Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-24 / 70. szám, szombat

6 FÓKUSZBAN: 50 ÉVES AZ EURÓPAI UNIÓ ÚJ SZÓ 2007. AAÁRC1US 24. www.ujszo.com Egy másik forgatókönyv is létezik, ebben az emberek ötven év múlva, azaz 2057 márciusában is mindenütt ünnepük majd a sikeres EU-t Merkel: kudarccal is végződhet az unió jövője Brüsszel. Angela Merkel né­met kancellár, az Európai Unió soros elnöke lehetsé­gesnek tartja, hogy az EU végül kudarcot vall, s nem tud hatékony szervezetként megmaradni. ÖSSZEFOGLALÓ Legalábbis ez az egyik lehetsé­ges forgatókönyv, amelyet Ange­la Merkel a Brüsszelben ezen a héten bemutatott, rangos nem­zetközi szerzőgárda által írt, az unió jövőjéről szóló könyv előszavában felvázol. Ugyaneb­ben a műben egyetlen magyar szerzőként Bogyay Katalin, az Oktatási és Kulturális Minisztéri­um szakállamtitkára a kulturális sokszínűség fontosságát elemez­te. A brit Financial Times-csoport által kiadott, s az EU elődjét meg­alakító Római Szerződés ötvene­dik évfordulójához időzített könyvben neves politikusok elem­zik, hogy szerintük újabb ötven év múlva hogyan működik majd az EU, s az akkori embereknek mi lesz a véleménye e szervezetről. Merkel mellett további ismert szerzők: Jó­sé Manuel Barroso, az Európai Bi­zottság elnöke, Guy Verhofstadt belga miniszterelnök, Václav Klaus cseh államfő, vagy éppen a francia elnökválasztási verseny két lege­sélyesebb jelöltje, Nicolas Sarkozy és Ségolene Royal. A kancellár asszony írásában lehetségesnek mondta, hogy a jövő generációja a háború utáni nemzedék valamiféle naiv terve­ként látja majd az EU-t. Olyan tervként, amely megoldásokat próbált találni azokra a kérdések­re, amelyek túl nagyok voltak az egyes nemzetek erejéhez képest - de ahol végül is senki sem állt ké­szen arra, hogy bevezesse az EU hatékonyságának megőrzéséhez szükséges reformokat, változáso­kat. Merkel azonban - mint írja - el tud képzelni egy másik forgató- könyvet is, olyant, amelyben az emberek 50 év múlva, azaz 2Q57 márciusában is mindenütt ünnep­ük majd az EU-t, mert a kontinens országai végül mindig megtalál­ták a sürgős problémákhoz szük­séges, megfelelő válaszokat. A né­met kancellár írásában a két le­hetséges forgatókönyv kapcsán úgy vélte: „rajtunk múlik, hogy az európai integráció második ötven évét is ugyanolyan sikertörténetté tegyük, mint amilyen az első öt­ven év volt”. Bogyay Katalin mind írásában, mind a brüsszeli bemutatón el­hangzott előadásában, illetve in­terjújában azt hangsúlyozta, hogy műiden európai nemzet nagyon erős kultúrával, a kultúrának na­gyon gazdag tárházával rendelke­zik. Márpedig ha ezt a tényt az emberek elhiszik, akkor nem kell tartaniuk saját kultúrájuk elvesz­tésétől. Hiszen ez a sokszínűség éppen hogy inspiráló jellegű. Egy­ben hozzátette: a magyar kultúrá­nak az európai kultúrák együttha­tásában összekötő és inspiráló sze­repet kell játszania, s ezért ő java­solta, hogy Magyarország szervez­zen európai konferenciát, ahova minden egyes nemzet elhozhatná, s a többiekkel megismertethetné saját kultúrájának két-három, sa­ját maga által legfontosabbnak ítélt elemét, (mti, ú) Rosszabb az élet az unióban? Brüsszel. Az EU-tagállamok polgárainak 44 százaléka szerint az élet rosszabb lett azóta, hogy hazájuk csadakozott az EU-hoz, ugyanakkor a többség a kilépést sem akarja, mert attól tart, hogy akkor még rosszabb lenne. Ez derül ki a Financial Times és a Harris közvéle­mény-kutató által az öt legnagyobb EU-tagállamban elvégzett felmé­résből. Sok megkérdezettnek csak a bürokrácia jut eszébe az unióról, s mindössze 25 százalék vélekedett úgy, hogy hazájában javult az élet­minőség az uniós csaüakozás óta. Mindössze 9 százalék mondta, hogy az uniót a demokráciával azonosítja, és 35 százalék-vélte azt, hogy az uniós alkotmánynak kedvező hatása lenne hazájára, (m) Merkel asszony mégis inkább az unió szebb jövőjére iszik szívesen (Képarchívum) Szekértáborokba tömörültek az országok és vezetőik Alkotmány nélkül nem megy ÖSSZEFOGLALÓ Brüsszel. Az unió legégetőbb problémája az európai alkotmány sorsa. Ettől függenek a legfonto­sabb megoldásra váró feladatok, a jobb működéshez szükséges intéz­ményi-szervezeti reform, a döntés- hozatal megkönnyítése és a további bővítés is. Angela Merkel német kancellár a soros EU-elnökség kiemelt felada­tának nevezte a holland és francia népszavazás óta jégre tett alkot­mány újjáélesztését. Az EU tagálla­mai és vezetőik azonban szekértá­borokba tömörültek, a frontvonal a szerződést pártoló, illetve ellenző kormányok között húzódik. Az utóbbi, magukat pragmatikusnak nevező tábor tagjai (Csehország, Lengyelország, Hollandia, Francia- ország, Nagy-Britannia) tömörebb szöveget akarnak, amelybe átmen­tenék az elvetett dokumentum né­hány kulcsfontosságú elemét. Ezek közé tartozna a súlyozott szavazati jogok módosítása, az Európai Par­lament szerepének erősítése, a kül- poMtikai mozgástér szélesítése és a soros EU-elnökség időtartamának öt évre történő meghosszabbítása. A másik oldal (lényegében az összes fennmaradó tagállam) vi­szont ragaszkodik az egyre bővülő és mélyülő unió eszméjéhez (az amerikai sajtó szóhasználatával: álmához). Ok azok, akik rendre lándzsát törnek újabb tagok fölvé­tele mellett, holott egyre vüágosab- ban látszik: a létszám növekedésé­vel tovább csökken annak az esé­lye, hogy a tagállamok a döntésre váró kérdésekben egyetértésre tud­janak jutni. Túl sok partikuláris ér­dek és/vagy történelmi sérelem rejtőzik a nemzeti „szekrények­ben”. Jó példa volt erre, amikor Varsó hónapokon át megakadá­lyozta az EU és Moszkva új partner­ségi megállapodásának elfogadá­sát. Az üyen látványos akciók miatt a renitensek véleménye nagyobb hangerővel érvényesül a médiá­ban. Ezért is gyűltek össze január végén Madridban az alkotmány ba­rátai, vagyis annak a 20 államnak a képviselői, amelyek már ratifikál­ták a vaskos dokumentumot. (Kö­zülük csak Írország és Portugália bocsátotta népszavazásra a szöve­get, a többiek a biztosabb utat, a parlamenti jóváhagyást választot­ták.) A résztvevők egyetértettek ab­ban, hogy ragaszkodni fognak az alkotmánytervezet lényegéhez és kiegyensúlyozott voltához. Egyút­tal úgy vélték: az átdolgozandó szövegnek jobban tekintetbe kell vennie a polgárok aggodalmait és elvárásait. A renitensek viszont soha nem titkolták: legjobb esetben is csak egy minimálisra szabott alkot­mányt lennének hajlandók elfo­gadni. Hevesen elleneznek min­dent, ami újabb felségjogok átru­házását jelentené Brüsszelre. Nem mondanak eleve nemet az uniós együttműködés elmélyítésére, ám úgy vélik: ezt műiden konkrét eset­ben új tárgyalásoknak és a tagálla­mok szuverén döntésének kell Csak minimális alkot­mányt akarnak. Ellenez­nek mindent, ami újabb jogok átruházását jelentené Brüsszelre. megelőznie. Habár ebben a tábor­ban nemcsak konzervatív színe­zetű kormányok találhatók (lásd Londont), az európai törésvonal a szocialisták és a piacgazdasági hí­vők között is húzódik. Például Franciaországban, a konzervatív jelölt, Nicolas Sarkozy is a minimá­lis alkotmány szószólója. Érvelése szerűit csak egy üyen dokumentum esetén érhetné be Párizs azzal, hogy a nemzetgyűlésre bízza a jó­váhagyást. Egy testesebb doku­mentum esetén elkerülhetetlen volna az újabb népszavazás, ezt Sarkozy mindenképpen szeretné megúszni - a 2005-ös kudarc isme­retében nem alaptalanul. London­ban Tony Blair is pontosan tudja, az eredeti alkotmányt soha nem volna képes elfogadtatni (és az utódja sem) az amúgy is euroszkeptikus és a liberalizált piacban minden más nemzetnél jobban hívő brit lakos­sággal. Hat évvel ezelőtt az európai ál­lamférfiak még talán hittek a de­mokratikus megújulásban. Ma vi­szont alig váiják, hogy visszatérhes­senek a csöndes alkuk gyakorlatá­hoz. A Newsweeknek pár hete egy német poütikus kijelentette: ,A de­mokratikus unió soha nem fog való­ra válni. Mégpedig azért, mert a kormányok nem akaiják.” (mti, ú) 1957. március 25-én, Rómában írták alá a hatok az EGK-t létrehozó szerződéseket Az Európai Unió történetének legfontosabb állomásai ÖSSZEÁLLÍTÁS A mai EU gondolata közvetle­nül a második világháború után megfogalmazódott, a Közös Piac megalakulását fontos események előzték meg a hidegháború időszakában. 1946. szeptember 19-én Winston Churchill zürichi beszédében felvetette az Európai Egyesült Államok gondolatát. 1951. április 18-án Belgium, a Né­met Szövetségi Köztársaság, Fran­ciaország, Olaszország, Luxem­burg és Hollandia (a hatok) aláír­ták az Európai Szén- és Acélkö­zösséget (ECSC) megalapító szerződést (Párizsi Szerződés). 1952. május 27-én a hatok aláír­ták az Európai Védelmi Közössé­get (EDC) létrehozó szerződést. A hatok külügyminiszterei 1955. jú­nius 2-án állapodtak meg az in­tegráció továbbfejlesztéséről. És tulajdonképpen innen kezdődik az unió története: 1957. március 25. A hatok Ró­mában aláűják az Európai Gazda­sági Közösséget (közkeletűbben a Közös Piacot) és az Euratomot lét­rehozó szerződéseket (Római Szerződések). Ezek 1958. január 1- jén lépnek hatályba. 1961. augusztus 9. Az Egyesült Küályság felvételét kéri az EGK-ba. 1963. január 14. De Gaulle fran­cia elnök megvétózza a brit tagsá­got. 1967. május 10. Nagy-Britannia másodszor is benyújtja csatlakozási kérelmét. 1972. október 20. Az állam- és kormányfők megállapodnak az EGK Európai Unióvá alakításáról. 1973. január 1. Dánia, Írország és az Egyesült Királyság csatlakozá­sa. 1974. december 10. Párizsban döntenek az Európai Tanács (ál­lam- és kormányfők tanácsa) létre­hozásáról, és megállapodnak a rendszeres találkozókról. 1975. június 5. Az Egyesült Ki­rályság népszavazással az EK-ban maradás mellett dönt. 1981. január 1. Görögország csatlakozik az Európai Közösség­hez. 1983. június 19. Az Európai Ta­nács ülésén Stuttgartban aláűják az Európai Unióról szóló Ünnepé­lyes Nyüatkozatot. 1986. január 1. Spanyolország és Portugáüa belép az Európai Kö­zösségbe. 1989. júüus 17. Ausztria kéri fel­vételét az EK-ba. 1990. október 3. A Németorszá­got egyesítő, az NSZK és az NDK közötti szerződés hatályba lép. Az öt új tartomány az EK része. 1991. júüus 1. Svédország kéri felvételét az EK-ba. 1992. február 7. Aláírják a Ma- astrichti Szerződést az Európai Unióról. 1993. június 22. Az Európai Ta­nács koppenhágai ülésén úgy hatá­roz, hogy azok a közép- és kelet-eu­rópai társult országok, melyek ezt kívánják, az Európai Unió tagjai le­hetnek. 1993. november 1. Hatályba lép az EU-ról szóló szerződés. 1995. január 1. Ausztria, Finn­ország és Svédország csatlakozik az EU-hoz. 1995. március 26. Hatályba lép a Schengeni Egyezmény. 1995. június 27. A Szlovák Köz­társaság kéri felvételét az EU-ba. 1995. október 1. Hivatalosan is megkezdi működését az Europol. 1997. júüus 15. Az Európai Bi­zottság közzéteszi az országjelen­téseket. Ajánlás: az 5+1 országgal (Csehország, Észtország, Magyar- ország, Lengyelország, Szlovénia és Ciprus) kezdődjenek meg a csat­lakozási tárgyalások. A mečiari Szlovákiát természetesen alkal­matlannak tartják. 1999. március 16. A visszaélé­sekkel gyanúsított Európai Bizott­ság lemond. 1999. december 11. Döntés szü­letik a csatlakozási tárgyalások hat újabb tagjelölt országgal - köztük Szlovákiával - való megkezdéséről. 2000. február 15. A csatlakozá­si tárgyalások megkezdése a hel­sinki hatokkal: Bulgária, Lettor­szág, Litvánia, Románia, Szlovákia és Málta. 2001. december 14. Elhatároz­zák, hogy a csatlakozásra készen álló tagjelölt országokkal 2002 vé­géig befejezik a tárgyalásokat, hogy azok már részt vehessenek a 2004-es Európai Parlamenti (EP) választásokon. 2002. február 28. Az átmeneti időszak végével az euró válik az egyetlen hivatalos fizetőeszközzé a 12 résztvevő országban. 2002. október 9. Az EB javasol­ja, hogy 2002 végéig a következő országokkal zárják le a csatlakozási tárgyalásokat: Ciprus, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettor­szág, Litvánia, Málta, Lengyelor­szág, Szlovákia és Szlovénia. Az EB szerint ezek az országok 2004 ele­jétől készen állnak majd az EU-tag- ságra. 2003. április 16. Az athéni csúcsértekezleten az Európai Unió tagállamai, valamint a 10 csatlako­zó ország meghatalmazottal aláír­ják a csatlakozási szerződést. 2003. május 12. Strasbourgban az Európai Parlament plenáris ülé­sén első alkalommal vesznek részt a 2004-ben csatlakozó tagországok képviselői. 2003. júüus 10. Brüsszelben vé­get ér az Európai Konvent, amely 16 hónapos munkával megszer­kesztette Európa első alkotmányos szerződésének tervezetét. 2004. május 1. Szlovákia és a másik kilenc ország csatlakozik az Európai Unióhoz 2004. június 11. Meg­kezdődnek az európai parlamenti választások. 2004. júüus 20. A kibővült Eu­rópai Parlament strasbourgi alaku­ló ülésével megkezdi ötéves műkö­dését. 2005. május 29. A franciák nép­szavazáson utasítják el az EU Al­kotmányos Szerződését. 2005. június 1. A hollandok re­ferendum keretében szintén eluta­sítják az alkotmányt. 2005. október 3. Meg­kezdődtek Törökország és Horvát­ország csatlakozási tárgyalásai. 2007. január 1. Románia és Bul­gária csatlakozik az EU-hoz. 2007. január 1. Szlovénia beve­zeti az eurót, és ezzel az euróövezet 13 tagúra bővült, (el, ú) Konrad Adenauer (középen) nyugatnémet kancellár Rómában aláírja a szerződéseket (SITA/AP-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents