Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-27 / 72. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AAÁRCIUS 27. Vélemény és háttér 7- Gazdasági teljesítményünk rohamosan növekszik, csak a te teljesítményed gyatrább napról-napra! (Peter Gossónyi karikatúrája) A régi tagországok szkepszise érthető, sikertelenségük okait rossz helyen keresik Európai Unió: lemaradtak az alapító atyák m TALLÓZÓ LE FIGARO Az ENSZ BT által Irán ellen egyhangúlag megszavazott újabb szankciók azt jelzik, hogy az Egyesült Államok kaki politikája és az Európai Unió válsága ellenére a nemzetközi közösség a reméltnél sokkal jobban működik együtt a leg­lényegesebb kérdésekben - véli a francia napilap. A kon­zervatív újság szerint a perzsa ország elleni mérsékelt intéz­kedések nem fogják megolda­ni a nukleáris proliferáció problémáját, de az egyre na­gyobb kifáradást mutató iráni rezsimre növelik a nyomást. Bár Teherán egyelőre nem akarja leállítani az urándúsí­tást, a szankcióknak megvan a rezsimet büntető hatása: a gazdasági nehézségek miatt a mérsékeltebb vezetők egyre nagyobb szerepet kapnak az országban az iráni elnök visszaszorulásával. Az EU az ENSZ-ben a motor szerepét tölti be: míg az Egyesült Álla­mok az iráni rendszerváltás­ban látja a megoldást a nukle­áris problémára, az iráni ve­zetők fokozatosan ébrednek rá: a rendszer életben maradá­sa a külföldi befektetők maga­tartásán múlik, ez utóbbi pe­dig a nukleáris dossziétól függ. Egyáltalán nem biztos, hogy Irán a tárgyalások mellett fog végül dönteni, és Washington lemond a katonai beavatkozás lehetőségéről, de az Európai Uniónak elsődleges szerepe le­het a kérdés megoldásában - hívja fel a figyelmet a Le Figa­ro. Nagy-Britannia, Németor­szág és Franciaország, vala­mint Javier Solana, az EU kül- és biztonságpolitikai főképvi­selője 2003 óta sikeresen működik együtt, s ennek alap­ján egy igen pragmatikus eu­rópai diplomácia vázolódik fel -zárja a Le Figaro. VEDOMOSZTYl Egy vezető orosz diplomata szerint az Iránra kivetett újabb ENSZ-szankciók nem feltétle­nül zavarják meg az orosz-irá­ni együttműködést, egy moszkvai szakértő szerint vi­szont megrendítő csapást mér­nek rá. Szergej Kiszljak orosz külügyminiszter-helyettes úgy vélte, a Biztonsági Tanács (BT) határozata ráébresztheti Iránt: együtt kell működnie a Nem­zetközi Atomenergia-ügynök­séggel (NAÜ), hogy eloszlassa a nukleáris programja körüli kételyeket. Ezzel szemben egy orosz kutató Irán újabb nyüvá- nos megalázását látja a BT-ha- tározatban. Radzsab Szafarov szerint az Egyesült Államok is­mét nyilvánosan büntette Iránt, és megrendítő csapást mért az orosz-iráni kapcsola­tokra. Az újabb megaláztatás ugyanis arra készteti Iránt, hogy teljes önállóságra töre­kedjen atomprogramjának folytatásában - mondta Szafa­rov a liberális lapnak. Az orosz kutató egyben felhívta a fi­gyelmet a washingtoni szená­tus külügyi bizottságába a múlt hét végén benyújtott tör­vénytervezetre, amely szank­ciókkal fenyegeti Oroszorszá­got, ha az amerikai elnök a jogszabály életbe lépésétől számított két héten belül nem tanúsítja: Moszkva beszüntet­te Teheránnal folytatott nukle­áris együttműködését, akár­csak modernizált és hagyomá­nyos fegyverek és rakéták iráni szállítását. A Római Szerződések félév­százados aláírásának évfor­dulóján aktuális lehet a kér­dés: vajon ki örülhet a legin­kább a képzeletbeli ötven gyertya elfújásának a szüle­tésnapi tortán. A legtöbb eu­rópai lakos a saját életszín­vonala, kilátásai, elégedett­sége alapján ítéli meg az Eu­rópai Unió sikerességét (és nem az Alkotmányos Szer­ződés kudarca alapján). GÁL ZSOLT Ha visszatekintenek a múltba, akkor elégedettséggel kell nyugtáz­niuk: akkora jómódban élnek, ami­lyenről az alapító atyák álmodni sem mertek. Az anyagi javakban és életszínvonalban mért gazdagság­hoz hozzá kell tenni a békét és a nyugodt demokratikus fejlődés le­hetőségét, amit a mai generáció már természetesnek vesz, de a dik­tatúrák tobzódását és az emberiség legpusztítóbb háborúját megélt alapítók számára mindennél fon­tosabbak voltak. Az EU elődszervezeteit létrehozó szerződéseket az alapító hat tagor­szágban történelmük legjelen­tősebb gazdasági fellendülése kí­sérte. A franciák máig a „dicsőséges harminc” évnek hívják a második A The Times vezető brit napilap tegnap ironikus hangvételű cikk­ben foglalkozott az új magyar kor­mányszóvivővel. Valószínű, hogy ez volt az utolsó csepp a pohár­ban, melynek nyomán az egykori fehérneműmodell tévésztár úgy döntött, mégsem vállalja a megbí­zást. A brit lap egyébként meg­előlegezte ezt a forgatókönyvet, jelezve: politikai tudorok szerint valószínűtlen, hogy Demcsák Zsu­zsa sokáig megmaradna kor­mányszóvivői tisztségében, még­pedig nem elsősorban pikáns múltja miatt, hanem azért, ami blogjában olvasható. A konzervatív újság szerint kor­mányzati mindenesek általában nem a „bugyi vagy tanga?” jellegű kérdésekkel foglalkoznak. Dem­csák Zsuzsa azonban talán inti- mebb tudakozódásokhoz is hozzá van szokva. így az említett kérdésre világháború utáni korszakot, amit a másik két nagy szomszédnál né­met és olasz „gazdasági csoda” né­ven emlegetnek. Az alapító mag­hoz később csatlakozó országok ál­talában alacsonyabb fejlettségi szintről indultak és igyekeztek fel­zárkózni a német-francia tengely­hez. (A kivétel az 1995-ös bővítés, amikor a semleges és gazdag Ausztria, Svédország és Finnország lépett be az Európai Unióba.) A tör­ténelem paradoxonjai közé tarto­zik, hogy az elmúlt másfél évtized­ben épp az alapító tagállamok ke­rültek nehéz gazdasági helyzetbe. A közösségbe belépő peremálla­mok fokozatosan lekörözték a ma­got, Írország Európa szegényházá­ból 15 év alatt az unió második leg­fejlettebb országává vált. A nyolc­vanas évek elején még a sztrájkok­tól, bányabezárásoktól és munka- nélküliek tüntetéseitől hangos Nagy-Britannia is sorra előzte visz- sza kontinentális vetélytársait, de Spanyolország is gyorsan fejlődött. Eközben a német-francia motor az euroszklerózis mintapéldájává vált, tartósan magas, 10 % körüli munkanélküliséggel, stagnáló vagy lassan emelkedő foglalkoztatott­sággal, csigatempójú gazdasági nö­vekedéssel és dagadó államadós­sággal. Bár nehéznek tűnik, de Olaszországnak és Belgiumnak még ezt a teljesítményt is sikerült alulmúlnia. Az egy helyben topo­is megadta a választ a Velvet című webmagazinnak: bugyi. Internetes blogja, amelyben kis­fia bölcsődei elhelyezésének „kál­váriájáról” értekezik, és amelyben kifogásokat fogalmazott meg a bölcsődébe járó gyerekek szociális körülményeivel, valamint a „lelket­len személyzettel” kapcsolatban, országos felháborodást kavart. A brit lap úgy véli, a magyar gyer­mekgondozási rendszer „csodálat­ra méltó”, különösen azok számá­ra, akik megpróbáltak már Nagy- Britanniában bölcsődét találni. Az államilag támogatott bölcsődéket, amelyek havonta néhány fontba kerülnek, nagy közszeretetnek ör­vendő „nénik” vezetik, akik oda­adással gondoskodnak a kicsikről. Egy másik blogbejegyzés arról tudósít, hogy Demcsák Zsuzsa mi­lyen örömmel vett részt a budapes­ti Operabálon, amelyre a belépők ára 183 fontnál kezdődött; ez az óvónénik csaknem egyhavi fizetése gásnak komoly szerepe van abban, hogy a franciák népszavazáson utasították el az uniós alkotmány- tervezetet, a németek és az olaszok körében népszerűtlen az euró, mert a közös pénzt hibáztatják gaz­dasági gondjaikért, a francia politi­kai elit az európai központi bank vezetését okolja a lassú növekedé­sért és kirohanásokat intéz az ala­csony adók és a „szociális döm- ping” miatt az újonnan csatlako­zott államok ellen. Meg persze nem engedte be a lengyel vízvezeték­szerelőt a féltett munkaerőpiacra. Bár az elkeseredés érthető, az oko­kat rossz helyen keresik. A gyorsan növekvő peremorszá­gok megnyitották a munkaerőpia­cukat, Írországban a legnépsze­rűbb az euró (úgy látszik ott nem rontja a gazdasági teljesítményt), az írek, angolok vagy spanyolok nem hibáztatják a keíet-európaia- kat, mivel jól megy gazdaságuk szekere. Azért fújhatják el elége­dettebben az uniós születésnapi torta gyertyáit, mert nemzeti gaz­daságpolitikáik sikeresek voltak. Az euroszklerózisban beteges­kedők pedig inkább hozzájuk, sőt az új tagállamokhoz is átruccan­hatnának egy kis inspirációért a gazdaságpolitikájuk átalakítására, ahelyett, hogy az uniót, az eurót, a lengyel vízvezeték-szerelőt, meg a szociális dömpinget okolják saját sikertelenségükért.- áll a The Times hétfői cikkében. A brit lap szerint a felháborodott ol­vasók „a gyakran az előző kommu­nista uralkodó osztályból kinőtt, újgazdag elit jellemző arroganciá­ját’ látják Demcsák Zsuzsa gondo­lataiban. A lemondott szóvivő védelmezői szerint ugyanakkor Demcsák Zsu­zsa „tehetséges profi”, aki azért bűnhődik, mert nő, ráadásul vonzó és sikeres, bírálóit pedig az irigység és a rosszindulat vezérli. Pozícióját mindazonáltal meggyengítették a konzervatív Magyar Nemzetben megjelent cikkek a férje által ápolt állítólagos alvüági kapcsolatokról. Demcsák Zsuzsa cáfolja ezeket az állításokat és jogi lépéseket helye­zett kilátásba, kormánytisztviselők pedig kiállnak mellette, és a cikke­ket egy lejárató kampány részének minősítik - áll a The Times tegnapi budapesti tudósításában. A szerző az MTI tudósítója A The Times cikke nyomán visszalépett Demcsák Zsuzsa kormányszóvivő Bugyi vagy tanga? KERTÉSZ RÓBERT KOMMENTÁR Csáky gőzhengere MOLNÁR NORBERT Egy hete jelentette be Csáky Pál, hogy elindul a Magyar Koalíció Pártja elnöki posztjáért. Kicsit későn, hiszen még kampányolni sem marad ideje - vélte néhány külső megfigyelő, ám tévedett. Tévedett, mert nem tudta, hogy Csáky rövid, de durva kampányt fog folytatni. Ezt indította el vasárnap azzal, hogy bejelentette: az MKP egy gazdasági csoport gatyamadzagján lóg. Pontosabban nem is az MKP, hanem annak eínöke, Bugár Béla. Csáky ezt alátá­masztandó azt mondta, olyan járások jelölték Bugárt elnöknek, ahol Világi Oszkárhoz közeli politikusok az elnökök, s fel is sorolt három nevet: Bastrnák Tibor, Simon Zsolt és Gyurovszky László. Több járást nem említett, pedig nem csak ezek tették le a voksot Bugár mellett. Mit is jelentett be valójában Csáky? Azt, hogy nem riad vissza semmilyen eszköztől ahhoz, hogy megszerezze az MKP elnöki tisztségét. Nem érdekli az sem, hogy nyüatkozatának köszön­hetően a leendő elnöknek egyjó ideig magyarázkodással kell majd elfoglalnia magát. Csáky kijelentése azonban más problémát is felvet. Ha igaz ugyanis, amit mond, akkor kilenc éven át ő is asszisztált ehhez a helyzethez. Alelnök és miniszterelnök-helyettes volt, a párt miniszteri klubját vezette. S most éppen két volt kollégáját vá­dolta meg azzal, hogy egy konkrét személy gazdasági érdekeit szolgálták ki. Miért hallgatott erről nyolc évig, amíg a párt kor­mányzati pozícióban volt? S miért hallgatott erről további há­romnegyed évig, miután az MKP ellenzéki lett? Miért egy héttel a pártelnökválasztás előtt jött elő a nagy leleplezéssel? így ugyanis nem tűnik az egész drámai bejelentés másnak, mint ol­csó és felelőtlen taktikai húzásnak. Időzítésével eleve azt su­gallja, hogy nem igaz. Csáky az utóbbi napokban kemény harcot vívott a médiával, amely összemosta őt Duray Miklóssal. Nem véletlenül, hiszen a járási konferenciákon éppen Duray volt az, aki Csáky jelölésére buzdított. Éppen ezért érthetetlen, Csáky miért nem vállalja Du- rayt, miközben teljesen egyértelmű, hogy főleg Duray támogatói­ra, vagyis az elégedetlenkedőkre számíthat a kongresszuson. S mivel megpecsételve érzi magát Duray által, úgy döntött, Bugár- nak is kell egy pecsét. Ezért gyorsan belökte őt Vüági udvarába, biztos, ami biztos. Akár igaz, akár nem, de hatásosnak tűnhet. De legalább annyira kalandornak is. Vélhetően ez a vita a kongresszussal nem zárul le sem a pártban, sem a nyilvánosság körében - akármi lesz is a voksolás végered­ménye. így azon sem ártana elgondolkodni, hogy mit engedett ki Csáky a palackból. Továriscs Djursánj JARÁB1K BALÁZS Míg Európában és Amerikában finoman fogalmazva megrökönyö­dést váltott ki Gyurcsány Ferenc múlt heti moszkvai látogatása, a Kreml nem győzte hangoztatni örömét. Putyin elnök a fontos elv­társaknak kijáró tisztelettel a saját rezidenciáján fogadta a ma­gyar miniszterelnököt, s az (állami kontrol alatt lévő) orosz sajtó is hozsannázva ünnepelte „Djursánj-t”, mondván: végre egy kö­zép-európai (értsd volt csatlós) állam, amely Oroszországra építi ajövőjét. Hát igen. Talán ez hiányzott a legkevésbé a Gyurcsány vezette kormánynak. A gazdasági holtponton (legalábbis a mértékadó Economist hetilap szerint) lévő országnak valóban szüksége van minden lehetséges bevételi forrásra - finnyáskodásra most nincs idő. Teljesen kóserul hangzik az a magyarázat, hogy az orosz Gazprom által fémjelzett Fekete-tenger alatt áthaladó Kék Áramlat gázvezetékben Magyarország csak a legvégén ját­szana szerepet (ugye, addig a vezetéknek Bulgárián és Románi­án keresztül is át kell haladnia), és ez nem jelenti Budapest sze­repének csökkenését a konkurrens „Nabucco”-nak keresztelt EU-projektben. Budapest meg érvelhet azzal is, hogy a néme­tek, franciák és az olaszok mind külön alkut kötöttek tavaly a Gazprommal. A szinte teljesen orosz gázfüggő Magyarországnak további érve­ket is fontolóra kellene vennie. Például azt, hogy tagja a Nabucco- konzorciumnak, amelynek célja éppen az Oroszországtól függet­len gázellátás biztosítása. Ez az EU prioritása, még akkor is, ha pár „pragmatikusan gondolkodó” ország különutas politikát foly­tat. S ami lényeges, sem Magyarország külkapcsolatainak, sem energiabiztonságának nem jó, ha ennyire ki van szolgáltatva Pu- tyinnak. A legnagyobb „gáz”, hogy Gyurcsány nyugodtan építgetheti pragmatikus kapcsolatait Putyinnal - Magyarországon nem létezik az ellenzéki, pláne nem független értelmiségi kont­rol. A Fidesz álláspontjának, amely szinte azonos az itt leírtak­kal, nem lesz hatása. Ä hamarjában összerándult kétpártrend- szer ugyanis a két párt kölcsönös „nyírásán” áll és bukik, és amíg a Fidesz az utcán ordibáltatva kergeti a narancsos for­radalom álmait, addig konszenzuson alapuló magyar kül­politika nem lesz. Többek között a határon túli magyarok nagy bánatára. Közben az oroszok egyre intenzívebben próbálnak megvenni Európában bárkit, akit lehet. A volt német kancellár Gerhard Schröder például a Gazprom-BASF vegyes vállalatának az élén keresi a nyugdíjravalót. Miközben a „pragmatikus” vonal Nyu- gat-Európában nem várt erősítést kapott Magyarország ré­széről, az irányadó politika azért az EU közös energiachartája marad. Amely jó kiindulópont lehet arra, hogy egy átlátható, európai szabályok szerinti játszmát erőltessünk az oroszokra. Nehogy a legközelebbi dácsapartin az orosz rulett jöjjön elő...

Next

/
Thumbnails
Contents