Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-10 / 82. szám, kedd

wvw.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 10. Vélemény és háttér 5 FIGYELŐ KÍNAI SAJTÓ Kizártak a Kínai Kommunis­ta Pártból és elbocsátottak az állásából egy ötgyermekes tisztviselőt, áld súlyosan meg­sértette a születési számok ala­csonyan tartását előíró család- tervezési szabályokat - közöl­te egy pekingi állami napüap. Csin Huaj-vennek törvényes feleségétől három lánya van, míg a nála 20 évvel fiatalabb szeretője egy fiút és egy lányt szült neki. A szigorú kínai csa­ládtervezési előírások miatt a feleségétől született egyik lány eddig a sógornője gyermeke­ként szerepelt a hivatalos nyü- vántartásban, a törvénytelen gyermekei pedig édesanyjuk nevét vették fel. Az északnyu­gati Senhszi tartomány Jülin városában eddig egy építkezé­si vállalatot vezető Csin családi kapcsolataira csak azután de­rült fény, hogy szeretője gyer­mektartást kezdett követeim. Húsvét hétfő után... (Peter Gossányi rajza) Az eredmény fölött lehet gúnyolódni, de ettől nem változik meg a szlovákiai magyarok hangulata Távol a választóktól, mint Afrikától Ha a népen múlik, Bugár Béla marad a Magyar Koalí­ció Pártjának elnöke, derült ki a Markant közvélemény­kutató gyorsfelmérésből, amely során az MKP tiszt­újító kongresszusát követő héten kizárólag magyar nemzetiségű szlovák állam­polgárokat kérdeztek. BARAK LÁSZLÓ Az eredmény fölött ugyan lehet gúnyolódni, fanyalogni, ám ettől a legkevésbé sem változik majd meg a szlovákiai magyarok hangulata. Ekként legfeljebb a komáromi kongresszus palotaforradalmát végrehajtó „győztesek” könnyíthet- nek a lelkükön - ideig-óráig... Persze, korántsem kell kétségbe vonni a jogot, hogy egy-egy párt tagjai kényük-kedvük szerint dönt­sék el, milyen vezető kell nekik. Az viszont tünetértékű tény, hogy a szóban forgó döntés eredménye a legkevésbé sem tükrözi annak a vá­lasztóbázisnak az akaratát, amely­nek képviseletét a Magyar Koalíció Pártjának el kellene látnia, s amely­től tulajdonképpen a párt puszta léte függ! Ezért kimondható, a Ko­máromban végrehajtott palotafor­radalommal olyan távolra kerültek lehetséges választóiktól az MKP új­donsült vezetői, mint amilyen tá­volságra ők maguk vannak Af­rikától... Tovább tágult és mélyült hát a szakadék az MKP helyi „poli­tikusai” és lehetséges választó- i között. Hiszen az egyre belteije- sebb alapszervezetekben látni va­lóan jobbára tédenségre kárhozta­tott, ezért hiteltelenné süányult emberek akarata és érdekei érvé­nyesülnek. Rosszabb esetben pedig még az övéik sem, lévén ország­szerte olyan vezetők betonozták be magukat a pártalapszervezetek élén, akiknek a legszégyenletesebb bolsevik vezetői és önérdek-érvé­nyesítési stílus a sajátjuk. Ha pedig így van, a mégoly elszánt és kvalifi­kált stratégák hada sem lesz képes belátható időn belül gatyába rázni ezt a társaságot. Amely ráadásul azzal a ténnyel is terhelt, hogy az ún. „stílusváltási procedúra” ürü­gyén egy piszkos kampánnyal fű­szerezett, öncélú, nyütszíni hatal­mi viaskodást produkáltak. Ilyen alapon tehát, immár Csáky Pállal az élükön is, tulajdonképpen a le- hetedenre vállalkoznak az MKP új vezetői, amikor azzal etetik lehet­séges választóikat, hogy „vissza- szerzik” a párt hitelét, tagjainak méltóságát, nem utolsósorban pe­dig a nagypolitikai színtéren ez idá­ig legalább viszonylag állandónak tekinthető befolyását. Ehhez ugyanis a párt eddig sem létező ön­azonosság-tudatának meghatáro­zására lenne szükség. El kellene dönteni, az MKP egy behatárolt lehetőségekkel bíró ki­sebbségi véd- és dacszövetség-e, esedeg egy szélesebb választóbá­zist megszóh'tó, regionális gazdasá­gi érdekeket is megjelenítő csopor­tosulás, vagy egy meghatározott ideológia mentén szerveződő poli­tikai gittegylet? Esedeg egyik sem, hanem egy szimpla választási, azaz karrierpárt!? Ezen felül, újra kormánypozícióba(!) kellene ke­rülni. Az utóbbitól, mármint a kor­mánypozíciótól, pedig többek kö­zött a komáromi kongresszus vég­kifejlete miatt szintén meglehető­sen távolra kerültek. Amint a vá­lasztók érdekei hatékonyabb érvé­nyesítésének lehetőségéhez sem kerültek közelebb Komáromban, mint a vidéki kocsmák jellemzően öncélúan, tehát műiden kockázat és felelősség nélkül pofázó „meg­mondóemberei”. Akik sajnos, leg­inkább önhibájukból lettek a rend­szerváltás vesztesei. VISSZHANG illMIÉilWWif ÜfiMifiMl MIlrtlWillilllBiTItlllllIlM M|1> w* ■aasasa Válasz a kiadós melléfogásra Az Új Szó áprüis 7-i számában megjelent hazai magyar könyvki­adók állásfoglalása azt sugalmaz­za: elsősorban engem terhel a fele­lősség azért, hogy a Szülőföld Alap Kulturális és Egyházi Kollégiumá­nak pályázati kiírásában nem sze­repel a könyvkiadás támogatása. Nos, ebben tévednek. Mint ahogy abban is, hogy nem volt módjuk időben tájékozódni a Szülőföld Alap illetékeseinek szándékairól. Vegyük csak sorra a tényeket! Gémesi Ferenc, a Miniszterelnö­ki Hivatal szakállamtitkára február 27-i sajtótájékoztatóján elmondta, a Szülőföld Alap veszi át azokat a feladatokat, amelyeket korábban maga az Adap, az Illyés Közalapít­vány és az Apáczai Közalapítvány látott el. Gémesi a határon túli ma­gyarsággal kapcsolatos intéz­ményrendszer radikális átalakítá­sára figyelmeztetett. Ezen a napon tartották a Szülőföld Alap elvi irá­nyító testületéként létrehozott Re­gionális Egyeztető Fórum alakuló ülését, amelyen véglegesítették a 2007. évi támogatási célokra és prioritásokra beérkezett ajánláso­kat, meghatározták a támogatás­rész mértékét, és kialakították az egységes támogatási elveket. Az ide vonatkozó kormányrendelet értelmében Szlovákiából a Fóru­mon az MKP a javaslattételi joggal rendelkező szervezet. Ezt megelő­zően az MKP elnöke február 22-én a sajtón keresztül közölte a nyüvá- nossággal, hogy „a Magyar Koalí­ció Pártja megküldte a Miniszterel­nöki Hivatalnak azokat a javaslata­it, amelyekről nyilván nemcsak mi tartjuk úgy, hogy a magyarországi költségvetési támogatás elsőbbsé­get élvező céljai között kellene szerepelniük”. A pártelnök az Új Szó február 23-i számában arról tájékoztatott, hogy sikeres konzul­tációkat tartott a Szülőföld Alap ü- letékeseivel a prioritások ügyében. Az MKP elnöke február 27-én a Fó­rum alakuló ülésén készült jegyző­könyv tanúsága szerint a követke­ző prioritásokat terjesztette elő, hozzátéve, a cél a magyar identitás megőrzése: ♦ az oktatás és nevelés támogatása, ♦ a kulturális intézmények támo­gatása, ♦ az átívelő együttműködés támo­gatása, ♦ a Selye János Egyetem támoga­tása Az egyeztetéseket követően né­mileg módosult a prioritások listá­ja, de lényegi változás nem történt. Erről február 28-án az Új Szó is hi­telesen tájékoztatott, tehát ez az információ mindenki számára hozzáférhető volt. Február 27-én Budapesten meg­született a döntés, amely alapve­tően meghatározta a majdani pá­lyázati kiírásokat. Akkor még a nyilvánosság számára közreadott információk alapján egy teljes hó­nap állt a magyar kultúráért aggó­dok rendelkezésére, hogy észrevé­teleiket közöljék az illetékesekkel. Többen éltek is ezzel a lehetőség­gel. Jómagam március 23-ra kap­tam meghívót a Szülőföld Alap Kulturális és Egyházi Kollégiumá­nak alakuló ülésére. Hivatalosan először itt kaptam kézhez a priori­tások listáját, ezt megelőzően részletesen tájékozódtam, milyen célokat támogattak a már említett alapítványok. Könyvkiadással nem találkoztam a korábbi pályá­zati kiírásaikban. Tudomásom szerint a könyvkiadás támogatása sajátos módon történt. A Kollégi­um ülése előtt több hazai szerve­zet képviselői is megkerestek, és észrevételeiket sikerült beépíteni a pályázati kiírásba. Többek között így került be az egyházi célok tá­mogatása. Tőlem függedenül is in­tézkedtek, mert a véglegesítés után is módosították a pályázati kiírást. Továbbra is fenntartom: ha könyvkiadóink időben jelzik, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően ezentúl magyarországi támoga­tásra csak a Szülőföld Alaptól szá­míthatnak, lépéseket tettem volna az érdekükben. Mivel a jelenlegi pályázati kiírást módosítani nem lehet, mert az megkérdőjelezné az egész pályázati rendszer hitelessé­gét, javaslom, a könyvkiadók olyan pályázatokat nyújtsanak be, amelyek megfelelnek a pályázati kiírás céljának. Illetve, az őszi pá­lyázati fordulóban, reményeim szerint már szerepelni fog a könyvkiadás támogatása is. Véleményem szerint a jelenlegi helyzetet kiadóink figyelmedensé- ge okozta. A határon túli magyar­sággal kapcsolatos intézményrend­szer gyökeresen átalakult, s ők nem is készülhettek fel a változásokra. Tisztelettel: Ladányi Lajos, a Szülőföld Alap Kulturális és Egy­házi Kollégiumának tagja A farkas újra ólálkodik GÁL ZSOLT A Fico-kormány hatalomra kerülése óta fokozatosan igyekszik visszacsinálni az előző Dzurinda-kabinet reformjait. Robert Fico farkas módjára ólálkodik a társadalom körül, keresve a gyenge pontokat, a támadási felületeket. Amikor a juhnyáj körül sündör- gő falkavezér rést talál az aklon, akkor egyik ragadozótársát be­küldi, hogy tesztelje a nyáj ellenállását. Ekkor az egyik miniszter közhírré téteti a sajtón keresztül, hogy miért rossz az egységes adó, miért nem lehet nyereségük az egészségbiztosítóknak, mi­ért kell az állam által biztosított lakosokat kötelezően átléptetni a közintézménnyé alakítandó két egészségbiztosítóhoz, miért kell átírni a munkatörvénykönyvet, kiterjeszteni a kollektív szer­ződéseket valamennyi vállalatra, vagy csökkenteni a második nyugdíjpillérbe fizetett járulékok mértékét. A falka ezután figye­li a nyáj reakcióit. Ha az akolból többnyire helyeslő bégetés hallatszik, akkor az el­lenreformnak nincs akadálya. A kormány és a miniszterelnök a nép jótevőjeként tetszeleghet, mint például az egészségügyben korábban bevezetett illetékek eltörlésekor, a minimálbér emelé­sekor, vagy a gyógyszerek csökkentett adótartalmának bevezeté­sekor. Ha a többség helyesel egy lépést, sőt ez még növeli is a kor­mány népszerűségét, akkor nincs akadály. Többnyire csak az a gond, hogy a falka nem igazán lakik jól, ha a nyájat boldogítja. A bevételkiesést okozó politikai döntések mellett ezért szükség van olyanokra is, amelyek növelik a kormány hatalmát, jogköre­it, bevételeit, segítik a mögöttük álló érdekcsoportokat. Ilyenkor azonban el kell ragadni pár egyedet a nyájból, és minimum ők hangosan fognak jajveszékelni. Ha sikerül elhitetni az akolban lévők többségével, hogy a farkasok lényegében csak a fekete bá­rányokba (túlzott árakat megállapító monopóliumok, munkáso­kat kizsákmányoló nagyvállalatok) haraptak bele, a támadás si­keres lehet. Ha azonban túl nagy a felzúdulás az akolba betörő farkas láttán, akkor a falka visszatáncol. Ilyenkor a miniszterel­nök úgy tesz, mintha az ötlet csak a miniszterétől származott vol­na, ő nem is tudott róla, nem felelős érte, elvégre nem figyelhet mindenre. A farkasfalka azonban kitartó, mert sikerre, népszerűségre és zsákmányra éhes. Ha valami elsőre nem sikerül, többször próbál­kozik. Az ő szempontjából a legnagyobb gond az, hogy a leghú­sosabb konc elragadása váltaná ki a legnagyobb ellenállást. Ez pedig a nyugdíjreform részleges visszacsinálása lenne. A dolgo­zók többsége ugyanis élt a lehetőséggel, és a fizetéséből levont nyugdíjjárulék felét saját számlájára küldeti, valamelyik nyugdíj- pénztárba. így milliárdok áramlanak ki a Szociális Biztosító kasszájából, és ezt a központi költségvetésből kell pótolni. Amennyi pénz átáramlik a nyugdíjpénztárak számláira, annyival kevesebbet osztogathat el a Fico-kormány. Tudja ezt a falka is, amelynek igencsak fáj a foga a legzsírosabb zsákmányra. Ve­szélyben van tehát másfél millió ember megtakarítása, a nyugdíj- rendszer hosszú távú fenntarthatósága a kormány határtalan költekezési kedve miatt. Nem árt résen lenni, mert a farkasok már rég ott ólálkodnak a nyáj körül, újra és újra próbálkoznak, és úgy néz ki, hogy ez legalább négy évig így lesz. Egészségügyi deform SERES LÁSZLÓ Van egy politikai kultúrkör - nevezzük az egyszerűség kedvéért, de semmiképpen sem kirekesztő jelleggel euroatlantinak -, ahol lényegét tekintve tökmindegy, ki a miniszter, mert ügyek van­nak, nem személyek. Vezérlő eszmék és politikák vannak, nem kicsinyes sértettségű kiszorítósdik, felelős leadership, nem pedig napi politikai népszerűségre fókuszáló rövidlátás (képzavar). Magyarország, bátran állíthatjuk, nem része még ennek a kultúr­körnek. Mivel politikai szféránkat többnyire az elvtelen, stupid látszat- cselekvés, a kiüresedett pozicionálás, közéletünket pedig az ön­sajnálat, a múltbanézés és a permanens depresszió jellemzi, bi­zony van jelentősége annak, ki az ország egészségügyi miniszte­re, mert ha nem ő, akkor mit képvisel majd az utóda? Nemrég le­mondott egészségügyi miniszterünk, Molnár Lajos esetében a kérdés az: lesz-e az utódnak elég ereje folytatni mindazt (biztosí­tási reform, vizitdíj, potyautasok kiszűrése stb.), amit ebben az országban már 17 éve, a rendszerváltáskor meg kellett volna lép­ni? Lesz-e elég bátorsága az őt jelölő liberális pártnak hozzá ha­sonlóan határozott utódot választani, és ha kell, kijelenteni, hogy ha nem lesz több-biztosítós rendszer (a párt programjának egyik sarokköve), akkor koalíció sem lesz? Magyarországon a szocialista párt valósít meg piaci reformokat, van egy polgárinak mondott ellenzéki párt, amely állami kont­roll alatt tartaná az egészségügyet és a fél gazdaságot, és van egy kis liberális párt, amely a szocialistákat néha az őrületbe presszi­onálva igyekszik kisajtolni valamiféle piacpárti átalakítást. Ez a presszionálás azonban mindezidáig nem működhetett volna, ha a szocialista miniszterelnök nem deklarálta volna folyamatosan, hogy elkötelezett a reformok irányában. Márpedig Molnár Lajos, a liberálisok által delegált egészségügyi miniszter azért mondott le, mert nem érezte már ezt a támogatást, ezt a bizalmat. A kér­dés tehát leginkább az: kész-e Gyurcsány Ferenc népszerűtlen lenni, szembemenni a széles néptömegek által elvárt popu- lizmussal, és ha kell, belebukni egy gyökeresen fontos átalaku­lásba? Hajlandó-e a Magyar Szocialista Párt arra, hogy felépítse a kapitalizmust egy országban? A szerző a Hírszerző.hu főszerkesztője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents