Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-23 / 93. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 23. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ IMIIIIM FRANKFURTER RUNDSCHAU Balszerencse Jaroslaw Kac- zynski ultrakonzervatív kor­mánya Lengyelországra néz­ve, velük az ország azt kockáz­tatja, hogy elszigetelődik Eu­rópában - nyilatkozta Günter Grass Nobel-díjas német író egy német napilapnak. „Bal- szerencse” - mondta a gdanski (egykor Danzig) születésű né­met író, amikor Lech Kaczyn- ski ultranacionalista és popu­lista pártokat is magában fog­laló kormányáról kérdezte a baloldali Frankfurter Runds­chau. Grass úgy látja, Lengyel- ország „nehezen tud megválni az áldozat szerepétől”. „Min­den megértés ellenére, amely- lyel a lengyeleknek nagy szom­szédaikkal, Németországgal és Oroszországgal szembeni fé­lelme iránt viseltetek, (úgy vé­lem) téves dolog ilyen maga­tartást felvenni” - mondta. „Ha (...) elkezdik feleleveníteni és eszközként használni a múlt­beli sérelmeket, ahogy azt a lengyel kormány teszi, az ah­hoz vezethet, hogy Lengyelor­szág hosszú távra elszigetelő­dik” - vélte Grass. Berlin és Varsó között a viszony rosszul alakult, mióta Lech és Jaroslaw Kaczynski - minisz­terelnökként, illetve államfő­ként - áll az ország élén. A két ország kapcsolatait beárnyé­kolták az Európai Unió jövőjé­vel, valamint az unió alkotmá­nyával kapcsolatos nézetelté­rések, az Egyesült Államok ke­let-európai rakétatelepítési terve, továbbá a második vi­lágháború után kitelepített né­metek kárpótlásával kapcsola­tos nyüatkozatháború. AL-ARABÍJA Az iraki kurd vezetést tartja felelősnek az iraki-török vi­szonyban kialakult feszültsé­gért David Satterfield, Con- doleezza Rice amerikai kül­ügyminiszter tanácsadója - derült ki az amerikai tisztség- viselővel készült, szombaton az al-Arabíja dubaji hírtévé­ben sugárzott interjúból. A kurd vezetésnek komolyab­ban kellene foglalkoznia „a terror és a terrorizmus” ezen problémájával - mondta Satterfield Rijádban az arab tévécsatornának, aggodalmá­nak adva hangot amiatt, hogy a Törökország délkeleti vidé­kén élő kurdok széles körű autonómiájáért fegyverrel küzdő Kurdisztáni Munkás­párt (PKK) jelen van Észak- Irak és Törökország határán. Az amerikai külügyminiszter főtanácsadója az interjúban elmondta, jelenleg is három­oldalú - török-iraki-amerikai - párbeszéd útján igyekeznek „megoldani a válságod’. A tö­rök hadsereg állítása szerint a PKK 3800 fegyverese állomá­sozik a török-baki határ túl­oldalán, Észak-Irakban, s to­vábbi 2300 lázadó ténykedik török területen. Yasar Büyü- kanit török vezérkari főnök nemrégiben - megütközést keltve Washingtonban - azt fejtegette, hogy szükséges lenne egy török hadművelet a kurd gerillák ellen iraki terü­leten. Előzőleg Maszúd Bar- zani, az észak-iraki kurd régió vezetője váltott ki amerikai rosszallást, miután egy televí­ziós interjúban figyelmeztette Törökországot: ne avatkoz­zon be az olajban gazdag észak-iraki területeken. A liberális propaganda ellenére sem vált vadnyugattá a georgiai Kennsesaw városa Kötelező a fegyverviselés Egyetlen gyilkosság sem történt 25 éve az egyesült államokbeli Kennesaw vá­rosában, azóta, hogy a he­lyi lakosok számára tör­vény írja elő önvédelmi jelleggel a fegyvertartást - számolt be a 33 halottat követelő virginiai egyete­mi mészárlás után kiújult amerikai fegyverjogi vitához kapcsolódva a worldnetdaily.com hírportál. HOFER LÁSZLÓ Amikor a georgiai Kennesaw vezetése negyedszázada előírta, hogy minden háztartásban lő­fegyvert kell tartani, a fegyvertar­tást ellenző csoportok és a liberá­lis média cinikusan megjegyezte: hamarosan elszabadul a pokol, vadnyugattá válik az Atlantától nem messze fekvő kisváros. A kö­zelmúltban elhunyt neves publi­cista, Art Buchwald „Fegyvervá­ros USA“ című cikkében azt vetí­tette előre, hogy Kennesaw-ban megszokott lesz a viták fegyveres elintézése. Az amerikai média ugyanakkor azt állapította meg, hogy az eltelt időszakban egyetlen gyilkosság sem történt, a város egyetlen la­kója sem volt fegyveres erőszak áldozata vagy elkövetője, a bűnö­zés a kötelező fegyverviselés után visszaesett és azóta is alacsony szintű. A virginiai mészárlás nyomán az Egyesült Államokban kiújult a vita: vajon a több vagy kevesebb fegyver akadályozhatja meg a ha­sonló tragédiákat. A liberális vé­lemény szerint egyértelmű, hogy ezért az esetért is a sok fegyver hibáztatható. A The New York Ti­A fegyvertartási vitában adalékot jelent Kenne­saw, ahol 1982 előtt az országosnál magasabb volt a bűnözési arány. mes a minap megjegyezte, szo­morú, hogy az utóbbi években semmi nem történt a fegyvertar­tási szabályok szigorítása terén, a gyilkos dél-koreai diák ugyanis teljesen legálisan jutott hozzá a fegyverekhez. Ä fegyverlobbi és a konzervatív sajtó ezzel szemben azzal érvel, hogy ha a diákok számára enge­délyezett lett volna a fegyvertar­tás, akkor megakadályozhatták volna a tragédiát, valaki lelőhette volna a mániákus ámokfutót. Ér­velésük szerint a vérengző diák - aki saját magán kívül 32 embert ölt meg és további 15 személyt megsebesített - jól tudta, hogy a campus területe fegyvermentes zóna, ahol nem ütközhet fegyve­res ellenállásba. A fegyvertartási vitában adalé­kot jelent Kennesaw, ahol 1982 előtt az országos átlagnál lénye­gesen magasabb volt a bűnözési arány: 100 ezer főre vetítve 4332 eset. Tavalyelőtt ez a mutató a 25 évvel ezelőttinek kevesebb mint a fele, 2027 volt, ráadásul időköz­ben 28 ezer fősre duzzadt a 25 éve még csak 5 ezres lélekszámú város. A fegyverlobbi érvelését látsza­nak megerősíteni egy másik vá­roska, az Illinois állambeli Morton Grove statisztikái, ahol Kennesaw-val ellentétben betil­tották a fegyverviselést a civil la­kosság számára. A bűnözési arány 15,7 százalékkal emelkedett, mi­közben a környéken, Cook me­gyében csak 3 százalékos volt a növekedés. A szerző az MTI washingtoni tudósítója Oroszországban a piacgazdaság kartellhivatal nélküli jéghideg kapitalizmust jelent Moszkva miatt aggódik a Bundestag MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Berlin. Az orosz rendőrségnek tüntetőkkel és újságírókkal szem­beni kíméletlen fellépése tovább fokozta azt a szkepszist, amely Né­metországban tapasztalható az Oroszországhoz fűződő szoros partneri viszony iránt. A berlini kormány „súlyos inci­densnek” tekinti a múlt hétvégén lezajlott moszkvai és szentpéter­vári utcai megmozdulásokon tör­ténteket - idézte vasárnap a Frankfurter Allgemeine Sonntag­szeitung a kancellári hivatal egy magas beosztású tisztviselőjét. Berlin felszólította az orosz kor­mányt, hogy védje meg a sajtósza­badságot. Egyúttal értésre adta, hogy a történtek jelentős kárt okoztak Oroszország imázsának” - mondta az illető a hetilapnak. A Másik Oroszország egy héttel ezelőtti megmozdulásainak részt­vevőit, valamint a helyszínen levő újságírókat a rendőrök gumibo­tokkal ütlegelték, rugdosták, töb­bet közülük átmenetileg őrizetbe vettek. Az utóbbiak között volt Garri Kaszparov korábbi sakkvi­lágbajnok, az orosz elnök éles bí­rálója, és több külföldi tudósító. Szombaton egy belügyi szóvivő azt állította, hogy a rendőrök „be­avatkozni kényszerültek”, miután a tüntetők a nem engedélyezett demonstrációval megsértették az orosz törvényeket.' Valerij Griba­kin egyúttal azzal gyanúsított meg egyes tüntetőket, hogy színlelt sé­rüléseikkel kérkedtek az újság­írók, tv-kamerák előtt. Állítása szerint az illetők még a demonst­ráció előtt vörös festékkel „pre­parálták” ruhadarabjaikat, s azo­kat a felvonulás alatt kabátjukkal takarták el. Mind a német kormány, mind az ellenzék képviselői szkeptiku­san vélekednek a Moszkvához fű­ződő viszonyról. „Jelenleg alig lá­tok pozitív tendenciákat Oroszor­szágban, sem a sajtószabadság, sem a demokrácia vagy a polgári jogok terén” - nyilatkozta a frank­furti hetilapnak Eckart von Klaeden, az uniópártok alsóházi frakciójának külpolitikai szóvivő­je. A liberális ellenzék szerint sem lehet szó „stratégiai partner­ségről” Berlin és Moszkva között. „Bárcsak ilyen partnerei volnánk egymásnak - mondta a hetilapnak Wemer Hoyer, a Szabad Demok­rata Párt (FDP) külpolitikai szak­értője. - Csakhogy Oroszország­ban a piacgazdaság kartellhivatal nélküli jéghideg kapitalizmust je­lent, a demokrácia pedig a több­ség uralmát. A kisebbséggel való bánásmódról szó sem esik.” Aggodalmának adott hangot az Oroszországban „erősödő tekin­télyuralmi jelenségek” láttán Rup­recht Polenz, a Bundestag külügyi bizottságának elnöke (CDU) is. KOMMENTÁR Anyátok hogy van, nácik? BARAK LÁSZLÓ Minő bűnös egy gondolat: a szombatra virradóra megesett pozsonyi Petőfiszobor-rongálás kapcsán, minden rosszban van valami jó ala­pon, az is felmerülhet, hogy végül a szlovák nacionalisták csürhéje húzza ki a „megújult“ Magyar Koalíció Pártját a slamasztikából. Leg­alábbis ráerősíthetnek a párt múlt heti marketing- azaz „piacszerve­zési” kampányára. Amelynek első állomásaként egy egész oldalas új­sághirdetésben esdekelt a választók bizalmáért - „a központi bizott­ság”. Az MKP új elnöksége. Amelynek tizenldlenc tagjából, olvasd és mondd, tizenegyen regnálnak alelnöki minőségben! Erre mondják, hogy csúcs ez az érzés. Hagyjuk azonban az efféle „szépségversenye­ket” a pártra, hátha politikusainak így sikerül mégis följutniuk a nép­szerűségi padlásra... Szóval nagyon barmok ezek a szlovák nácik. Ä saját „központi bizottságukkal” együtt. Már, ha van nekik ilyesmi. Mondjuk, Ján Slota és a társai személyében. Mert, ha egy efféle mű­helyből származott az ötlet, hogy megint itt az idő szembe köpni a magyarokat, akkor ezzel az ostoba vandalizmussal tulajdonképpen csak hasznot hajtottak nekik. De a politikusaiknak biztosan. Egyér­telmű ugyanis, hogy a mindenkori vészhelyzetek a világon minde­nütt igencsak alkalmasak arra, hogy közösségszervező ideológiát te­remtvén, egybe kovácsolódjék általuk egy mégoly szétszórt, jobbára egymással viaskodó riválisokból álló nemzet is. Lévén, a közös ellen­ség kollektív veszélyérzetet teremt, s mint üyen, egységet, amely megsokszorozza az erőket... S még nem is esett szó a 2012-es labda­rúgó Európa-bajnokság pályázatának cardiffi kudarcáról, amely ki­borulás önmagában is összeborulást eredményezhet tulajdonkép­pen - a sírás-rívás, fogaknak csikorgatása elükével. Ugye, minő el- borzasztó összeesküvés, hogy ez esetben is holmi szlávokkal szem­ben húztuk a rövidebbet...?! A szemét ukránjai, hogy így beleköptek volt a magyar-lengyel barátság évszázadok óta oly nyálcsordítóan gőzölgő és kristálytiszta levesébe... Tehát! Tehát, bizonyos időközi megpróbáltatásokat követően, voltaképpen, jól fogunk állni” megint, a büdös úristenit neki (Mészöly Kálmán bácsi). Naná, hogy a szlovákiai magyarság politikai élcsapata is. A magyar parlament el­nöke, Szili Katalin sem jöhetett volna jobbkor közéjük, a szociális konzervatívok kemény táborába - még, ha a politikai térfél bal olda­láról, azaz „Gyurcsány fajtájából” is... Hogy az MKP elnöke, például, újból(!) kilobbizhassa nála az Ipoly-hidakat, a műemlékvédelmi zsét, meg a perselypénzt stb. A magyar köztársasági elnök, Sólyom László támogatásával, akihez Esterházy János gróíünk mártíriumá- nak minapi budapesti konferenciáján dörgölőzött Csáky Pál, kéz a kézben stratégájával. Mindez aztán majd keményen elő lesz adva a szlovák köztársasági elnöknek, Ivan Gašparovičnak is - Pozsony­ban. .. A szlovák kormányfő, Robert Fico meg közben újságot olvas(ott). Nyilván ezért juthatott ama bölcs döntésre, hogy ez év jú­niusában egy Magyarországgal megkötendő államközi szerződés­ben garantáltatnak majd Ipolyunkon a hidak. A jelenlegi Nagykürtös környéki magyar munkanélküliek nagy-nagy örömére. A szoborgya- lázó, balga vandáloktól pedig meg lehet kérdezni most már, vajon hogy van a kedves édesanyjuk... JEGYZET Gasztro­globalizáció JUHÁSZ KATALIN Van Budapesten néhány étte­rem, ahol valódinak tűnő kínai ételeket szolgálnak fel, nem pe­dig azok magyarosított verzióit. Mivel imádom a kínai kaját, a magyar fővárosban véledenül sem gulyást, túrós csuszát vagy pörköltet szoktam ebédelni, mert Szlovákiában még vi­szonylag kevés helyen találni távol-keleti ételfelhozatalt. A környező országokban gomba­mód szaporodó kínai büfék ná­lunk valamiért nem és nem akarnak megjelenni nagyobb számban, Kassán például csak három van belőlük, természete­sen egy-egy bevásárlóközpont épületében. Mind a három más­más okból rossz, a közös ben­nük talán csak az, hogy egyfor­mán összetapadt, íztelen, szür­ke rizskupacokat halmoznak a tányérra, mintha ugyanattól a beszállítótól vennék. A tojásos rizst és a rákszirmot nem isme­rik, rizstészta helyett pedig gyakran próbálkoznak egysze­rű, szójával megbolondított spagettivel. Ezek után talán nem csodálkoznak rajta, hogy a szlovakizált kínai gasztronómia iránti érdeklődésem lanyhulni kezdett, mindaddig, amíg a már említett üzletközpontis büfék egyikében fel nem fedeztem egy egészen új, legalábbis szá­momra eddig ismeretlen kínai specialitást. A szecsuáni csirke, a kung-pao, a tavaszi tekercs, a gyömbéres marhahús és a ka­csapecsenye mellett olyasmit kínálnak itt, aminek származási helyéről mindeddig ki tudja, mit hittem. Kapaszkodjanak meg, kérem, sőt csatolják be az öveket is! Rántott sajt hasáb- burgonyával. Ez virít a falon, sőt le is van fényképezve, hogy el is tudjuk képzelni. Nos, ha­sábburgonyát több élelmes kí­nai vendéglős tartott eddig is, sima sült csirkecombbal, sőt kebabos tésztával is találkoz­tam már a kínálatban, ám ez a kombináció, az elengedhetetlen tartármártással, igencsak meg­lepett. A pénztár közelében levő asztalnál foglaltam el meg­figyelőállásomat. Körülöttem hárman fogyasztottak „kínai” rántott sajtot, és tizenöt perc le­forgása alatt még heten válasz­tották ezt a fogást. Nyilván biz­tosra akartak menni. Ők is és a füligmosoly kínai tulaj is, aki láthatóan csak füligmosoly kí­naiakat dolgoztat, sőt a vendég­kör ötven százaléka az üzlet- központ ruházati boltjainak ázsiai árusai közül került ki. Jó­fajta cseh sört is csapolnak egyébként, az amerikai kóla-vi- lághatalom megúszhatatlan üdítői mellet. Igazi gasztro- globalizáció ez, uszkve nyolc­van négyzetméteren.- Nincs semmi baja, csak így fejezi ki együttérzését Petőfivel. (Peter Gossónyi rajza

Next

/
Thumbnails
Contents