Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-30 / 75. szám, péntek

6 FÓKUSZBAN: A VILLANEGYEDEK ÚJ SZÓ 2007. AAÁRC1US 30. www.ujszo.com Az új negyedekről a helyi önkormányzatok döntenek Vidéki arculatváltás ÚJ SZÓ-ELEMZÉS Szlovákiában manapság a külvá­rosi és a nagyvárosok melletti fal­vak lakónegyedeinek az arculatáról elsősorban a beruházók és az illető falvak képviselő-testületei dönte­nek. Ez utóbbiak azonban nemegy­szer fejet hajtanak a beruházók ál­tal kínált beruházások hatalmas összege láttán, a luxusnegyedek így probléma nélkül épülhetnek olyan földterületeken is, ame­lyekről korábban nem gondolták, hogy lakóterületté minősítik őket. Az ingatlanpiaci szakemberek szerint a törvények ugyan kellő­képp rendezik a közérdekek és a beruházók érdekeinek az ütközte­tését, ám a beruházók és az álta­luk kínált pénzösszeg nemegyszer felülkerekedik a közérdeken. Épp a községeid által elfogadott terü­letrendezési tervnek kellene azonban biztosítania, hogy áz őslakosok és az újonnan betele­pültek között ne keletkezzen fe­lesleges feszültség, és azt is, hogy a beruházók ne tehessenek meg bármit, amit csak elképzelnek. Míg tőlünk nyugatabbra, már rájöttek, hogy a luxusnegyedek csak akkor lesznek élhetők, ha ezeket a környező falvak lakóinak az egyetértésével és értékrendjé­vel összhangban építik fel, nálunk egyelőre az a nézet uralkodik, hogy a telket megvásárló beruhá­zó azt tesz a saját telkén, amit csak akar. Különösen nagy teher hárul ezzel kapcsolatban a polgármeste­rekre, hiszen végső soron ők dön­tenek arról, hogy milyen ház fog állni a községükben, (mi) A városokból kiköltözők beilleszkedési problémái A falusi környezet ára ÚJ SZÓ-ELEMZÉS A nagyvárosok melletti villane­gyedek már a szociológusok és néprajzosok figyelmét is felkeltet­ték. Felméréseik szerint a nagyvá­rosi panelrengetegeket elsősor­ban azok hagyják el, akik a legin­kább nyertek a Dzuridna-kor- mány által végrehajtott reformo­kon. Az a harminc-negyvenéves generáció, amely az iskolázottsá­gának köszönhetően jól fizettet állást talált a nagyobb városok­ban, és képes akár nagyobb hitelt is felvenni. A szatellitvárosok az elmúlt időszakban elsősorban a nagyvá­rosok melletti falvakban épültek. A fiatalabb és gazdagabb betele­pülők azonban nemegyszer kép­telenek beilleszkedni a családi szálakkal egybekötött hagyomá­nyos falusi közösségekbe. Mindez elsősorban azért jelent problémát, mivel a betelepülőknek gyakran egész más igényeik van­nak, mint az eredeti lakosságnak. Míg falun normális jelenségnek számít a háztáji állattartás, a vá­rosról betelepült fiatalokat zavarja a szomszéd által tartott sertések bűze, vagy akár a reggeli kakasku­korékolás. Gyakori problémának számít, hogy míg a házukhoz nem egy esetben több millióért hozzá­jutó új betelepülők a fűvel bevetett udvarukon grillpartit rendeznek vagy a medencéjükben úszkálnak, az őslakos szomszéd traktorral szántja a kertet. A szatellitvárosok további prob­lémája, hogy a panellakáshoz szo­kott városlakók nem egy esetben a vidéki környezetben is szeretnék fenntartani a különállásukat, vagyis a szomszédokkal való kap­csolataikat a minimálisra csök­kenteni. Többségük ugyanis még mindig a közeli nagyvárosban dolgozik, így az ismeretségi körük is általában onnan kerül ki. Nem csoda, ha mindezek fényé­ben az új villanegyedekben nem is nagyon igénylik az üzleteket, mo­zikat, iskolákat, hiszen többségük ezen igényeit a városban elégíti ki. A nagyvárosok és főként a Po­zsony környékén épülő villane­gyedekben lakók manapság a leg­nagyobb problémának a közleke­dést tartják. A szatellitvárosok ugyan közel vannak a nagyváro­sokhoz, ezekben azonban egyre többen élnek, reggel és este így hosszú kocsisorok állnak a váro­sok kivezető útjain. A csendes la­kókörnyezetért így naponta akár több órát is kell várniuk a közleke­dési dugókban, (m. i.) A kitelepülés hőskorszakában sok­szor erőn felül megvásárolt, illetve felépített ingatlanaik most senki­nek sem kellenek (Jón Krošlák felvétele) Egy 200 négyzetméteres ház ára (Sk) ; Pozsonyi árak Oroszvár 8 000 000 Dunacsún 8 900 000 Pozsonyszőlős 5 600 000 Dévényújfalu Dévény 7 900 000 3 500 000 Vereknye 6 400 000 Dlhé Diely 7 000 000 Dolné Hony 4 600 000 Pozsonyhidegkút Horvátjárfalu 8 600 000 5 200 000 Szene Dunaszerdahely ■ 5 100 000 2 600 000 Károlyfalu 6 200 000 Vágsellye 1 800 000 Koliba 9 600 000 Érsekújvár 2 000 000 Kramáre 6 200 000 Nyitra 1 700 000 Lamacs 4 600 000 Besztercebánya 2 494 000 Nivy 7 000 000 Rimaszombat 1 960 000 Pozsonyligetfalu 7 000 000 Rozsnyó 1 740 000 Pozsonypüspöki 4 600 000 Kassa 3 000 000 Récse 5 400 000 Zsolna 3 400 000 Az ingatlanirodák ajánlatai. A családi házak árai, korától és állagtól füg­gően a fentiektől jelentős mértékben eltérhetnek. Még mindig elsősorban az olcsóbb házak iránt mutatkozik a legnagyobb igény a szatellitvárosokban is Luxusnegyedek futószalagon Szlovákiában jelenleg az egyik legnagyobb szatellitvároska a Pozsonytól nem messze található Horvátgu- rab melletti Feketevízen épül (Petit Press-felvétel) Míg pár évvel ezelőtt csak Pozsony környékén épültek valódi villanyegyedek, és azt is csak a leggazdagab­bak engedhették meg ma­guknak, mára a vidéki nagyvárosok környékén is gombamód szaporodnak a luxusnegyedek, és az ottani házakat egyre többen en­gedhetik meg maguknak. MOLNÁR IVÁN Az átlagosnál jobban kereső kö­zéprétege egyre szívesebben tele­pednek le a nagyvárosok környé­kén épült lakónegyedekben. A pozsonyiak kiváltsága? Korábban ez ugyan elsősorban a pozsonyiak kiváltsága volt, a nagy külföldi beruházások megje­lenésével és a bérek emelkedésé­vel azonban Nagyszombat, Nyit- ra, Kassa és Zsolna környékén is megjelentek az új luxusnegyedek. Ezeket többnyire a nagyvárossal szomszédos falucskákban építik ki, ami azonban nem egy esetben rengeteg problémát is felvet, hi­szen a faluközösség nem minden esetben néz jó szemmel a betele­pül tekre. Manapság az ingatlanirodák szerint még mindig az olcsóbb há­zak iránt mutatkozik nagyobb igény a szatellitvárosokban, egyre többen engedhetik meg maguk­nak azonban a méregdrága luxus­villákat is. Mindez részben a folya­matosan növekvő reálbéreknek és persze annak köszönhető, hogy a tehetősebbek egyre könnyebben és egyre kedvezőbb feltételek mel­lett juthatnak jelzáloghiteihez. Húsz kilométer a határ A villanegyedek ingatlanjai iránt érdeklődőket így még az sem riasztja vissza, hogy az el­múlt időszakban enyhén nőttek a telekárak. Jelenleg a legnagyobb érdeklődés a nagyvárosoktól leg­feljebb húsz kilométerre található kertvárosokban épült házak iránt mutatkozik. Ennél távolabbi la­kást a nagyvárosokban dolgozók csak akkor engedhetnek meg ma­guknak, ha megfelelő az útháló­zat. Szlovákiában jelenleg az egyik legnagyobb szatellitvároska a Po­zsonytól nem messze található Horvátgurab melletti Feketevízen épül. Persze tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy a budapesti Rózsadombhoz vagy a Pozsony melletti Pozsonybeszterce (Zá­horská Bystrica) luxusnegyedé­hez hasonló városrész épül. Az egy kaptafára készült házak szo­rosan egymás mellett állnak, és mindegyikhez csak egy kisebb kert tartozik. Az utcák amerikai stílusra, mértani szabályossággal épülnek. Napközben szinte telje­sen elnéptelenedik a környék, hi­szen a nagy többség a közeli Po­zsonyba jár dolgozni. A szatellit­város tervezői egyelőre nem gon­doltak üzlet vagy egyéb szolgálta­tások kiépítésére, napközben így csak az építőmunkások zavarják a környék csendjét, újabb házakat építve. Csak ha ezek készen lesz­nek, lát hozzá a beruházó az üzle­tek, óvoda és egyéb közösségi épületek kiépítéséhez. Luxusvillák, medencék A Horvátgurab melletti lakóne­gyed azonban csak egyike a Po­zsony környéki szatellitvároskák­nak. Az egyik első, és máig a leg­híresebb villanegyed Pozsony- besztercén épült fel. Ebbe annak idején még a legtehetősebb po­zsonyiak költöztek, ami a háza­kon is meglátszik. Luxusvillák, úszómedencék, hatalmas udva­rok, sorompóval lezárt utcák. Nem csoda, ha a helyiek pozsonyi Beverly Hillsnek nevezik. A szatellitvároskák azonban már nem csupán Pozsony kivált­ságának számítanak. Elsősorban a külföldi beruházások által a nagyvárosokba vonzott te­hetősebb, vezető alkalmazottak keresnek nyugodtabb helyet a le­telepedésre. Ennek az egyik leg­jobb példája a Zsolna melletti Vágtapolca (Teplička nad Vá­ltom), ahol a dél-koreai Kia autó­gyártó alkalmazottainak építettek fel egy égész falucskát. Persze a hely szűkössége miatt itt sem luxusvillákat építettek. Hetvenkét egyenház, szorosan egymás mellett. A házak mögött zsebkendőnyi udvar, miközben a ház előtti utca olyan szűk, hogy még parkolni sem lehet biztonsá­gosan. Terhessé vált a napi bejárás, hiányzik a jó színvonalú iskola, nem sikerül a beilleszkedés A magyarok egy része már megbánta ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A magyar főváros mérföldekkel megelőzi Pozsonyt. A budapesti­ek tömeges kivándorlása mára ugyanis véget ért. Az agglomerá­ció néhány települése már meg­telt, mások még csak most kerül­tek be a célállomások körébe, míg a kisebb, távolabbi helyekről megindult a visszaáramlás. A főváros környéki agglomerá­cióba kitelepült családok egy része ugyanis, szembesülve a vidéki lét hétköznapjaival, rájön, hogy ők bizony nem ilyen lovat akartak. Terhessé válik a napi bejárás, fő­ként ha nincs jó minőségű út sincs, kicsinek találtatik a falusi közért, hiányzik a jó színvonalú bölcsőde, óvoda és iskola, ritkán sikerül zök­kenőmentesen beilleszkedni a te­lepülés életébe. A ,jöttmentek” és az őslakosok viszonya többnyire feszültségektől terhes. Az agglomerációs inga évekkel ezelőtt lendült először vissza. Ám azóta is mozgásban van. Az él­hetőbb lakókörnyezetre vágyako- zók közül még mindig sokan vá­lasztják a vidéki életet, családi házra váltva a fővárosi panelt, ü- letve társasházi lakást. Mások vi­szont visszafelé igyekeznének. A Budapestről kifelé tartók vá­gyai azonban ritkán találkoznak a befelé igyekvők ajánlataival. így azután hatalmas házakat árulnak hosszú hónapokig, időnként éve­kig, de még alkudozni sincs kivel. Tulajdonosaik csalódottan szem­besülnek a ténnyel: a kitelepülés hőskorszakában sokszor erőn felül megvásárolt, illetve felépített in­gatlanaik most senkinek sem kel­lenek. Legalábbis az általuk me­gálmodott áron. A vásárlók ugyanis inkább az új építésű és ki­sebb házakat keresik. Ä többgene­rációs, túlméretezett ingatlanokra még érdeklődő se igen akad, nem­hogy vásárló. Egy jól felszerelt, alig néhány éves 200 négyzetméteres házat például hat autós teremgarázzsal alig 24 millió forintért tudtak elad­ni Veresegyházán. A használt nagy alapterületű ingatlanokra szinte egyáltalán nincs kereslet, különö­sen a régi építésű, netán vegyes falazatú házakra. A korábban újonnan megvett, illetve felépített paloták gazdái közül most többen kénytelenek szembesülni azzal, hogy a vártnál jóval alacsonyabb áron tudnak csak túladni rajta. Az új és a használt ingatlanok kí­nálati ára között alig 3-5 százalé­kos a különbség, a vételárak között ennek a többszöröse. S ezzel a fel­ismeréssel nincsenek kevesen. Az egy-másfél évtizeddel ezelőtt ki­költöző családok gyerekei mára már felnőttek, Budapesten járnak iskolába vagy már ott alapítottak új családot. Ä szülőknek meg nyűg lett a hatalmas ház, és szívesebben lennének az unokák közelében. A nagyot azonban csak veszteség árán lehet kisebbre váltani. A használt ingatlanok közül a kisebb - a kitelepült gyerekeiket követő szülőknek megfelelő - egy-másfél szobás otthonokra lenne igény maximum 15 millió forintig, ám ebből jó minőségű alig van. (o, nsz) Az új házak rövid határidőn belül épülnek fel (TASR-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents