Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-31 / 76. szám, szombat

PRESSZÓ 2007. március 31., szombat aűs A bútorzat dekorativitása A nyitrai bútorkiállítás kínálatából szemezgettünk 28-29. oldal Ta barka, a tunéziai kincs A halászvároska a búvároké és a természetimádóké 30. oldal 'j 1. évfolyam 12. szám A féltékenység csapdái Szerelem vagy birtoklási vágy? Mi a megoldás? 31. oldal Robert Majer a legfelkapottabb cseh modellek egyike, róla szólt a New York Times januári számának divatmelléklete, s Gallianóval szeretne dolgozni Mintha üvegből fújták volna, hajnali ködben Nem sokáig várakoztatta a szerencse Robert Májért, a legfelkapottabb cseh mo­dellek egyikét: pár hónap különbséggel Gianfranco Ferrével dolgozott Milánó­ban, Jean-Paul Gaultier-vel Prágában, majd a New York Times divatmellékle­tének arca lett - huszonkét évesen! SZABÓ G. LÁSZLÓ Az olasz mester a földre szállt angyalt, az haute couture francia királya az ártatlanság provokatív erejét, az amerikai fotós az éteri tisztaságot fedezte fel benne. Sző­ke haj, zöldeskék szempár, finom arcvonások, 185 centijéhez vékony alkat - mintha üvegből fújták vol­na. De tavasszal, hajnali ködben... Szokatlanul indult a pályán. Nem Párizsban, nem Milánóban és nem New Yorkban, hanem fent északon, Finnországban. Hogy került oda? Onnan kaptam az első külföldi felkérést. Kiközvetített a prágai ügynökségem. A szőke finneknek épp egy szőke cseh fiúra volt szükségük? Finnországban sem mindenki szőke, bár én is úgy képzeltem: ők inkább mediterrán típusokban gon­dolkoznak. Aztán kiderült, hogy nem. Valóban én kellettem nekik. Látták a képeimet, és név szerint engem kértek egy fotózáshoz. Nem sokkal később a németektől jött egy fontos felkérés, aztán több hónapos szünet után Milánóba hívtak. Ez je­lentette végül is a fordulópontot. Onnantól fogva már a legrango­sabb divatcégek hívtak. Albumát nézve nem nehéz megállapítani: az a típus, akit az isten is modellnek teremtett. Ha így van, akkor én voltam az egyeden, aki nem tudott róla. Sem a családban, sem a baráti köröm­ben nem mondta senki, hogy ezen a pályán kellene elindulnom. Pedig látva apám fiatalkori fotóit... ő iga­zán modellalkat volt, sokra vitte volna, ha valaki felkarolja. Ő is szőke? Igen. Az édesanyám viszont fe­kete. Tehát sem otthon, sem a bará­tai nem biztatták. Egy fotós ismerősöm szólt, hogy meg kellene próbálnom, ő látott bennem valamit. Be is vittem a ké­peit egy ügynökséghez, de akkor már főiskolás voltam. Felvettek az erdészedre, majd jelentkeztem a testnevelésire is. Biztos, ami biztos. Az erdészetin a természet iránti rajongásomat próbáltam kiélni. Iz­gatott az erdő anatómiája. A nö­vényhatározót betéve tudtam, a pil­langók latin neve nem okozott gon­dot. (Folytatás a következő oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents