Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-03 / 78. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 3. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Oroszország provokálásának nem lesz jó vége, és csak az amerikai fennhéjázásról és önzésről kialakított kép fog erősödni - írta az amerikai rakétavédelmi ék európai telepítési terveiről a lap, mely szerint a rakétavédelmi egység Lengyelországba, illetve Csehországba telepítése a hidegháborús időket eleveníti fel. Egy sor érv miatt nem ajánlatos a Pentagon tervezett lépése. A rakétavédelmi technika nem száz- százalékos, és az Irán és Észak- Korea felől érkező fenyegetést még diplomáciai úton el lehet hárítani. A pajzs kiterjesztése provokálja Moszkvát, ami csak problémát fog okozni; és mélyül az amerikai arroganciával szembeni ellenérzés. A hagyományos diplomáciát megvető Bush-kormány még rontott is a helyzeten azzal, hogy nem tanácskozott az ügyben sem régi szövetségeseivel, sem Moszkvával. (mti) Az MKP radikalizálódásától tart a cseh sajtó, Bugár távozását nagy veszteségnek látja „Bugár kormányfő lehetett volna” A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) radikalizálódásától tart a cseh sajtó annak következtében, hogy a párt tisztújító közgyűlése szombaton Komáromban Bugár Béla helyett Csáky Pált választotta meg az MKP új elnökévé. KOKES JÁNOS „Egyelőre nem vüágos, hogy Duray Miklós befolyása valóban megnő-e. A párt új elnöke, Csáky Pál, egyelőre a kontinuitásról és a szociális program megvalósításáról beszél. A politikusok és az elemzők többsége azonban egyetért azzal, hogy az MKP vezetésében bekövetkezett változások jelentősen kiélezik a viszonyokat a (szlovákiai) politikai színtéren” - véli a Hospodárské Noviny című gazdasági és politikai napilap. A konzervatív Lidové Noviny, amely egy, még a tisztújító közgyűlés előtt készített inteijút közöl Bugár Bélával, azt írja, hogy Csákyt „az MKP régiúj alelnöke Duray Miklós vezette nacionalista szárnya támogatta”. Duray a lap szerint már a kongresszuson egy, a szlovákiai magyarok autonómiáját követelő petíciót kezdeményezett és nem zárta ki, hogy az MKP új vezetése ezt a kérdést napirendre tűzi. A szlovák politika utolsó évének fejlődése fokozatosan meghozza gyümölcseit, s nincs minek örülni. Bizonyossággal állítható, hogy a magyarok és a szlovákok között a relatív nyugalom hosszabb ideje után megnő a feszültség, amely egyébként már Robert Fico baloldali-nacionalista kormánya hatalomra kerülése után érezhetővé vált - írja a liberális Respekt című hetilapban annak új főszerkesztője, Martin Šimečka. Úgy véli, hogy Bugár Béla veresége váratlan volt. Bugárt „a kongresszuson nagyon szorosan legyőzte Csáky Pál, akivel együtt a párt nacionalista szárnya győzedelmeskedett. Ez a küldöttek görcsös válasza volt a magyar kisebbség azon szorongató érzésére, hogy a szlovákok újra a másod- osztályú állampolgárok helyzetébe szeretnék kényszeríteni őket”. Šimečka nagyon pozitívan értékeli Bugár Béla munkáját és személyiségét, s azt írja: ha nem lett volna magyar, akkor minden bizonnyal Szlovákia miniszterelnöke lehetett volna. Távozása az MKP éléről az egész szlovákiai politika vesztesége. Bugár az MKP-t történelmi sikerre vezette, s tagja volt a kormánykoalíciónak. Most ez az időszak várhatóan hosszabb időre véget ért, mert Csáky vezetése alatt „az MKP az összes szlovák párt ellenzékeként fog fejlődni”. Ez nagyban csökkentette azt az esélyt is, hogy Fico kormányát egy másfajta koalíció válthatná fel. Csáky nagy ambíciókkal rendelkező személyiség, aki nacionalista hírnevű emberekkel vette magát körül - írja a lap. Robert Fico kormánya, bár személyi összetétele a vulgáris nacionalizmus felélesztését vetítette elő, meglepően hosszú ideig tartózkodóan viselkedett. Ez Bugár Bélának is köszönhető, akinek túl nagy volt a tekintélye, s nem lehetett olyan könnyen szlovákellenes nézetekkel vádolni. A kormány magyarellenessé- ge így is megmutatkozott, például amikor leállította a déli autópálya tervét. Csáky és Duray színrelépése után a Fico-kor- mánynak sokkal több lehetősége lesz az „áhított” éles kijelentésekre. Duray évek óta nyíltan beszél a magyar kisebbség autonómiájának a szükségességéről, miközben jól tudja, hogy Szlovákiában nincsen „robbanásveszélye- sebb” téma. A nacionalizmus új hullámának az alapjai tehát le vannak rakva, s nem látszik senki, aki gátat akarna emelni előtte - szögezi le Martin Šimečka. Mi a közös az Ifjú Szivek új vezetésében és a dunaszerdahelyi ifiklub bezárásában? A dilettantizmus leküzdhetetlen vágya BEKE ZSOLT Kissé távolról kezdem témám tárgyalását, de nem indokolatlanul. Hannah Arendt filozófus szerint a politikai élet valódi tartalma az az öröm és megelégedettség, „mely abból fakad, hogy a hozzánk hasonlók társaságát élvezzük, hogy együtt cselekszünk és jelenünk meg a nyilvánosság előtt, hogy szavainkkal és tetteinkkel hozzájárulunk a világ folyásához, s ily módon szerezzük meg és igazoljuk személyes identitásunkat, s kezdünk el valami teljesen újat”. Nem voltak illúziói Hannah Arendtnek sem azt illetően, hogy ez a fajta, a görög poliszok kezdeti időszakában virágzó politika valaha is visszatér, s én sem hiszem, hogy - ismerve ezt a népcsoportot - épp a szlovákiai magyarok fogják megmutatni esetleges jelenkori érvényét. Viszont nem hagyható figyelmen kívül, és mindenképpen rá kell mutatni arra a néhány momentumra a közelmúlt eseményeiből, ami nagyon erőszakosan megy szembe az arendtí ideával. Hadd idézzek fel két, totalizáló gondolkodás- módra utaló kulturális-kultúrpolitikai példát. Az első: Papp Sándor botrányos kinevezése óta alig fél éve áll az Ifjú Szívek élén, és már sikerült eltá- volítania az együttes korábbi sikereinek szinte összes kovácsát, lehe- tedenné tenni az együttest azzal, hogy az az igazgatója elzárkózásának köszönhetően nem tud közönség elé lépni. Bárhogy is próbálom, nem tudom pozitívumként értékelni sem Hégli Dusán, sem Farkas József kikényszerített távozását. Az okok nyomozásába most nem mennék bele, csak annyit jegyzek meg, hogy, amint az az Új Szóban Farkas Józseffel készített interjúból kiderül, Papp nem igazán kommunikál érdemben a saját beosztottjaival, partnereivel. Á második: Dunaszerdahelyen az önkormányzat bezáratta az NFG-l-FILM klubot. Pázmány Péter, a város polgármestere az érdeklődő újságírónak megerősítette ezt a tényt, azonban a további kérdések elől elzárkózott. Mivel ez a klub kevésbé ismert, mint az Ifjú Szívek, kissé bővebben írok róla. Az NFG-l-FILM klub tízéves működése során - minden hibája ellenére - a város egyik meghatározó kulturális terévé vált. Nyugodt szívvel mondható, hogy az évente egyszer megrendezett Dunaszerdahelyi Zenei Napok és az idén második évfolyamát kezdő, havonta egyszer működő Jazz klub mellett az igényes kortárs kultúra/szubkultúrák legfontosabb közvetítője. Csak két dologra utalok: az egész világon ismert győri Mediawave filmes és zenei fesztivál ebben a klubban találta meg első szlovákiai partnerét, s ennek köszönhetően a város közönsége több kontinens kortárs filmes termésével ismerkedhetett meg; olyan zenekarok és zenészek mutatkoztak be itt, mint például Iva Bitová, Balogh Kálmán és zenekara vagy az Anima Sound System (és még nagyon sokáig sorolhatnám), emellett a környék amatőr zenekarai is fellépési lehetőséghez juthattak, aminek, ugye, mégiscsak fontos szerepe van ezen zenekarok létének fenntartásában. Mindezek után minimum felháborító, hogy elfogadható alternatíva felkínálása nélkül zárták be a klubot - azt mégsem gondolhatja senki komolyan, aki ismeri a dunaszerdahelyi kul- túrház építészeti megoldásait, hogy annak felajánlott, a főbejárat felől megközelíthető részeiben egy ilyen klub rendesen működhetne. És azt sem hiszem, hogy a városi rendezvényekre ellátogató haknizó fellépők megfelelően igényes kulturális élményt jelentenének ennek a közönségnek. Pázmány Péter tehát elzárkózik a mintegy 300 törzstag és a sok alkalmi vendég által joggal elvárt indoklás elől. Vajon hogy kell érteni a történteket? A két esetre jellemző, egyfajta falak mögé húzódó, onnan atyai módon kiszólogató, kommunikációra képtelen hozzáállásnak mi köze a köz ügyeinek rendezéséhez, az együtt cselekvéshez és a világ folyásához való hozzájáruláshoz? KOMMENTÁR Minek a győzelme? GÁL ZSOLT Ideális esetben az MKP elnöki posztjára pályázó jelöltek, ketten vagy többen, hónapokkal a párt kongresszusa előtt felvonultatták volna politikai programjukat, értékrendjüket, annak ideológiai hátterét. A párttagoknak és a médiákon keresztül a közvéleménynek is eljuttatott programokban kifejtették volna, hogyan képzelik el Szlovákia, a szlovákiai magyarság és a szlovák kissebségi politika jövőjét, az ország gazdasági, társadalmi fejlődését, külpolitikáját. Utána megpróbálták volna elmagyarázni, müyen elvi meggyőződésből indultak ki, hogyan akarják megvalósítani céljaikat, miért jó az általuk javasolt politika az MKP-nak, választóiknak és az országnak. Ezután jöhetett volna a programok és ajelöltek összehasonlítása, az elgondolások ütköztetése. Ajelöltek az alapszervezeteket járva vagy azokat tájékoztatva érvelhettek volna saját elképzeléseik mellett. Az MKP-ban azonban nem igazán lehet tudni, minek, müyen programnak, értékrendnek a győzelme Csáky Pál elnökké választása, U- letve a párt elnökségének lecserélése. A dolgok inkább fordítva történtek: megválasztották az új elnököt és a vezetőséget, program majd lesz, ha lesz. A konkrét, prezentált elképzelések ütköztetése hiányzott. Az ellenfél, Csáky eleve csak két héttel a párt kongresszusa előtt vállalta a jelölést, megválasztása előtt és után csak homályos utalásokat tett a neki nem tetsző dolgokra: gazdasági érdekcsoportok) befolyásolják a pártvezetést, ádáthatóbb viszonyokat keü teremteni, nagyobb hangsúlyt keü helyezni a szociális kérdésekre, amelyeket eddig meghagytak a baloldalnak. Konkrét állításokat azonban nem fogalmazott meg, ahogyan konkrét megoldásokat sem ajánlott. A külső szemlélő számára ezért értheteden, müyen okok vezettek az új elnök és vezetőség megválasztásához, csak azt látni, hogy kis többséggel győzött az eddigi vezetéssel szembeni közelebbről meg nem határozott, zavaros elégedetienség. Ezek után nem keü csodálkozni, ha a szemlélők jó része rejtett pártbéli háttéralkukban keresi majd az okokat. A változás a szavazók akaratával sem magyarázható. Igaz ugyan, hogy a 2006-os parlamenti választásokon az MKP csaknem ötvenezer szavazatot vesztett a négy évvel korábbi eredményéhez képest, az országszerte alacsonyabb választási részvétel miatt azonban arányaiban történelmének legjobb eredményét érte el. Ha a jelöltekre leadott „karikázós” preferenciaszavazatokat nézzük, amelyek a politikusok népszerűségét tükrözik, akkor Bugár Béla 179 ezer, Csáky Pál 111 ezer voksot kapott 2006 nyarán. A stratégiai és programalkotási alelnöknek a kongresszuson megválasztott Duray Miklóst 36 ezren karikázták a tavalyi voksoláson. Az MKP vezetősége előtt ezért az a fontos feladat áü, hogy megalkossa a párt új programját és felmutassa, konkrétan hogyan képzeli el a párt céljait és ezen célok megvalósításának eszközeit. S nem utolsó sorban meg keü győznie a választókat ezen célok és eszközök helyességéről, megszerezve támogatásukat. Ez lesz az igazi próba. JEGYZET Irgum, burgum GRENDEL ÁGOTA Idén ünnepli fennáüása ötvenedik évfordulóját aprágai Ady Endre Diákkör. Tiszteletet érdemlő évforduló, a kitartóknak és összetartóknak gratulálunk, fejet hajtunk előttük, azok előtt, akik nem kótyavetyélik el azt, amit elődeik még a szódban ugyan, de az összetartozás jegyében létrehoztak. Több városban is volt páija, például Pozsonyban is, a József Attila Ifjúsági Klub, ahol szintén egyetemi és főiskolai haügatók találkoztak műiden szerdán, műsorral, vitákkal fűszerezve az estet, időnként dzsesszel, rockkal, hogy a környéken lakókat majd megütötte a guta, hajói emlékszem, föl is jelentették a (zene)haüga- tókat. A 89-es bársonyos forradalom heve azonban nemcsak megperzselte, hanem szépen el is hamvasztotta a JAIK-ot, híre- pora se maradt. Alakult helyette Diákhálózat, MIKstb., hirtelen, a teljesség igénye nélkül jegyzem meg e kettőt. Senki se tiltakozott, senki se csapott az asztalra, semmüyen szinten, hogy hová tűnt a tavalyi egylet. JAK volt, nincs, nem lesz. Nem illene azt is föltámasztam? A véndiákok miért nem üzennek egykori klubjuknak? Nagyjából hét évvel ezelőtt hivatásossá vált egy amatőr néptáncegyüttes. Lett is ennek böjtje, pontosabban annyi történt, hogy többen, több helyen, több szinten el- és megátkozták azt a fiatalembert, aki erre a merész lépésre váüalkozott. Egyebek közt azzal vádolták, hogy megszüntetett egy olyan intézményt, ahol magyar fiatalok magyar fiatalokkal - elsősorban diákokkal - találkozhattak, ahol szerelmek és nászok szövődhettek. Rémdráma. Közben a profizáló- dó együttesben egymás után születtek a jobbnál jobb előadások, amelyek nem szlovákiai magyar amatőr mércével mérve voltak kiválóak, nem kizárólag a szakma értékelte magasra őket, hanem a nézők is élvezték. Ez a legtöbb művészeti ágban ritkaság, pl. föltételezem, hogy ezer olvasni szerető ember közül talán kettő olvasta el az Ulyssest. Az is megtörténik, hogy egy-egy bestseüert a kritikusok sárba tipornak, viszont a gyalogolvasó szereti. Bartók hangzavarát - a zeneszerző életében - se a kritika, se a közönség nagy része, se a hivatalosságok nem fogadták se be, se el. A Szivek viszont aratott a közönség és a hozzáértők körében. Méghozzá sikert. Méghozzá megérdeftieltet. Eltelt hét szűk esztendő, amely alatt sikert sikerült kivívni, plusz anyagi támogatást azonban nem. Mivel azonban nem ez volt a legfontosabb, mindenki alkalmazkodott a körülményekhez, tette a dolgát, cipelte a kofferét. Irigyeik sokan vannak, műit a kutyák úgy ugarnak..., sajnos azonban hiába tudjuk úgy, hogy amelyik kutya ugat, nem harap, jó nagy falatokat marcangolnak ki az infarktus szélén álló"szívből, mindent vissza, amatőrizmust vissza, szerelemszövödét vissza.- Bajtársak! A csatát megnyertük, a hadsereg viszont oda! Most mi legyen? (Peter Gossányi karikatúrája)
