Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-22 / 68. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2007. március 22., csütörtök 4. évfolyam 12. szám A pedagógusok - érthető módon - az olyan kisdiákokat szeretik, akik órán odafigyelnek Izgő-mozgó kisdiákok Mivel nehezen viselik, ha nem figyelnek rájuk, keresik a szereplési lehetőséget (Pavol Funtál felvétele) A folyton izgő-mozgó, szertelen, figyelmét nehezen összpontosító, állandóan csacsogó, ún. hiperaktív gyerekek számos nehézséggel néznek szembe a mindennapi életben. Kicsi koruk óta sokkal impulzívab- bak és óvatlanabbak társaiknál, emiatt többször sérülnek meg, vagy tesznek kárt környezetükben, mint egy átlagos gyerek. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Figyelmük nehezebben köthető le, könnyen elunnak bármit, ugyanakkor az új és érdekes dolgokat azonnal és mindenáron szeretnék a magukénak tudni. Ha ez mégsem adatik meg, vagy, ha egyszerűen csak túl sokat kell várniuk valamire, könnyen dührohamot kapnak. Szertelenségük és figyelmetlenségük miatt szülte minden helyzetben nehezebb velük az együttműködés: beszélgetés közben a másik szavába vágnak, közös játék során nehezen vátják ki a sorukat, a rájuk bízott feladatokról megfeledkeznek, vagy még a századik türelmes magyarázat után is képesek rosszul végrehajtani azt. Tanácstalan szülők Az ilyen gyerekek szülei állandó stresszben élnek: a kicsi mindenhol jelen van, állandóan beszél, vagy valamit hangosan kalapál, percenként megszakítja a szülő munkáját, de ha véledenül csendben van, akkor biztosan éppen szétszerel valamit, amit nagyon nem kéne. A szülők tanácstalanok, gyakran bűntudatosak, sőt egymást vádolják, hi: szén jóakaróik annyi ötlettel szolgálnak, ami náluk végül mégsem válik be. Se a nagyobb szigor, sem az intenzív sportolás, sem a jó magatartásért kitűzött vonzó jutalmak nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. A szülők lassan beletörődnek, tán egészen hozzá is szoknak, hogy egymással és a gyerekkel veszekedve, mások előtt szégyenkezve, állandó feszültségben kell túlélniük egyik napot a másik után. Ekkor jön azonban az iskola, ami szerencséden esetben végképp megkeseríti a hiperaktív gyerekek életét. A pedagógusok - érthető módon - az olyan kisdiákokat szeretik, akik órán odafigyelnek, egyenletesen jó színvonalon teljesítenek, füzeteiket nem veszítik el, a leckéjükről nem feledkeznek meg, a tanítás menetét és az iskola rendjét hangoskodással, rohangálással nem zavarják meg, tanáraik utasításait betartják, társaikkal türelmesek, higgadtak, jó modornak. A hiperaktív gyerekek, adottságaiknál fogva, sajnos nem üyenek. Minden jó szándékuk és igyekezetük ellenére követik el az iskolában nap műit nap azokat a „bűnöket”, ami miatt a tanítók szerint jogosan jár rossz jegy, ültő, szidás. Mivel szele- burdiságukat, lobbanékonyságukat társaik gyakran erőszakosságnak, agresszivitásnak érzik, ezek a gyerekek könnyen magányosodnak el, vagy válnak az osztály bohócává, fekete bárányává. Türelem, elszántság A folyamatos sikertelenség, a sok elmarasztalás nyomán a hiperaktív gyerek önbecsülése, a saját képességeibe és jóságába vetett bizalma megrendül, ami az idegrendszeri adottságot tetézve, másodlagos sérülésként rombolja tovább a gyermek iskolai és társas karrierjét. Egy idő után már nemcsak környezete tartja lustának, fegyelmezedennek és erőszakosnak, hanem ő is saját magát. Lassanként lemond róla, hogy valaha is jó gyerek lehet belőle, már nem is nagyon igyekszik, úgysem menne. Vannak, akik elfordulnak a társaiktól, külön kis vüág- ba menekülnek, és azt gondolják magukban: „Nem is kell, hogy szeressenek, én sem szeretem őket.” Mások elkeseredett dühüket a környezetük ellen fordítják: mindenkire haragszanak, indulatosak, ellenségesek, a segítséget elhárítják. Megint mások kétségbeesetten igyekeznek kitalálni valamit, ami miatt őket is lehet szeretni: bohóc- kodnak, vagánykodnak, esedeg ajándékokkal próbálják megvesztegetni társaikat egy kis szeretetért. A másodlagos ártalmak csökkentéséhez, a rossz gyerekként való beskatulyázás megelőzéséhez először is meg kell nyernünk a kicsi tanárainak megértését, együttműködését. A hiperaktív gyerekek anyukáját úgyis lépten-nyomon behívatják az iskolába, - műidig van valami galiba a gyerekkel, - legjobb, ha panaszok elébe megyünk, és személyes beszélgetést kérve igyekszünk megértetni a pedagógussal, hogy nemcsak ő, de mi szülők, és maga a gyerek is nehéz helyzetben van, ami ellen hősiesen küzdünk, de, ha sikerül együttműködnünk, a helyzet minden bizonnyal nem reménytelen. A kölcsönös vádaskodás helyett a közös munkára helyezzük a hangsúlyt. Fontos továbbá felhívnunk a pedagógusok figyelmét a kicsi azon jó tulajdonságaira, melyekre ők is, mi is alapozhatunk, ha be akarjuk vonni a közösségbe, ha sikerélményhez, dicsérethez szeretnénk jutrami. Ez egyáltalán nem is olyan nehéz: a hiperaktív gyerekek általában okosak, nagyon tevékenyek, segítőkészek, kreatívak és mindig remek ödeteik vannak. Szeretik a mozgást, az izgalmas, mozgalmas együtdéteket, ezért a kirándulások, klubdélutánok, sport versenyek lebonyolításában biztosan számíthatunk rájuk. Kíváncsiak, érdeklődőek, gyakran hatalmas tudást gyűjtenek össze az őket érdeklő témákban, nyugodtan rájuk lehet bízni egy-egy órai kiselőadás megtartását, (s, n) A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Meghalt a nagymama Sajnos pár hónappal ezelőtt elvesztettem az édesanyámat, és ezt a fiam nem tudja megemészteni. Mindig kérdezi, miért ment el a nagymama, s mikor jön visz- sza? Hogyan magyarázzam el neki, hogy nagymama nincs többé? Jelige: Gyász Természetesen korához mérten kell megmagyarázni a gyereknek, hogy mi történt. Elsősorban azt kell vele megértetni, hogy vannak visz- szafordíthatadan dolgok is az életben. Ezek ha egyszer megtörténtek, végérvényesek, s nem lehet megmásítani őket. Ilyen a halál is. Ha egyszer valaki eltávozik az élők sorából, soha többé nem jön vissza a földre, többször nem találkozhatunk, nem beszélgethetünk vele. A kis gyerekek számára egyszerűbb ezt a nehéz témát az állatok életén keresztül megközelíteni. Ha esetleg otthon nem is tartanak semmilyen állatot, nyilván a szomszédban, rokonoknál, ismerősöknél volt alkalma látni, legyen az kutya, papagáj, halacska, vagy bármilyen más állat. Lehet, hogy már eddig is módjában volt hallani olyan híreket ezektől az emberektől, hogy elpusztult a papagájunk, kimúlt a macskánk, örök vadászmezőkre távozott a hűséges kutyusunk. Ha esedeg otthon, önöknél is megesett ezek közül valamelyik esemény, akkor emlékezni fog rá, hogy mekkora volt a családi gyász egy ilyen hír hallatán. Arra is emlékezni fog, hogy azóta nyoma veszett a kedvenc állatkának, nem találkozott többé vele. Nagymama is úgy távozott el, hogy ide soha többé nem jön visz- sza. Már csak a szívükben, gondolataikban, emlékeikben él tovább. Amit tenni lehet, az az, hogy ápolják az emlékét. Akár naponta is megemlékezhetnek róla, a napi aktualitások hozzák magukkal a témát: ezt a süteményt ő szokta sütni, a legfinomabb leveseket ő főzte, mennyire várta és szerette a tavaszt, milyen szép az a pulóver, amit ő kötött, milyen meséket szokott mesélni, miért szokta megdicsérni, mi volt a kedvenc mondása, stb. Sok alkalom és téma adódik arra, hogy rá gondolhassanak, vele foglalkozzanak. Egy-egy üyen megemlékezés után mindig hozzá kell tenni, hogy az az idő elmúlt, több süteményt már nem fog sütni, több pulóvert sem köt ezentúl senkinek. Ezek a beszélgetések, visszaemlékezések mindig tartalmazzanak legalább egy kis optimizmust is. Milyen jó, ilyen szerető nagymamánk volt, milyen jó, hogy annyi időt tölthettem vele, amíg élt, milyenjó, hogy tőle hallottam először ezt meg azt. Nevelési célzattal is megmagyarázható a halál: menynyire fontos, hogy mindenkivel szemben rendesen viselkedjünk, jók legyünk, ahol tudunk segítsünk, mert soha nem tudjuk, kivel mikor találkozunk utoljára, s nem biztos, hogy adódik majd később alkalom a bocsánatkérésre, a véledenül elcsent holmi visszaadására, az elmulasztott dolgok helyrehozatalára. TV-ben, napi hírekben találkozik azzal is, hogy gyerekek is meghalnak. Meghalhat osztálytársa, barátja, s biztosan bántaná a lelkiismerete, hogy haraggal váltak el utoljára, hogy csúnyát mondott neki. Arra is ügyelnie kell, hogy senkit ne sértegessen, ne nézzen le, ne alázzon meg, mert ezek aztán nagyon tudják gyötörni a lelkiismeretet, s valakitől a sírja mellett állva kérni bocsánatot már elkésett dolog. Bár nagyon nehéz téma a halál, de mint látja nagyon hasznos is lehet, s nem szabad egy gyereket úgy nevelni, hogy minden közeli hozzátartozó halálesetét eltitkolják előle, gondolván, hogy ezzel megmentik a szomorúságtól, bánattól, fájdalomtól. Ezzel csak azt érik el, hogy a gyereknek nincs módja megtanulni, hogyan kell feldolgozni a veszteségeket, elviselni a bánatot, együtt érezni azokkal, akiknek gyászuk van és szomorkodnak. Ahogyan az időjárás változó, úgy az életben is vannak napos és borús napok. Azzal még kint nem lesz jobb az idő, ha esik az eső, s mi napocskát rajzolunk a gyerekszoba mennyezetére. Ahogyan fontos megtanítani a gyereket, hogy mit vegyen fel esős időben, hogyan védekezhet ellene, ugyanez vonatkozik az élet lelki oldalára is. Ha valaki meghal a családban, vagy közveden környezetünkben, akkor ne játsszák meg előtte, hogy de jó kedvük van, hanem a gyerek értelmi szintjének megfelelően foglalkozzanak az elmúlással. Változtass! A Peace Child International programja a fiatalok helyi kezdeményezéseit szeretné támogatni. A pályázás feltételei: ♦ a pályázatot benyújtó fiatalok 25 évnél ne legyenek idősebbek, ♦ a projekt megvalósításában fiatalok vegyenek részt, ♦ a projekt ne egyéneket, hanem a közösség javát szolgálja, ♦ a projekt maximum költségvetése 1000 USD ♦ a projekt tartalmazzon olyan mutatókat, melynek segítségével mérhető a projekt eredményessége, ♦ a projekt hosszútávon is szolgálja az adott közösséget. Bővebb információk a következő e-mailen kérhetők: europe@pea- cechild.org . A kiírás teljes szövegét lásd a www.peacechild.org honlapon. Leadási határidő: 2007. március 31. (ú) A kis jutalmakhoz fűződjenek teljesítmények Nevelési tízparancsolat ISMERTETÉS A gyermeknevelés területén a szülők tíz jellemző hibát követnek el - állapította meg Dr. Muriel Savikas ismert New York-i gyermekpszichológus. Hogyan kerülhetők el ezek a csapdák? 1. Ne legyen bűntudatunk a gyermekeinkkel szemben! Ne érezzük magunkat bűnösnek amiatt, hogy munkába járunk, és nem töltünk 24 órát a közveden közelükben. 2. A tapasztalatok szerint az óvodába, iskolába járó gyerekek sokkal jobban beilleszkednek a társadalomba, mint a levegőtől is óvott, otthon dédelgetett kicsik, akiknek minden kívánságát folyamatosan lesik. 3. Ne azzal mutassuk ki az érzelmeinket, hogy mindenféle fölösleges dolgot vásárolunk a gyerekeknek! A kis jutalmakhoz fűződjenek konkrét teljesítmények. 4. Ne akarjunk százszázalékos szülők lenni! Senki nem tud mindent tökéletesen végrehajtani. 5. Ne hajszoljuk túl magunkat. Inkább várjuk el, hogy a gyerekek is megfelelően teljesítsék a maguk feladatát. 6. Ne engedjük, hogy a gyerekek naponta 6-8 órát tévézzenek, és igyekezzünk ellenőrizni a nézett filmek tartalmát. A sok videó és horrorfilm a gyerek lelkét teszi tönkre, ráadásul a házi feladat is kárát látja. 7. Vacsora közben ne nézzünk tévét! Az esti étkezés legyen kellemes, családi esemény, amikor mindenki elmeséli a napi élményeit. 8. Ne veszekedjünk a gyerekek előtt! Igyekezzünk a vitákat egymás között elintézni. Ne használhassa ki a gyerek, hogy a szülők nem egyformán ítélnek meg bizonyos dolgokat. 9. Ne a gyereken vezessük le a feszültségeteket! Próbáljunk meg többet pihenni, relaxálni vagy sétálni. Menjünk el néha a gyerekek nélkül színházba, moziba vagy csak egyet sétálni. A kicsiknek is jót fog tenni, hogy a nagyszülőkkel játszhatnak. 10. Legyünk egységesek a gyereknevelés kérdéseiben! A fontos dolgokat lehetőleg már a gyerekek születése előtt tisztázzuk, (o-o) Az óvodába, iskolába járó gyerekek sokkal jobban beilleszkednek a társadalomba (Képarchívum) Németh László munkáinak megismertetésére Szépirodalmi pályázat ISMERTETÉS A Kráter Műhely Egyesület pályázatot hűdet Németh László szépirodalmi munkáinak megismertetésére. Olyan írásműveket várnak, amelyek rávilágítanak Németh László hőseinek tragikus sorsára. Téma: Egyén és közösség (v) iszonya Németh László prózájában, különös tekintettel a Gyász, Irgalom, Iszony és a Kocsik szeptemberben című regényekre. Cél a tanulók kreativitásának kibontakoztatása és fejlesztése, ezért a szubjektív elemzéseket előnyben részesítik. Terjedelem: min. 10 - max. 15 A/4-es oldal. Pályázhatnak: magyarországi és határon túli középiskolás diákok. Beküldési határidő: 2007. június 30. Eredményhirdetés: 2007. szeptember 26. Díjak: I. díj: 20 ezer forint értékű könyvutalvány és Németh László életműsorozatának darabjai. II. díj: Németh László életműsorozatának a Kráter kiadásában eddig megjelent darabjai. III. díj: 5 ezer forint értékű könyvutalvány Postacím: 1053 Budapest, Papnövelde u. 8.2/26. Telefon: 00361/266-62-88. (ú)
