Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-24 / 70. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AAÁRC1US 24. Kultúra 9 A párizsi Musée du Quai Branly azoknak a népeknek állít emléket, akiket a gyarmatosítók kizsákmányoltak A primitív művészetek múzeuma Az Eiffel-torony tőszomszédságában, a Szajna-par- ton tavaly júniusban nyűt meg Párizsban az Afrika, Ázsia, Óceánia és Amerika civilizációit bemutató, több mint 40 ezer négyzetméter alapterületű múzeum és kutatóközpont. ĎURICA KATALIN A francia főváros új reprezentatív múzeuma, a Musée du Quai Branly azoknak a megalázott népeknek állít emléket, akiket a nyugat-európai kultúra gyarmatosító nagyhatalmai leigáztak, kizsákmányoltak, kiszipolyoztak. A múzeum hivatalos elnevezése magyar fordításban A Branly rakpart Múzeuma, ám Párizs-szerte csak Chirac Múzeumnak becézik, mivel Franciaország jelenlegi államfője „álmodta meg” tizenegy évvel ezelőtt. A rosszakarói szerint csak azért alapított egy kulturális intézményt, hogy az utókor szemében a szegény, harmadik világbeli népek támogatójaként tűnhessen fel, és ne az elnöki évei alatt kirobbanó társadalmi feszültségekről írjanak a történészek. Rossz nyelvek szerint a Judy Watson ausztrál bennszülött festőnőtől a múzeum számára megrendelt mennyezeti festmény a szintén Chirac által „megrendeld’ csendes-óceáni nukleáris próbarobbantást ábrázolja. A Jean Nouvel francia sztárépítész által tervezett, majdnem 300 millió dolláros múzeumépületen a labilis folyóparti terep miatt komoly konstrukciós problémákat kellett megoldani. Nouvel nevét főként a párizsi Institute du Monde Arabe, valamint a barcelonai Aghbar torony tette ismertté. Az Arab Világ Intézetét 1987-ben nyitották meg, és üveghomlokzatának egyszerűsége ellenpólusa a Quai du Branly színekben, formákban, különféle anyagokban és felületekben gazdag világának. Nouvelnek a Quai du Branly tervezésekor elsődleges célja az volt, hogy a zajos belvárosi helyet teljesen elvágja a főváros zajától. A múzeum már első pillantásra megteremti a „más világ” hangulatát. A Quai du Branly négy épületét keskeny híd köti össze, a hozzá kapcsolódó kéthektáros kertben pedig Patrick Blanc 15 ezer növénynek „otthont adó”, nyolcszáz négyzetméteres „lélegző fala” érezteti a „más” világok közelségét. A zöld fal üvegparavánban folytatódik, amely leválasztja a múzeum területét a rakpart nyüzsgéséről. Mögötte húzódik a GiÜes Clément tervezte táj, ahol a párizsi parkok zömére jellemző szigorú geometria helyett nádasok, füves puszta, fás szavannát idéző zugok, dombok vannak. A múzeum Óceánia művészetét mutatja be a legteljesebben, annak köszönhetően, hogy a francia állam több magángyűjteményt is megvásárolt, s így a legjelentősebb nemzetközi központot hozta létre. A 90 ezer darabos afrikai gyűjtemény elsősorban a volt francia gyarmatok művészetére fókuszál. Az amerikai rész néhány különlegességével, mmt például a több mint kétszáz éves festett bölénybőrökkel jeleskedik, az ázsiai gyűjtemény pedig textilekben és használati tárgyakban gazdag. Az összegyűjtött tárgyakat, fotókat jegyzetek és filmfelvételek egészítik ki. A múzeumban nem csupán a tárgyak és egykori tulajdonosaik története sejlik fel, hanem a „megfigyelő” és „megfigyeltek” viszonyáról is képet kapunk. Az óceániai, ázsiai, afrikai és amerikai gyűjtemény tárlóit szemlélve egy „más” vüág részesének érzi magát a látogató. A Quai du Branly múzeum elősegíti, hogy a kiállított tárgyakban a valódi műalkotást lássuk, ahogy egykor André Breton, Apollinaire és Picasso is, akik nagyban hozzájárultak a „primitív” művészet nyugati emancipációjához. Retrospektív vetítésekkel több filmes alkotó profilját is vázolják Febiofest - ismét gazdag kínálattal Berecz András előadóestje Nyelvével rokkát pergető mesemondó Érsekújvár. Berecz Andrással, a lebüincselő stílusú mesemondóval, népdalénekessel, néprajzkutatóval találkozhat a közönség hétfőn 18 órától a Csemadok-ház nagytermében. „A mesék többet tudnak, mint én, én csak elmondom őket. Az előttem járók annyi bölcsességet felhalmoztak bennük, hogy nyugodtan elmondhatom őket akárhol, mindenki megtalálja a magáét. Óvodásoktól nyugdíjasokig, börtöntől parókiáig, Kaliforniától Kárpátaljáig, Svédországtól a Délvidékig” - vallja Berecz András. Az est az érsekújvári Anton Berno- lák Könyvtár és a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete közös szervezésében valósul meg. (ú) (Képarchívum) ELŐZETES Hétfőn kezdődik és április 25-ig tart a 14. Febiofest. E nemzetközi film-, televíziós és videofesztivált Szlovákia nyolc nagyvárosában rendezik meg, egyebek közt Kassán, Besztercebányán, Nyitrán és Pozsonyban, ahol a Charlie Centrumban, a Nostalgia filmklubban és a Mladosť moziban tartják a vetítéseket. A fővárosban a fesztiválhéten (hétfőtől április elsejéig) százötven nagyjáték-, dokumentum, rövid-, animációs és experimentális filmet mutatnak be. A szemle nyitófilmjeként Vera Chytilová Szép pillanatok, garancia nélkül című alkotását vetítik le - a cseh film hivatalos szlovákiai bemutatójának időpontja április 12. A programban szereplő filmeket tizenöt szekcióba sorolták. A Febiofest - amelynek van csehországi és szlovákiai része - elsősorban a legújabb cseh audiovizuális termést igyekszik prezentálni, a leggazdagabb kínálata ezért a két fő szekciónak van (Új cseh film, A cseh televíziós termés újdonságai). A Bonus szekcióban az ínyencek találhatnak maguknak érdekességeket: például a koreai Kim Ki-duk Idő című tavalyi rendezését, illetve Park Chan-wook, Michael Glawogger és Agnes Varda egy- egy alkotását. Retrospektív vetítésekkel több alkotó profüját is vázolják. Újranézhetjük Vera Chytilová régebbi filmjeit, egyebek közt olyan klasz- szikusokat, mint a Százszorszépek, Játék az almáért, Elakadás, Panelsztori, Egy faun megkésett délutánja. Az egyik legismertebb független német rendező, Wim Wenders profiljába olyan alkotásokat soroltak be, mint az Alice a városokban, Téves mozdulat, Az idő múlása, A dolgok állása, Párizs, Texas, Berlin felett az ég, Lisszaboni történet, Távol és mégis közel, Buena Vista Social Club. Vaszilij Suksin profiljába sajnos nem válogatták be a komor és kegyeden Komisszár című 1967-es filmet, amelyben színészként mutatkozott be, de láthatjuk rendezései közül aVolt egy ilyen legény és a legendás Vörös kányafa című mozgóképeket. Személyesen is részt vesz filmjeinek retrospektív vetítésén a lengyel forgatókönyvíró, Krzysztof Piesiewicz, aki Krzystof Kieslows- kinak volt „házi szerzője”. Érdemes újranézni a kínálatban szereplő filmremekeket, mint a Rövidfilm a gyilkolásrólt vagy a Rövidfilm a szerelemrőlt, továbbá az újabbak közül a Csöndet, illetve a Gyilkosok a mennyországba mennek című opust, amelyet az a Tom Tykwer rendezett, akinek Parfüm: Egy gyilkos története című „nagyeposza” a hazai mozikban is jelentős sikert aratott. A kínai filmek iránt érdeklődők a Kínai kvartett elnevezésű szekció kínálatából csemegézhetnek, de a világ fesztiváljain már ilyenolyan sikerrel szerepelt mozgóképek közül is értékes produkciók kerültek be a Febiofest műsorába. Említsük csak Milos Forman új fümjét, a Goya szellemeit vagy Lars von Trier Főfőnök című 2006-os rendezését, (tébé) Vera Chytilová személyesen is részt vesz új filmje vetítésén (ČTK-felvétel) RÖVIDEN Szlovák film angliai fesztiválon Sheffield. E hétvégén tartják az angliai Sheffieldben a Sheffield Adventure Film Forum fesztivált, amelynek közönsége a tavalyi termés legjobb kalandfilmjeivel ismerkedhet meg. A The Showroom nevű függeden moziban összesen 65 alkotást mutatnak be, köztük egy szlovák filmet, Pavol Barabás Pururambo című munkáját is. (t) Az Európai művészet mesterművei Róma. A Magányos cédrus című alkotás, Csontváry Kosztka Tivadar festménye képviseli Magyarországot az Európai művészet mesterművei című, tegnap megnyílt kiállításon Rómában. A tárlaton az Európai Unió minden tagállama egy-egy általa kiválasztott művészeti alkotással mutatkozik be. Csontváry Kosztka Tivadar (1853- 1919) festménye éppen 100 évvel ezelőtt, 1907-ben készült. Szlovákiát a kiállításon Martin Benka egyik alkotása képviseli. (MTI, ú) PENGE _______ Balázs Imre József: Vidrakönyv Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2006 Balázs Imre József harmadik verseskötete mesteri módon megszerkesztett kötet. Az egyes ciklusok a vidraiét megfogalma- zásánák egy-egy lehetőségét képviselik: az első és második ciklus egyfajta bevezetés a vidralétbe, ismeretelméleti, önreflexív megfogalmazása a kötet tárgyának, a harmadik ciklus versei narratív szövegek, azaz történeteket elmesélő prózaversek, a negyedik ciklus Ted Hughes A vidra című versének továbbírásait tartalmazza, az ötödik ciklus és az epilógus pedig lezáija a vidraiét tematikáját, és átvezeti azt a mesék és mítoszok emberi világába. A könyv verseinek legfontosabb és egyúttal legmélyebb kérdése véleményem szerint az, hogy mi módon lesz tudatos az ösztönösből, hogyan lesz a vegetatív létezésből intellektuális élmény, intellektuális minőség. Az ösztönös, vegetatív, öntudadan, vidraiét egyhangúsága hogyan válik a könyv lapjain bonyolult, összetett, önreflexív kijelentések és felismerések forrásává, szellemi élménnyé. Meg kell állapítani, hogy ez a feladat és kihívás egy sor kérdést és - esedeg - kételyt is felvethet: hogyan lehet nyelvvel ellátni a „nyelvtelen” vidralétet, van-e ebben a témában annyi lehetőség, hogy kiadjon egy verseskötetet, illetve: eltémek-e az egyes versek egymástól abban, hogy újabb és újabb ödeteket képesek megjeleníteni, mintegy kitágítva a „vidraiét” problematikáját, s így szellemi izgalomban részesíteni az olvasót? Balázs Imre József kötete alapvetően sikeresen oldotta meg feladatát. Ebben segítségére volt Oravecz Imre (az egyeden költő, akinek verset ajánl) A hopik könyve című verseskötete, amely szintén az előbb felvetett problémát járja körül. A Vidrakönyv versei A hopik könyvének logikája mentén haladnak, az állati lét és a „primitív” törzsi lét megfogalmazása közti különbségek nem tűnnek alapvetőnek. (Ebből adódik egy ödetem a könyv „túlértelmezésére”: eszerint a „vidra” nem egy állat lenne, hanem... - érdekes úgy végigolvasni a könyvet, mintha egy kihalt „ősember” neve volna a „vidra”: az étel, ital, asszony, gyerek, vadászat körének alapvető élményvilága irányítja.) A kötet nyelve alapvetően két síkon ragadható meg: egyrészt a személytelen, metaforádanított, tárgyias líraeszmény mozgatja, másrészt az ősi varázs- és sámánénekek, ráolvasások hagyománya. Gyakori ismédései, gondolatritmusai a „primitív” létre és a nyelv előtti gondolkodásra utalnak. Ezzel ellentétesek az önreflexív részek: „Egy csónak úszik lefelé a folyón; / - Ki vagy te? gondolja a vidra. / - Csónak vagyok, gondolja a csónak, / alakom a bennem lévő tárgyaké.” (A csónak útja) Nagyon érdekes, hogy nem tudható, mikor játszódik a vidra története (a nyilazás, illetve a város kihunyó fényei egy ősi, illetve egy világméretű katasztrófa utáni világra is utalhatnak), s az epilógusként közreadott mitikus történet is elbizony- talam't, hiszen idődenné teszi a versidőt. A Vidrakönyv tudatos, összetett jelentéseket mozgósító könyv. Talán abban a tekintetben lehet némi hiányérzetünk, hogy az egyes versek mintha túlságosan is alárendelődnének a kötetkompozíciónak, s így mintegy arctalanná válnak, elveszítik egyediségüket: főként egy nagyobb szerkezet részeiként értelmeződnek (persze lehet, hogy szándékos ez az eljárás). Ennek ellenére vagy éppen ezért: minden szövege kiérlelt, minden során érződik a műgond, és nem egy verse újraolvasásra inspirál. Értékelés: ••••••••OO A szerző a kritika írása idején a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Schöpflin Aladár kritikai ösztöndíjában részesül
