Új Szó, 2007. április (60. évfolyam, 77-99. szám)

2007-04-10 / 82. szám, kedd

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. ÁPRILIS 10. www.ujszo.com RÖVIDEN SZÓ-KÉP - J. A.-hommage-ok Dunaszerdahely. A költészet napja alkalmából SZÓ-KÉP - J. A.- hommage-ok címmel irodalmi est lesz április 12-én, csütörtökön 18 órától a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. Csáky Anna A Magyar Krisz­tus című verseskönyvét Zirig Árpád méltatja, az Én ámulok, hogy elmúlok című antológiát Hizsnyai Zoltán költő mutatja be. Az esten mindkét kötetből felolvasást is tartanak, közreműködik: Hizsnyai Zol­tán, Hodossy Gyula, Kulcsár Ferenc, Vida Gergely és Zirig Árpád, (ú) A Charta 77-ről a Visegrádi Szalonban Pozsony. Kihelyezett helyszínen folytatódik a Magyar Köztársa­ság Kulturális Intézete Visegrádi Szalon című rendezvénysoroza­ta: április 12-én, csütörtökön a ligetfalui Zrkadlový háj kulturális központban a Charta 77 30. évfordulójáról emlékeznek meg a va­lamikori Csehszlovákia „eltartásai”. A szalon vendégei: Bretter Zoltán filozófus (H), Lenka Procházková (CZ), Svätopluk Karásek (CZ), Ján Lityňski (PL), Ján Budaj, Ladislav Snopko. A beszélgetés központi témája az, hogyan viszonyulhat a mai politikai gyakorlat az egykori demokratikus ellenzék morális alapvetéséhez. A ren­dezvényt Miroslav Kusý vezeti. Az estet 17.00-kor fotókiállítás nyit­ja, 17.30-tól a téma: Szlovákia és a Charta. A Visegrádi Szalon 18.30-kor kezdődik, 20.00-tól pedig a DG 307 ad koncertet, (ú) Megjelent Umberto Eco új regénye A jövő csütörtökön kezdődő XTV.-Budapesti Nemzetközi Könyv- fesztivál díszvendégeként Magyarországra érkező alkotónak a Loana királynő titokzatos tüze az ötödik regénye. Az Olaszország­ban 2004-ben napvüágot látott, több mint 500 oldalas kötet a 75 éves Eco legszemélyesebb regénye. A Képes regény alcímű alkotás számos illusztrációt tartalmaz. A könyvet régi képeskönyvek, di­vatmagazinok, képregények egy-egy oldala, plakátok, lemezborí­tók és korabeli bélyegek képe, valamint a harmincas-negyvenes évek indulóinak és slágereinek szövege színesíti. (MTI) A Fórum Társadalomtudományi Szemle tartalmából Mások a „déli” szlovákok? LAPISMERTETŐ Változatos témájú olvasnivaló­kat kínál a Fórum Társadalomtudo­mányi Szemle idei 1. száma. Petőcz Kálmán a dél-szlovákiai szlovákok választási viselkedését veszi górcső alá. Tanulmányában „igazolni, esetleg cáfolni kívánja azt a nézetet (hiedelmet), miszerint a »déli« szlovákok mások, mint az »északi­ak«, hogy általában azoknak a szlo­vákoknak van bajuk a magyarok­kal, a magyar politikusok tevékeny­ségével, a magyar politikai pártok céljaival, akik életükben még ma­gyar embert nem láttak.” Elemzi a szerző továbbá azt is, „müyen tá­mogatottsága van a déli szlovákok körében az európai típusú, demok­ratikus értékrendet képviselő pár­toknak, illetve a tekintélyelvű, a nemzeti és szociális populizmussal felvértezett, demagóg politikai cso­portosulásoknak.” Családtámoga­tás a szlovák közpolitikában - ezzel az időszerű kérdéssel foglalkozik a Szinek Kénesy Marianna - Orbán Elvira - Juhász Attila szerzőhár­mas. „A családi magatartásban erős eltolódás észlelhető a 90-es évek elejétől a nyugat-európai csa­ládmodell felé, melynek kísérő je­lenségei többek között az alacsony születésszám, a gyermekvállalási kor kitolódása, a házasságkötések számának csökkenése, és ezzel egy időben a házasság intézményének gyengülése” - a olvasható a beveze­tőben. A tanulmány sorra veszi az állam családtámogató intézkedése­it és ezek hatását, hiszen egy közel­múltban készített felmérés szerint „a családok gyermekvállalásról szóló döntésére a materiális feltéte­lek teljesülésének van a legna­gyobb szerepe”. Müyen a nők társa­dalmi helyzete Szlovákiában? - er­re a kérdésre próbál választ adni Mikóczy Ilona és Domonkos Lívia. „A téma fontosságát mutatja az is - írják—, hogy az Európai Unió 2007- et a nemi egyenjogúság évének hir­dette meg.” Szlovákiában sokat ja­vult a helyzet, állapítják meg, „a fennálló veszélyek közt találjuk vi­szont még mindig a három fő prob­lémát: a fizetési különbségeket, a szegregációt és a flexibüis munka­idő fogalmád’. Fedinec Csilla tanul­mánya a Kárpátalján a két vüághá­Fórum Társadalomtudományi Szemle A tartalomból: *>****■»» Petocj »«own AífóKsM. Pintér Tibot ború között működött magyar pár­tok tevékenységét tekinti át. Már­kus Éva a magyarországi németek anyanyelvű oktatásának feltételeit vizsgálja, megállapítva, hogy „egyeden nevelési-oktatási szinten sem részesülhetnek anyanyelvű ok­tatásban, bár a törvényhozó erre az alapvető jogi lehetőségeket meg­teremtette”. Horbulák Zsolt Tóth Ferenc báró életét és munkásságát ismerteti: „A magyar történelem bővelkedik külföldön sikeres, ám itthon alig ismert és alig becsült alakokkal. Közéjük sorolható Tóth Ferenc - Francois de Tott, magyar származású francia generális, dip­lomata, mérnök és emlékiratíró. Mint a franciaországi Rákóczi- emigráció második nemzedékének egyik legkiemelkedőbb képviselő­je, leginkább Franciaországban is­mert. De tevékenységének legje­lentősebb helyszíne alapján szá­mon tartják az Oszmán Birodalom történetével foglalkozó művek is.” A báró élete „több szálon is kötődik a Felvidékhez”. Zuzana Poláčková tanulmányának középpontjában „a nemzetiségi kapcsolatok kutatá­sával összefüggő három alapvető problémakör áll: a közép-európai kisebbség és a többség viszonya, valamint ennek a Európai Unió­beli sajtóban és tudományos mű­vekben tetten érhető jelenléte”. M. Pintér Tibor az első, határon túli magyar nyelvváltozatokat tartal­mazó strukturált magyar nyelvi korpuszról, a háromévnyi munka eredményeként létrejött anyag je­lentőségéről ír. (m) A Shooting Stars tíz éve - tartalmas kiadvány a berlini mustra páratlan rendezvényéről Átlépték a hírnév küszöbét Miklós Marcell a Kísértésekkel jutott ki Berlinbe (Oláh Csaba felvétele) Nincs még egy filmes mustra Európában, de Eu­rópa határain túl sem, ahol annyira vagy legalább fele annyira figyelnének a nagy ígéretekre, a fiatal te­hetségekre, a holnap sztár­jaira, mint Berlinben. SZABÓ G. LÁSZLÓ Sem Velence, sem Locarno, sem San Sebastian, de még Can­nes sem tartja vigyázó szemét a huszonéves vagy a harmincon ép­pen hogy csak túllépett, filmes pá­lyafutásuk első nemzetközi sike­reit gyűjtögető, kivételes színészi kvalitásukat csülogtató ifjú titá­nokon. Egyedül Berlin állítja őket - immár tíz éve - erős reflektor- fénybe. A nyugat-európai feszti­válokon ugyanabban a mezőny­ben futnak, mint idősebb s ta­pasztaltabb pályatársaik, „A jövő nagy reménysége” elismerés he­lyett a legjobb férfi vagy női alakí­tás díjára pályázhatnak. Már ha tehetségük címén egyáltalán szó­ba kerülnek, s nem vesznek el a nagyok árnyékában. Berlin a tőle telhető legnagyobb tisztelettel kezeli az európai fűm kimagaslóan tehetséges fiatal szí­nészeit. A Berlinale pompás prog­ramjában 1998-tól külön szekció­ként szerepel a Shooting Stars, A holnap sztárjai, amely az idén ün­nepelte 10. évfordulóját. Ebből az alkalomból - a rendezvény súlyát hangsúlyozva - meg is jelent egy remek kivitelezésű, írásokban és fotókban egyaránt gazdag, a maga nemében páratlan kiadvány, a 10 years of Shooting Stars. Vaskos kö­tet, s az European Fűm Promotion ízlését dicsérve azt is elmondhat­juk róla: szép is, elegáns is. Ahogy azt az album előszavában Szabó István írja: „Az európai filmnek új arcokra van szüksége, akik nem­csak a múlt veszteseit és áldozata­it képesek megjeleníteni, hanem a holnap igazi győzteseit is.” Nem véletlen, hogy épp az Os- car-díjas magyar rendező szavai­val nyit a könyv. Ben Kingsley, Matt Damon, Gwyneth Paltrow, Jeanne Moreau, Dennis Hopper, Viviane Reding, Faye Dunaway, Peter Fonda és Julie Delpy mellett épp Szabó István volt az, aki az egyik (2002-es) csapatnak már átadhatta a Berlinale elismerő ok­levelét. Ebben az évben huszonkét or­szág fiatal színészeit ünnepelte Berlin, jóval több nemzetiséget, mint 1998-ban. A Magyar Film­unió például 2002-ben delegált először kiemelkedő tehetségű ifjú színészt. Műdós Marcell, aki Ka- mondi Zoltán Kísértésének fősze­replőjeként kapott meghívót a rendezvényre, öt évvel ezelőtt még főiskolai hallgató volt, ma a Nemzeti Színház társulatának a tagja, újabb jelentős fümszerepet azonban furcsa mód azóta sem ka­pott, hogy a Shooting Stars „ki- választottja” volt. 2003-ban, a Va­lami Amerikában aratott sikeréért Oroszlán Szonja lépett ki a Ber­linale porondjára, őt követte a Bol­dog születésnapot!-tál Ónodi Esz­ter, a Dallas Pashamendével Gryl- lus Dorka, az Állítsátok meg Teréz- anyut!-tal Hámori Gabriella, majd az idén februárban Nagy Péter, a Lóra főszereplője. Szlovákia eb­ben az évben került fel a listára Táňa Pauhofová révén, aki Juraj Nvota Kegyetlen örömök című filmje után a rendező friss alkotá­sában, a Muzsikában is figyelemre méltó alakítást nyújt. Öt arc követi egymást az album csehországi fe­jezetében. Tatiana Vilhelmová (Darazsak, Boldogság), Aňa Geis- lerová, aki már külföldi produkci­ókban is kiemelkedő szerepeket kap, Jan Budar (Unalom Brünn- ben), Pavel Liška (A félkegyelmű visszatér) és Klára Issa (Indián nyár, Anjel Exit, Grandhotel). Ők öten azok, akik napjaink cseh film­gyártásának legtöbbet foglalkoz­tatott színészei. Vannak természetesen más is­merős arcok is a kötetben. Olyan fiatal színészek, akik időközben megkapták már a tehetségük cí­mén nekik kijáró nagy szerepet. Shooting Star volt például a belga Jérémie Renier, aki három évvel korábban már Cannes-ban fürdött a sikerben, amikor az Arany Pál­mát nyert A gyermek Brúnójaként ünnepelték. A dán Thure Lind­hardt Bille August komoly értéke­ket hordozó Hódító Pelléjében játszott, majd a Karlovy Varyban is bemutatott Meghalni a szerele­mért című német filmben reme­kelt. A franciák fiatal nemzedékét az Ozon-filmek fényes csillaga, Ludivine Sagnier (8 nő, Swiming Pool), André Techiné kedvence, Malik Zidi (Változó idő) és Melvil Poupaud, az Utolsó napjaim fő­szereplője képviselte már Berlin­ben. Kijutott a ragyogásból a né­met film ifjú sztárjainak is: Dániel Brühl (Good bye, Lenin), Moritz Bleibtreu (Szabó Istvánnál ját­szott a Szembesítésben), August Diehl (A kilencedik nap), Max Riemelt (Napola, A vörös kakadu) ugyancsak bekerültek a csapatba. Régi ismerősünk az olasz Stefano Accorsi (Ferzan Özpetek: Tudat­lan tündérek), a spanyol Fele Martinez (Pedro Almodovar: Be­szélj hozzá!), a magyar gyökerek­kel lett angol színésznő, Rachel Weisz (Szabó István: A napfény íze) és bármennyire meglepő is: 2000-ben volt Shooting Star Dániel Craig, akit előbb a Sorsta- lanságban láthattunk, s csak utá­na kapta meg a 007-es vüágraszó- ló szerepét. Az elismerő oklevélen kívül mást is kapnak természetesen a Shooting Stars kiválasztottjai. Egy kivételes helyzetet, amely már ott, helyben teremhet, de le­het, hogy csak később, évek múl­tán hozza meg a várva várt lehe­tőséget. A rendezvény három napja alatt ugyanis producerekkel és ügynökökkel ismerkednek meg a színészek, kapcsolatokat köthet­nek, amelyek előbbre vihetik őket a pályán. Az ír színész így kerül­het he holland filmbe, a litván akár egy olaszba, a cseh színésznő például egy angol produkcióba. Ez már Aňa Geislerová esete, de a Shooting Starsban való részvéte­lének köszönheti legfrissebb kül­földi munkáit Gryllus Dorka is. Berlin kaput nyitott Európa ifjú tehetségei előtt. Közvetít, össze­hoz, megismertet. Lépcsőt tol azok elé, akik nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Egyetlen feltétele van csupán a kinti sze­replésnek. A nyelvtudás. Ónodi Eszter mielőtt bejutott volna a színművészeti főiskolára, elvégez­te az angol szakot. Gryllus Dorka azért költözött évekkel ezelőtt Berlinbe, hogy fényesre csiszolja német nyelvtudását. De a többiek sem ragadnak meg az anyanyel­vűkben. Ahhoz, hogy valaki kül­földi produkciók szereplője lehes­sen, ma már nem elég jó színész­nek lenni. A nyelvtudás elenged­hetetlen. A Shooting Stars pedig azokra fókuszál, akiknél minden feltétel adott a nagy ívű, nemzet­közi pályafutáshoz. Szép az album, amely ezeket az arcokat kínálja. Tíz év múlva, a bővített kiadás kétszer ilyen vas­tag lesz. Színészi tehetségben ugyanis nincs hiány Európában. Északon és délen, keleten és nyu­gaton gazdag a kínálat. Van miből válogatni. Aňa Geislerová már nemzetközi produkciókban játszik (Dömötör Ede felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents