Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-19 / 90. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 19. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Szudán ENSZ-felségjeleket hamisít a Dárfúrt bombázó gépeire - írta a lap egy bizal­mas ENSZ-jelentést idézve. Kartúm megsérti az ENSZ Biztonsági Tanácsának hatá­rozatait is azzal, hogy re­pülőgépen fegyvereket szállít a polgárháború sújtotta tar­tományba, de az embargót a dárfúri lázadók is megszegik. Az ENSZ és az Afrikai Unió képviselői kedden felszólítot­ták a szudáni kormányt: mi­előbb teljesítse 3000 ENSZ békefenntartó Dárfúrba ve­zénylésének engedélyezésére vonatkozó ígéretét. Polak, ukrán - dva bratanky (Peter Gossónyi karikatúrája Nem lesz futball-Eb Magyarországon, s Magyarország sem lesz ott a futball-Eb-n Senki többet, harmadszor Az UEFA végrehajtó bizott­sága két dologról döntött tegnap Cardiffban: 2012- ben nem lesz futball-Eb Magyarországon, s Ma­gyarország sem lesz ott a futball Eb-n. Az UEFA böl­csen döntött, efelől ne le­gyenek kétségeink. GAZDAG JÓZSEF Kíváncsian vátjuk, hogy milyen kommunikációs stratégiát választ majd az Eb-rendezési pályázat bi­zottsága. Most ugyanis nem lesz egyszerű győzelemként állítani be a vereséget. Mert ne szépítgessük: bukta volt ez a javából. „A magyar pályázatnak nincs gyengéje, már-már tökéletes” - hangoztatta egy nappal a döntés előtt Kisteleki István, az MLSZ el­nöke. S hogy ne kelljen az ered­ményhirdetés után kapkodni, ezért előre lefoglalták a budapesti Hűtőn szálló báltermét, elvégre egy üyen sportdiplomáciai siker, mint az Eb­rendezés elnyerése, méltó ünnep­lést kíván. Uraim, hűthetík a pezsgőket - ezt sugallta minden előzetes nyüatkozat, hiszen opti­mista becslések szerint a végrehaj­tó bizottság tizenkét tagjából ki­lencnek kellett volna ránk szavaz­nia, pesszimista becslések szerint pedig hatnak - legalábbis így szá­molgatott Kisteleki. „Nem úgy áll, hogy kiessünk az első kör után. Ezerszázalékosan nem” - licitált to­vább Serényi Péter MLSZ-saj- tófőnök. Ehhez képest a ma- gyar-horvát projekt nulla, azaz nulla szavazatot kapott, és ezer százalék ide vagy oda, esélye sem volt a végső győzelemre. Vagyis volt, csak éppen nulla, azaz nuűa százalék. Ez persze nem meglepe­tés: csupán az elvakult magyar ille­tékesek nem látták, hogy az euró­pai szaksajtó nem a magyar-horvát pályázatot favorizálja. Az MLSZ illetékeseinek éleslátá­sára jellemző, hogy egy nappal a döntés előtt lesajnálóan nyüatkoz- tak a későbbi győztes lengyel-uk­rán pályázatról. „Soha nem hallot­tam olyan nagy játékosról Lengyel- országból, mint az Aranycsapat bármely tagja. A múltat tekintve je­lentős előnyünk van” - nyüatkozta Kisteleki. Az egyetlen bökkenő az, hogy a 2012-es Eb-ről tegnap dön­töttek, és nem az ötvenes években. S ha már a hetyke nyüatkozatnál tartunk: ha eddig nem is ismert ne­ves lengyel játékost az MLSZ-el­nök, most majd biztosan megtanul­ja Zbigniew Boniek vagy Grzegorz Lato nevét. „Tökéletes stadionokat rajzol­tunk” - bármüy meglepő, ez volt az egyik érv az MLSZ részéről. Mit is mondhatnánk erre... Gratuláljunk? Ilyenek után persze nem meglepő, hogy a magyar pályázat cardiffi prezentációjából csak Demcsák Zsuzsa mozgatta meg az UEFA-kül- döttek fantáziáját. „Nekünk add az esélyt!” - hang­zott a horvát-magyar pályázat szlogenje. Az érvelésnek az volt a lényege: az UEFA lelkén szárad majd, ha a magyar foci továbbra is csapnivaló lesz. Bezzeg ha Eb-t ren­dezhetnénk, akkor egyszeriben minden felvirágozna, ismét lenne egy Aranycsapatunk, a magyar fut­ball méltó lenne régi nagy híréhez, és akkor aztán megmutatnánk, mi az a magyar virtus, lemosnánk a gyalázatot etc., etc. Hogy Eb-rendezés nélkül húzott el mellettünk az összes közép-euró­pai ország? Hogy csak a magyar futballelit vár el egyfajta pozitív diszkriminációt az UEFA részéről? Mindezt felesleges szóvá tenni ott, ahol úton-útfélen Puskást idézték: kis pénz kis föd, nagy pénz nagy fo­ci. Csakhogy Puskás már nem él, és ma Magyarországon se pénz, se fo­ri. A válogatott kikapott Máltától, s jelenleg a vüágranglista 58. helyén áll, ami kétségkívül előrelépés a két évvel ezelőtti 74. helyhez képest, de belátható időn belül nem étjük utol sem Panamát, sem Hondurast, sem Burkina Fasót. Ez azért hard­core, nem? A magyar bajnok Deb­receni VSC 4:1-re kikapott a mace­dón Rabotnicski Kometaltól, az Új­pestet saját pályáján alázta meg a liechtensteini FC Vaduz, a Ferenc­várost a másodosztályba süllyesz­tette düettáns klubvezetése, s ma zömmel olyan játékosok szerepel­nek a Fradiban, akik még a küenc- venes évek csapatához viszonyítva is legfeljebb labdaszedők lehetné­nek az Üllői úton. Ez ma a magyar foci, ezzel pályáztunk. Magyarország harmadszor pró­bálkozott Eb-rendezéssel, harmad­szor is sikertelenül. Az UEFA böl­csen döntött. Egyrészt Magyaror­szág sokmilliárd forintot megspó­rol így, másrészt pedig nem kell majd szégyenkeznünk a 2012-es Európa-bajnokságon, mondjuk egy magyar-francia vagy egy ma­gyar-portugál meccs alatt. Mert most már a selejtezőkben kell ki­harcolni a részvételt. S ez utoljára 1972-ben sikerült. ÉVFORDULÓ 40 éve halt meg Konrad Adenauer MTl-HÁTTÉR Negyven éve, 1967. április 19-én halt meg az NSZK első szövetségi kancelláija, a német gazdasági cso­da egyik atyja, Konrad Adenauer. 1876. január 5-én született a Borúi­hoz közeli Rhöndorfban. A család katolikus hagyományait követve vallásos gimnáziumba járt Köln­ben, az állam- és jogtudományi egyetemet Freiburgban, München­ben és Bonnban végezte. Politizálni csak 1906-ban kezdett, a Centrum­párt tagjaként. 1909-ben már Köln polgármesterének első helyettese volt, 1917-ben pedig őt választot­ták a nagyváros első emberévé. Tizenhat éven át állt Köln élén, a weimari köztársaság idején a leg­népszerűbb politikusok között tar­tották számon. Többször is emle­gették kancellár-jelöltként, de úgy döntött, hogy a biztos kölni széket nem érdemes kockáztatni a bizony­talan pozícióért. A nemzetiszocia­listák hatalomra kerülésével 1933- ban ő is vereséget szenvedett. Miu­tán nem volt hajlandó kezet fogni a városba látogató egyik náci ve­zetővel, menekülnie kellett, s egy kolostorban talált oltalomra. A náci rezsim ellenségként tekintett rá, gyakran kényszerült költözni, két alkalommal (a „hosszú kések éjsza­kája” során, valamint a Hider elleni merényletet követően) le is tartóz­tatták. 1945-ben rövid időre ismét Köln polgármestere lett. Adenauer fokozatosan országos politikussá, a Kereszténydemokra­ta Unió (CDU) vezéralakjává nőtte ki magát. 1948-ban a nyugatnémet Parlamenti Tanács alkotmány­előkészítő gyűlésének elnöke lett, egy évvel később a Bundestagban a CDU és a keresztényszocialista CSU közös frakciójának vezetőjévé választották. A konzervatív oldalon sikerült létrehoznia a polgári koalí­ciót. Amikor 1949. szeptember 15- én a Német Szövetségi Köztársaság első kancellátjává választották, már 73 éves volt. Korát meghazud­toló lendülettel vetette bele magát az ország újjáépítésébe, s három­szor, 1953-ban, 1957-ben és 1961- ben választották újra (jobban mondva: nyert a pártja), ami páiját ritkító a német történelemben. 1952-ben merényletet kíséreltek meg eűene, minden valószínűség szerint az izraeli Irgun ügynökei, de a háború utáni érzékeny politi­kai légkörben Adenauer inkább az ügy eltusolása mellett döntött. A külügyminiszteri tisztséget is ő látta el, s minden lehetséges fóru­mon azon dolgozott, hogy bevonja Németországot az ötvenes évek elején meginduló integrációs folya­matokba. 1954-re sikerült rendez­nie a kapcsolatot a nyugati álla­mokkal és eloszlatnia a Németor­szág megerősödésétől tartó aggo­dalmakat. Szorgalmazta Németor­szág belépését a Montánunióba, s fontos szerepet szánt országának az abból kinövő Európai Gazdasági Közösségben is. 1963-ban barátsá­gi szerződést írt alá De Gaulle fran­cia elnökkel, s Izraellel is sikerült megállapodást kötnie a kárpótlás­ról, valamint a diplomáciai kapcso­latok rendezéséről. Miniszterével, Ludwig Erhard- dal együtt a német gazdasági cso­da megteremtőjének számít. Gaz­dasági intézkedéseik révén sike­rült megteremteni a szociális piac- gazdaság egyik mintapéldáját, a klasszikus jóléti államot. Adenau­er a kettészakított Németország ügyében mindvégig az egyesítés meUett foglalt állást. Markánsan antikommunista politikát folyta­tott, miközben 1955-ös moszkvai látogatása alkalmával sikerült el­érnie az utolsó német hadifoglyok 73 évesen lett kancellár (Képarchívum) elengedését. Az 1961-es választá­sokon a CDU/CSU elveszítette ab­szolút többségét, és Adenauer is fokozatosan veszített népszerűsé­géből. Két évvel később lemon­dott, utóda Ludwig Erhard lett. Annyit azonban sikerült elérnie, hogy irodát kapott a Bundestag­ban, ahonnan szemmel tarthatta utódát. 1977-ben, 91 éves korában halt meg. KOMMENTÁR Növekvő zűrzavar MAL1NÁK ISTVÁN Lassan áttekinthetetlenné válik a koszovói helyzet, a történések sok síkon zajlanak. Egyre nyüvánvalóbb, az ENSZ által megszabott ütemtervet - amikor is a BT-nek döntenie kellene a tartomány státu­sáról - aligha sikerül tartani. Moszkvának sikerült elérnie az időhú­zás nem is burkolt szándékával, hogy a BT tényfeltáró küldöttséget menesszen Belgrádba és Pristinába. A delegáció csak egy hét múlva indul, s máris nagyok a kifogások, mert csak politikusokkal fog talál­kozni, a koszovói szerb enklávékat nem keresi fel, mondván: azok úgyis azt teszik, amit Belgrad akar. A szerbek vérig sértődtek. Nicholas Bums amerikai külügyi államtitkár tegnap minden eddigi­nél nyíltabban közölte, az USA Koszovó önállóságát támogatja. Ami teljesen új: értésre adta, az USA akkor is elismerheti Koszovó elsza­kadását Szerbiától, ha Moszkva megvétózza az Ahtisaari-tervet. Közben Olli Rehn, az EU bővítési biztosa felszólította a demokrati­kusnak nevezett szerb erőket: három hónappal a januári választások után alakítsák meg végre új kormányukat, hogy az unió felvehesse Belgráddal a tavaly megszakított stabüizációs és társulási tárgyalá­sokat. Ezek nélkül Szerbia nem nyerheti el a tagjelölti státust. Belg- rádban is csapdahelyzet ez a javából, a pártvezetők szándékosan ha­logatják a kormányalakítást, amíg meg nem születik a döntés Koszo­vó státusáról. Senki sem akarja vállalni a politikai felelősséget azért, hogy éppen az ő kormányzása idején szakították el a szerbektől bölcsőjüket. Ám a halogatással kitilthatnak az időből, mert ha május 15-ig nem alakul meg az új kormány, akkor új választásokat kell kiír­ni. Márpedig januárban is a szélsőséges radikális párt győzött, csak senki sem lép vele koalícióra, ezért tárgyalhat az új kabinetről Kostu­nica kormányfő és Tadics államfő pártja. Megbeszéléseik a tárcák el­osztásáról nemrégiben megfeneklettek. Nem lenne jó ómen az új vá­lasztáshoz, hogy - éppen Koszovó miatt - Szerbiában erősödik az erőszakos cselekményekben is megnyüvánuló radikalizmus, a Nyu- gat-ellenesség, már olyan követelések is vannak, hogy Szerbia az ENSZ-ből is lépjen ki. Nyugati elemzők minderre még rátesznek egy lapáttal, azt boncol­gatják, a szerb politikusok tudják, hogy elvesztik Koszovót, ezért ket­té akaiják szakítani a tartományt. Azt mondják, ha a vüág akceptál­ja, hogy a koszovói albánok nem akarnak egy államban élni Szerbiá­val, azt is akceptálnia kell, hogy a koszovói szerbek nem akarnak együtt élni az albánokkal. Koszovóban, az Ibar folyótól északra eső enldávéban 40 ezer, délen, elszigetelt zárványokban pedig 60 ezer szerb él. Az északi szerbek arra készülnek, hogy Koszovó független­sége esetén kikiáltják elszakadásukat - Pristinának most sincs ott semmi befolyása. A belgrádi kormány pedig egy ideje csendben fel- vásárolgatja északon az albánok házait. Mindezek fényében a szlovák nacionalizmus Slota- és Dzurinda-féle Koszovó-csökevényei a pozsonyi parlamentben még nevetségeseb­bek, műit egy hónapja voltak, elszakadtak mind a szerbiai, mind a nemzetközi realitástól, márcsak ezért sem szolgálhatják a szerbek érdekeinek védelmét. JEGYZET Élve jogommal VAS1K JÁNOS Reggelente, a fürdőszoba tükré­be pillantva esendő mivoltom meűett szembesülök sikertelen területi autonómiatörekvéseim következményeivel is. Régóta törekszem az autonómia némely formáinak megvalósítá­sára. Itt van például a névhasz­nálat kapcsán megvalósítható önrendelkezési jogom. Hál’ Is­tennek, már vagy 14 éve bárki emberfiát hívhatnak Ján helyett Jánosnak, Štefan helyett István­nak, vagy akár Zora helyett Haj­nalkának. Vagy fél óra hivatali papírszaporítás kellett csupán hozzá, utána pedig 15 év követ­kezetes kitartás, amikor is vég­vári vitézként tartva megszer­zett állásaimat védtem kereszt­nevemet a szlovák hivatali appa­rátus reszlovakizációs törekvései ellen. A piaci lehetőségek is mó­dot adnak sikerre vinni autonó­miatörekvéseimet. Nyelvhaszná­lati téren például a héten tettem egy jelentős lépést. Eddigi kábel- szolgáltatómat lecseréltem egy mennyei tányérra, egy műhold­vevőre, s így már beállíthattam a magyart mint szinkronnyelvet a tv-csatornák többségénél - rá­adásul spóroltam egy százast is. Mobütelefonom szintén most ta­nul magyarul, s egyszer megpró­báltam rávenni az általam hasz­nált bankot is, hogy a német, az angol és a francia, valamint az államnyelv mellett automatái beszélhetnének akár egy olyan nyelvet is, amin a lakosság 10 %- a kommunikál. Javaslatomat rögzítették, köszönik, elgondol­kodnak rajta - már vagy egy éve teszik. Alapjogom kiválasztani, hogy müyen nyelven köszönök, szóla­lok meg. Ennek a jelentőségét az érti, aki vegyes nyelvi környezet­ben él. Itt bizony előfordulhat, hogy az azonos nyelvűek egy másik nyelven beszélgetnek egy­mással, abból a feltételezésből kiindulva, hogy a másik... Hi­szen tudják. Jogomban áll gyermekemet anyanyelvi iskolában taníttatni, megkövetelni annak jó színvon­alát. Immár tőlem is függ, hogy müyen állapotban vannak váro­som útjai, mire költi adómat a települési önkormányzat, van­nak-e tiszta parkok, játszóterek, támogatják-e a munkahelyte­remtést. .. Hogy a megye mennyit áldoz az általam hasz­nált kórház, könyvtár, vagy akár az útkarbantartó felszerelésére, hogy ellenőrzi-e működésüket... Ám reggelente én mégis csak in­kább területi autonómiát szeret­nék. Kicsi a királyság - hitvesi ágyunk panelméretű. Kettőnknek még elég lenne, de az éji csend beálltával megjele­nik az egyik gyerek, esetleg a másik is... Szóval vagy 60 an­nyi autonóm területet követelek, különben én, a Jani, magyarul mondom: átvonulok aludni a gyerekszobába!

Next

/
Thumbnails
Contents