Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-01 / 50. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AAÁRCIUS 1. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Tízéves csúcson az MDF Tíz éve nem volt ennyi támo­gatója a Magyar Demokrata Fórumnak - derül ki a Szonda Ipsos közvélemény-kutató cég által készített felméréséből. Az MDF ma a szavazatok hét szá­zalékát kapná. Csökkent a kü­lönbség a Fidesz és az MSZP között is. Az előbbi továbbra is vezet, de egy hónap alatt ti­zenháromról tíz százalékpont­ra csökkent az előnye az összes választókorú polgár körében, a biztos pártválasztóknál az előny 22 százalékról 16 száza­lékra mérséklődött. Elmozdult az őszi mélypontról az SZDSZ is, jelenleg a választók öt szá­zalékára számíthat, (mti) A támogatás felhasználási területei a felére csökkentek, a szociális támogatásé a legnagyobb szerep Quo vadis Pázmány Péter Alapítvány? A pedagógustársadalom az elmúlt években örömmel nyugtázhatta a Pázmány Pé­ter Alapítvány támogatási rendszerét, s az is dicséretes, hogy a 2006/2007-es tanév­ben sem szűnt meg a ma­gyarországi támogatás. Ám a napokban került nyilvá­nosságra az idei tanévre szó­ló pályázati felhívás szöve­ge, amely alapján elmond­ható, hogy a Szülő és iskola elnevezésű pályázat koránt­sem az iskolát és sajnos a szülőt sem szolgálja többé. HAJTMAN BÉLA Ez elmozdulást jelent az el­múlt évek gyakorlatától, hiszen korábban a támogatás (tanulmá­nyi kirándulások, rendszeres színházlátogatások) gyermeke­ink identitástudatának erősíté­sét töltötte be, s jutott pénz üdü­lésre, hasznos kikapcsolódásra, sportolásra úszó- és sítanfolyam keretében is. Az is gyakorlattá vált, hogy a szülői szövetségek megbeszélték az iskolák pedagó­gusaival, hogy az adott évben mi a legszükségesebb a diákok és tanintézmény számára a támo­gatásból, hiszen akkor lehetőség volt az egyharmados részből a szakmaiságot, a segédeszközök állományát, a módszertani le­hetőségeket fejleszteni, azaz évről évre volt mire költeni az is­kolákra eső egyharmados részt. Mind szülőként, mind pedagó­gusként megtapasztalhattam, hogy az alapítvány nemes és jó célt szolgált mindannyiunk ér­dekében. Mindaddig, amíg nem került nyilvánosságra az idei tanévre szóló pályázati felhívás. A támogatás felhasználási te­rületei ugyanis az eddigiekhez képest a felére csökkentek. A szociális támogatásé a legna­gyobb szerep, váltócipők, iskola­táskák, iskolaköpenyek, munka­ruhák, higiéniai eszközök töme­ges megvásárlása formájában. Felháborító, hogy a' magyaror­szági pénzcsomagból egy-két ku­ratóriumi tag önkényes módon, a valós helyzet ismerete és fel- térképezése nélkül váltópapu- csos, egységes köpenyt viselő tö­meggé degradálja diákközössé­geinket. A félreértést elkerü­lendő megjegyzem, nem vagyok mindez ellen, csak azt kifogáso­lom, hogy kimaradtak a pályá­zatból a diákjaink tudását és szellemi fejlődését célzó progra­mok. Bosszantó, hogy a kirándu­lások buszköltségével nem, a szimbolikus értékű belépője­gyekkel viszont el lehet számol­ni. így jobb esetben tanulóink az iskolához közel eső múzeumba vagy kiállítóterembe látogathat­nak el, s lehet, hogy még jegye­ket sem kell vásárolniuk, mivel erre a hazai kulturális tárca nyújt támogatást. Ám az üzem­anyagköltség miatt a diákcso­port egyszerűen nem utazhat el a Kárpát-medence messzebbre eső történelmi emlékhelyeire. Félő, a legtöbb esetben a szüleik­kel sem fogják ezt megtenni. A többgyermekes szülő azzal vigasztalódhat, hogy ha az ala­pítvány támogatásából a gyer­meke számára megvásárolt pa­pucs kicsi, jó lesz a kistestvér­nek, ha nagy, akkor talán az apu­ka is belebújtathat. Legszíveseb­ben azoknak a lábán látnám a papucsokat, akik ilyen ügyefo- gyott, meggondolatlan és embe­ri méltóságunkat megalázó dön­tést hoztak. Ezért szeretném az illetékes kuratóriumi tagoktól a nyilvá­nosság előtt megkérdezni: mi vezérelte őket abban a szándé­kukban, hogy az idei támogatás­ból kimaradjanak az iskolák, ■ s közvetett módon a szülők is? Én legalábbis szülőként is úgy ér­zem, hogy sérelem ért bennün­ket. Ha nem így lenne, azt se mondanám, hogy fapapucs. ÁLLÁSFOGLALÁS " ť Ti7iiiTryiiin' n77'»niTníi--rr-iniUBinrí—nfgriiíWiTTrTrntiHTHiTflí^ „Oktatási-nevelési támogatás” vagy valami más A Pázmány Péter Alapítvány (PPA) honlapján 2007. február 15-én jelent meg a Szülő és isko­la 2006/2007 pályázati felhívás, melynek előszavában az alapít­vány kuratóriuma az előző évek bevált gyakorlatával összhang­ban oktatási és kulturális támo­gatás elnyerését teszi lehetővé a pályázó jogi és természetes sze­mélyek részére. Tekintettel arra, hogy ez a pá­lyázat a két ország kormánya ál­tal néhány éve elfogadott meg­állapodás eredménye, tehát két kormány egyezett meg a támo­gatás céljában és jogcímében is, a Szlovákiai Magyar Pedagógu­sok Szövetsége Országos Vá­lasztmányának tagjai számára érthetetlen, hogy az Alapítvány kuratóriuma a Pályázati felhívás 2. pontjában (A támogatás fel­használási területei), valamint a pályázathoz mellékelt Kitöltési útmutató III/2-es pontjában (milyen célokat támogat a PPA, illetve mi nem támogatható a pá­lyázaton elnyert anyagi támoga­tásból) teljesen egyoldalúan, az eddigi gyakorlatot felrúgva ki­zárja az iskolában folyó oktatási és nevelési folyamat támogatá­sának a lehetőségét. A Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége alapszervezetei szá­mára ellentmondást nem tűrő stílusban, taxatívan megtiltja az oktatás színvonalát emelő segé­deszközök beszerzését, letiltja az iskolai gyermek- és diákrendez­vények anyagi támogatását, a ta­nulókat és szüleiket segítő úsz­ótanfolyamok, erdei iskolák anyagi támogatását, az iskolában működő szakkörök (báb, nép­tánc, karének stb.), szabadidős és napközi foglalkozások segíté­sét, a magyarországi baráti isko­lákkal való együttműködés (di­ákrendezvények, versenyek, te­hetséggondozó programok) a- nyagi fedezetéhez való hozzájá­rulást, az iskola diákkönyvtárá­nak fejlesztését stb. A szülői szövetségek döntési jogát megszüntetve, törli a le­hetőségét annak, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően a tá­mogatási összeg mértékének leg­feljebb harmad részéig a fentebb megjelölt célokra is felhasznál­hatóvá váljék a támogatás. Teszi ezt minden hatékonysági vizsgá­lat nélkül. Ezzel szemben a kuratórium kiemelt fontosságúnak ítéli, identitásmegőrző rangra emeli, részletes felsorolásban ajánlja a tornafelszerelés, váltópapucs, is­kolaköpeny, munkaruha, higié­niai eszközök vásárlását, sőt a végzős diákok bankettjének te­rembérletét és a terem díszítésé­vel kapcsolatos kiadásokat is. Az SZMPSZ Országos Választmá­nyának egyértelmű álláspontja, hogy a Pázmány Péter Alapít­vány kuratóriumának 2007 feb­ruárjában hozott döntése lénye­gében változtatta meg a „Szülő és iskola” pályázat eddigi jelle­gét, célját és küldetését: oktatá­si-nevelési támogatás helyett szociális támogatásra redukálta a pályázatot. Tette ezt annak el­lenére, hogy az oktatási-nevelési támogatás megvalósulásának szlovákiai tapasztalatait eddig pozitívan értékelte nemcsak a hazai és a magyarországi közvé­lemény, de példaértékűnek tar­tották a határon túli magyar kö­zösségek is. A mostani változtatás olyan nem várt negatív következmé­nyekkel is járhat, amelyekkel a döntés kigondolói bizonyára nem számoltak. Megzavarhatja az iskola és a szülői szövetség eddigi, a közös érdekre összpon­tosító célirányos együttműködé­sét, szegényíti a magyar tanítási nyelvű alap- és középiskolák ok­tatási és nevelési tevékenységé­nek eddigi sokszínűségét és gaz­dagságát. Ezen kívül megnehezí­ti az oktató és nevelő munka végzésének feltételeit, csökkenti hatékonyságát. Mindezek követ­keztében a szülő számára kevés­bé vonzóvá válhat az identitás- tudatot őrző és fejlesztő, az anyanyelvet ápoló egyetlen in­tézmény: a magyar tanítási nyelvű iskola. Az SZMPSZ Országos Választ­mánya elvárja az Alapítvány ku­ratóriumától, hogy döntését mó­dosítsa, bízzon a szülők és a pe­dagógusok józan ítélőképességé­ben, akik a helyi viszonyok isme­retében képesek a reális szükség­leteknek legmegfelelőbb megol­dásokat találni, fel tudják mérni, hogy az adott iskolában mely részterületek igényelnek priori­tást. Ennek értelmében felszólít­juk az illetékeseket, tegyék le­hetővé, hogy a Pázmány Péter Alapítvány pályázatából tovább­ra is lehessen támogatni mind­azon tevékenységeket, amelyek révén minőségileg jobb és von­zóbb lesz a magyar tanítási nyelvű iskola. Mert elsősorban ez a szlovákiai magyarság valódi ér­deke. Rimaszombat, 2007. február 24. A Szlovákiai Magyar Pedagó­gusok Szövetségének Országos Választmánya KOMMENTÁR Nem Nagy-ügy GRENDEL GÁBOR Szenzációhajhászat. E szóval jellemezte néhány MKP-s politikus az újságírók (szokatlanul) tömeges érdeklődését A. Nagy László iránt. A pártszékház toalettje előtt összehívott villám sajtótájékoztató más benyomást nem is kelthetett. Nagyobb tolongást már csak a férfi mosdóban lehetett volna előidézni. Méltó képviselet, íme néhány indok, mire ez A. Nagy felhajtás a firkászok részéről. Kassa egykori alpolgármesterét, Eugen Cuňót két állítólagos bűntár­sával együtt azzal vádolja az ügyészség, hogy 2002 és 2004 között 18 millió korona kenőpénzt kértek egy vállalkozótól, Maroš Mer- javýtól. Cserébe azt ígérték, hogy támogatást szereznek cégének az Állami Lakásfejlesztési Alaptól. Áz alap élén akkor az MKP jelöltje, Kása Zoltán állt, akinek a neve többször is elhangzott Čuňo és Mer- javý telefonbeszélgetései során, amelyeket a rendőrség lehallgatott. Csakúgy, mint A. Nagyé. Ezek a párbeszédek azt sugallják, hogy az MKP képviselője volt az összekötő Čuňo és Kása között. Az viszont nem derül ki belőlük, hogy ezt pénzért vagy a kassai polgármester­helyetteshez fűződő baráti viszonya jeléül tette-e. Ebben a párt el­nökségének igaza van. A. Nagy nem vádlott, a bírósági tárgyaláson tanúként hallgatták meg. Ráadásul tagadja, hogy bármi módon lob­bizott volna a lakásfejlesztési alap igazgatójánál. Éppen ezért me­rült fel a „szenzációhajhászok” első megválaszolatlan kérdése: Mi­ért állította Čuňo Meijavýnak, hogy beszélt „Lacival” és minden a terv szerint halad? A történet második gyenge pontja A. Nagy rejt­élyes időjárás-jelentése, amelyben telefonon azt üzeni Čuňónak, hogy nem tud találkozni vele, mert Pozsonyban rossz idő lesz. Mi­lyen közös dolguk volt? És miért fújta le a randevút? Az MKP képvi­selője azt mondja, le akarták járatni. Ki? Miért? A vádirat ismerete nélkül is teljesen jogos kérdések, amelyekre egy politikusnak válaszolnia kell, különben nemcsak a saját, hanem pártja nevét is kockáztatja. Aki ezt szenzációhajhászatnak tartja, kö­dösít, vagy nem ismeri a tényeket. Egyik lehetőség sem túl biztató. Bár lehet, hogy a párttagok egyszerűen abból indultak ki: aki a vi­rágnyelvet szereti, rossz ember nem lehet. JEGYZET Vissza a jurtába! KOCUR LÁSZLÓ Törvényelőkészítési hevületé­ben valószínűleg a Smerhez már sokszor kötött energiaipari lobbi motiválhatta Marek Maďarič kulturális minisztert. A legerősebb kormánypártnak a miniszterelnökre nagy hatás­sal bíró szürke eminenciása (legalábbis Dušan Čaplovič szerint, aki ugyanennek a párt­nak az alelnöke, tehát vél­hetően információi pontosak) ugyanis egy olyan törvényja­vaslat munkaverzióját juttatta el a közszolgálati médiumok­hoz, melyben az áll, hogy aki­nek az ingatlanjába be van ve­zetve az elektromos áram, az bizony fizesse a tévé- és rádió- üzembentartási díját is. Igen, így még František Mik- loško kereszténydemokrata par­lamenti képviselő is kénytelen volna havonta lecoltolni a terve­zet szerint 140 koronás díjat, melyből 65%-ot az STV, 35%-ot a közszolgálati rádió kapna, ho­lott a honatyának - ez köztudott - nincs is tévéje. A közrádió a nemrégiben bekövetkezett műsorstruktúra-váltást a „Ha mindenki fizet érte, mindenki­hez kell, hogy szóljon” szlogen­nel harangozta be. De mit te­gyen, aki nem hallgatja a közrá­diót, és nem nézi a köztévét? Különben is, az üzembentartási díj - voltaképpen adó, mert kö­telezően fizetjük, s ha nem, ak­kor jönnek a behajtók: a közrá­dió, ahogy azt nemrégiben lát­hattuk, akár milliókat is kérhet tőlünk egy hajdan befizetetlen húszas miatt - eleve igazságta­lan teher a lakosságon, mert ha az államnak kellenek közmédi­umok, akkor tartsa fenn őket, amiből akarja, Nagy-Britanniá- ban ez a modell egész jól működik. A szlovákiai magyar kisebbséggel szemben pedig duplán igazságtalan ez az adó­fajta, ugyanis többségük nem nézi, nem hallgatja a közmédi­umokat. A medialne.sk média­elemző portál naponta közzé­tett nézettségi adatai szerint a lakosság 8 százaléka magyar tévécsatornákat néz. Ez a nyolc százalék nyüván nem a szlová­kok köréből verbuválódik... Miért fizessenek egy olyan szolgáltatásért, melyet nem használnak ki? A kulturális miniszter által be­terjesztendő törvényjavaslat elől annak törvényerőre emel­kedése esetén estik akkor me­nekülhetnénk meg, ha kiköttet­nénk lakásunkból az áramot, vagy - honfoglaló eleink mintá­jára -jurtákba költöznénk. Nyilván 140 korona nem ér ennyit. így legfeljebb abban re­ménykedhetünk, hogy a terve­zet „visszapattan” a parla­mentről, vagy az elnök nem ír­ja alá, s így az - e sorok írója szerint jelenleg is igazságtalan - helyzet a jelenleginél nem fordul még rosszabbra. FIGYELŐ Csőd a pedofil ügyek miatt Az amerikai csődtörvény bizto­sította védelem alá helyeztette magát a San Diegói katolikus püspökség, miután nem sikerült megállapodnia a pedofil papok áldozatainak nyújtandó kártérí­tésekről. 2003 óta több mint 150 polgári keresetet nyújtottak be az egyházmegye éllen a pe­dofil papok áldozatai. A püs­pökségre 200 millió dollárnyi kártérítés várt volna. Az ügyek egy része egészen az 1950-es évekig nyúlik vissza, (m)- Nekem is tetszik a kormány külpolitikája. Én kifejezetten kedvelem az egzotikus országokat... (Peter Gossányi karikatúrája)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents