Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-20 / 66. szám, kedd
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 20. www.ujszo.com RÖVIDEN Zbigniew Libera fotográfiái Pozsony. A Lengyelország határain túl is ismert és provokatív alkotásai miatt sokat vitatott fotóművész, Zbigniew Libera fotográfiáiból nyílik kiállítás a Fotográfia Közép-európai Házában holnap 17.30-kor. Ugyanitt 18 órakor nyitják meg a cseh fotográfus, Jaroslav Malik Ostrava, a városok városa című kiállítását, (t) David Hockney szavai és képei Pozsony. A Szlovák Nemzeti Galéria a British Counsillal együttműködve rendezi meg David Hockney Szavak & Képek című kiállítását, amely napjaink egyik legismertebb brit művészének a hatvanas-hetvenes években készült négy grafikai sorozatát mutatja be. A tárlat ma 17 órakor nyílik az Esterházy-palota harmadik emeltén, és május 27-ig tekinthető meg. (t) Homage a Kassák -120 Pozsony. Homage a Kassák - 120 címmel nyílik kiállítás ma a Pozsonyi Magyar Galériában (Csemadok OV székházának nagyterme, Május 1. tér 10-12.). A kiállítás keretében a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának tagjai emlékeznek alkotásaikkal (festmények, grafikák) a magyar avantgárd világszínvonalú képviselőjére születésének 120., halálának 40. évfordulója alkalmából. A tárlatot Duba Gyula író nyitja meg, beszédet mond Szabó Haltenberger Kinga, az SZMT elnöke. A kiállítás április végéig tart nyitva, (ú) Schlöndorff Bulgáriában forgat Völker Schlöndorff Oscar-dijas német rendező (Bádogdob) A nőpápa címmel Bulgáriában forgatja új filmjét. A forgatás a tervek szerint május közepén kezdődik Franka Potentével (A lé meg a Lola) a főszerepben, s augusztusban fejeződik be. Forgatnak majd Szófiában, egyebek között a bolgár főváros jelképének számító Alekszandr Nevszki-székesegyházban, a Duna menti Vidinben és az ország nyugati részében fekvő Belogradcsikban. A film Donna Cross bestseller regényére épül, ingelheimi Johannáról szól, aki - férfinak adva ki magát - a római klérus első sorába küzdötte fel magát, és 853-ban állítólag pápává is megválasztották. A történet évszázadok óta szenvedélyes viták tárgya, a Vatikán a legendák birodalmába utalja. (MTI) Miről ír az Irodalmi Szemle márciusi száma? Magyar irodalmi régiók LAPISMERTETŐ A magyar irodalmi régiók helyzetével, kialakulásával foglalkozik a Magyar tájak - magyar irodalom című esszéjében Pomogáts Béla irodalomtudós. „A nemzeti irodalmak - a humanizmus, a felvilágosodás, végül a 19. századi liberalizmus egységesítő hatására - regionális irodalmi kultúrák közeledése, illetve egyesülése révén jöttek létre, mindazonáltal érezhetők voltak akár a 19., akár a 20. században azok a törekvések, amelyek a korábbi regionális hagyományok felújítását tűzték ki célul maguk elé.” Rámutat a szerző arra is, a magyar nemzeti irodalom 20. századi decentralizációját nem a regionális kultúrák újólagos megjelenése készítette elő (mint a német vagy a francia irodalom esetében!), hanem a trianoni békediktátum kényszere, a történelmi és politiai realitások alakították ki. Ennek következménye lett, hogy a magyar nemzeti irodalomból négy, majd öt ország (Magyarország, Csehszlovákia, illetve Szlovákia, Románia, Jugoszlávia, illetve a délszláv utódállamok, továbbá a Szovjetunió, illetve Ukrajna) magyar irodalma lett. A szépirodalmat Tőzsér Árpád, Tóth Elemér, Gyüre Beáta, Poór József és Antalík József versei, valamint Aich Péter Magány című elbeszélése és Duba Gyula Hangulatok (Télutó) című kisprózája képviseli. Történések címmel közli a lap Gál Sándor emlékeit az elmúlt négy évtizedről. A Szemtől szemben rovatban Gömörország szerelmese címmel Juhász Dósa János beszélgetését közli a folyóirat B. Kovács István gömörológussal. Megindítóan szép emlékezés ez egy küzdelmes életről, melyben nemcsak a küzdelem java és értelme tárul elénk, hanem a kudarcok sokszor bosszantó, kikerülhetetlen tényei is. Az értekező prózában Grendel Lajos Magyar líra és epika a 20. században című kis irodalomtörténetének 14. része L.ÉVK n 3. SZÁM / 2007. MARCH'S ül ARA 20.- SK Ť V llaSLvnr Jlollig Ulyssesnek Pénelopéja leszek ■ i ptjlgsr Anikti l.nlu'm-inva Da)ka • U . Tőz sér Árpád és Tóth Elemér versei maayar- troatuo/n ( // S/WMKM. iOMM* Gömörország szerelmese límn twveJgeiíK 8 Kováé» láváról) Aich Péter: Magány Tlíigvnr líra é* epika a 20. Muizudban CÍ/óíMté/t né/iúxcÁáóo/c sz IRODALMI SZEMLE 2007 3 IRODALOM rj KRITIKA CI TÁRSADALOMTUDOMÁNY Illyés Gyula munkásságát mutatja be. Polgár Anikó tanulmánya („Holtig Ulyssesnek Penelopéje leszek” címmel) Dayka Gábor magyarításaival, fordítói munkásságával foglalkozik. A Nyelv és élet rovatban Jakab István időszerű nyelvi és nyelvművelési kérdésekkel foglalkozik, A magyar standard kialakításának útján címmel. Néprajzi vonatkozásban Csáky Károly írását említhetjük a húsvéti népszokásokról. A Tallózó rovat Jakab Attila tanulmányát közli, aki Júdás evangéliuma címmel az egykor hűséges, később árulóvá lett tanítvány szerepével foglalkozik. Utal a szerző a későbbi áruló Új szövetségbeli előfordulásaira, beleértve Júdás demonizálását is a János evangéliumában. Foglalkozik a szerző a hagyomány és a kézirat kérdéseivel, s azzal a hittudomány képviselőit lázba hozó eseménnyel is, melyet az 1970-ben felfedezett, szahidi kopt dialógusban írt (4-5. századi) kézirat okozott. Rodolph Kasser genfi profesz- szor szerint ez a lelet „botrányt okozott az ősegyházban”. Jakab Attila nem osztja ezt a véleményt, szerinte csupán „mérsékelt horderejű és kevésbé ismert írásról van szó“. A folyóiratot Fodor Kata rajzai illusztrálják, (zsolt) Szombaton a Komáromi Jókai Színházban vendégszerepei a Parasztoperával Pintér Béla és Társulata Az alkotó lélek kimeríthetetlen Pintér Béla Egy fényképről beszéltem neki először. Arról, amelyik megmaradt bennem, amióta az újságban láttam. Tavaly őszi premierjük, a Kor- csula egyik jelenetéről. Egy nő állt a fotón, egyik szeme felnagyítva volt a másik mellé festve az arcára. Azt nyilatkozta akkor a lapban Pintér Béla, az író, rendező, színész, hogy azért ajánlja az előadást, mert a tenger nem végtelen, hanem kilátástalan. SZÉL JÁNOS Beszélgetésünk elején már mesélte is, miképp érti. Az ember a tengerhez menekül, gondolván, hogy ott majd megoldódnak a gondjai, a tenger szépsége feledteti vele az összes problémáját, de a Korcsula esetében ez nem így működik. A tenger nem a nyaralók végtelen megnyugvását hozza, hanem a kilátástalanság szomorúságát, mondta a társulatával szombat este a Komáromi Jókai Színházban fellépő neves alternatív színházi szakember, majd így folytatta: Nem feltétlenül az én világképemet jelzi a tenger kilátástalansága, bár én is hajlamos vagyok néha úgy elszomorodni, olyan depresszív hangulatba kerülni, amilyen Korcsula című előadásunk matériája. A szárazföldön mi a helyzet? Sokfélének látom a vüágot, s ebben a világban sokfélének az embert. Sokszínűén próbálom a tapasztalataimat a színház nyelvén keresztül is közvetíteni a nézőknek. A Korcsula után nemrég az Árva csillag című új produkciójuk premierjét tartották. Az előadás plakátja olyan, mint egy falvédő. Rajta egy háziasszony meg egy malac álldogál a konyhában. A tűzhely mellől pedig egy ufonauta pislog rájuk. Meg egy szilvapálinkás üvegre. Az Árva csillag zenei anyaga egyfelől magyar nóta, másfelől űrzene, hiszen az előadás tudományos-fantasztikus népi mesejáték. Folklo- risztikus science fiction. A próbafolyamat során úgy tapasztaltam, hogy az a fajta szabadság, ahogy ezt a falvédős élethelyzetet, ezt a magyar nótás világot ötvözzük az UFO-k érkezésével, mesejátékszerűvé tette a dolgot. Azt mégsem szerettem volna, hogy mesejáték legyen. Végképp nem tetszett volna a mese felnőtteknek definíció, ezért az Árva csillag cím alatt van egy másik cím is. Sacra infantilia, A Parasztopera egyik jelenete vagyis szent gyermekség. A darab főhőse egy Oblomov-szerű figura, a maga világban helyét nem lelő személyiségével. De az Árva csillag nem Oblomov-történet, a Tóth József által játszott figura csupán emlékeztet Oblomovra. Ez az első alkalom, hogy egy évadban két ősbemutatót tartunk. AKorcsulát tavaly októberben, az Árva csillagot pedig idén február tizenötödikén mutattuk be. Március huszonnegyedikén a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének meghívására a Parasztopera című darabjukat játsszák a Komáromi Jókai Színházban, amely már túl van a százötvenedik előadáson. Többen felkapták a fejüket a darab előzetesének utolsó során, amely így hangzik: akinek nem tetszik, az nézesse meg magát. Akkori hangulatomat tükrözi, amikor bemutattuk a Parasztoperát, kétezerkettő októberében. Ez vicc, sajnálom, ha valaki ettől meg- bántódik. Ki kell érezni ennek a mondatnak a humorát. A Parasztopera volt az első előadásunk, amelyben az énekbeszéddel kísérleteztünk. Rögtön belevágtunk az opera formába, bár semmiképpen ne operaként nézzék a nézők ezt az előadást, ha szabad az alkotóknak súgniuk. Ez egy színházi előadás, amelyben a színészek a muzsika, az énekbeszéd segítségével emelik el a reális szituációkat, és hoznak létre valami különös színházi élményt. Óriási szerepet játszik ebben a zene. Az erdélyi vonósmuzsika, keservesek, hajnali nóták. Darvas Benedek zeneszerzővel tudtuk, hogy olyan előadást szerettünk volna létrehozni, mely előadás hőseinek kitárulkozásait, monológjait, áriáit ezek a bizonyos erdélyi népdalok szolgáltatják. Kegyetlen, pontos, gyönyörű humorukkal, szépségükkel. Ä barokk zene a maga kötöttségével, ugyanakkor kép- lékenységével tűnt jó alapanyagnak az előadáshoz. Ez volt a társulat egyik legjobb próbafolyamata. Az Öl, butít című előadásunk után következett, és amennyire az kudarc volt, A Parasztopera annyira sikeres lett. A Népi rablét, a Kórház Bakony és a Sehova kapuja című előadások is sikeresek voltak. Az Öl, butít esetében elkövettük azt a hibát, hogy nem egészen egy hónapot szántunk a próbafolyamatra, és ezt megsínylette az előadás. A Parasztoperán három hónapig dolgoztunk. Valamennyi szerepét, mint minden esetben, a társulat tagjainak írtam. Ha úgy tetszik, felismerhetünk a darabban egyfajta szappanoperai történetvezetést. Ugyanakkor nyugodt lelkiismerettel hasonlíthatnám egy ógörög sorstragédiához. Egy furcsa házasságot láthatunk, melyen a múltból különös és nyugtalanító foszlányok feslenek fel, tűnnek elő, szakadnak ki, a végén egy egészen különös gyermekgyilkosságra derül fény, amely egyfelől borzongató, másfelől elég sok humoros elemet sikerült az előadásba csempészni. Nagy öröm, hogy sikerült létrehozni ezt a mostani vendégjátékot. Izgalommal vátjuk, hogy a komáromi közönség mennyire fogja szeretni, érteni ezt az előadást. Egészen különös zenei és színházi élményben lehet része annak, aki eljön aznap este a Komáromi Jókai Színházba. Tizenhét évesen lépett színpadra. Nyolcvanhetet írtunk, akkor kerültem az Arvisura Színházhoz. Ott és más budapesti alternatív együttesekben dolgoztam azután kilencvennyolcig. Akkor a volt Arvisura néhány tagjából és az időközben szerzett barátokból, kollégákból állítottam össze azt a társulatot, mellyel első produkciónkat, a Népi rablét című előadást létrehoztuk. Egyrészt egy jól működő társulattá lettünk, másrészt kiderült, hogy talán van valami tehetségem ahhoz, hogy ki tudjak alakítani egy egységes stílust. A kritikusok is így gondolták, mert három egymást követő évben megkapta elismerésüket, a Kritikusok Díját. A Parasztopera külföldi diadalmenetéről már nem is beszélve. A Parasztopera annak idején az Év legjobb zenés szórakoztató előadása címet érdemelte ki. A sütemények királynője és az Anyám orra című darabjainkkal pedig elnyertük az évad legjobb alternatív előadása címeket. Ahogy addig már három alkalommal. Mire a legbüszkébb az életében? Természetesen a társulatra. Ez minden napra szóló kihívás. Az ember azt gondolta, hogy majd egyre könnyebb lesz az évek múlásával. Ám érvényest és pontosat, ha nem is valami újat alkotni ugyanolyan nehéz most is, de nem lehetetlen. Hiszek abban, hogy az igazán tehetséges és hivatott alkotó lélek kimeríthetetlen. Csak kellő állhatatosság kell hozzá. (Fotó: Pintér Béla és Társulata)
