Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-17 / 64. szám, szombat

6 FÓKUSZBAN: A DIGITÁLIS MŰSORSZOLGÁLTATÁS ÚJ SZÓ 2007. AAÁRC1US 17. www.ujszo.com Szellemképként jelenik meg a visszaverődő adás Nem lesznek zavaró jelek Egykor csak a földi adótoronyra irányított antennával nézhettük az adást, aztán megjelent a kábeltévé 2012-ben jön a digitális tévéadás J s I i . j : f Szlovákia lakosságának hatvan százaléka kapja a tévéműsort hagyo­mányos sugárzás útján (SITA-felvétel) ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A nagyközönség meggyőzésére az egyik legfontosabb érv, hogy a maihoz képest javul az adás minősége, valamint szinte bárhol hozzáférhető lesz a műsor. Tudni kell, hogy az analóg adásnál a vivőhullámra „ráülte­tik” a jelet. Amplitúdómoduláció esetén a burokgörbét módosítják a hasznos jellel, frekvenciamodu­lációnál pedig annak rezgésszá­mát. Mindkét esetben az ipari zajok rárakódnak az adásra. Nem kell senkinek elmondani, mennyire rontja a műsor élvezetét, ha a szomszédnak porszívózásra tá­mad kedve, bekapcsolja a turmix­gépet, vagy ha az ablak alatt elha­lad a villamos vagy trolibusz. Ezekkel a zavaró jelekkel szem­ben a digitális adás teljesen érzé­Az új műsorrendre való átállás minden bizonnyal nem lesz zök­kenőmentes. Annál is kevésbé, mi­vel még törvény sem született róla. Előzetes hírek szerint Szlovákiában még a tavasz folyamán, Magyaror­szágon viszont csak ősszel fogja a parlament megvitatni. Mondani sem kell, hogy a háttérben máris óriási harc bontakozott ki. A köz- szolgálati médiumok - nyugat-eu­rópai mintára - szeretnének saját multiplexet kapni. Érvelésük na­gyon is érthető: ha olyan műsortí­pusokat is fel kell vállalniuk, ame­lyek veszteséget termelnek, nem le­hetnek túszai egy magánszolgálta­tónak, amely kénye-kedve szerint emeli az árakat. Amire - valljuk be - a monopolhelyzetben levő ener­giaszolgáltatók révén - épp elég példa van. Tekintve, hogy egy-egy tévéadáshoz több hangcsatorna is csadakozik, az is lehetséges, hogy a közszolgálati tévé és rádió egy mul­tiplexet használjon. Ez végső soron a magánadóknak is kedvező lehet, hiszen a Magyarországon és Szlo­vákiában egyaránt a jövőben üzembe állítandó három földi DAB- T (Digital Audio Broadcasting-Ter­restrial) csupán a kereskedelmi rá­dióké lenne. A közszolgálati mul­tiplexet a Magyar Televízió öt, a Szlovák Televízió pedig négy műsor továbbítására használná. Ez utóbbi a jövő évi, pekingi nyári olimpiai játékok alkalmából kíván­ja sportcsatornáját beindítani, a későbbiek folyamán pedig egy hír- adós/ifjúsági műsorokat sugárzó csatorna is üzembe állna. ketlen: a jelkombinációt akár felé­be is vághatjuk, azt regenerálva visszanyeri eredeti minőségét. A képmagnófelvételekre ugya­nez vonatkozik: minden átmáso­lásnál a hagyományos jel eseté­ben nagyjából egyharmad a minőségromlás. Digitális felvétel­nél minden másolás egyben rege­nerációt is jelent, tehát az ezredik generációs másolat is ugyanolyan tökéletes, mint az eredeti. Ha va­lamilyen nagy természeti tárgy (domb, épület stb.) van a közel­ben, a visszaverődő adás szellem­képként jelenik meg. A Szlovák Távközlési Kutatóin­tézet munkatársai által, a kísérleti digitális adással elvégzett méré­sek bebizonyították, hogy a kör­nyező hegyekről visszavert jelek javították a vétel minőségét, vagy­is a vevőkészülék összegezte a két jelet. (o. e) A kereskedelmi tévék megle­hetősen nagy ellenállása a digitá­lis adással szemben legfőképp abból ered, hogy a törvényterve­zetjelenlegi állapotában megtilt­ja, hogy az általános műsorokat sugárzó társaság monotematikus adásra is engedélyt kapjon. De épp a külföldi példák bizonyítják a legjobban, hogy egyre nő az ilyen csatornák közkedveltsége: a néző nagyon is értékeli, ha tud­ja, hogy van dokumentumfilme­ket, rajzfilmeket, történelmi, sport- stb. jellegű műsorokat su­gárzó csatorna. A magántévék­nek van egy hatékony fegyver a kezükben: az általuk birtokolt li- cenc. Például a legnagyobb szlo­vákiai magántévé ez idén kapta meg az engedélyt újabb tizenkét évre. Amennyiben előnytelennek tartja az áttérést 2012-ben, köt­heti az ebet a karóhoz: 2019-ig nem mond le az általa használt frekvenciákról. Emiatt is érthető a Szlovák Televízió vezetőségé­nek a nyitása: olyan helyzetet kell kialakítani, amelyben senki sem érzi megrövidítve magát. Az új adótornyok kiépítése már napjainkban is folyik. Amennyiben sikerül tartani az ütemtervet, 2012 végéig három multiplex állhat munkába, ame­lyen huszonnégy országos adó fér el. Ezekre nyilvános verseny- pályázatot írnak ki, ahol egyet­len megkötés van: egy társaság csak egy multiplexet üzemeltet­het. A további öt berendezést csupán az analóg adások teljes kikapcsolása után helyezik üzembe, (-oe-) Ma már a napihírek szintjén jelenik meg a médiumok­ban a tévéadások digitalizá­lásának a kérdése. Sőt, a Szlovák Televízió vezetősé­ge döntő lépésre szánta el magát: a héten tájékoztatót szervezett az érintettek szá­mára, hogy meggyőzze őket az átmenet szükségessé­géről, valamint egy közszol­gálati multiplex bevezetésé­nek fontosságáról. OZOGÁNY ERNŐ Az egyszerű néző ebből elsősor­ban annyit ért, hogy már megint pénzt vesznek ki a zsebéből, hi­szen az új műsort csak akkor tudja venni, ha STB-je van hozzá. Megint fizetni kell Ez a rövidítés ugyan azonos egy prágai központú, néhai „cég­gel”, viszont valójában a Set-Top- Box megnevezést takarja, amely alkalmassá teszi hagyományos vevőkészülékeinket az új műso­rok vételére. De miért olyan fontos az Európai Unió számára, hogy 2012-ig valamennyi tagállama ez­zel a módszerrel sugározzon? A vá­lasz egyszerű: az éter már telis-tele van adókkal, földi antennával csak néhányat tudunk fogni. Ez Magyar- ország esetében három, Szlovákiá- ban - az eltérő domborzati viszo­nyok miatt - négy országos műsor vételét jelenti. Többet egyszerűen nem lehet elhelyezni anélkül, hogy az előzőeket ne zavaiják. Mivel az unió elhatározta az elektronikus piac további liberalizálását, célként tűzte ki a digitális adásra való átté­rést. A tévéadásnak van egy műszaki jellegzetessége: a Földünket kö­rülvevő, elektromosan töltött ré­szecskékből álló rétegről, az io- noszféráról nem verődik vissza, szabadon kiszökik az űrbe. (Érde­kes módon sci-fi írók még nem csaptak le a témára, de tény, hogy idegen civilizációk nyugodtan tudják a mi adásainkat nézni. Ha épp ötven fényévnyire élnek tőlünk, akkor napjainkban a po­zsonyi és a budapesti tévék leg­első, 1957-es szárnypróbálgatása­inak lehetnek tanúi...). Ez azt a műszaki kényszermegol­dást vonja maga után, hogy csak ak­kor fogható az adás, ha az adó- és a vevőantenna között nincs termé­szeti akadály, vagyis „látótávolság­ban” vannak. Ami azt jelenti, hogy ötven-száz kilométerenként - a he­gyekben sokkal kisebb távolságban - adótornyokat kell üzemeltetni. A szomszédos adótornyok eltérő csa­tornán sugároznak, ellenkező eset­ben zavarnák egymást. Tehát ugyanazon tévéműsorhoz egy sor csatornát kell felhasználni. Min­daddig, amíg hagyományos mó­don, analóg jeleket sugárzunk. Gyökeresen megváltozik a hely­zet, ha digitálisan kódoljuk a műsort. Ami lehetővé teszi a meg­felelő jeltömörítést és a zavarás megszüntetését egyaránt. Számok­kal kifejezve ez annyit jelent, hogy Magyarország és Szlovákia is egya­ránt nyolc multiplexet kap. Ha ez nyolc országos adó üzemeltetését jelentené, már akkor is érdemes el­gondolkodni rajta. Csakhogy ugya­núgy, ahogyan a telefonbeszélgeté­sek esetében, a multiplexelésnek köszönhetően ugyanazon a veze­tékpáron sok beszélgetést le lehet bonyolítani egyszerre, ez a tévézés­nél a csatorna „meghatszorozásáť jelenti. Vagyis a nyolc multiplex negyvennyolc műsort tud továbbí­tani! A Nyugat már digitalizált Nyugat-Európában már több helyen folyik digitális sugárzás, szűkebb pátriánkban csak a Cseh Televízió használja rendszeres műsorszórásra. Kísérletileg Ma­gyarországon két körzetben: Bu­dapesten és a Balaton környékén, a Kab-hegyi adó körzetében van digitális adás, Szlovákiában ugyanígy kísérletileg sugároznak, gyakorlatilag Pozsony, Beszterce­bánya és Kassa mintegy ötven ki­lométeres körzetében. Az átállásra megszabott arány­lag rövid időre amiatt van szük­ség, hogy ha a fejlettebb államok már csak így sugároznak, a velük határos területeken a kevésbé fej­lettek analóg adói zavarnák az ő digitális adásaikat. Emiatt kell a lehető leggyorsabban váltani. A történelmi tapasztalatok is emellett Szólnak: jól emlékszem arra a szkeptikus hozzáállásra, amikor 1980-ban a Sony gyár ál­tal bemutatott CD hanglemez jövőjét illetően a szakemberek nagy része úgy gondolta, évtize­dekbe is beletelik, mire felváltja az új eszköz a régi lemezjátszót. Ne feledjük: százmilliárdos tétel­ben voltak ebben az időben forga­lomban a PVC-lemezek. Nos, mindössze tíz év kellett a teljes generációváltáshoz. A digitális műsorszórás egyéb­ként egyáltalán nem a jövő zené­je: a pozsonyi közszolgálati televí­zió már több mint két éve így működik, csupán az utolsó pon­ton alakítják át az adást analóg, PÁL jellé. A központi vezérlőben még 270Mb/s, SDI (Serial Digital Information) adatfolyammal dol­goznak. Itt jelenik meg az első nagy gond: csak a nagyteljesít­ményű számítógépek tudnak ilyen adattömeggel megbirkózni. Ezek árát viszont nem a kisember pénztárcájához méretezték. A szemünk előtt csalnak Ezért szükségszerűen olyan megoldást kellett alkalmazni, amely kisebb bitárammal dolgo­zik. Éhhez a matematikusok ad­tak nagyon hatékony segítséget: kidolgoztak olyan adatfeldolgo­zási eljárásokat, amelyeknél csak a képtartalom változásait érzéke­li a vevőkészülék. Ha belegondo­lunk, hogy másodpercenként hu­szonöt állóképet kell a tévéstúdi­ónak ahhoz kisugároznia, hogy mi folyamatos mozgást érzékel­jünk, eközben a képtartalomban csak néhány részlet változik, nyil­vánvalóvá válik, hogy fölösleges minden továbbított adatot feldol­goznunk. Ez valójában a legtöké­letesebb átverés-show: azt hisszük, hogy az egész tévéadást látjuk, valójában annak csak töre­dékét érzékeljük. Hiába, a szem már csak ilyen tökéletlen érzék­szerv. Ez a gyakorlatban azt je­lenti, hogy akár a huszadára is csökkenthető az adás „minősé­ge”. Az egyik, minden való­színűség szerint a legnagyobb e- séllyel pályázó tömörítési mód­szer, az MPEG-2 (Motion Picture Experts Group), amely l,5Mb/s - 15Mb/s tartományban dolgozik. Mint sejthető, a maihoz viszo­nyítva a „tévés olló” szétnyílik: az olcsóbb készülékeken is jobb minőségű lesz a vétel, viszont a drágábbakon egy sor adatszolgál­tatást is kapunk: akár interaktív módon bekapcsolódhatunk az adásba a távirányító segítségével, gyengén látók számára kellemes férfi/női hang mondja el, mit nem látnak, lehetővé válik az ötcsator­nás hangszinemaszkópia (dolby- sourround) továbbítása a készü­lékbe, egyéb adatok jelennek meg a képernyőn. Tehát a mainál sok­kal szélesebb körű szolgáltatást kap a néző. Nem leszünk boldogabbak Egykoron csak a földi adóto­ronyra irányított antennával néz­hettük az adást. Aztán megjelent a kábel- majd műholdtévé. Ugya­nez vonatkozik a digitális adások­ra is: kidolgozták és elfogadták az egyes szabványokat, amelynek angol nyelvű rövidítései: DVB-T, DVB-C, DVB-S (Digital Video Bro­adcasting-Terrestrial, Cable, Sa­tellite) , vagyis földi, kábeles és műholdas sugárzás. Ehhez járul még néhány teljesen új szolgálta­tás: a mobil telefonokon fogható DVB-H, GPRS és 3G, valamint az interneten továbbított 1PTV és webes szolgáltatás. Mivel a digi­tális jel vétele az adótorony irá­nyára teljesen érzéketlen, ez egy­részt lehetővé teszi, hogy közön­séges botantennával foghassuk a műsort, de az se számít neki, hogy közben mozgásban va­gyunk: földön, vízen, levegőben - autóban, vonaton, buszon, hajón, repülőgépen - egyaránt nézhet­jük kedvenc műsorainkat. Bár napjainkban nagy vita folyik a föl­di sugárzású digitális adások kö­rül, azt azért érdemes megjegyez­ni, hogy egyre csökken a részará­nyuk a tévézésben: Szlovákiában jelenleg a lakosság hatvan, Ma­gyarországon nagyjából negyven százaléka fogja. A többiek műhol­dat vagy kábelt használnak. Külö­nösen ez utóbbi számíthat nagy jövőre: a tévéműsorokon kívül tengernyi más szolgáltatást is nyújt, a távvásárlástól kezdve, kü­lönféle adatbázisokban való bön­gészésen keresztül egészen a la­kás egyes fogyasztóinak távméré­séig, tűzoltás- vagy betörésriasz­tásig. Egy biztos, a televízió teljes digitalizálása gyökeresen megvál­toztatja életmódunkat: független­né válunk a műsor sugárzási ide­jétől, sőt az adótól is: előre meg­határozhatjuk, hogy milyen sor­rendben és időpontban mi kerül­jön a képernyőre. Hiszen nem­csak élőben, de tetszés szerinti időpontban is hozzáférhetünk kedvenc műsorunkhoz. Azt vi­szont ne vátjuk, hogy ettől bol­dogabbak vagy csak akár elége­dettebbek leszünk. Amennyiben sikerül tartani az ütemtervet, 2012 végéig három mul­tiplex állhat munkába, amelyen huszonnégy országos adó fér el (Képarchívum) Az új adótornyok kiépítése már folyik Nehéz lehet az átállás ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

Next

/
Thumbnails
Contents