Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)

2007-03-15 / 62. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. AAÁRC1US 15. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Ruhatárban a sávos zászló A Fiatal Baloldal szerint az árpádsávos zászlónak nem az utcán, hanem a Terror Házá­ban van a helye - jelentette ki Varga László, a szervezet elnö­ke. Kifejtette, a zászló nagyon sötét emlékeket idéz fel, rá­adásul nem is olyan régen ezek alatt a lobogók alatt köz­törvényes bűncselekményeket követtek el Magyarországon. A Terror Házának képviselője arra hivatkozva hárította el a zászló átvételét, hogy minden múzeumba beadott tárgynak előbb egy hivatalos procedú­rán kell átesnie. A zászló így ideiglenesen a múzeum ruha­tárába került, (m) Elnézést, hogy nem ismerem fel a külsejéről: ön kikkel ünnepli márciust, és hol? (Peter Gossónyi karikatúrája) A Magyar Köztársaság miniszterelnökének levele nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából Soha be nem fejezhető feladat Tisztelt ünnepi magyarok! 1848 idusa a szabadság, egyenlőség, testvériség esz­méit mutatta meg Európa népeinek. Több mint másfél évszázad elteltével van-e még üzenete, aktualitása ezeknek az ideáknak? GYURCSÁNY FERENC Évek óta már szabad március 15-éket ünnepelünk a Kárpát-me­dence településeinek sokaságá­ban. Szabadon ünnepelhetjük a napot, melyet az egyetemes ma­gyarság történelmi emlékezete avatott minden magyar ember számára - bárhol éljen is a világon - a legszebb, legbensőségesebb ünnepünkké. Mégis úgy tűnik, a szabadság, egyenlőség, testvériség gondolati­sága az újra integrálódó Európa nagy kihívása ma is. Soha be nem fejezhető feladat. A történelem mindig gondoskodik arról, hogy minden nemzedék szükségkép­pen újra meg újra szembesüljön és megküzdjön ezen eszmék kihí­vásaival. A XX. század során saj­nos az emberi szabadságjogok, a törvény előtti egyenlőség és a né­pek együttműködése, együttélése számtalanszor durván sérült szer­te Európában. Itt, Köztes-Európá- ban pedig különösen. Ez is a mi örökségünk. S amikor a tavasz le­heleté felpezsdíti a bennünk élő elnyomhatatlan szabadság iránti vágyat, s a nemzeti színű trikolór alatt összegyűlünk, tudnunk kell, hányszor éltek vissza aktuálpoliti­kai célok érdekében az ünnep ere­deti üzenetével. Vagy hányszor kellett titokban, visszafojtottan, minden külsőség nélkül, csak a szívekben ünnepelni a Kárpát­medence nem egy régiójában. Bár az előző század utolsó évti­zede ígéretes volt, 1848 márciu­sának 12 pontja teljesült, a XX. században szétszabdalt magyar nemzetrészek egymásra találhat­nak, március 15-ének, 1848-49 forradalmának és szabadsághar­cának ma is élő és figyelmeztető üzenete van. A haza és haladás gyakran elváló, sőt tudatosan szembeállított eszméinek egysé­ge ma is nehezen megvalósítható, de feladhatatlan cél. Meg kellene fogadnunk mind- annyiónknak, amit Deák Ferenc mondott: „Kockáztathatunk min­dent a hazáért, de a hazát kockáz­tatnunk nem szabad!” A negyven- nyolcas forradalmárok merték kockáztatni saját életüket, egzisz­tenciájukat, mertek bátrak lenni, mertek jobbágyfelszabadítást, tör­vény előtti egyenlőséget követelni és kiharcolni - a hazáért, a jövőért. Mert a történelem a bát­raké. A jövő pedig azoké, akik a hazát, a nemzetet nem kockáztat­ják. A nemzeti radikalizmussal szemben - a XIX. század forradal­maiban megszülető - modern pat­riotizmus, a nemzeti progresszió teheti sikeressé a jövőt ma is. Hajtsunk fejet azok előtt, akik 1848 márciusában a szabadság, egyenlőség, testvériség jegyében kívánták szabaddá, sikeressé és európaivá tenni a magyarságot! Budapest, 2007. március 15. KOMMENTÁR Rossz és rosszabb MALINAK ISTVÁN Miután kudarcot vallott a hét végén Ahtisaarinak az az utolsó erőfe­szítése is, hogy valamiféle kompromisszumra búja a koszovói albá­nokat és Szerbiát, a BT-nek kell döntenie e fura tartomány sorsáról. Annyi kiszivárgott, Ahtisaari eredeti tervét tizenegy ponton módosí­totta: ezek után az még elfogadhatatlanabb lett a szerbek számára. A lényeg az, hogy Koszovó nemzetközi (uniós) gyámság alatt foko­zatosan kiszakadna Szerbiából. Tehát létrejönne egy második albán állam, azzal a kitétellel, hogy nem egyesülhetne Albániával. Ezt a koncepciót az EU és az USA is támogatja, hangsúlyozva, egy kisebb­ség ilyetén kiválása egy külön államba egyedi eset, nem lehet példa más ldsebbségek számára. Tényleg egyedi, abban Belgrádnak igaza van: nincs rá példa, hogy egy ENSZ-tagállam területéből kb. 15 szá­zalékot levágott volna a világszervezet. Az albánok érvei azonban erősebbek, arra sincs példa a háború utáni Európában, amit nekik kellett elszenvedniük a szerb uralom alatt. Valójában jó megoldás nincs, csak rossz és rosszabb, hiszen valamely fél mindenképpen vesztesnek fogja érezni magát. Elmondható: a Ko­szovó „nemzetközi protektorátus” alatti függetlenségéhez vezető út - remélhetően csak politikai - taposóaknákkal van kirakva. Egy ENSZ-jóváhagyás esetén megfigyelők szerint már a nyáron megala­kulhat - immár albánul - Koszova Köztársaság. A szerb propaganda szerint egy ilyen döntés destabilizálhatja a helyzetet Macedóniában is, meg Bosznia-Hercegovinában is. Nos, van-e egy új fegyveres konfliktusnak esélye? Közelítsünk a másik oldalról: mi történne ak­kor, ha beválna Belgrád reménye, és a BT-ben egy orosz-kínai vétó megakadályozná az Ahtisaari-terv elfogadását? Minden bennfentes biztosra veszi, hogy a koszovói albánok egyoldalúan kiáltanák ki független államukat, s ez már erőszakhoz vezethetne. Ezért óriási Moszkva és Peking felelőssége. A kínaiakban valószínűleg van annyi józanság, hogy ezt elsősorban Európa problémájának tekintsék - legfeljebb kémek valamit cserébe. Moszkva nagyobb gond, mindvé­gig Belgrádot pártfogolta. Ugyanakkor biztató: az utóbbi hetek orosz állásfoglalásai a „mindkét fél számára elfogadható megoldás” mellett kardoskodtak, s eddig még Putyin sem jelentette ki egyér­telműen, hogy megvétózzák az Ahtisaari-tervet. Vagyis: egy orosz igennek a BT-ben nagyon megkérnék az árát. Ez lehetne Abházia, Dél-Oszétia és a Dnyesztertől keletre fekvő moldo­vai terület elszakadása Grúziától és Moldovától; az itt élő oroszbarát népességnek Moszkva máris orosz údevelet biztosított. Vélhetően áprilisban lesz a BT-szavazás, addig sok minden történhet, de a par­iiban mindenképpen benne lesz az orosz vétó veszélye. A szavazás így a Nyugat és Oroszország viszonyának döntő próbaköve lesz. Ri­chard Holbrooke amerikai szakértő, aki anno tető alá hozta a dayto- ni békemegállapodást, kedden azt nyilatkozta: egy orosz vétó je­lentős európai válsághoz vezetne, a Balkánra visszatérne a vérontás. Moszkva lépéseitől függ, lesz-e újabb háború Európában. Az Orosz­ország világpolitikai súlyának növelésén fáradozó Putyin ezt most kétféle módon teheti meg a BT-ben. Vajon melyiket választja? Szerencsétlen az a nép, melynek sok hőse van, mert ez azt jelenti, sok megpróbáltatáson ment keresztül 1848-49 hőseinek kultusza és tisztelete ma MTl-HÁTTÉR Milyenek lettünk volna mi, ma élők — 1848-ban? Mentünk volna büszkén a halálba? írtunk volna hazafiságra buzdító verseket? Vagy Hofi Gézának lenne igaza: ha a mai pesti fiatalok gyűltek volna össze a Pilvaxban, nem lett volna forrada­lom, csak bőséges italszámla? Szükség van egyáltalán ma hősökre és hazafiságra buzdító irodalmárokra? Bayer Józséf aka­démikustól kérdezzük: csak a ha­lottakból lesznek hősök? „Tisztel­jük ugyan a hősi halottakat, de szerencsére vannak olyan hősök is, akik életben maradnak. A hősi­esség egy közösség érdekében történő tetthez kapcsolódik. Ez független attól, hogy az illető éle­tét is veszti, vagy »csak« börtön- büntetést kap, esetleg száműzik. Természetesen a forradalmak, há­borúk, a nagy emberi katakliz­mák teremtik a hősöket. Szeren­csétlen az a nép, melynek sok hőse van, mert ez azt jelenti, sok megpróbáltatáson ment keresz­tül” - vélekedik Bayer József. Korunknak, melyben élünk, ezért nincsenek hősei? „Ma úgy lát­szik - mondja az akadémikus -, a társadalmi forradalmak kora véget ért. Földrészünkön nincs háború, tehát nagy ügyekért, a hazáért nem kell harcba indulni, s ha kell, meg­halni. Ma azt mondhatjuk, a nagy szellemi, fizikai erőfeszítés az, amit tisztelünk, ez pedig nem a hősies­ség kategóriájába tartozik. Ma nin­csenek olyan értelemben vett hősök, mint a régi nagy küzdelmek idején, és romantikus korokban.” A megemlékezés spontán megje­lenési formái eltűntek, helyükbe készen kapott sémák és megvásá­rolható külsőségek léptek. Gondo­lunk például pólókra nyomott Petőfi- és Kossuth-képekre. Méltó módon tiszteljük 1848-49 hőseit? „A pólók a tömegkultúra termékei, ott pedig csak sztárok léteznek, nem hősök. Nem is lenne ildomos, hogy adott történelmi hősök arcké­pét pólókra nyomassuk. Ha előfor­dul is, akkor szimbolikusan átértel­mezett szerepet kap, társadalmi til­takozást, külön véleményt testesít meg. Visszatérve ’48-49 hőseire, Akkor tapasztalható bi­zonyos ellenállás, ha nagyon formális ünnep­ségen kell részt venni, szinte kötelezően... őket a mai fiatalok is tisztelüt. Nincs kultuszuk, de minden fiatal neveltetése során jelen vannak pél­dáikkal, irodalmi mintákban is. Ak­kor tapasztalható bizonyos ellenál­lás, ha nagyon formális ünnepsé­gen kell részt venni, szinte köte­lezően. Azt is látnunk kell, hogy a nemzeti függetlenségnek, szabad­ságharcnak, forradalomnak a sze­replői, jelképei ott vannak a közte­reken, megtestesülnek szobrok­ban, emléktáblákban.” A negyvennyolcas politikusokat még akkor is egyformán tiszteljük, ha a későbbi teendőkről máskép­pen vélekedtek... „Egy dologban viszont közösek voltak. Olyan pol­gári forradalmat akartak, amely jogegyenlőséget teremt, amely a feudális béklyóktól felszabadítja a társadalmat. Hajlandók voltak együttműködni! Az eszmék erede­ti képviselőit erkölcsüeg jobban le­het becsülni, mint azoknak a - gyakran kisszerű politikai érde­kektől ösztönzött - későbbi meg­valósítóit. Hozzá kell szokni ahhoz a gondolathoz - főleg ma hogy egy nemzet javát sokan, sokféle­képpen akarhatják. Politikai nézet- különbség miatt viszont nem kelle­ne a másikat a nemzet ellenségé­nek tekintem.” Sólyom László Nagyváradon, Szili Katalin Zentán, Komáromban, Galántán és Pozsonyban tart ünnepi beszédet Emlékünnepek a szabadságharc évfordulóján KÖRKÉP Vezető magyar politikusok rész­vételével emlékeznek meg Magyar- ország határain túl több helyen a forradalom és szabadságharc 159. évfordulójáról, és a magyar kultu­rális intézetek is különleges prog­ramokkal készülnek a nemzeti ünnepre. Sólyom László köztársasági el­nök március 15-én délelőtt Nagy­váradon részt vesz a Partiumi Ke­resztény Egyetem ünnepségén az újvárosi református templomban. Szüi Katalin, az Országgyűlés el­nöke március 14-én Nagyszeben- be látogatott, ahol beszédet mon­dott az évforduló alkalmából. A házelnök március 17-én Újvidék­re, majd Zentára utazik, ahol ő lesz a délvidéki ünnepségsorozat díszvendége. Zentán bronz em­léktáblát avat gróf Batthyány La­jos miniszterelnök emlékére, majd március 18-án Szlovákiába látogat. Komáromban délelőtt megkoszorúzza Klapka György szobrát, délután Galántán koszo- rúzási ünnepségen vesz részt, ezt követően Pozsonyban megkoszo­rúzza Petőfi Sándor szobrát. Veres János pénzügyminiszter március 15-én a kárpátaljai Be­regszászon ünnepi koszorúzáson vesz részt. Varsóban a Magyar Kulturális Intézet felkérésére a Sebő Együt­tes elsősorban Kodály műveiből összeállított műsort ad elő a len­gyel főváros Bemowo kerületének modern kultúrházában, amelyet a március 15-i ünnepségsorozat al­kalomból nyitottak meg. (m) JEGYZET A mesés India NÉMETH ZOLTÁN Nem, nem, az európai kultúra ellentéte nem a muzulmán kul­túra, az csak ellenreakció az eu­rópai értékrendre. Európa való­di ellentéte India: a kasztrend­szerével, törzsi életet élő etniku­maival, tízmilliós városaival, szegényeivel, vallásával és szo­kásrendszerével, amely mindent bekebelez és maga alá gyűr. így tett a muzulmán tetjeszkedés idején, és így tesz ma is, az ame- rikanizálódás, a globalizáció ko­rában. Mindezt egy indológus is­merősöm mondja, aki öt évet töltött Indiában, doktori tanul­mányait végezte ott, majd hoz­záteszi: Indiában, még a milliós nagyvárosokban is, a mai napig a szülők döntenek a fiatalok há­zasságáról. És a szerelem? Nem szenvednek emiatt? Ha hiányzik az a testrész, amely szenvedne, akkor nincs, ami fájjon - mond­ja. Vagyis el sem képzelhető egy indiai számára, hogy máshogy képzelje el az életet. Az indiai szerelmi költészet nem a felesé­gekhez szól, hanem egy másik, harmadik nőhöz. Indiában, mondja, nem érdekli az embere­ket a neved. Honnét jöttél, kik a szüleid, hány testvéred van? - ezt kérdezik. A családi kötelékek mindennél fontosabbak. Ki gon­dolná, hogy Indiában a muzul­mánok a kisebbségiek, akiknek küzdeniük kell kultúrájuk to­vábbéléséért, a beolvadás elke­rüléséért. Ki gondolná, hogy Kalkuttában már évek óta kom­munista vezetésű a város, sőt az egész tartomány. Földosztás is volt, a kalkuttai utcanevek pedig Ho Si Minhről és Marxról van­nak elnevezve... A Centrál Kávéházban ülünk, Budapest egykori legendás hely­színe ez. De Bangha Imre indo- lógusnak, aki bejárta Indiát, s kb. fél tucat vagy még több indi­ai nyelvből fordít, mennie kell. így aztán nem marad más, ál­modozunk tovább a mesés messzi Indiáról... TALLÓZÓ ROMPRES Élesen bírálja Sólyom László er­délyi látogatását Mircea Chela- ru, az ellenzéki Konzervatív Párt (PC) alelnöke. A nyílt levél sze­rint a magyar köztársasági elnök figyelmen kívül hagyja egy euró­pai baráti állam szuverén hatósá­gát. A román politikus kijelenti: a romániai magyar közösség „nem mozdítható ki a romániai élet­ből, bármennyi magyar kitünte­tést is ad felbujtóinak”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents