Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-29 / 74. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 29. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ PER STANDARD A semleges Ausztria hálával tartozik azért, hogy a Len­gyel- és Csehországban terve­zett amerikai rakétavédelmi pajzs oltalma alá kerül - szö­gezte le Karl Schwarzenberg cseh külügyminiszter a Der Standard című osztrák lapnak adott, szerdán közölt interjú­ban. A lap munkatársának ar­ra a megjegyzésére, hogy Oroszország is nehezményezi a cseh lépést, Schwarzenberg azt felelte, Vlagyimir Putyin orosz elnök a rakétatelepítési ügyben ürügyet lát arra, hogy tesztelje, mennyire erős a szolidaritás Európa és az Egyesült Államok között. Emellett még mindig él az a meggyőződés, hogy Oroszor­szágnak az egykori kelet-eu­rópai szocialista tábor orszá­gaiban vétójoga van. „Ezzel a felfogással nem tudok azono­sulni” - hangsúlyozta a cseh külügyminiszter, megjegyez­ve, hogy Moszkva maga is sa­ját rakétapotenciálja kiépíté­sén fáradozik.- Minek nekünk új munkatörvénykönyv, ha munka meg nincs sehol a környéken?! (Peter Gossónyi karikatúrája) Várhatóan nő a radikalizmus veszélye, hiszen e napokban a Trianonhoz hasonló folyamat játszódik le... Koszovóról magyar szemmel Egy végzetes politika követ­kezményeként Szerbia rövi­desen területileg zsugoro­dik: a déli tartomány lesza­kadása immár pusztán he­tek kérdése. S1NKOV1TS PÉTER Belgrád igyekezete most arra irányul, hogy mindezt késleltes­se, a nemzetközi közösség szá­mára azonban világos, hogy a status quo, avagy a konfliktus befagyasztása felesleges idő- veszteség. A szerb politika mind­végig blokkolni próbálta a bécsi tárgyalásokat, kompromisszum így nem jöhetett létre. Történt azonban valami más, ami egyelőre nem központi téma, később viszont azzá válhat. Az egyezkedés során ugyanis meg­állapodás született, mely szerint a most még Szerbiához tartozó kétmilliós Koszovóban élő mint­egy százezernyi szerb az elkövet­kezőkben kiemelt jogokban ré­szesül. Hiszen a független Ko­szovóban két nyelv lesz hivata­los, az albán és a szerb, a szerb képviselők egyenrangúan vehet­nek részt a pristinai parlament munkájában, továbbá: az a hat község, ahol a szerbek abszolút többségben vannak, szerb irá­nyítás alatt áll majd - ez pedig a jelenlegi tartomány területének mintegy 20 százalékát teszi ki. A szerb kulturális és egyházi emlé­kek különleges védelmet élvez­nek. Végül: a koszovói szerb kö­zösség közvetlen kapcsolatot tarthat fenn Belgráddal. Mit jelent mindez a Vajdaság s az itt élő magyarok számára? Mi­előtt a kínálkozó lehetőségeket lajstromoznánk, nem árt emlé­keztetni, hogy az 1974-es jugo­szláv alkotmány a két tartományt voltaképpen a hat köztársaság­nak kijáró jogokkal ruházta fel. Jugoszlávia szétesését követően, valamint a milosevicsi politika folyományaként a tartományok komoly léptékű önállóságából alig maradt valami, ugyanakkor a Horvátországból és Boszniából érkező szerb menekültek betele­pülése révén az északi tartomány összetétele is jelentősen megvál­tozott (a szintén közel kétmilliós Vajdaságban élő lakosságnak csupán alig egynegyede nem szerb nemzetiségű). A néhány hónappal ezelőtt sebtében meg­hozott új szerb alkotmány a ki­sebbségi jogokat formálisan biz­tosítani óhajtja ugyan, másfelől azonban a gyakorlati részletezést a leendő törvényekre bízza. Magától adódna a lehetséges párhuzam megvonása a koszovói szerbség és a vajdasági magyar­ság között - erről viszont a vajda­sági magyar pártok eltérően vé­lekednek -, egyfajta automatiz­mus azonban aligha képzelhető el. Mindenekelőtt számolni kell a szerbség érzékenységével és a várhatóan növekvő radikalizmus veszélyével, hiszen e napokban a Trianonhoz hasonló folyamat ját­szódik le. Utána viszont esedékes egy újabb alaptörvény meghoza­tala, s akkor - egy lecsöndesül- tebb időszakban - már komoly A kétmilliós Koszovóban élő mintegy százezernyi szerb az elkövetke­zőkben kiemelt jogok­ban részesül majd... esély mutatkozna a kisebbségi jogkörök kiszélesítésére (egyfaj­ta perszonális és kulturális auto­nómiára), feltéve, ha Szerbia végre egyértelműen az európai integráció mellett dönt. Ám eb­ben az esetben is elengedhetetle­nül szükséges a vajdasági ma­gyar pártok és civil szervezetek egységes fellépése, ennek vi­szont egyelőre csak halvány jelei mutatkoznak. Kasza József beje­lentett visszavonulása a Vajdasá­gi Magyar Szövetség éléről ugyan kádermegújítási képletet kínál a többi (kisebb) magyar párt számára is, ezzel azonban szemmel láthatólag nem kíván­nak élni. Holott eleddig éppen a személyes ellentétek gátolták az egységes cselekvést. Világos to­vábbá, hogy adott esetben a ma­gyar kormány is csak egy össze­hangolt vajdasági magyar terve­zetet tudna támogatni. A koszovói szerb modell mégis túlontúl csábító ahhoz, hogy „át­telepítésével” ne próbálkoznánk. Kedvező körülmény, hogy a szerb -szkupstinába ezúttal né­hány kisebbségi képviselő is be­került, valamint: a minap Józsa Lászlót, a Magyar Nemzeti Ta­nács elnökét választották meg a Szerbiában működő nemzeti ta­nácsok koordinátorává. Az sem mellékes, hogy a legutóbbi szer­biai parlamenti választáson egy­mással szemben induló magyar pártokat a lesújtó eredmény nyilván jobb belátásra bírja, en­nek talán jele, hogy most márci­us 15-én már együtt koszorúz­tak. A gesztus azonban kevés. Közös koncepció kell - az pedig még nincs. A képviselői kreativitás rókáját csak egy rossz gazda engedheti be a miniszteri számok tyúkóljába... Bizalmi szavazáshoz kellene kötni a reformokat KOKES JÁNOS Ha a cseh kormány azt akaija, hogy az általa előkészített refor­mokról egy csomagban szavazzon a képviselőház, akkor ezt a szava­zást össze kellene kötnie a kor­mány iránti bizalom kinyilvánítá­sával - véli a tekintélyes Hospo- dárské noviny című gazdasági és politikai napilap szerdai kom­mentárjában. Mirek Topolánek cseh minisz­terelnök kedden jelentette be, hogy a kabinet jövő hétfőn rend­kívüli ülésen véglegesíti a terve­zett adó- és szociális reformokat, majd kedden nyilvánosságra hoz­za őket. A kormány aztán június­ban az összes reformjavaslatot egy csomagban benyújtja a parla­mentnek, s azt szeretné, hogy az egészről egyeden szavazással döntsenek a képviselők. Az első pillantásra ez a követe­lés olyan, mintha a kormány ro­botokká akarná változtatni a képviselőket, akik lemondaná­nak arról a jogukról, hogy észre- vételezzék a felterjesztett intéz­kedéseket, s egyszerű gombnyo­mogató masinákká válnának. Tény azonban, hogy az adó- és szociális reformok, a koronára átszámított intézkedések csak egységesen adnak értelmet. A képviselői kreativitás rókáját csak egy rossz gazda engedheti be a miniszteri számok tyúkóljá­ba. Viszont igaz az is, hogy ilye­nek a játékszabályok - mutat rá az újság. „Ha a kormány ilyen rendkívüli engedményt kér a képviselőháztól, s ezt valóban nagyon szükségesnek tartja, ak­kor neki is alkotmányos, bár rendkívüli megoldást kellene vá­lasztania: a reformcsomagot össze kellene kötnie saját létezé­sével. Ha ezt nem teszi meg, bí­rálatokat vált ki, hogy megkerüli a parlamentet és leegyszerűsíti a politikai munkát” - szögezi le az üzleti és vállalkozói körökhöz közeli lap. Mirek Topolánek hatalomra lé­pése előtt többször is hangoztat­ta: a kormány reformokat kíván megvalósítani. Ha ez nem sikerül, távozik hivatalából. Ez a kitétel a koalíciós szerződésben is megta­lálható. A cseh kormány reformelképze­lései között szerepel egyebek kö­zött az egykulcsos - 15 százalékos - személyi jövedelemadó beveze­tése, a forgalmi adó 5 százalékról 9 százalékra való emelése, valamint a szociális juttatások lefaragása és átalakítása. Az egészségügyben bevezetnék a vizitdíjat, a receptdí­jat, a kórházi napidíjat, s fizetni kellene a mentőszolgálatokért is. Az ellenzéki szociáldemokraták és a kommunisták nem támogat­ják a kormány reformelképzelése­it. Topolánek jelezte: a reformo­kat a két átállt szociáldemokrata képviselő segítségével akarja ke­resztülvinni a parlamentben. KOMMENTÁR Frázistúltengés MALINÁK ISTVÁN A hétvégi ünnepi uniós csúcs egyik legkomikusabb mellékter­méke a The Sunday Timesban megjelent Putyin-cikk, amely stratégiai léptékű együttműködési szerződést sürget az EU és Oroszország között. Nem ez a vicces, komoly feltételekkel el le­het képzelni, hanem az orosz elnök indoklása: a mai, szuverén és demokratikus államot építő Oroszország osztja az európaiak elsöprő többsége által vallott értékeket és elveket. Oroszorszá­got és Európát a nemzetközi jog tiszteletben tartása, a nemzet­közi problémák erővel történő rendezésének elvetése és az eu­rópai, valamint globális politikai kérdések közös megközelíté­sének előtérbe helyezése egyesíti. Nos, hely sincs rá, meg fölösleges is lenne mindezt tételesen cáfolni, s még csak nem is háboroghatunk. Putyint ugyanis a képmutató frázishalmaz megírására a Berlini Nyilatkozat frá­zishalmaza bátorította fel. És máris a problémák kellős közepé­ben vagyunk. Most sokan arról cikkeznek, hogy egy-két nappal a szülinapi csúcs után gyorsan szertefoszlott az ünnepi hangulat. Ami ta­lán nem is volt, hiszen a csinnadratta, a szónokok pátosza, amellyel az egységről beszéltek, nem tudta feledtetni pont az egység hiányát. Mert ha az, ami a Berlini Nyilatkozatban van, a maximum, amivel a 27 állam és kormányfő egyet tudott érteni, akkor az nagy semmi, nem egyetértés, nem közös vízió. Többen bírálták Merkelt azért, mert úgymond titkolózott, nem egyezte­tett mondatról mondatra a többiekkel. Ez igaz. De az is, hogy ha megtette volna, akkor jövő ilyenkorra sincs kész a nyilatko­zat, amely azzal árul el sokat, hogy ennyire semmitmondó. Nincsenek benne konkrétumok, kézzelfogható menetrendek, kivéve egy ködös, 2009-es dátumot, ameddig az EU-t megújí­tott közös alapokra kellene helyezni. Az egyik tábor a megújított közös alapokon az alkotmányt érti, a másik valami egészen mást. A legfontosabb, amit a Berlini Nyilatkozat elárul: az EU kettészakadt. Az alkotmánypártiakra és ellenzőire. Nehezen lehet közöttük igazságot tenni, mindkét tábornak vannak súlyos érvei. De amit biztosan meg lehet jó­solni: Merkel nem lesz büszke erre a német elnökségi félévre, hiszen alapvető célját - az alkotmányozási folyamat kimozdítá­sa a holtpontról -, amit januárban megígért, nem fogja teljesí­teni. A másik komoly tanulság: a közös víziók, bármilyen neme­sek legyenek is, nem elég vonzóak ahhoz, hogy az államok fel­adják értük elsődleges nemzeti érdekeiket. Vagyis nagyon nehéz időszak következik, az ellentétek szaka­dékká bővülhetnek. Máris elhangzottak kemény felszólítások: aki nem akar csatlakozni, lépjen ki az unióból. A másik véle­mény megengedné, hogy csak egyesek csatlakozzanak az alkot­mányhoz, amiben sokan a kétsebességű Európa gondolatát lát­ják újjászületni: lennének elsőrendű és másodrendű tagálla­mok. Hát ha nyíltan nem is, de sok esetben most is hasonló a felállás, nemde? JEGYZET Aktiválták magukat JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Egy fiatal csinibaba ül velem szemben kora reggel a fülké­ben, amikor szinte beesik az ajtón egy illuminált, kétes kül­sejű alak, akit egy még kevés­bé szimpatikus borostás, ala­posan kidekorált férfi követ, kezükben hatalmas, megra­kott táskákkal. Ahogy kinézek az ablakon, lá­tom, hogy még legalább tíz táska és egy ikerbabakocsi vár arra, hogy felkerüljön a vonat­ra. A csinibaba riadtan szól oda hozzám: Fiatalember, ha istent ismer, mentsen meg ezektől az alakoktól, nem azért vettem helyjegyet. Noha nincsenek titkos szándékaim a hölggyel, a tettek mezejére lé­pek. Nem látják, hogy az egész fülke foglalt, szólok oda mogorván, de bizonytalanul is a hangomban, várva az esetle­ges még durvább választ. De nem történik semmi érdekes. Egy jól van no dünnyögéssel a két fickó egy fülkével odébb megy. A történetnek ezzel még sincs vége, mert Zólyomban ők is, én is leszállunk, s miután már némileg kijózanodtak, és mert magyarul beszélnek, szóba elegyedem velük. Bécsből jön­nek, ahová évek óta rendsze­resen járnak koldulni. Vagy ahogy ők mondják, újságot árulni és zenélni. Egyikük mu­tatja is az ütött-kopott harmo­nikát, amelyen talán ha két számot el tud játszani. De az üzlet jól tejel, s három nap elég volt arra, hogy zsúfoltan felpakolva térjenek haza. S munka nem akad arrafelé? - kérdezem, mire az egyik mo­solyogva válaszol. Ugyan már, hisz aktiválva va­gyunk. Hetente kétszer jelent­kezünk a górénál a faluban, de mostanában már nem olyan komoly a dolog, mint amikor az egészet kitalálták. Van úgy, hogy beírják, hogy ott voltunk, s hazamegyünk. S ilyenkor, amikor Bécsben vannak, ki dolgozik maguk helyett? - okvetetlenkedem tovább. Senki, válaszolja az egyik flegmán. Elmegyünk az orvos­hoz, s az némi fizetségért akár hetekre is kiír bennünket. Csak nem ment el az eszünk, hogy azért a kis pénzért, amit odavetnek, még csináljunk is valamit! Dolgozzon maga, ha nincs jobb dolga. Kezdem őket komolyan iri­gyelni, de mire elmerülnék az önsajnálatban, megérkeztek. Siessenek már, mert lekésem a csatlakozást, ordít a kalauz, de ez őket cseppet sem zavar­ja. Komótosan pakolnak lefelé azzal a jóleső érzéssel, hogy a postán már várja őket a jól megérdemelt segély.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents