Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-17 / 64. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 17. Szalon 13 Az az érzésem, hogy ez a kiállítás sokkal inkább a szakmának, mint a széles rétegeknek készült... Van Gogh, nincs Gogh lyek nemcsak a Mester, hanem a francia festészet egy egész nemze­dékének művészetében meghatá­rozó szerepet játszottak. Magától Van Goghtól is több rajzot, litográ­fiát, tanulmányt látni, mint fest­ményt. Valljuk be, a széles nagyKÖ- Zönség nem azért rajong érte, mert - minden bántó szándék nélkül mondom - bravúrosan rajzolta meg a számára oly kedves vidéki nagybetűs életet, tájat, a mezőn dolgozó parasztokat. Az az érzé­sem, hogy ez a kiállítás sokkal in­kább a szakmának, mint a széles rétegeknek készült, márpedig töb­ben vannak, akik az öncsonkító őrült festőzseni napraforgóit, szo­báját, kezelőorvosát (és gyógysze­részét) akarják "látni. Való igaz, az itt bemutatott - a nagyközönség számára zömében kevésbé ismert és szerintem kevésbé átütő erejű - festmények teljesítik a küldetésü­ket: gyönyörűen megfigyelhető raj­tuk a Mester változatos ecsetkeze­lési technikája, egyedi színvilága. A „nagy képeket” meg - mivel az ere­detiket nem hozták el Budapestre - ki-ki nézegesse otthon az album­ban, bögrén, kulcstartón vagy rakja ki legalább ezer apró darabkából! (Fényképek: TASR/Ladislov Vallach) Van Goghból Budapesten, csak nem olyan minőség­ben és mennyiségben, mint ahogy arra én számítottam. Na, ez már az én problé­mám, vagy biztos, hogy csak az enyém? B. MÁNYA ÁGNES A kiállítás reklámkampánya jó, nagyon jó, a vincenti napraforgók­nak a királyi tévé amúgy is szemet gyönyörködtető népies (h) motívu­mai közé csempészése telitalálat, az otthont adó Szépművészeti Mú­zeum oszlopai közé feszített árul­kodó festményrészletek, ponyvák csalogatóak, a tárlat honlapjá jól használható, profi munka. Nem szeretném lebecsülni a kiál­lítás szervezőinek, kivitelezőinek hatalmas munkáját, amellyel közös tető alá hozták a Mester képeit szinte a fél világ gyűjteményeiből. Biztosan az én elvárásaim voltak túl nagyok, a kiállításhoz nyomta­tott ismertető-eligazító kártyát nézve nem is csoda. Azon „van Gogh életművét” ígérik a tisztelt lá­togatónak, a múzeum Pergamon csarnokában egyenesen a Francia- országban készült, az életmű csú­csát jelentő műveket. Na jó, jó. Az egyik nagy kedvencem, a jellegze­tes Van Gogh-i ecsetkezeléssel ké­szült, különös kékjeivel megbabo­názó Vendéglő a Szirénhez való­ban ott van. És láttam egy csend­életet íriszekkel meg Madame Ginoux portréját, A napraforgókat (tévedés ne essék, az 1887-ben ké­szült, két darab érett példányt áb­rázolót). A kiállítás arányaiban keveseb­bet mutatott Van Goghból, mint amennyit a címe sugall. Hangsú­lyosabban (elsősorban mennyisé­güket tekintve) voltak jelen a mű­vész által ismert és számára hányt adó régi és kortárs mesterek mun­kái - köztük olyan magyar művé­szek alkotásai, akikre hathatott művészete -, mint a címszereplő művei. Kiállításra kerültek még azok a japán fametszetek is, ame­Vincent van Gogh: Vendéglő a Szirénhez (Restaurant de la Sirene at Ásni eres, 1887; Párizs, Musée d'Orsay) A kiállítás április 1-ig még megtekinthető Flóra öt hónapos korában (Juhász Katalin felvétele) Fordulóeredmény Az irodalmi tippverseny sor­rendben negyedik fordulóját sem a kérdések megfogalmazója (la­punk főszerkesztője mint tipp­adó), sem e sorok írója (e mellék­let szerkesztője mint közvetítő) nem gondolta nehéznek. A tekin­tetben, hogy melyik kérdés okoz­hat esetleg nagyobb fejtörést, ar­ra tippeltünk, hogy talán a máso­dik, amely a Salvador Dali és Luis Bunuel által alapított lovagrend megnevezésére kérdezett rá. És tényleg, többen sajnos nem bol­dogultak ezzel a kérdéssel. (A he­lyes választ - Toledói Lovagrend - illetően Bunuel csodálatos ön­életrajzi kötete, az Utolsó lehele­tem is tartalmazza.) Tippünket és minden elképze­lésünket meghazudtolóan még­sem ez a kérdés, hanem rögtön az első jelentette a legnehezebb aka­dályt: akár a pardubicei Taxison, a legtöbben ezen buktak (Kaleva­la ma Oroszországban található, mintegy 140 kilométerre a finn határtól). Vérzett a tippadó és a tippközvetítő szíve, látván a sok­sok jobb sorsra érdemes verseny­ző dőltét. S az elképedt duó csü­törtök reggelig mind a négy kezé­nek mind a húsz körmét lerágta aggodalmában: eddig kellett ugyanis várni az első telitalálatos tippre (Bodon Sándor, Dobóca). így aztán nagy megkönnyebbülé­sükben sorsoláson kívül e tipp feladóját nevezték ki a forduló nyertesének. Részletek a követke­ző fordulóban. S akkor fordítsuk lassan figyel­münket a jövő heti versenyre! Mi­re lehet számítani? A helyes vála­szokhoz jól jöhet például a klasz- szikus magyar (József Attüa, Ka­rinthy Frigyes, Ady Endre, Ma­dách Imre) és a kortárs (Ester­házy Péter) irodalom ismerete, zenei és fümes élmények felidézé­se, a világirodalomból például a Don Quijote, a Száz év magány... Innen most úgy tűnik, nem lesz nehéz, vagyis sok eredményes tip­pelőre számítunk! Kedves Szerkesztőség! Igazi kellemes meglepetést okozott, mikor megpillantottam la­puk hasábjain új játékukat. Végre egy játék, mely irodalommal pá­rosul! Mindig is szerettem olvasni - az irodalom a szívem csücske -, s ugyanúgy kedvelem a szellemi vetélkedőket is, így nagy örömmel vetem bele magam a tippelésbe. Gratulálok a játék ötletgazdájá­nak, s további sikeres munkát kívánok az Új Szó egész szerkesztősé­gének! Tisztelettel: Szépe Adrianna, Guta

Next

/
Thumbnails
Contents