Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-24 / 70. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AAÁRC1US 24. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ OROSZ LAPOK A magyar kormányfő gazda­sági támogatásért folyamo­dott az orosz elnökhöz, és Moszkva sikerként könyvelhe­ti el, hogy nem tette le a garast egyik konkurens gázvezeték­terv mellett sem - írják orosz lapok Gyurcsány Ferenc láto­gatása után. „Gazdasági tá­mogatásért repült Putyinhoz: több magyar terméket vásá­rolva Oroszország aládúcol­hatja (a magyar szocialisták) választóinak jólétét. Az elmúlt közel húsz évben ez az első példa arra, hogy egy kelet-eu­rópai ország Moszkva támo­gatására épít” - jegyezte meg az RBK daily. Az orosz üzleti lap rámutatott, a magyar el­lenzék egyrészt „népellenes reformok” bevezetését veti Gyurcsány szemére, másrészt az EU érdekeinek elárulásával vádolja őt, amiért egy múlt heti nyilatkozatában támogat­ta az Oroszországot Törökor­szággal összekötő Kék Áram­lat gázvezeték Magyarorszá­gig történő meghosszabbítá­sát, szemben a Nyugat által pártolt alternatív Nabucco ter­vezettel. Gyurcsány arra szá­mít, hogy Moszkva nagyvona­lú megrendelései elhallgattat­ják a bírálóit - vélte az RBK daily. A liberális Vremja No- vosztyej szerint Moszkva tárgyalási sikerként könyvelhe­ti el, hogy a magyar miniszter- elnök nem tette le a garast egyik gázvezetékterv mellett sem. Gyurcsány szerint a moszkvai tárgyalásokon a fe­lek egyetértettek abban, hogy Magyarországnak azt a projek­tet kell választania, amelyik célszerűbb a számára. „De még nem tudjuk, melyik a cél­szerűbb számunkra, és ezért azt mondjuk: várjuk ki, mi sül ki a dologból.” „Magyarorszá­gon sokan azt akarják, hogy a magyar kormány egyértelmű­en mondja ki: kizáija a Kék Áramlatot és csakis a Nabuccót választja. De ez nem érdeke Magyarországnak, ezért csak akkor fogunk dönteni, amikor már pontosan ismeijük mind­két tervezeted’ - idézte a lap Gyurcsányt. A Vremja Novosz- iyej az orosz eredmények közé sorolta, hogy a Vneshekonom- bank és a Malévot megszerző, 49 százalékban orosz el­lenőrzés alatti AirBridge Zrt. egyeztette az orosz állami bank részvételét az ügylet fi­nanszírozásában. (mti) HÉTVÉG(R)E- a. »,• - -------- .r • - . *«'„w- « mmsmm Adunk és vesztek így van ez, amikor az em­bernek nem elég, hogy hir­telen miniszter lesz, mellé még érdekes is akar lenni. A miniszterek azt hiszik, hogy a miniszterek valami­ért érdekes emberek. HOLOP ZSOLT A gazdasági miniszterben több kilónyi boldogsághormon szaba­dult fel attól, hogy egy gazdasági hetilap komoly inteijút akar készí­teni vele. Ezt azon nyomban meg is hálálta az olvasóknak, elmesélte amit minden gyerek tud az akció­filmekből, hogy hogyan zajlanak a fekete fegyverüzletek a harmadik világ országaival. (Dokumentum­filmet ne is emlegessünk a minisz­ternek.) De azért érezte, ez elég kevés lesz az olvasónak, így hoz­zátette, a szlovák állami cégek is meg tudják ezt oldani, csak vala­hol el kellene könyvelni a titkos pénzeket. Aztán hogy nyomatékot adjon saját szavainak, hozzátette: Tudom, mit beszélek. Nincs még egy miniszter a vilá­gon, aki ilyet mondana. Egyrészt csatlakoztunk mindenféle nem­zetközi fegyverkereskedelmet szabályozó egyezményhez, ha meg lefizetni készülünk valakit, hogy a mi fegyvereinket vegye, ezt a legritkább esetekben szokás leközölni a sajtóban. Jahnátek va­lóban a hét legérdekesebb minisz­tere lett. Fico ki is állt mellette. A védekezési taktika primitíven egyszerű. A miniszter nem azt mondta, amit mondott, és min­denki hülye, aki nem azt hallotta, amit Fico. Kaliňák a héten ugyan­így védte Ficót, szerinte nem mondta a bolgár nővérekre Líbiá­ban, hogy tettesek, holott a tévék számtalanszor leadták, amint Fi­co azt mondja, tettesek. Jahnáte- ket az sem zavarja, hogy a hetilap honlapján bárki meghallgathatja az interjút. Azt mondja, ő is felját- szotta a beszélgetést, az az igazi, azon mást mond, de nem adja oda senkinek. Fico büntetésből száz­szor magnóra mondatta vele: Nem üzletelünk feketén fegyve­rekkel, nem üzletelünk feketén fegyverekkel..., esténként most ezt hallgatják a kandalló mellett, s fogják egymás kezét. Néha le­játsszák a kormányszóvivő nyüat- kozatát is, hogy érdekesebb le­gyen a műsor. Érdekes, hogy a la­pot nem akarja perelni Jahnátek. Az egészségügyi miniszter se hazudott, csak korán nyilatkozott. Sőt, inkább látnok. Februárban azt mondta a tévében, naponta több tucatnyi levelet kap, s azt kö­vetelik tőle az emberek, szüntesse meg végre a nem állami egészség- biztosítókat. A legkiforrottabb szakmai érvelés a népre hivatkoz­ni, és nem tart sokáig elsajátítani. Valentovič csak ezt felejtette el, hogy a kormány még nem törölte el az infotörvényt és a civil szerve­zeteket, így az egyik kikérte a mi­niszternek írott leveleket. 1344 szerző közül 7 írta, milyen szép lenne ez az ország, ha csak állami egészségbiztosító működne ben­ne. De bízzunk a miniszter látnoki képességeiben, ha egyszer azt mondta, akkor nemsokára való­ban több tucatnyi levelet fog kap­ni naponta, a minisztérium alkal­mazottai már szorgosan körmö- lik: Drága miniszter úr, az Isten szerelmére, szüntesse meg végre az egészségbiztosítókat. Egy paradoxont azért mégis ki­termelt a kormány a héten. Eddig úgy tudtuk, tilos, de egy kor­mánypárti többségű parlamenti bizottság végre kimondta, hogy a miniszterek mégiscsak kölcsönad­hatják családtagjaiknak a szolgá­lati kocsikat. Štefan Harabin ért­hetetlen módon erre rögtön visszavette az állami kocsit fiacs­kájától, a többi miniszter meg vál­tig állítja, soha nem is adná oda semmi rokonának az autóját. Mi­csoda kegyetlenség, hiszen ezek után akár taxizhatnának is vele. Az eset tanulsága: a miniszterek­nek csak addig nem szabad meg­tenniük valamit, amíg meg nem teszik, utána már engedélyezi va­lamilyen bizottság. Vlagyimir Putyin és Gyurcsány Ferenc szerint gázügyben a nemzeti érdeket kell követni Orosz-magyar óvatos összeborulás MTI Az orosz elnök és a magyar kor­mányfő lényegében ugyanazt mondja: mindenkinek a saját nem­zeti érdekei alapján kell meghoznia a legjobb döntést, és ennek alapján fog kiderülni, hogy a két döntésnek van-e metszete - mondta Gyur­csány Ferenc az Oroszország által támogatott Kék Áramlat-2 és az EU által pártolt Nabucco gázvezeték­terv közötti választás lehetőségéről Vlagyimir Putyinnal folytatott Moszkva melletti eszmecseréjéről. Az orosz Gazprom nem döntött még arról, hogy az (Oroszországot a Fekete-tenger alatt Törökország­gal összekötő) Kék Áramlat ponto­san milyen úton jut majd el Euró­pába, a Mól pedig természetesen nem tudott még dönteni a két el­méleti alternatíváról, jelesül arról, hogy a Nabuccón, vagy a Kék Áramlat-2-n érkező gázból vásárol- e majd, ha lesz gáz, ha lesz vezeték - fejtegette Gyurcsány a novo-ogar- jovói orosz elnöki rezidencián tar­tott négyórás munkatalálkozó után. Ezen egyébként megállapod­tak a kormányközi konzultáció in­tézményének bevezetésében. Ez voltaképpen a szűkített kabinetek együttes ülését jelenti, s először Bu­dapesten rendezik meg még ez év őszén. Július közepén pedig orosz-finn-magyar csúcstalálko­zót tartanak a finnugor őslakossá­gú Mordvinföld fővárosában, Sza- ranszkban - jelezte a magyar mi­niszterelnök. Erről a hármas csúcs­ról nyüvánvalóan hiányozni fog az ugyancsak finnugor Észtország, amelynek Oroszországhoz fűződő viszonya szinte már nem is lehetne rosszabb - jegyezték meg moszk­vai megfigyelők. Putyin világosan megmondta, hogy ha Magyarország Katarból, netán Iránból akar vásárolni, mert ebben látná az érdekét ár és megbízhatóság szempontjából, akkor az semmilyen értelemben nem fogja befolyásolni az orosz­magyar kapcsolatokat - közölte Gyurcsány, megüzenve politikai ellenfeleinek: „az ellen érvelek, hogy döntésre kényszerítsenek bennünket, még mielőtt pontosan ismernénk az egyik vagy a másik lehetőség tartalmát, mert Ma­gyarország két szék között köny- nyen a padlóra eshet”. A magyar miniszterelnök emlé­keztetett arra, hogy a múlt évben Németország (pontosabban két német cég) kötött nem csupán hosszú távú gázszállítási megáll­apodást, hanem részvénycsere­ügyletet is a Gazprommal kiakná- zási részvétel fejében. Nemrég Olaszország (az ENI) írt alá 2036­ig szóló szerződést, előzőleg pe­dig Franciaország kötött hasonló megállapodást - sorolta Gyur­csány az EU-tagok és Oroszország (cégei) közötti kétoldalú alkukat. A múlt hónapban Guy Verhofs- tadt belga miniszterelnök tárgyalt Putyinnal arról, hogy miképpen válhat Belgium az orosz gáz égjük európai elosztó központjává - mutatott rá a hasonló magyar cél­kitűzés védelmében. Gyurcsány egyben megnyugtat­ta Brüsszelt: Magyarország kor­rektül, a szövetségesi együttmű­ködés írott és íratlan szabályait betartva, rövidtávú előnyök he­lyett a hosszú távú biztonság szempontjait tekintetbe véve ér­vényesíti nemzeti érdekeit, és sem egyik, sem másik irányban nem enged nyomásnak. Ez a magyar nemzeti érdek egyébként felet­tébb összetett - toldotta meg. KOMMENTÁR Határon túli pirézek BALIA D. KÁROLY Bejárta a sajtót a hír, miszerint Magyarországon erősödött az ide- genellenesség. Egy felmérés szerint nőtt az elutasítás nemcsak az arabokkal, kínaiakkal, oroszokkal, románokkal, hanem még egy nem létező etnikummal - a pirézekkel - szemben is: a tavalyi 59 he­lyett idén 68 százalékuk ellenzi bevándorlásukat. Az effajta elutasítás nyüvánvalóan előítéletes, hiszen a pirézekkel szembeni ellenszenvnek nincsen semmüyen faji, vallási, történelmi, kulturális, politikai vagy szociális alapja. Ha ezek hiányában, előze­tes tapasztalatok nélkül is negatív a megítélésük, az zsigeri idegenel- lenességről tanúskodik. Engem a némüeg megdöbbentő jelenség ar­ra késztetett, hogy virtuálisan (a biogomban) piréznek nyilvánítsam magamat. Legnagyobb meglepetésemre több olvasóm is azzal rea­gált, hogy bejelentette csatlakozási szándékát a meg sem hirdetett mozgalomhoz. Talán ezért is történt, hogy a Google internetes ke­resőben a nem létező etnikum nevére e percben az én oldalam adó­dik első találatként. Ezzel az elégtétellel tartoztam piréz őseimnek. A közvélemény-kutatás lényegesen kedvezőbb képet mutatott a ha­táron túli magyarok megítélését illetően. Felületes megfigyelő el is tűnődhet azon, hogy ha üyen kevesen ellenzik a külhoniak beván­dorlását, akkor vajon kettős állampolgárságuk ügyében miért volt sokkal nagyobb az elhárítás? Nem tudom, vajon Patrubány Miklóst, a Magyarok Vüágszövetsége elnökét nem ez a látszólagos ellent­mondás késztette-e arra, hogy néhány héttel a felmérés közzététele után bejelentse, az MVSZ újra népszavazást kezdeményez. A kérdés ugyanaz, mrnt 2004-ben: alkosson-e törvényt a magyar Parlament a külhonban élő magyarok állampolgárságáról. Ez a projekt egyszer már csúful elbukott, a távolmaradók és a nem­mel szavazók magas száma miatt a referendum érvénytelen volt, így nem is lett semmüyen következménye. Illetve mégis: nemcsak a tá­mogatók és ellenzők, hanem a bel- és külhoni magyarok között is jócskán megnőtt a feszültség. A sebek máig égnek, újbóli feltépésük az elmérgesedett belpolitikai helyzetben nem vall bölcsességre. Ám a magyar nemzetpolitika ámokfutóbajnokának újabb csúcsSeáüítási kísérletén voltaképp nincs mit csodálkozni, fenyegetését már akkor megtette, amikor előző kezdeményezése elbukott. Neki nincs veszte­ni valója. A magyar jobboldalnak ellenben van, így az is érthető, hogy ezúttal kifarolt Patrubány mögül: a Fidesznek láthatóan van annyi esze, hogy ne álljon újra olyan ügy meUé, amely nem hozhat új szavazókat. Á legutóbbi fiaskó bebizonyította, elszámították ma­gukat, Patrubány és az ő népszavazása rossz ló, nem érdemes tenni rá, még ha ezzel saját táborukban kis zavart is keltenek. Ha ugyanis 2004-ben az elutasítás alapján a baloldal egészét nemzeteüenesség- gel lehetett vádolni, akkor most vagy kijár ugyanez az ítélet a jobbol­dalnak is, vagy pedig vissza kell vonni az akkori vádakat. Csülapod- nia kell a határon túliak érzelmi sérelmének is, hisz ideje belátni - és ez a feloldása a népszavazási eredmény és a felmérési adatok közti ellentmondásnak -, hogy az anyaország lakossága nem rájuk, ha­nem az elhibázott kezdeményezésre mond nemet, nem őket, hanem az ötletgazda hatalomvágyát és az érzelmi zsarolást utasítja el. No meg a pirézeket, akik állampolgárságáról még Patrubány sem akar népszavaztatni. JEGYZET mgmmsmmmwmMmmmmmmmmamismmmmmmmm Itt a botom, hol a botom! TALLÓSl BÉLA Két nemzedék találkozik a busz­megállóban. Két virgonc ka- maszkölyök, olyan utcagyerek- félék, akik jól érzik és minden helyzetbe feltalálják magukat a panelházak sikátoraiban. És két nénike, hetvenen innen, hetve­nen túl, smink nélkül, de jólfé- sülten, akik már nehezen iga­zodnak el ugyanazokban a siká­torokban. A nénikék az üvegbó­dén belül üldögélnek a kétsze­mélyes fémülőkén, a két kölyök a bódénak támaszkodva ácso- rog. A nénikék most látják egy­mást először, de hipp-hopp talál nak témát: nem fog a műfogsor- tapasz. A távoli kanyarban befordul két busz. A gyerekek, akik addig maguk között folytattak nevet- gélős párbeszédet, nem figyelve a két hölgy társalgására, szem­befordulnak velük, és udvarias kánonban szólítják fel őket, hogy: készülődjenek a nénik, mert két busz is jön. Azok meg­lódulnak úgy öregasszonyosan, nekigörbülve, belehajolva, ti- pegve-topogva. Búcsúzkodás közben az egyikük, a labüisab- ban tipegő megbillen, erre az egyik kamasz fiú féltőn odaszól neki mutáló hangjának legéle­sebb magasságát megvillantva, hogy: tessék már, néni, vigyázni, elsodoija a busz. A két hölgy kö­zül az egyik a megálló elejéhez, a másik a megálló vége felé in­dul, vélhetően azért, mert nem ugyanarra a buszra akarnak fel­szállni. A másik kamasz, talán, hogy a társának tromfoljon, a másodikként beálló buszra ké­szülő asszonyhoz fordul: „Néni, túl messzire tetszett menni - az­tán elindul felé, megáü tőle vagy másfél méternyi távolságban -, itt nyílik majd az első ajtó, itt tessék várakozni, ki van számít­va, tutira.” A néni engedelmes­kedik. Beállnak a buszok. A hát­só buszra készülő asszony elkezd hadonászni, levegőbe emelt kö­nyökmankójával. „Jesszus-jesz- szus - skandálja -, hol a botom, a botom? A másik botom! - kér­dezgeti önmagát. - Nem hoztam magammal, otthon hagytam vol­na? Na, de üyet?!” Szinte szink­ronba méltatlankodik újdonsült ismerőse: „Úristen, nekem csak egy botom volt, honnan ez a má­sik?” A kamaszok pedig, akik az első busz hátsó ajtaján csünge- nek kifelé, hogy tanúi legyenek a botgalibának, kiugranak. Az első néni kezéből kiveszik a botot, s odafutnak vele a másikhoz, akit - két oldalt megtámogatva őt - még fel is segítenek a buszra, majd kedvesen vihogva felugra­nak utána. Végül is mindegy, hogy melyik busszal indulnak újabb váratlan kalandra. Jahnátek, Valentovič és Harabin. Egyáltalán, érdemes megjegyezni az arcukat? (SITA- és TASR-képek)

Next

/
Thumbnails
Contents