Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-23 / 93. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 23. www.ujszo.com Magyar ő, hagyta helyben - mi a bánat lenne más? de akár nagyon jó szlovák is lenne belőle... Esterházy Péter valódi zamata jedt el a szalon, azaz saloon egyik amerikai jelentése: ’kocs­ma, italmérés, táncos mulató’. Tudtommal szintén csak az an­golban alakult ki a ’szedán, luxus személygépkocsi’ jelentésű sa­loon (car). A magyarban is van ugyan szalonkocsi, ezzel azon­ban nem személygépkocsit neve­zünk meg, hanem társalgószerű- en berendezett exkluzív vasúti kocsit - egyébként ugyanez a je­lentése a német Salonwagen szó­nak és a szlovák salónny vagón kifejezésnek is. A magyarban a szalon szó egyéb összetett szavakban is elő­fordul, ezekben sokszor a szalon­nak egyik említett jelentése sem ismerhető fel, ilyen például a sza­loncukorvagy a szalontüdő (ser­tés- vagy borjútüdőből savanykás lével készített étel). A szalon ’fo­gadószoba, társalgó’jelentéséhez kapcsolódik viszont a szalongar­nitúra, a szalonkabát (ünnepé­lyes alkalmakkor viselt térdig érő fekete zakó) vagy a szalonzene (kisebb hangszeres együttesre írt könnyű zene). Első pillanatra nem volt könnyű eldönteni, a kassai Löffler Múzeumban meg­tartott író-olvasó találko­zónak ki a címzettje, kit is várnak a közönség sorai­ba. A kétnyelvű meghívón ugyanis Esterházy Péter neve szerepelt, és mellette a mű címe: Opravené vydanie (Javított kiadás) - a Kalligram Kiadó közre­működésének köszönhető­en. A szerzővel két szlovák író és filozófus, Peter Michalovič és Pavol Rankov beszélgetett. KOZSÁR ZSUZSANNA A szalon szó jelentésfejlődése Roma értékeket a többségi társadalomnak Ismerjük a roma himnuszt? ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Nagymegyer. Második alkalom­mal rendezett Roma Művészeti Na­pot múlt pénteken Nagymegyeren a dunaszerdahelyi Romológiai Ku­tatóintézet, a Nagyszombat Megyei Önkormányzat, a Csallóközi Nép­művelési Központ és a Nagy- megyeri Városi Művelődési Köz­pont. A körülbelül kétórás program elsősorban a többségi társadalmat volt hivatott megismertetni a roma közösség által képviselt értékekkel - ennek megfelelően a nézőtéren nagyobbrészt a helyi középiskolák diákjai ültek, a meghívott vendé­gekkel és a helyi cigányság néhány tagjával együtt. Az utóbbi egy-két évtizedben a roma közösségek problémái kitör­tek a hallgatás burkából, számos szervezet és intézmény foglalkozik a megoldásukkal, illetve képviseli a romák értékeit és érdekeit. Arról talán sokan hallottak, hogy van ro­ma kormánybiztos, Kassán Ro- mathan néven roma színház műkö­dik, vannak roma középiskolák, a nyitrai Konstantin Füozófus Egye­tem részeként Romológiai Intézet is létezik - hogy csak néhány példát említsünk. Az azonban Nagy­megyeren is kiderült, hogy a roma himnuszt például egyáltalán nem ismerjük. A hasonló rendezvények­nek talán az a legnagyobb küldeté­sük, hogy ne csak információs szin­ten, hanem tapasztalati úton is po­zitív üzeneteket juttassanak el az érdeklődő közönséghez. A Nagymegyeri Városi művelő­dési Központban megtartott mű­sorban roma dalokkal fellépett a csallóközcsütörtöki Rigó Mónika, aki egyébként Bangó Margit tanít­ványa; az énekesnőt ifjabb Banyák István és zenekara kísérte. Roma nótákkal mutatkozott be Fatona Krisztián is, aki a nagymegyeri gyermekotthon lakója. Nagyma­gyarról a Romano Hango érkezett, a két fiatal énekes roma nyelvű popdalokat adott elő. A nagyme­gyeri Bartók Béla Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolát egyik tanulója, Sztojka István képviselte, aki roma nyelvű verset szavalt. A rendezvény részeként nyitották meg a II. Roma Művészeti Nap főszervezőjének, a dunaszerdahelyi Romológiai Kuta­tóintézet vezetőjének, Ravasz Jó­zsefnek a Roma holokauszt című kiállítását. Az anyag a cigányság második világháborús terezíni, auschwitzi és birkenaui szenvedé­seinek dokumentumairól készített reprodukciós fotókból áll. (as) A rendezvény társszervezője, a Magyar Köztársaság Kulturális In­tézete azonban szinte hiába szállí­totta Kassára a szimultán tolmá­csolás kellékét, a nézőknek szánt fülhallgatókat. Összesen nyolcán vették ezt igénybe, nem beszélvén Esterházy Péter anyanyelvét. A körülbelül százfőnyi közönség többi részének nem volt gondja se a beszélgetésvezetők szlovák kér­déseivel, se az író magyar válasza­ival, se a Harmonia caelestis ere­deti és fordított szövegrészletei­vel. A terem dugig megtelt, a ké­sőn jövők az ajtóban álltak, min­denki vette a lapot, a szerző szám­talanszor megnevettette a hallga­tóságot. Némi morgást a közön­ség soraiban csak az okozott, hogy helyben csupán a Harmonia és a Javított kiadás szlovák verzió­ja volt kapható, ám a magukra va­A későn jövők az ajtóban álltak, mindenki vette a lapot, a szerző számta­lanszor megnevettette a hallgatóságot... lamit adó kassai magyarok az ott­honi könyvespolcról magától ér­tetődő természetességgel emeltek le egy-egy Esterházy-művet, hogy dedikáltathassák a mesterrel a másfél órás szeánsz végén. Illető­leg még egy enyhe morgásra adó Esterházy Péter Pavol Rankowal és Peter Michalovičcsal beszélgetett esemény is történt, pontosabban nem történt: a közönségnek nem adtak teret a kérdésekre és beszél­getés kialakulására. Ennek ellenére azonban érde­kes párbeszéd szövődött a két szlovák és az egy magyariroda- lom-mániás között, ami akár konfliktusforrás is lehetett volna, ám Esterházy Péter minden val­lásra, nemzetiségre vagy más személyes kérdésre való célzást és kíváncsiskodást elhárított, olyan ügyesen passzolva vissza a lövedéket, hogy beszélgetőpart­nerei megtiszteltetésnek vették a frappáns válaszokat, nem vissza­utasításnak. Esterházy számára ez az est sem volt más, mint a könyvírás: játék, komolytalan dolog. Játszott a szavakkal, a vá­laszokkal, kifacsarta-kitekerte eredeti értelmüket, és fikcióvá tett mindent, amit a közönség valóságnak szeretett volna látni, komolytalanná mindent, amit kérdezői halálosan komolynak szántak. „Annak a mondatnak, hogy magyar vagyok, Kassán van értelme, nem Pesten, ott látjuk, hogy az. Ott ezt legfeljebb a kínai Esterházy Péter minden vallásra, nemzetiségre vagy más személyes kér­désre való célzást és kí- váncsiskodást elhárított... mondhatná, a többi mi a bánat lenne más? De bármüyen közös­séghez tartoznék, büszke lennék rá, belőlem nagyon jó szlovák lenne” - reagált például a szlo­vák írótársak sarkított fogalma­zásában nacionalizmusnak neve­zett „problémára”. A játékosság megnyilvánult a Hraballal kap­csolatos emlékek és élmények felelevenítésében is, melyek szin­tén nagy sikert arattak, hiszen Esterházy született mesélő, pilla­(Juhósz Katalin felvétele) natok alatt hangulatot és szituá­ciót teremt, láttat és átéltet a kö­zönséggel mindent. Érdekes színfoltja volt az estnek a Harmonia caelestisből vett idé­zetek bemutatása is, melyeket ma­gyarul maga az fró, szlovákul De­ák Renáta fordításában egyik be­szélgetőtársa olvasott fel az egy­begyűlteknek. Mivel a többség nem használt fülhallgatót, alkal­masint nyilván összevetette az eredetit a fordítással, és arra a megállapításra juthatott, hogy a Harmonia egy-egy számozott mondata nagyon precíz, igényes szókincsű és szöveghű tolmácso­lásban jelenik meg szlovákul, ám nincs olyan lendülete, gördiilé- kenysége, sőt humora sem, mint az eredetinek. Talán ezért is kel­tett gyér érdeklődést a rendezvény a kassai szlovák értelmiség köré­ben, hiszen Esterházy valódi za­mata, akárcsak az est után felszol­gált boré - leginkább csak „eredeti felhozatalban” élvezhető. szalon további jelentése: ’iroda­lom- és művészetpártoló előkelő­ségek házában összegyűlt írók, művészek társasága’. Az irodalmi szalonok a felvilágosodás kori Franciaországban keletkeztek, de hamarosan elterjedtek egész Eu­rópában, így Magyarországon is. Ugyancsak a 18. században és Pá­rizsban kezdték használni a kép­zőművészeti kiállítás megnevezé­seként a szalon szót. A társadalmi változásokkal együtt járó életmódváltozás kö­vetkeztében a mai modern laká­sokban már nincsen szalon, s a magánházaknál szervezett iro­dalmi szalonok is különlegessé váltak, akárcsak a képzőművé­szeti szalonok. Az európai nyel­vekben azonban elterjedtek és meghatározóvá váltak a szalon szónak új jelentései, ezeket talál­juk a következő magyar összetett szavakban és kifejezésekben: di­vatszalon, fítneszszalon, fodrász­szalon, kalapszalon, kozmetikai szalon, masszázsszalon, meny- asszonyiruha-szalon, szépségsza­lon stb. (Ezek nagyrészt megvan­nak a szlovákban is, lásd pl. módny salón, kadernícky salón, kozmetický salón, masážny sa­lón, salón krásy.) Ezekben a kife­jezésekben a ’fogadószoba’ jelen­tésű szalon jelentéselemeiből az maradt meg, amit így fogalmaz­hatnánk meg: elegáns, exkluzív, kellemes környezetű helyiség (ahol különböző szolgáltatásokat nyújtanak). A szalon ’(képzőmű­vészeti) kiállítóterem’ jelentése „fejlődött tovább” az autószalon­ban, amelyek közül némelyik már intézménnyé vált, így ebben az évben már a 77. alkalommal ren­dezték meg a genfi autószalont. Ugyancsak ez a jelentés van meg a bútorszalon vagy a fürdőszoba­szalon összetett szavakban is: ezek olyan bútor- és fürdőszoba- szaküzletek, amelyek kiállítóter­mek is egyben: az árusított ter­mékeket komplett szobává össze­állítva mutatják be. A szalon szónak ezek a jelenté­sei nemcsak a magyarban, ha­nem az általunk ismert nagyobb európai nyelvekben is kialakul­tak, Európában viszont nem ter­SZABÓM1HÁLY GIZELLA A baconszalonnáról szóló cik­kemben arról írtam, hogy az ide­gen szavak a befogadó nyelvben sokszor az eredetitől eltérő jelen­tésben rögzülnek. A mostani írás­ban arra hozok példát, milyen je­lentésfejlődésen mehet át a befo­gadó nyelvben/nyélvekben egy idegen szó. Szalon szavunk tipikus nem­zetközi vándorszó. Tövében a ’te­rem’jelentésű olasz sala szó talál­ható (amely viszont germán ere­detű, lásd pl. a német Saal szót), ennek képzett alakja a salóne, amelyet az európai nyelvek rend­szerint salon formában vettek át. A szótárak szerint a magyarba né­met közvetítéssel került (lásd né­met Salon). Európában, s így ná­lunk is a szalon eredetüeg a ne­mesi, polgári otthonok fogadó­szobáit, társalgóit jelentette. Egyes nemesi, nagypolgári csalá­dok szalonjaikba rendszeresen meghívták az irodalmi, művésze­ti élet képviselőit, felolvasóeste­ket tartottak, ebből alakult ki a RÖVIDEN Kelemen Barnabás lett a fődíjas Zsolna. Nem mindennapi magyar sikerrel zárult a hétvégén a pozsonyi Magyar Köztársaság Kulturális Intézete által is támoga­tott Zsolnai Komolyzenei Fesztivál, melynek résztvevői fiatal kon­certművészek. Az idén április 16. és 21. között már a 17. évfolya­mába lépett fesztivál fődíjasa Kelemen Barnabás hegedűművész lett, aki a Prágai Filharmónia zárókoncertjének szólistájaként lé­pett fel. (m) Lacza Tihamér érsekújvári estje Érsekújvár. Újabb irodalmi csevejre várja ma este az irodalom- kedvelő nagyközönséget az Anton Bernolák Könyvtár. A gyalogsé­tányon található Adriatic-caféban 18 órától Lacza Tihamérral be­szélget Bárczi Zsófia és H. Nagy Péter; az est folyamán bemutatko­zik Dömény Andrea is. (ki) Tea Hármasban a Casinóban Pozsony. A Tea Hármasban rendezvénysorozat soron következő vendégei: Bárczi Zsófia és Csender Levente prózaírók. A Pozsonyi Casinóban Juhász Dósa János beszélget velük április 24-én, ked­den, 18 órától, (cs) OTTHONUNK A NYELV Rigó Mónikát ifjabb Banyák István és zenekara kísérte. Ravasz József is táncra perdült (Lakatos Krisztina felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents