Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-17 / 64. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AAÁRC1US 17. Presszó 31 A lakást rendezzük át úgy, hogy mindenki otthon érezhesse magát benne, a rezsit felezzük meg, osszuk el igazságosan a háztartás költségeit! Mikor jön el az összeköltözés ideje? Mit gondol a „vadházasságról”? Katka Klepochová, Pozsony „Már hat éve ismerem a páromat, s másfél év együttjá- rás után költöztünk össze. Vettünk egy saját lakást, most ott élünk. Előtte csak randiztunk, ám most sokkal jobb, mert rengeteget vagyunk együtt. Szívem szerint már most féijhez mennék, de belátom, felesleges addig meg­tenni ezt a komoly lépést, míg nincs meg a lehetőségünk a gyerekvállalásra. Ha összeházasodunk, akkor tisztességes lakodalmat szeretnénk, amire eljönnek azok, akik fontosak nekünk, de mivel az or­szág egész területén élnek rokonaink, nem kis befektetés egy üyen lako­dalom. Bárhogy is számolom, minimum 100 ezer koronát össze kell szedni előtte, hogy körülbelül negyven-ötven embert megvendégeljünk és elszállásoljunk. Természetesen nagyon fontos az esküvő az ember életében. Nem szabad elhamarkodni. Amúgy az együttélés nagyon jó, nem zavar, hogy vadházasságban élek, a szüleim sem sürgetnek. Azzal vagyok, akit szeretek, nem feltétlenül kell ehhez házasságlevél. ” Fehér Kriszta, Vágsellye „Én mindenkinek ajánlom a házasságkötés előtti együtt­élést, mert ahogy mondják, lakva ismerjük meg a mási­kat. Egy-egy randin nem úgy viselkedik az ember, mint amikor már együtt él a párjával. Akkor tudjuk meg iga­zán, életképes-e a kapcsolat, amikor a mindennapi gon­dokat kell megoldani. Ilyenkor sok minden kiderül a másikról, s ezekből a jelekből megtudhatjuk, működik-e hosszú távon | majd a partnerkapcsolat. Természetesen, ha a fiatal pár előtte kipróbál­ja, milyen együtt élni, az még nem zárja ki a későbbi házasságkötés le­hetőségét. Mivel a mai fiatalokra szerencsére már nem nehezül leg­többször a családi nyomás, kipróbálják az úgynevezett vadházasságot. Szerintem sokkal jobb ez a megoldás annál, mint amikor valaki pár hó­nap ismeretség után összeházasodik, pár év múlva pedig rájön, nem boldog, és elválik. Úgy gondolom, az, hogy valaki megtalálja a párját és boldog legyen, nem a házasságlevélen múlik.” (he) Carrie Bradshow (Sarah Jessica Parker), a Szex és New York főszereplő­je is megjárta, hogy nem várta ki az összeköltözés megfelelő pillanatát (Képarchívum) feladatot - bútorok összeszerelése, barkácsmunkák, képek elhelyezése a megbeszélt helyre -, nos, az sem jelez túl vidám jövőt az együttélés­nek. Nem árt már a csomagolásnál gyakorolni az egymás iránti alkal­mazkodást. Az együttlakás fázisa Ha mi költöztünk a férfihez: fi­gyeljünk, hogy ne csak megtűrt vendégek legyünk a lakásban! On­nantól fogva, hogy odaköltöztünk és viseljük a költségek felét, a lak­ható tér fele is a miénk. Ha párunk nem hagy nekünk elég teret, az mindenképp gyanús. Arra is figyel­nünk kell, nehogy csak azért akar­jon bennünket a saját háztartásá­ban tudni, hogy bejárónőként funkcionáljunk, aki mos és vasal rá, takarítja a lakást, elintézze a háztartás körüli teendőket, de nő­ként nem becsül sokra bennünket. Ha a férfi költözik hozzánk: itt is érvényes az, hogy ne csak megtűrt, befogadott személyként legyen je­len. A lakásunkat rendezzük át úgy, hogy ő is otthon érezhesse magát benne, ő is a sajátjának érezze azt. A rezsit természetesen felezzük meg, ügyeljünk rá, hogy igazságo­san osszuk el a háztartás költségeit! Ha ő alkalmazkodik a mi rendszere­tő életstílusunkhoz, neki ez nagy ál­dozatvállalás, ezért cserébe enged­jük meg, hogy a lakás egyik sarka legyen a „legitim rumli” területe. Ahol nem kell rendet tennie, ahol ő uralkodhat a káosz fölött, ahol ne­künk sincs jogunk rendet tenni (csak ha megkér rá). Egérút És végül talán nem árt gondolni arra, mi lesz, ha netán rosszra for­dulnak a dolgok. Bár ezt nyilván egyikünk sem szeretné, mégis né­ha jól jön, ha van egy vészkijárat a kapcsolatból, a közös lakásból. Ha van egy hely, ahová végveszély esetén visszatérhetünk. Ezért ügyeljünk arra, hogy ne égessünk fel mindent magunk mögött, min­dig legyen egy zug, ahová vissza­térhetünk, ha a szükség úgy hoz­za. (des, o-o) „Mit szólnál, ha összeköl­töznénk?” Ha egy férfi te­szi fel ezt a kérdést párjá­nak, a nő szívét - általában - boldogság tölti el, úgy ér­zi, kapcsolatuk innentől kezdve csak jobb lehet, esetleg azt válaszolja: „Épp itt az ideje!” Ha viszont a nő teszi fel ugyanezt a kér­dést, a férfi szívét - megint csak általában - ijedség járja át, sarokba szorítva érzi magát, úgy gondolja, kapcsolatuk soha többet nem lehet olyan, mint ré­gen. Ha mond is valamit, maximum annyit: „Még nincs itt az ideje.” ÖSSZEFOGLALÓ Honnan tudhatjuk, hogy meg- érett-e a kapcsolatunk az összeköl- tözésre? Mikor jön el az idő, ami­kor a párunk is ugyanolyan öröm­teli lépésnek gondolja az összebú- torozást, mint mi? A „még nem” fázisa A kapcsolat első pár hónapjában az összeköltözés még eszünkbe sem jut. Vagy ha igen, csak rózsa­szín képekbe kivetítve jelennek meg előttünk a leendő közös élet gyönyörű percei. Csak a legbátrab­bak merik vállalni, hogy ismeretsé­gük harmadik hetében már össze is bútoroznak. Persze nem ez a jel­lemző, és a hirtelen döntés nem is mindig hozza meg a várt, hosszú távú eredményt. A kapcsolat elején minden férfi romantikus trubadúr, és minden nő szexis tündér, és persze ki ne szeretne együtt élni ilyen csodála­tos lényekkel. Aztán eltelik néhány hónap, a kezdeti lángoló érzelmek lecsendesednek, a romantikus gyertyafény helyett egyre többször ég erős fényű lámpa, aminek fényé­nél élesebben látjuk, hogy ki bújik meg valójában a trubadúrköpö­nyeg alatt (és ki lakozik a szexis smink mögött). Lehet, a kezdeti, ideális kép egy szemernyit sem fakul, de gyakoribb az, hogy az elején oly töké­letesnek gondolt pá­runkról kiderül, való­jában nagyon is sok hi­bája van. Ezért a kapcso­latunk első félévében - legyen bármennyire cso­dálatos is a szerelem - még nem ajánlatos az összeköltözés gon dolatával komolyan foglalkoz­ni. Megspórolhatunk néhány csalódást és a költöztetőknek fizetendő fuvardíjat, ha a pa­kolással megvárjuk a szerel­mi „próbaidő” végét. A „már gondoltam rá” fázisa Ha kedvesünk a tru­badúrlíra időszak letelte után sem okoz csalódást, a hibáit is el tudjuk fogad ni, és ugyanolyan remekül el tud­juk képzelni vele az életünket, ak­kor már nem kell elhessegetnünk a gondolatot, miszerint jó lenne vele komolyabbra venni a figurát. Ha a férfiak jól érzik magukat egy kapcsolatban, elkezdenek gondolkodni azon, milyen lenne összeköltözni, de tény, nekik több idő kell, hogy eljussanak idáig. A legjobb, ha hallgatunk, és megvár­juk, amíg valamilyen ártatlannak tűnő félmondatban ő hozza fel először a témát. Persze ilyenkor se csapjuk le durván a feldobott lab­dát, ne húzzuk elő a fiókból a már Sok nő hajlamos apró cseleket bevetni a szent cél érdekében. Ezek a próbálkozások azonban sokszor elég kétséges kimenetelűek. (Képarchívum) rég elkészített tervrajzot arról, hogy fogjuk beren­dezni a közös hálószo­bát! Párunk ilyenkor csak óvatosan tapogató­zik, hogy mit reagálunk egy ilyen „ártatlan” elszólásra. Bánjunk mi is ugyanolyan óvato­san a témával! Cselezős mellékvágányok De mi van, ha másfél év együtt- járás után a férfi fejében látszólag még mindig nem motoszkál az összecuccolás halvány gondolata sem? Sok nő hajlamos apró csele­ket bevetni a szent cél érdekében. Ezek a próbálkozások azonban sokszor elég kétséges kimenetelű­ek. Az egyik leggyakrabban beve­tett csel a „nincs hol laknom“ játsz­ma. Bérelt lakásunk tulajdonosa felmondta a szerződést, saját laká­sunkban gázvezetékcsere miatt nincs meleg víz, a szülők elzavar­tak a családi házból. A férfi lakásá­ba való ideiglenes odaköltözés rö­vid távon nagyon is hatékonynak bizonyul, hosszú távon azonban a legtöbb esetben mégsem hozza a várt eredményt, mert az efféle kényszer-összeköltözések a férfiak­nak előbb-utóbb kényelmetlenek, kellemetlenek és nyomasztóak lesznek. A másik gyakori trükk, hogy ap­ró tárgyakat hagyunk ott a férfi la­kásában. Először csak egy fogke­fét. Aztán egy alvós pólót, majd egy hajsütővasat, később egy bu­gyit, egy parfümöt és így tovább. Ezzel próbáljuk észrevétlenül ösz­szeköltöztetni magunkat az áhí­tott férfival. Ha ezzel próbálko­zunk, könnyen úgy járhatunk, mint a Szex és New York Carrie Bradshow-ja, aki ezzel a trükkel próbálta becserkészni magát Mr. Big életébe, mígnem egy szép na­pon a talpig gentleman Mr. Big be­csöngetett Carrie-hez, kezében egy szatyorral, amelyben barátnő­je „véledenül” nála hagyott sze­mélyes tárgyai lapultak. Vissza­hozta, nehogy hiányozzanak. De ezzel valójában azt közölte: átlá­tok a próbálkozásodon, és így nincs ínyemre a dolog. „Akkor tényleg együtt fogunk lakni?” Maradjunk inkább az egyenes próbálkozásoknál! Ezek minden­képp célravezetőbbek. Ha már mindketten kipuhatoltuk, a másik tulajdonképpen nem zárkózik el az elől, hogy beszéljünk az összeköltö- zésről, jöhet a közös tervezgetés. Mikor, hova, hogyan költözzünk, és hogyan alakítsuk ki közös ottho­nunkat. Legyünk megértők és tü­relmesek a másikkal! Ne hagyjuk abba a tervezgetést, míg mindket­tőnk számára elfogadható kon­szenzusra nem jutunk. Fontos, hogy a döntést közösen hozzuk meg, és mindketten örömteli lépés­ként éljük azt. A csomagolás nehéz fázisa A férfiak rettenetesen utálnak csomagolni, pakolni, dobozolni, rendszerezni (tisztelet a kivétel­nek), ez a költözködés egyik legkri­tikusabb pontja. A mondás, misze­rint „lakva ismerszik meg igazán a másik”, nyugodtan kiteijeszthető a csomagolásra is. Ha a férfi sose győ­zi le csomagolási undorát, és vala­milyen indokkal mindig kibújik a pakolás alól, valószínűleg később a házimunkákkal is ezt fogja tenni. Ha pedig a nő mindig csak veszek­szik emiatt pátjával, ahelyett, hogy keresne neki valami testhezállóbb

Next

/
Thumbnails
Contents