Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-14 / 86. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 14. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Gyurcsányt szidó Kaczynski Egy orosz lap szerint Lech Kaczynski lengyel államfő le­dorongolta Lettországot és Magyarországot az európai nyolcak elnöki klubjának rigai találkozóján. A lengyel elnök a rigai találkozót előjátéknak te­kinti a májusi varsói energia­csúcshoz, amelyet a közép­ázsiai gázt Oroszország elke­rülésével Európába juttató Na- bucco vezetéktervnek szentel­nek. Kaczynski szerint Gyur- csány Ferenc elmélyíti az Eu­rópai Unió Oroszországtól va­ló függését, támogatva a (Na- buccóval vetélkedő, orosz gáz­zal megtöltendő) Kék Áram- lat-2 vezeték tervét, (m) HÉTVÉG(R)E Duray kétszáznegyvenhétszer A szerkesztőség felé igye­kezve ötméterenként nár­ciszt áruló gimnazista lá­nyokba botlottam. Spaget- tipántos topjukra pillantva idősebb urak akár nyugdí­juk jelentékeny hányadát is a rákkutatásra fordí­thatják. Hálás szombati té­ma, de nekem megint az MKP-ról kell írnom. KOCUR LÁSZLÓ Kénytelen, gumikesztyűs sza­vazójukként ugyanis nem lehet szó nélkül hagyni azt a csetlést- botlást, ami a pártban folyik a komáromi kongresszus óta. Azt hiszem, az egész újságíró-társa­dalom hálás a Duray Miklós ámokfutását töketlenkedve szemlélő Csáky Pálnak, hogy eb­ben a hírínséges időben, mikor miniszterelnökünket leverte az influenza, a sajtó munkásait testi fenyítésben részesíteni sem rest HZDS-elnök már harmadik hó­napja lábadozik, a romákkal kö­zösen tartandó sajtótájékoztató elől a kórházba menekülő Ján Slota pedig családi örömökben tobzódik, ő(k) napi szinten ké­pes (ek) címlap- és kommentárté­mát biztosítani valamennyi sajtó- orgánumnak. Azt hiszem, ma csupa olyan magyar politikussal fogunk fog­lalkozni, akinek a neve y-ra végződik. Itt van mindjárt ez a Gyu- rovszky. Úgy döntött, visszaadja képviselői mandátumát. A párt­elnök ezt úgy próbálta kommuni­kálni, hogy a vágsellyei pártszerv elnöke személyes okokból hagyja ott a Tisztelt Házat. A bökkenő csupán az, hogy a nevezett ezt gyökeresen másként látja, s eb­béli vélekedését nem is rejtette véka alá. Mint elmondta, neki és az új vezetésnek más az érték­rendje és a politikai irányultsága, ezért veszi a kalapját. Végül is, ahogy vesszük, az értékrend egy eléggé személyes ok... Gyu- rovszky távozása sokakat megle­pett, köztük e sorok íróját is. Mert ellenzéki képviselőként azért a munkába sem kell bele­szakadni, a pénz meg jön rende­sen, s az új házelnök diktálta tempó miatt bejárni sem kell gyakran. Az ember elücsörög ott, értékrendbeli különbségek ide vagy oda, mert politikusról ge­rincességet ab ovo nem feltétele­zünk, sőt a két névszó egy szó- kapcsolatba vonását egyenesen oximoronnak tartjuk, a politikát pedig eredetétől fogva emberi gesztusok nélkül valónak. így Gyurovszky távozásához megle­petéstől tátott szájjal csupán annyit fűzhetünk hozzá: Szép volt, Laci! Hogy az MKP háza táján a kommunikáció terén sincs min­den rendben, azt jól mutatja, hogy a párt régi-új arcait nem si­kerül megfelelően még prezen­tálni sem, nemhogy futtatni, és azt a sokat hangoztatott kontinu­itást sem sikerül átütő erővel el­hinteni a mediális térben. Ha az MKP 10 százalék körüli parla­menti pártként felelős, szervezett kommunikációt folytat, miért van az, hogy a kongresszus óta el­telt két hétben (ugye, hogy több­nek tűnik...) a párt Csáky által másodikként megnevezett embe­rére, Berényi Józsefre a kutya nem volt kíváncsi, nevét mind­össze 53-szor írták le vagy mond­ták ki a hazai'sajtóban, addig Du­ray Miklósét, aki ugyebár csak ötödik a hierarchiában, 247-szer? Ez utóbbi aktőr a rangos gaz­dasági napilaptól kezdve a legal­ja bulvárig minden nyomtatott sajtóterméket „magáévá tudott tenni”, nem is akármekkora ter­jedelemben. (Ha ez így fog foly­tatódni, lassan időpontot kérve Azt hiszem, ma csupa olyan magyar politi­kussal fogunk foglal­kozni, akinek a neve y-ra végződik. lehet majd csak nyilatkozatot szerezni az MKP sztratégoszától; ő pedig akár pénzért is okíthatja a hazai, közepesen híres cele- beknek, hogyan kell egy bulvár­lapban háromnegyed oldalnyi terjedelmet szerezni, nagy fény­képpel.) Csáky minden egyes Duray- nyilatkozat után fejébe nyomhat­ja a sisakot, s az öltönyt kezeslá­basra cserélve beülhet a piros tűzoltó autóba, hogy mentse, ami még menthető. Elnökként ugyan­is abba a méltatlan helyzetbe ke­rült, hogy szüntelen elhatárolód­ni kényszerül alelnökétől, vagy mentegetni annak otrombasága­it, akár rendkívül kínos, közös sajtótájékoztatókon jópofizva-fe- szengve Bugár Bélával. Hogy kezéből a lovak kirántot­ták a gyeplőt, mi sem példázza jobban, mint az ellenzéki pártel­nökök egyeztetése után elhang­zott, kétségbeesett, a nevetsé­gesség határán levő kérése az új­ságírókhoz, hogy ne kérdezzék kényes témákról Duray Miklóst. Nos, ha Durayt nem kérdezzük kényes témákról, kénytelenek va­gyunk legalább neki feltenni egy kényes kérdést: Ad önnek valaki tanácsot arra nézvést, hogyan kommunikáljon a sajtóval? A tisz­tességes, korrekt tájékoztatásra törekedve a munkáját végző új­ságíró olykor kénytelen kényes kérdéseket feltenni, és miért ne tenné?! Az már egy pártelnök baja, ha nem tud rendet tartani a beosz­tottjai között. Akkor még mindig ott van a portási funkció. Az is felelős munka, és aki szíwel-lé- lekkel végzi, a pártért dolgozik. Ha Csáky Pál energiáinak je­lentős része arra fog elmenni, hogy megregulázza Durayt, és hivatásos Duray-szakkommentá- tori tevékenységet folytasson a sajtóban, akkor érdemi dolgokra kevés ideje marad, és ezt majd a pártja - melynek minden bi­zonnyal a javát akarja - fogja megsínyleni. Mindenesetre adjunk neki is leg­alább száz napot, s majd július kö­zepén nézzük meg, mi a helyzet. A milliárdos szerint Putyin rendszerét csak erővel lehet megdönteni, ehhez már anyagi támogatást is nyújt Berezovszkij forradalmat akar Oroszországban KERTÉSZ RÓBERT Forradalmat készít elő Oroszor­szágban Borisz Berezovszkij orosz pénzember, akinek pénteki lon­doni lapnyilatkozata szerint Vla­gyimir Putyin orosz elnök rend­szerét csak erővel lehet megdön­teni. A londoni emigrációban élő Berezovszkij, akit hazájában je­lentős értékre elkövetett csalásért köröznek, a The Guardiannek azt mondta: már pénzzel is támogat olyan embereket, akik az államfő közelében vannak, és akik „palo- tapuccsra” szövetkeznek. „Ezt a rendszert képtelenség demokrati­kus eszközökkel megváltoztatni” - mondta a mágnás,. akinek va­gyonát a brit lap 850 millió fontra (42,5 milliárd korona) becsüli. Berezovszkij kiadatását több tíz­millió dolláros csalás gyanújának címén már öt éve kérte Londontól az orosz kormány, de Nagy-Bri- tannia ehelyett menedékjogot adott az oligarchának. Berezovsz­kij néhány héttel Alekszandr Litvi- nyenko halála után azt mondta, hogy Litvinyenko 1998-ban fel­fedte neki: azt a parancsot kapta, hogy ölje meg. Ezután, külön-kü- lön, mindketten elhagyták az or­szágot. Arra a kérdésre, hogy forradal­mat készít-e elő Oroszországban - Berezovszkij azt mondta, hogy „pontosan így van”. A brit kor­mány már korábban jelezte, hogy kényelmetlen számára Berezovsz­kij jelenléte. Amikor az oligarcha tavaly egy orosz rádióállomásnak adott interjúban szintén kifejezte vágyát Putyin erővel történő meg­buktatására, Jack Straw akkori brit külügyminiszter a londoni al­sóházban elfogadhatatlannak ne­vezte más szuverén államok erőszakos megdöntésének szor­galmazását, és figyelmeztette Be- rezovszkijt, hogy megfoszthatják menekültstátusától. A Kreml szó­vivője a brit lapnak azt mondta: az orosz törvények értelmében Berezovszkij kijelentései bűncse­lekménynek számítanak. A brit külügyminisztérium a lappal csak annyit közölt: nincs hozzáfűzni­valója ahhoz, amit Jack Straw ta­valy már kifejtett. Az orosz hatóságok a cikk megjelenését követően jelezték, bűnügyi eljárást indítanak Bere­zovszkij ellen. Jurij Csajka orosz főügyész szerint az alkotmányos hatalom megdöntésére irányuló nyílt felhívásról van szó. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter úgy véli, Berezovszkij „olyan cse­lekményeket követ el, amelyek miatt a brit törvények szerint ki kellene őt adni”. Berezovszkij, aki valaha Putyin elődjének, Bor­isz Jelcinnek egyik bizalmasa volt és az 1990-es években kétes privatizációs ügyletek révén tett szert vagyonára, 2003 óta él lon­doni emigrációban. A szerző az MTI tudósítója KOMMENTÁR íbtoma ■ . - - * .-mmssmssssassaemmsmsi Nem szakítópróba LAKNER ZOLTÁN Nem szakad a magyar kormánykoalíció. Legalábbis, meglepő volna, ha a több-biztosítós egészségügyi rendszer miatt kibon­takozó politikai vita erre az eredményre vezetne. Az SZDSZ új elnöke, Kóka János a koalíció feltételének nevezte a liberális koncepció elfogadását. Ám ha az SZDSZ borítaná a koalíciót, 20 képviselővel találná magát ellenzékben. Ez aztán garancia volna arra, hogy nem valósul meg, amit szeretne. A nagyobbik kormánypárt tárgyalási pozícióját viszont az ront­ja, hogy nincs saját koncepciója. Az MSZP a korrigáló-opponáló pozícióba húzódott. Most vagy mégis előáll egy saját tervvel, vagy az SZDSZ elképzeléseinek bázisán jut megállapodásra a koalíciós partnerrel. Az MSZP-nek volna matematikai esélye arra is, hogy lecserélje a kellemetlenkedő SZDSZ-t az MDF-re. Azonban a Magyar Demokrata Fórum nem azért építi magát újjá, hogy 11 képvi­selővel menjen kormányra a népszerűtlen szocialistákkal. Ha­nem azért, hogy 2010-ben legalább háromszor ennyi mandátu­mot remélve kényelmesen eldönthesse, kit segít hatalomra. S az MDF, ha tőle függne a koalíció léte vagy nemléte, semmivel sem volna kényelmesebb partner az MSZP számára, mint a libe­rális párt. Kóka János nyilván erőt akar mutatni, miután csak hajszálnyi­val tudta megelőzni Fodor Gábort, ezért beszél olyan kemé­nyen. De még a koalíciós asszó esetleges megnyerése esetén is megegyezésre kellene jutnia Fodorral. Utóbbi nemcsak hogy elvitte a tisztújító küldöttgyűlés voksainak 49%-át, de számos támogatója bejutott az SZDSZ Ügyvivői Testületébe. Ha Kóka működtetni akarja a pártot, akkor muszáj alkut kötnie. Ez pedig fontos pozíciók átengedését jelenti majd. A több-biztosítós egészségügyről folytatott vita egyébként nem újdonság. A 2006-os koalíciós tárgyalásokon is ez volt az egyik fő napirendi pont. Több határidőt is kijelöltek már a döntésre. A 2007-es kormányzati munkarend áprilisra tette a végső elhatározás idejét. Molnár Lajos egészségügyi miniszter ügyet­len lemondása csak néhány héttel siettette a nézeteltérés nyílt­tá válását. A szakértő közvélemény évtizede vitatja, mit lehet várni a több­biztosítós modelltől, s mit nem. A politikai üzenetek szintjén azonban gyakran megrázóan ostoba csúsztatások kapnak han­got. Az SZDSZ retorikája dogmatikusabb, mint a javaslata, amely nem szüntetné meg a nemzeti kockázatközösséget. Ám a liberális koncepció nincs abban az állapotban, hogy már holnap bevezethetnék. Nem lehet tudni, az MSZP hogyan tenné áram­vonalasabbá a mai egy biztosítót. Azt különösen nem tudni, mit képvisel a legnagyobb ellenzéki párt. A Fidesz előbb a privatizáció minden formáját ellenző népszavazást kezdeményezett, majd bejelentette: az általa vezetett önkormányzatok nonprofit gazdasági társaságokká alakítják kórházaikat, ezekben az orvosok és az ápolók is tulajdont szerezhetnek. Vagyis megvalósítanák a privatizáció egy fajtáját. Azzal az in­doklással, hogy így nem kerülhetnének magánkézbe a kórhá­zak. Holott az állam amúgy se adhatná el az önkormányzatok feje fölül azt, ami nem az övé. A Fidesz áprilisra ígérte egészségügyi programja meghirdetését - 2005 áprilisára... így néz ki Magyarországon egy nemzetstratégiai kérdés politi­kai vitája. Csak reménykedhetünk a józan döntésben. JEGYZET Requiem egy földdarabért JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Bár már hosszú évek teltek el, még mindig nosztalgiázva né­zek a ma már teljesen begazo- sodott területre. Gyerekkorom legszebb perceit töltöttem ott, jó három kilométerre a szülőfalumtól. A falu vulkanikus területen ta­lálható, a földje agyagos, a hegyoldalban, az ötvenes években kapott földdarab még húszévi rendszeres művelés után is többkilónyi kődarabo­kat vetett ki magából. Mégis, szinte közelharc folyt minden négyzetméterért, ta­vasszal a barázdák kimérése nem egyszer vezetett napokig- hetekig tartó haragszomrád- hoz. A föld, ha nem is túl lelkesen, de azért termett: kukoricát, krumplit, zöldséget. S bár messze volt, de azért tavasztól őszig alig akadt olyan nap, hogy nagyanyám ne fogta vol­na a kétkerekű kiskocsiját és usgyi kapálás, egyelés, öntö­zés. Aztán jött a rendszervál­tás. Hogy fognak majd vere­kedni a földekért, gondolta nagyanyám, de ezúttal téve­dett. Volt ugyan egy-két hozzá hasonló öregember, aki szán­tás és vetés helyett elkezdett a bíróságra járni vélt vagy valós jussáért, de a többség szép lassan a meglévő földjeit is magára hagyta. Néhány évig még mi is eljár­tunk, először csak a zöldség és a krumpliültetés maradt el, mert időnap előtt ellopták, később már kukoricát se ültet­tünk, mert azt meg letör-te a háborítatlanul szaporodó vad. De mivel még mindig fájt a szívünk az egyébként az ön- kormányzat birtokában lévő földdarabért (vagy csak a nosztalgia el nem múló, jóté­kony hatása?), ha már nem szántottuk fel, legalább leka­száltam az akkor még szép számmal tartott nyulaknak és kecskéknek. De hol van már az is? A nyulakat elvitte a vész, kecske is csak mutató­ban. A földet meg lassan legyőzte az enyészet.

Next

/
Thumbnails
Contents