Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-22 / 68. szám, csütörtök

ISKOLA UTCA 2007. március 22., csütörtök 4. évfolyam 12. szám A pedagógusok - érthető módon - az olyan kisdiákokat szeretik, akik órán odafigyelnek Izgő-mozgó kisdiákok Mivel nehezen viselik, ha nem figyelnek rájuk, keresik a szereplési le­hetőséget (Pavol Funtál felvétele) A folyton izgő-mozgó, szer­telen, figyelmét nehezen összpontosító, állandóan csacsogó, ún. hiperaktív gyerekek számos nehézség­gel néznek szembe a min­dennapi életben. Kicsi ko­ruk óta sokkal impulzívab- bak és óvatlanabbak társa­iknál, emiatt többször sé­rülnek meg, vagy tesznek kárt környezetükben, mint egy átlagos gyerek. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Figyelmük nehezebben köthető le, könnyen elunnak bármit, ugyanakkor az új és érdekes dolgo­kat azonnal és mindenáron szeret­nék a magukénak tudni. Ha ez mégsem adatik meg, vagy, ha egy­szerűen csak túl sokat kell várniuk valamire, könnyen dührohamot kapnak. Szertelenségük és figyel­metlenségük miatt szülte minden helyzetben nehezebb velük az együttműködés: beszélgetés köz­ben a másik szavába vágnak, közös játék során nehezen vátják ki a so­rukat, a rájuk bízott feladatokról megfeledkeznek, vagy még a szá­zadik türelmes magyarázat után is képesek rosszul végrehajtani azt. Tanácstalan szülők Az ilyen gyerekek szülei állandó stresszben élnek: a kicsi mindenhol jelen van, állandóan beszél, vagy valamit hangosan kalapál, percen­ként megszakítja a szülő munkáját, de ha véledenül csendben van, ak­kor biztosan éppen szétszerel vala­mit, amit nagyon nem kéne. A szü­lők tanácstalanok, gyakran bűntu­datosak, sőt egymást vádolják, hi: szén jóakaróik annyi ötlettel szol­gálnak, ami náluk végül mégsem válik be. Se a nagyobb szigor, sem az intenzív sportolás, sem a jó ma­gatartásért kitűzött vonzó jutal­mak nem váltják be a hozzájuk fű­zött reményeket. A szülők lassan beletörődnek, tán egészen hozzá is szoknak, hogy egymással és a gye­rekkel veszekedve, mások előtt szé­gyenkezve, állandó feszültségben kell túlélniük egyik napot a másik után. Ekkor jön azonban az iskola, ami szerencséden esetben végképp megkeseríti a hiperaktív gyerekek életét. A pedagógusok - érthető módon - az olyan kisdiákokat szeretik, akik órán odafigyelnek, egyenlete­sen jó színvonalon teljesítenek, fü­zeteiket nem veszítik el, a leckéjük­ről nem feledkeznek meg, a tanítás menetét és az iskola rendjét han­goskodással, rohangálással nem zavarják meg, tanáraik utasításait betartják, társaikkal türelmesek, higgadtak, jó modornak. A hiperaktív gyerekek, adottságaik­nál fogva, sajnos nem üyenek. Min­den jó szándékuk és igyekezetük ellenére követik el az iskolában nap műit nap azokat a „bűnöket”, ami miatt a tanítók szerint jogosan jár rossz jegy, ültő, szidás. Mivel szele- burdiságukat, lobbanékonyságu­kat társaik gyakran erőszakosság­nak, agresszivitásnak érzik, ezek a gyerekek könnyen magányosod­nak el, vagy válnak az osztály bo­hócává, fekete bárányává. Türelem, elszántság A folyamatos sikertelenség, a sok elmarasztalás nyomán a hiperaktív gyerek önbecsülése, a saját képes­ségeibe és jóságába vetett bizalma megrendül, ami az idegrendszeri adottságot tetézve, másodlagos sé­rülésként rombolja tovább a gyer­mek iskolai és társas karrierjét. Egy idő után már nemcsak környezete tartja lustának, fegyelmezedennek és erőszakosnak, hanem ő is saját magát. Lassanként lemond róla, hogy valaha is jó gyerek lehet belő­le, már nem is nagyon igyekszik, úgysem menne. Vannak, akik elfor­dulnak a társaiktól, külön kis vüág- ba menekülnek, és azt gondolják magukban: „Nem is kell, hogy sze­ressenek, én sem szeretem őket.” Mások elkeseredett dühüket a kör­nyezetük ellen fordítják: mindenki­re haragszanak, indulatosak, ellen­ségesek, a segítséget elhárítják. Megint mások kétségbeesetten igyekeznek kitalálni valamit, ami miatt őket is lehet szeretni: bohóc- kodnak, vagánykodnak, esedeg ajándékokkal próbálják megveszte­getni társaikat egy kis szeretetért. A másodlagos ártalmak csökken­téséhez, a rossz gyerekként való beskatulyázás megelőzéséhez elő­ször is meg kell nyernünk a kicsi ta­nárainak megértését, együttműkö­dését. A hiperaktív gyerekek anyu­káját úgyis lépten-nyomon behívat­ják az iskolába, - műidig van vala­mi galiba a gyerekkel, - legjobb, ha panaszok elébe megyünk, és sze­mélyes beszélgetést kérve igyek­szünk megértetni a pedagógussal, hogy nemcsak ő, de mi szülők, és maga a gyerek is nehéz helyzetben van, ami ellen hősiesen küzdünk, de, ha sikerül együttműködnünk, a helyzet minden bizonnyal nem re­ménytelen. A kölcsönös vádasko­dás helyett a közös munkára he­lyezzük a hangsúlyt. Fontos továbbá felhívnunk a pe­dagógusok figyelmét a kicsi azon jó tulajdonságaira, melyekre ők is, mi is alapozhatunk, ha be akarjuk vonni a közösségbe, ha sikerél­ményhez, dicsérethez szeretnénk jutrami. Ez egyáltalán nem is olyan nehéz: a hiperaktív gyerekek álta­lában okosak, nagyon tevékenyek, segítőkészek, kreatívak és mindig remek ödeteik vannak. Szeretik a mozgást, az izgalmas, mozgalmas együtdéteket, ezért a kirándulá­sok, klubdélutánok, sport verse­nyek lebonyolításában biztosan számíthatunk rájuk. Kíváncsiak, ér­deklődőek, gyakran hatalmas tu­dást gyűjtenek össze az őket érdek­lő témákban, nyugodtan rájuk le­het bízni egy-egy órai kiselőadás megtartását, (s, n) A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Meghalt a nagymama Sajnos pár hónappal ezelőtt el­vesztettem az édesanyámat, és ezt a fiam nem tudja megemész­teni. Mindig kérdezi, miért ment el a nagymama, s mikor jön visz- sza? Hogyan magyarázzam el neki, hogy nagymama nincs töb­bé? Jelige: Gyász Természetesen korához mérten kell megmagyarázni a gyereknek, hogy mi történt. Elsősorban azt kell vele megértetni, hogy vannak visz- szafordíthatadan dolgok is az élet­ben. Ezek ha egyszer megtörtén­tek, végérvényesek, s nem lehet megmásítani őket. Ilyen a halál is. Ha egyszer valaki eltávozik az élők sorából, soha többé nem jön vissza a földre, többször nem találkozha­tunk, nem beszélgethetünk vele. A kis gyerekek számára egysze­rűbb ezt a nehéz témát az állatok életén keresztül megközelíteni. Ha esetleg otthon nem is tartanak semmilyen állatot, nyilván a szomszédban, rokonoknál, isme­rősöknél volt alkalma látni, le­gyen az kutya, papagáj, halacska, vagy bármilyen más állat. Lehet, hogy már eddig is módjában volt hallani olyan híreket ezektől az emberektől, hogy elpusztult a pa­pagájunk, kimúlt a macskánk, örök vadászmezőkre távozott a hűséges kutyusunk. Ha esedeg otthon, önöknél is megesett ezek közül valamelyik esemény, akkor emlékezni fog rá, hogy mekkora volt a családi gyász egy ilyen hír hallatán. Arra is emlékezni fog, hogy azóta nyoma veszett a ked­venc állatkának, nem találkozott többé vele. Nagymama is úgy távozott el, hogy ide soha többé nem jön visz- sza. Már csak a szívükben, gondo­lataikban, emlékeikben él tovább. Amit tenni lehet, az az, hogy ápol­ják az emlékét. Akár naponta is megemlékezhetnek róla, a napi ak­tualitások hozzák magukkal a té­mát: ezt a süteményt ő szokta süt­ni, a legfinomabb leveseket ő főzte, mennyire várta és szerette a ta­vaszt, milyen szép az a pulóver, amit ő kötött, milyen meséket szo­kott mesélni, miért szokta megdi­csérni, mi volt a kedvenc mondása, stb. Sok alkalom és téma adódik ar­ra, hogy rá gondolhassanak, vele foglalkozzanak. Egy-egy üyen meg­emlékezés után mindig hozzá kell tenni, hogy az az idő elmúlt, több süteményt már nem fog sütni, több pulóvert sem köt ezentúl senkinek. Ezek a beszélgetések, visszaem­lékezések mindig tartalmazzanak legalább egy kis optimizmust is. Milyen jó, ilyen szerető nagyma­mánk volt, milyen jó, hogy annyi időt tölthettem vele, amíg élt, mi­lyenjó, hogy tőle hallottam először ezt meg azt. Nevelési célzattal is megmagyarázható a halál: meny­nyire fontos, hogy mindenkivel szemben rendesen viselkedjünk, jók legyünk, ahol tudunk segít­sünk, mert soha nem tudjuk, kivel mikor találkozunk utoljára, s nem biztos, hogy adódik majd később alkalom a bocsánatkérésre, a vé­ledenül elcsent holmi visszaadá­sára, az elmulasztott dolgok hely­rehozatalára. TV-ben, napi hírek­ben találkozik azzal is, hogy gyere­kek is meghalnak. Meghalhat osz­tálytársa, barátja, s biztosan bánta­ná a lelkiismerete, hogy haraggal váltak el utoljára, hogy csúnyát mondott neki. Arra is ügyelnie kell, hogy senkit ne sértegessen, ne nézzen le, ne alázzon meg, mert ezek aztán nagyon tudják gyötörni a lelkiismeretet, s valakitől a sírja mellett állva kérni bocsánatot már elkésett dolog. Bár nagyon nehéz téma a halál, de mint látja nagyon hasznos is le­het, s nem szabad egy gyereket úgy nevelni, hogy minden közeli hozzá­tartozó halálesetét eltitkolják előle, gondolván, hogy ezzel megmentik a szomorúságtól, bánattól, fájda­lomtól. Ezzel csak azt érik el, hogy a gyereknek nincs módja megta­nulni, hogyan kell feldolgozni a veszteségeket, elviselni a bánatot, együtt érezni azokkal, akiknek gyá­szuk van és szomorkodnak. Aho­gyan az időjárás változó, úgy az életben is vannak napos és borús napok. Azzal még kint nem lesz jobb az idő, ha esik az eső, s mi na­pocskát rajzolunk a gyerekszoba mennyezetére. Ahogyan fontos megtanítani a gyereket, hogy mit vegyen fel esős időben, hogyan vé­dekezhet ellene, ugyanez vonatko­zik az élet lelki oldalára is. Ha valaki meghal a családban, vagy közveden környezetünkben, akkor ne játsszák meg előtte, hogy de jó kedvük van, hanem a gyerek értelmi szintjének megfelelően fog­lalkozzanak az elmúlással. Változtass! A Peace Child International programja a fiatalok helyi kezdemé­nyezéseit szeretné támogatni. A pályázás feltételei: ♦ a pályázatot benyújtó fiatalok 25 évnél ne legyenek idősebbek, ♦ a projekt megvalósításában fiatalok vegyenek részt, ♦ a projekt ne egyéneket, hanem a közösség javát szolgálja, ♦ a projekt maximum költségvetése 1000 USD ♦ a projekt tartalmazzon olyan mutatókat, melynek segítségével mérhető a projekt eredményessége, ♦ a projekt hosszútávon is szolgálja az adott közösséget. Bővebb információk a következő e-mailen kérhetők: europe@pea- cechild.org . A kiírás teljes szövegét lásd a www.peacechild.org hon­lapon. Leadási határidő: 2007. március 31. (ú) A kis jutalmakhoz fűződjenek teljesítmények Nevelési tízparancsolat ISMERTETÉS A gyermeknevelés területén a szülők tíz jellemző hibát követnek el - állapította meg Dr. Muriel Savikas ismert New York-i gyer­mekpszichológus. Hogyan kerülhe­tők el ezek a csapdák? 1. Ne legyen bűntudatunk a gyermekeinkkel szemben! Ne érez­zük magunkat bűnösnek amiatt, hogy munkába járunk, és nem töl­tünk 24 órát a közveden közelük­ben. 2. A tapasztalatok szerint az óvo­dába, iskolába járó gyerekek sokkal jobban beilleszkednek a társada­lomba, mint a levegőtől is óvott, otthon dédelgetett kicsik, akiknek minden kívánságát folyamatosan lesik. 3. Ne azzal mutassuk ki az érzel­meinket, hogy mindenféle fölösle­ges dolgot vásárolunk a gyerekek­nek! A kis jutalmakhoz fűződjenek konkrét teljesítmények. 4. Ne akarjunk százszázalékos szülők lenni! Senki nem tud min­dent tökéletesen végrehajtani. 5. Ne hajszoljuk túl magunkat. Inkább várjuk el, hogy a gyerekek is megfelelően teljesítsék a maguk feladatát. 6. Ne engedjük, hogy a gyerekek naponta 6-8 órát tévézzenek, és igyekezzünk ellenőrizni a nézett filmek tartalmát. A sok videó és horrorfilm a gyerek lelkét teszi tönkre, ráadásul a házi feladat is kárát látja. 7. Vacsora közben ne nézzünk té­vét! Az esti étkezés legyen kelle­mes, családi esemény, amikor min­denki elmeséli a napi élményeit. 8. Ne veszekedjünk a gyerekek előtt! Igyekezzünk a vitákat egy­más között elintézni. Ne használ­hassa ki a gyerek, hogy a szülők nem egyformán ítélnek meg bizo­nyos dolgokat. 9. Ne a gyereken vezessük le a fe­szültségeteket! Próbáljunk meg többet pihenni, relaxálni vagy sé­tálni. Menjünk el néha a gyerekek nélkül színházba, moziba vagy csak egyet sétálni. A kicsiknek is jót fog tenni, hogy a nagyszülőkkel játszhatnak. 10. Legyünk egységesek a gye­reknevelés kérdéseiben! A fontos dolgokat lehetőleg már a gyerekek születése előtt tisztázzuk, (o-o) Az óvodába, iskolába járó gyerekek sokkal jobban beilleszkednek a tár­sadalomba (Képarchívum) Németh László munkáinak megismertetésére Szépirodalmi pályázat ISMERTETÉS A Kráter Műhely Egyesület pá­lyázatot hűdet Németh László szépirodalmi munkáinak megis­mertetésére. Olyan írásműveket várnak, amelyek rávilágítanak Né­meth László hőseinek tragikus sor­sára. Téma: Egyén és közösség (v) iszonya Németh László prózájá­ban, különös tekintettel a Gyász, Ir­galom, Iszony és a Kocsik szeptem­berben című regényekre. Cél a ta­nulók kreativitásának kibontakoz­tatása és fejlesztése, ezért a szub­jektív elemzéseket előnyben része­sítik. Terjedelem: min. 10 - max. 15 A/4-es oldal. Pályázhatnak: ma­gyarországi és határon túli középis­kolás diákok. Beküldési határidő: 2007. június 30. Eredményhirde­tés: 2007. szeptember 26. Díjak: I. díj: 20 ezer forint értékű könyvutalvány és Németh László életműsorozatának darabjai. II. díj: Németh László életműsorozatának a Kráter kiadásában eddig megje­lent darabjai. III. díj: 5 ezer forint értékű könyvutalvány Postacím: 1053 Budapest, Pap­növelde u. 8.2/26. Telefon: 00361/266-62-88. (ú)

Next

/
Thumbnails
Contents