabb a tapasztalat és az alkalmazott pozíciója. „Ha a fővárosba való költözés nem jelentené automatikusan azt, hogy az alkalmazott magasabb pozícióba kerül, akkor aligha lenne előnyös elhagyni a vidéki várost, a pénz biztos nem jelentene motivációt” - vélekedik Peter Tóth, a mobilszolgáltató szóvivője. Ugyanezt alátámasztotta az Általános Hitelbank szóvivője is, Viera Walterová. „Alkalmazottaink fizetéseit elsősorban az adott személy teljesítménye befolyásolja, függetlenül a régiótól, ahol lakik” - mondta lapunknak Walterová. Mindezek ellenére a fővárosban dolgozók pár ezer koronával mégis többet kapnak, mint más régiókban. Nem beszélve arról, hogy ha egy kelet-szlovákiai például a kassai U.S. Steel vasműnél dolgozik, akkor ádagosan 27 ezer koronához jut - ebből az összegből pedig sokkal könnyebb megélni keleten, mint Pozsonyban. Az ország legszegényebb járása a késmárki. Lakosainak átlagbére havi 7500 korona körül mozog. Akik a fővárosban élnek, nettó 18 701 koronát vághatnak zsebre egy hónapban. Pozsonyt, a még mindig szegény Szlovákiában, a gazdagok elkülönített szigetének tartják. Valóban jobb és könnyebb az élet a fővárosban? DEMECS PÉTER Pozsonyban soha nem épültek olyan tempóban új irodaházak, mint az elmúlt években. A város utcái tele vannak reklámokkal, a bevásárlóközpontokból jobban megtelt bevásárló kosarakat tolnak ki az emberek, és több luxusárut vásárolnak, mint az ország más régióiban. Szlovákia lakossága a közvélemény-kutatások szerint már évek óta nem kedveli a fővárosiakat. Az emberek gyakran azt hiszik, hogy éppen a főváros veszi el a pénzt a többi régiótól, meggyőződésük: az ország a főváros miatt szegény. RÉGIÓTÉNYEK ♦ Az elmúlt három évben 42 ezer lakás épült Szlovákiában, ebből több mint 12 ezer Pozsonyban. ♦ Tavaly ötezer új Mercedes- Benz, Audi és BMW gépkocsit vásároltak az országban, ezekből csaknem kétezret a fővárosban. ♦ A Pozsonyi kerületben tavaly az átlagbér 24 860 korona volt, az Eperjesi kerületben 14 087. ♦ Gazdasági elemzők szerint elég, hogy az országba két-há- rom jelentősebb beruházás érkezzen, és a regionális különbségek rohamosan csökkennek. ♦ A nagyobb városokban az emberek többet keresnek, de lényegesen többet is költenek. A bruttó hazai össztermék (GDP) Szlovákia régióiban Ország GDP (millió) egy lakosra jutó GDP ED 27=100% EU-27 10 529 351 21 503 100% Szlovákia 33 863 6291 56,7% Pozsonyi kerület 8611 14342 129,3% Nyugat-Szlovákia 10 900 5848 52,7% Közép-Szlovákia 7001 5176 46,7% Kelet-Szlovákia 7351 4696 42,3% (Forrás: Eurostat, 2004-es adatok, euróbán) Andrej Ďurkovský szerint Pozsony magas életszínvonala a főváros lakóinak köszönhető; Cifruš István állítja, a rimaszombatiakon csak az önkormányzat segít Csak saját magunkra számíthatunk - mondják a polgármesterek ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Pozsony. „Nincs annál természetesebb, mint a gazdasági és szociális különbség a fellendült Pozsonyi kerület és a többi régió között” - vélekedik Pavel Korec, a Komenský Egyetem Természettudományi Kara földrajz tanszékének vezetője. Véleménye szerint Pozsony körül tömörült 1989 után minden, ami pozitív értelemben befolyásolhatta a régió fejlődését. Pozsonyból főváros lett, közvetlenül az osztrák határnál fekszik, pár tucat kilométerre Bécstől, ráadásul gazdasági és oktatási központ. A nagyobb városok polgármesterei szerint a főváros nem veszélyezteti a régiókat. Cifruš István, Rimaszombat polgármestere: „Már másodszor vagyok polgármester. Tevékenységem során azt tapasztaltam, hogy a polgárok életéért nagyobb felelőssége van az önkormányzatnak, helyenként gyakorlatilag mindent az önkormányzat végez. Február végén a munkanélküliség körzetünkben elérte a 30,99 százalékot. A város különböző projekteket indított be, a 2007-2008-as évek kulcsfontosságúak lesznek, mert már az Európai Unió is tudatosította, hogy a gazdag Pozsony és a régiók között jelentős különbség van. Emlékezetesek a Draxelmeier cég beruházásáról folytatott tárgyalások. A cég vezetősége megváltoztatta véleményét, és távozott régiónkból, bár eleinte erre egyetlen jel sem utalt. Jelenleg komoly tárgyalásokat folytatunk a Sewon cég képviselőivel. Mindez viszont sokkal több energiánkba kerül, mint egy olyan régiónak, amelyben felkészültek a beruházásokra.” Fratišek Knapík, Kassa főpolgármestere: „Ha Pozsonyt a rohamos gazdasági fejlődés elkülönült szigetének tartják az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országok között, akkor Kassa is ugyanilyen szigetnek tekinthető az új tagállamok egyik legszegényebb régiójában. Ennek a helyzetnek pedig egyáltalán nem örülünk. Az első változások ezen a téren már bekövetkeztek. A Deutsche Telecom beruházása 1500 új munkahelyet teremt egyetemi diplomával rendelkező fiataloknak. Nem várunk tehát ölbe tett kézzel a beruházókra, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy megteremtsük nekik a lehető legjobb környezetet.” Andrej Ďurkovský, Pozsony főpolgármestere: „Az a vélemény, mely szerint Szlovákiát kiszipolyozza a főváros, még 1989 előtt honosodott meg, de már legalább 10-15 éve nincs semmüyen valós alapja. A kerületi városok főpolgármestereivel szorosan együttműködünk, hogy a lakosok legégetőbb problémáit közösen oldjuk meg. Nem tudom, mennyire vannak tisztában a régiók lakói azzal, hogy Pozsony magas életszínvonala elsősorban a főváros lakóinak köszönhető. Az átlagon felüli bérekért gyakran 10,12 vagy 14 órát dolgoznak naponta. Tehát a pozsonyiak keresik a legtöbbet, de a legtöbbet is fizetik a közös kasszába. A város lakosoknak nyújtott szolgáltatásai sajnos még mindig nem felelnek meg ennek.” (dem, p)
