Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)
2007-04-11 / 83. szám, szerda
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 11. www.ujszo.com ÁPRILIS 11. - A KÖLTÉSZET NAPJA Csehy Zoltán A perzsa freskófestő Amit nem rajzolt, nincs is. Ha mégis lenne, merő csalás. Meg hát ki érné utol a görögöket! S ha mégis, itt más a szokás, s kivetnek, ha nem követed. Ahogy keze végigsöpör a falon, s még a freskón innen játszik a porral, nincs annál festőibb mozdulat. A kompozíció! Ugyan! Attól lesz, hogy imitál, idéz, s görögsége ha kissé perzsa lesz, ártani nem árt, s ha idegenebb, teljességgel érthető. Őt, őt festi föl, azért majd tódít picit, kissé szebb lesz az arca, s majd diszkrét árnyalásba rejti azt a kis forradást (mint ahogy Athénban tanulta). Ajka ívét harmonizálja Pheidiasz módján s a jón mesterek szerint. Hajfürtje, fejformája, alakja marad a régi. Vagyis a tapasztalás emlékéé. Vagy ismerjük el, végeredményben a képzeleté. Már nem vágjuk vissza, csak olykor hiszi, hogy ott van, eladják valahol, s megveszik valakik, aztán az a szégyenletesen heves vágy, mely csak görög férfiakhoz méltó. Kell arany, sok és több, alá cinóber s a babérhoz olívazöld, meg ezüst, persze, a perzsákat elbűvöli az ilyesmi. A ruhája legyen inkább görög. Aztán mellkasán, az az ostoba heg, (a kés nyoma) ahol egyesül emlék s képzelet. Ma temetik Janda Ivánt Búcsú a karnagytól A hetvenes évek elején még csak álmodoztam róla, hogy egyszer majd magam is a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarában énekelhetek, de már akkor megcsodáltam Janda Iván elegáns dirigálását. Néhány évvel később nála és Vass Lajosnál „felvételiztem”, és lettem részese annak a „varázslatnak”, amelyet ez a két ember teremtett maga körül. „Iván bácsi” (a mi generációnk csak így emlegeti őt) akkor még ereje teljében, fiatalos hévvel igazgatta a Duna utcai gimnáziumot, mindenhol ott tudott lenni, ahol a hazai magyarság érdekeit képviselhette, és láthatóan minden különösebb megterhelés nélkül látta el a CSMTKE művészeti vezetését. Hogy a Tanítókórus a pártdiktatúra legádázabb éveiben is fennmaradhatott, abban kimagasló szerepe volt a két karnagynak. Mindketten kiváló pedagógiai érzékkel szervezték összetartó közösséggé az állandóan változó tagságot, orvosolták a maguk módján a léleknyomorító rendszer okozta sérelmeket, biztatták a csüggedőket, és szinte észrevétlenül formálták az énekesek zenei ízlésvilágát. Janda Iván sohasem fukarkodott a dicsérettel, sugárzó, őszülte optimizmusával sehogy sem fért össze az elmarasztalás. Egyébként sem szerette a konfliktusokat. Ha csak tehette, tréfával űzte el a gondokat. Először akkor láttuk őt szomorúnak, amikor elveszítette karnagytársát, legjobb barátját: Vass Lajost. A megrendülés azonban nem bénította meg. Ezt követően minden erejével azon fáradozott, hogy a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa névre átkeresztelt CSMTKÉ megmaradjon annak, amiért létrehozták: a szlovákiai magyarság élkórusának. Egyre ritkábban állt ki a kórus elé. Utoljára 2000 novemberében, a jubileumi hangversenyen vezényelte az énekkart, de még ezt követően is rendszeresen eljárt a próbákra. 2003júniusában Nagymegyeren, (ott, ahol először vezényelte közönség előtt a CSMTKE-t), megromlott egészsége miatt lemondott a művészeti vezető tisztségéről. Lélekben még így is együtt élt az énekkarral. Legutóbb 2006 decemberében látogatott közénk, hogy részese legyen annak a meghitt hangulatban zajló „búcsúestnek”, amelyen a vendégkamagy teendőit Sapszon Ferenc Tóth Árpádra, az elnöki tisztséget Pócs Erzsébet Hecht Annára ruházta át, és ezen a rendezvényen kívánt Janda Iván sok sikert a nyáron megválasztott új művészeti vezetőnek, Józsa Mónikának. Mint mindig, ezúttal is derűs volt, és szinte gyermeki örömmel fogadta az ajándékot: egy albumot, amelyben a fotókon Janda Iván vezényel, gyakorol, zongorázik, szórakozik, díjat vesz át... és mindig mosolyog. Ezt a huncut mosolyt, örök derűlátását őrizzük meg emlékeinkben. Horváth Géza, a Vass Lajos Kórus krónikása Jevgenyij Griskovec monodrámája Gál Tamás színművész előadásában, Czajlik József rendezésében Hogyan ettem kutyát (Somogyi Tibor felvételei) Magyar nyelvű ősbemutató helyszíne volt március végén a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria. Gál Tamás színművész teltház előtt adta elő Jevgenyij Griskovec Hogyan ettem kutyát című monodrámáját. MISLAY EDIT A darabot a kalinyingrádi születésű, kortárs orosz színész-drámaíró személyes élményei alapján írta: a csendes-óceáni orosz flottánál töltött három évét dolgozta fel benne - megrázóan, egyúttal szórakoztatóan. Ezért a drámájáért Griskovec 1999-ben Három nővérdíjat kapott. A darabot Czajlik József rendezte. A fiatal rendezőt évekig a budapesti Bárka Színházhoz kötötte a munkája. Néhány hónapja újra hazai vizeken evez, a Griskovec- monodráma a közelmúltban alapított Epopteia Társulás égisze alatt jött létre, amely mögött rajta kívül Gál Tamás áll. Kettőjükkel a bemutató kapcsán beszélgettünk. Úgy tűnik, szívesen nyúl kortárs orosz szerzőkhöz, ami nem nagy divat mostanában. Czajlik József: Attól függetlenül, hogy itt, Közép-Európában megpróbálunk úgy tenni, mintha kikerültünk volna az „orosz kulturális befolyás” alól, az orosz dráma Czajlik József Gál Tamás a közönség gyűrűjében a világirodalom jelentős drámairodalma. Olyan folyamatok elindítója vagy kiteljesítője mind a mai napig, amire oda kell figyelni. Mert jók az orosz drámák. Erőteljesen fogalmaznak meg bizonyos dolgokat, és igazán izgalmas alapanyagot nyújtanak. Hogy miért nem játsszák őket errefelé, ezzel nem foglalkoznék, hiszen csak találgatni tudnék. A nyugati drámairodalom hamarabb „beúszik” a magyar köztudatba, a fordítók közül is többen és magasabb szinten foglalkoznak vele. De ez nem az orosz dráma hiányosságait jelzi. Ezúttal miért esett a választása erre a monodrámára? Cz. J.: Jevgenyij Griskovec ma már világhírű szerző, pár évvel ezelőtt éppen ezzel a darabbal robbant be szülte a semmiből a köztudatba. A Hogyan ettem kutyát a saját improvizációiból, előadásaiból megírt „forgatókönyv”. Egyrészt azért választottuk, mert a monodrámái közül ezt fordították le magyarra, másrészt régóta ismerem a darabot. Eddig elsősorban azért nem akartam foglalkozni vele, mert úgy gondoltam, hogy ezt a darabot, amelyet Griskovec a személyes élményei alapján írt, csak ő tudja igazán előadni. Később azonban Lengyelországban Marek Szitarski színész kiválóan áhította színpadra, és mesélt arról is, milyen nagyszerű volt számára ezzel a darabbal foglalkozni. Ez még jobban ' ösztönzött arra, hogy én is színpadra állítsam. Milyen volt a közös munka Tamással? Cz. J.: Új tapasztalatot jelentett mindkettőnk számára. Soha nem rendeztem monodrámát, Tamás pedig soha nem szerepelt monodrámában. Emellett tökéletesen szabadon, mindenfajta intézményi megkötöttség nélkül, saját kezdeményezésünkből készítettük az előadást, vagyis ott és akkor próbáltunk, amikor akartunk vagy tudtunk. Nagyfokú szabadságot adott, hogy senkihez sem kellett kötődnünk. A fokozott figyelem, az egymásra koncentráltság újabb pozitív hozadék volt: megtapasztalhattuk, milyen intenzív energiák születhetnek abból, ha egy rendező és egyetlen színész dolgozik együtt. Természetesen voltak segítőink is, mint Hunčík Péter, aki konzultánsként szerepel a plakáton. Azért nem dramaturg, mert annál több. Nagyon erős töréspontokat tudott felmutatni számunkra. És meg kell említenem Őry Katit is, aki a „dizájnt” tervezte. Milyen kihívást jelentett az ön számára a darab? Hiszen monodrámát még nem játszott. Gál Tamás: Valóban nem, a Vil- lon-estemet viszont hasonlíthatjuk monodrámához, A helység kalapácsát szintén, bár teljesen más jellegűek. Azt hiszem, egy monodráma hatalmas kihívás minden színész számára, ugyanakkor hatalmas iskola is. Ezt a próbafolyamatot úgy könyveltem el magamban, mint a főiskola folytatását, mert rengeteget tanultam ez alatt a három hónap alatt, amelyben voltak intenzívebb és úgynevezett elemző korszakok. Hol helyezné el az eddigi pályáján ezt az előadást? G. T.: A pályám csúcsának nevezem. De általában minden színész azt tartja a legfontosabbnak, amivel éppen az adott időben foglalkozik. Ha hisz a darabban, természetesen. A dunaszerdahelyi bemutató után hol láthatja még a közönség a darabot? G. T.: Kaposváron a Munkácsy Gimnáziumban is be fogjuk mutatni. Nagy előnye az előadásnak, hogy tulajdonképpen bárhol eljátszható, a legkisebb szobától a legnagyobb auláig. Visszük magunkkal a díszletet, és bárhol egy kis stúdiószínházat varázsolunk. Hogy a továbbiakban hol lesz látható, az attól függ, lesz-e rá igény a művelődési központokban, esetleg a színházaink látnak-e benne fantáziát. Mert nagyon szívesen bemutatnánk mind Kassán, mind Komáromban. MOZIJEGY Hannibál ébredése A történet Kelet-Európábán veszi kezdetét, a H. világháború vérgőzös végnapjaiban. Sokak számára a harcok már nem nemzetek közötti konfliktusról szólnak, hanem a puszta túlélésről, méghozzá bármi áron. A fiatal Hannibal szüleit a szeme láttára gyilkolják meg, így mostantól neki kell vigyáznia szeretett húgára. A későbbiekben a fiú olyan szörnyű kegyetlenkedésekkel szembesül, melyek fényében még szülei erőszakos halála is elhalványul. Bármilyen támogatás híján, egyedül kénytelen élni abban a szovjet árvaházban, mely régebben családjának adott otthont. Később Párizsba menekül, csak hogy megtudja, ott élő nagybátya meghalt, ám a gyönyörű és titokzatos japán özvegye (Gong Li) szívesen látja őt. Azonban még a nő gondoskodása sem tudja elűzni rémálmait és a mindennapjait megfertőző bánatát. Különleges érzéke van a tudományokhoz, ezért felvételt nyer az orvosi egyetemre, ahol megszerzi azt a tudást és azokat az eszközöket, melyek segítségével bosszút állhat a háborús bűnösökön, akik megfertőzték életét. Könyörtelen bosszúhadjárata kielégíthetetlen vérszomjat hív benne életre, s megszületik Hannibal Lecter, korunk legvérengzőbb sorozatgyilkosa. Gaspard Ulliel Hannibal Rising / Hannibal. Zrodenie zla. Francia-angol-ame- rikai thriller, 2007. Rendező: Peter Webber. Szereplők: Gaspard Ulliel (Hannibal Lecter), Li Gong (Lady Murasaki), Dominic West (Popü felügyelő), Aaron Thomas (a fiatal Hannibal Lecter), Helena Lia Ta- chovska (Mischa). (port.hu) (Képarchívum) Hetvenhét éves volt Elhunyt Egon Bondy Pozsony. Hetvenhét éves korában hétfőn elhunyt Egon Bondy, az ismert cseh filozófus, prózaíró, költő és publicista. Egon Bondy, eredeti nevén Zbynék Fišer 1930. január 20-án született Prágában. A cseh ellenzéki irodalom jelentős képviselője volt. A prágai Károly Egyetemen filozófiát és pszichológiát tanult. Művei 1990-ig szamizdatban vagy külföldön jelentek meg, néhány versét a legendás cseh underground rockzenekar, a The Plastic People of the Universe zené- sítette meg, A 90-es évek közepétől Pozsonyban, a Komenský Egyetem filozófia tanszékén és más egyetemeken oktatott. Legjelentősebb művei közé tartozik az Útécha z ontologie (Az ontológia vigasza), Otázky bytí a existence (A létezés és az egzisztencia kérdései), Buddha, Poznámky k déjinám filosofie (Jegyzetek a filozófia történetéhez), Füsofické eseje (Filozófiai esszék). (SITA)
