Új Szó, 2007. március (60. évfolyam, 50-76. szám)
2007-03-14 / 61. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. MÁRCIUS 14. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ A Vatikán és az antiszemitizmus A Vatikán nem tűri az antiszemitizmust - hangsúlyozta az egyházak közötti kapcsolatokért felelős szentszéki bíboros. A közelmúltban mind Izrael, mind pedig a németországi zsidók képviselői felháborodással reagáltak néhány német püspök antiszemitának minősített kijelentéseire. A bíboros emlékeztetett az egyház és a nem keresztény vallások közötti párbeszédről szóló „Nostra Aetate” nyilatkozatra, amely elvetette a zsidók kollektív felelősségét Krisztus haláláért, s új korszakot nyitott a katolikus-zsidó kapcsolatokban, (m)- Én nem tudom, mi az a dzsídípínövekedés, de nekem rohadt niggerek ide ne jöjjenek! (Peter Gossányi karikatúrája) Az antiszemita megnyilvánulások a rendszerváltás óta ismét részei a magyarországi közbeszédnek „Zsidókérdés” Magyarországon Gyurcsány Ferenc szerint Magyarországon erősödik az antiszemitizmus. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szervezete először még túlzottnak ítélte a miniszterelnök szavait, majd hétfőn a szervezet elnöke, Feldmájer Péter már azt javasolta a magyarországi zsidóknak, hogy a március 15-i ünnepségeket inkább otthon vagy külföldön töltsék, mint a főváros utcáin. Feldmájer ajánlását azonban több zsidó szervezet is szerencsétlennek tartja. KISS TIBOR NOÉ Magyarországon ismét terítékre került az antiszemitizmus kérdése. Az ügy egyik apropója, hogy március 2-án Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a The Ti- mes-nak adott interjújában azt állította, hogy „soha nem volt annyi antiszemita megnyilvánulás, mint most”. A miniszterelnök egyébként azzal vádolta a Fiatal Demokraták Szövetségét (Fidesz), hogy az ellenzéki párt szándékosan elmossa a határokat a jobboldal és a tüntetésein Árpád-sávos zászlókkal felvonuló szélsőjobb között. Gyurcsány szerint „Ez alatt a zászló alatt magyar zsidók ezreit hurcolták el Auschwitzba. (...) Az emberek többségének ez a zászló azt jelenti, hogy a Fidesz érdekközösségben áll a szélsőjobboldali antiszemita erőkkel. Nem akarják elhatárolni magukat tőlük. Azt állítják, hogy nem szélsőjobboldaliak vagy antiszemiták, de nem akarják megkülönböztetni magukat tőlük, és nagyon tudatosan elmossák a határvonalat.” Az ellenzéki párt részéről először Szíjjártó Péter szóvivő reagált a szocialista miniszterelnök nyilatkozatára, aki Gyurcsányt „nemzetközi hazudozónak” nevezte. A szóvivő szerint Gyurcsány nem tett mást, mint újra elővette az „antiszemitizmuskártyát”, amivel valójában csak a kormány kritikán aluli teljesítményét szeretné elfedni. Ä Fidesz figyelmeztetett arra, hogy pártjuk képviselői mindig kiálltak a magyarországi zsidóság jogai mellett. A párt európai parlamenti képviselői pedig nyilatkozatot adtak közre, melyben leszögezték, hogy „A Fidesz-kor- mány működése alatt nem voltak Magyarországon szélsőséges tüntetések vagy antiszemita megnyilvánulások”. A „zsidókérdés” a rendszerváltás óta ismét nyíltan része a magyarországi közbeszédnek. Szélsőjobboldali lapok és pártok alakultak, amelyek szellemisége sokszor a második vüágháború előtti náci propagandát idézi. Ugyanakkor ezek a szervezetek sosem találtak maguknak komoly társadalmi támogatottságot: e- gyedül a Csurka István pártelnök nézetei miatt antiszemitának tekintett Magyar Igazság és Élet Pártja (MIEP) jutott be a parlamentbe a Horn Gyula vezette szocialista kormánnyal való elégedetlenségnek köszönhetően (1998- ban), de négy évvel később már ki is zuhant onnan, és népszerűsége azóta is folyamatosan csökken. Antiszemita megnyilvánulásokra időről időre sor kerül, főként ki- sebb-nagyobb tömegtüntetéseken, futballmérkőzéseken és számos szélsőjobboldali internetes portálon. A miniszterelnök a brit lapnak adott nyilatkozatában arra utalt, hogy felesége - aki az Eötvös Ló- ránd Túdományegyetemen tanít - nemrégiben egy szélsőjobboldali röplapot kapott az egyetem előtt, amelyben egy versike volt olvasható, többek között a következő szöveggel: „Gyurcsány, Demszki magyar földre zsidót várja, karját kitárja”. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsi- hisz) szerint azonban nem állíthaSzélsőjobboldali lapok és pártok alakultak, amelyek szellemisége a második világháború előtti nád propagandát idézi. tó, hogy Magyarországon erősödne az antiszemitizmus. A szervezet vezetője, Feldmájer Péter ugyanakkor intő példaként hozta fel, hogy a Kossuth téren tavaly felolvasták ötven olyan politikus nevét, akiket zsidónak tartanak - az akciótól egyébként a Kossuth téri tüntetések szervezőinek egy része is elhatárolódott. Hétfőn aztán a Mazsihisz újra az események középpontjába került. Feldmájer Péter megismételte felhívását a zsidósághoz: „Nagyon nagy lelki terhet jelent most zsidónak lenni március 15-én, ezért aki nyugodtan akar ünnepelni, vagy maradjon otthon, vagy töltse a nemzeti ünnepet külföldön”. Feldmájer szerint gyomorforgató, hogy Magyarországon egyesek Árpád-sávos zászlókkal vonulnak fel Budapest utcáin, noha szerinte még mindig sokkal jobb a helyzet a franciaországi állapotokhoz képest, ahol zsinagógákat és iskolákat gyújtanak fel. A Mazsihisz vezetője egyébként azt is közölte, hogy az ünnepségen vallási vezetőként ő maga is részt vesz majd. Feldmájer felhívását azonban más zsidó csoportok ellenezték - három szervezet közös nyilatkozatot adott ki: „Felelős zsidó vezetők március 15-e kapcsán indokolatlan pánikot, fölösleges hisztériát keltenek, az amúgy is feldolgozatlan félelmeket, be nem gyógyult sebeket hordozó, a holo- kausztot átélt magyar zsidóság soraiban”. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség szerencsétlennek nevezte Feldmájer Péter ajánlását. A Mazsihisz honlapján dr. Kárpáti György filmrendező nyűt levélben utasította el Feldmájer javaslatát, amely szerinte a „gyáva zsidó” fogalmának megerősítését jelenti. Kárpáti szerint üyen jellegű nyilatkozatra a zsidó hitközség tagjai nem hatalmazták fel Feldmájért. „Nem kívánok félelemben élni, az antiszemitizmusjelenlétét tudomásul veszem, de megfélemlíteni nem hagyom sem magamat, sem gyermekeimet. (...) Nem megyek el, csak ha visznek...” - írta levelében a szervezet vezetőjének a filmren- dező/egyetemi tanár. A nők még mindig hátrányos helyzetben vannak a férfi munkavállalókkal szemben Nők a munka világában MTl-HÁTTÉR Jelentősen emelkedett az elmúlt években a nők jelenléte a munkaerőpiacon, a nagyobb mértékű gazdasági önállóság azonban egyelőre a nők többsége számára még nem hozta meg a képességeik tényleges kibontakoztatásához szükséges valódi gazdasági függedenséget - állapították meg annak a kerekasztal- beszélgetésnek a résztvevői, amelyet az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (ILO) szervezett többek között a Magyarországon akkreditált nagykövet asszonyok részvételével. A foglalkoztatottak 40 százaléka nő, ugyanakkor a munkanélküliségi statisztikákban is ők állnak az élen: a regisztrált állástalanok között érzékelhetően többen vannak, mint a férfiak. Az alulfizetett, szegénységi küszöb alatt élő munka- vállalók többsége szintén a nők közül kerül ki - derült ki az ILO által a nők munkaerőpiaci lehetőségeiről és esélyeiről készített jelentéséből, amelyet Petra Ulshoefer, az ILO igazgatója ismertetett. Gazdaságilag minél elmaradottabb egy térség, annál valószínűbb, hogy a nők anyagi és erkölcsi megbecsülés nélkül dolgoznak családi és egyéb vállalkozásokban, ami le- hetedenné tesz bármiféle gazdasági függedenséget. A nők anyagi és erkölcsi megbecsülése azonban a vüág más térségeiben is sok kívánnivalót hagy maga után. Akadnak olyan országok, ahol az azonos munkát végző nők és férfiak fizetése közti különbség akár a 30-40 százalékot is elérheti - természetesen a férfi munkaerő javára. Az ILO, igazgatója szerint, azt tekinti fő feladatának, hogy elérje a női esélyegyenlőséggel kapcsolatos nemzetközi konvenciók valós végrehajtását, lépéseket tegyen a nők képviseletének növelése érdekében a kormányzati, munkaadói és munkavállalói szervezetekben, egyéb társadalmi szerveződésekben, és szorgalmazza a nők egészségügyi és szociális biztonságának erősítését. Dr. Gyulavári Tamás, az ELTE Állam és Jogtudományi karának docense az Egyenlő Bánásmód Hatósági Tanácsadó Testület tagja arra mutatott rá, hogy Magyarországon a nők munkaerő-piaci pozíciója a hasonló helyzetben lévő közép-európai országokhoz képest kedvezőtlenebbnek tűnik, különös tekintettel arra, hogy bizonyos szakmákban nagyon erősen szembetűnő a női alkalmazottak hiánya, illetve az őket sújtó fizetési aránytalanságok. Hangot adott ugyanakkor annak a véleményének, hogy épp a lengyel és a román példa mutalja, hogy a hivatalos politika alakításával, elkötelezettséggel valós előrelépésre lehet számítani. ■ KOMMENTÁR Óvakodjunk a pirézektől! CZAJL1K KATALIN Egy nemrégiben Magyarországon készített közvélemény-kutatás szerint a magyarok többsége ellenezné, hogy piréz nemzetiségű bevándorlók költözzenek az országba. Pedig egy magyar sem találkozhatott még pirézzel, mivel ez egy nem létező nemzet. A felmérés készítői azért találták ki, hogy feltérképezzék, a magyar lakosság idegenellenessége mennyire alapszik negatív tapasztalatokon, és mennyire magyarázható egyszerű előítéletekkel. A piréz példa önmagáért beszél. Az Eurostat adatai szerint Magyarország az EU-n belül a bevándorlókhoz való viszonyulásában valóban az egyik legellenségesebb országnak mondható. Arra a kérdésre, vajon hasznosak-e a bevándorlók új hazájuknak, a megkérdezetteknek csupán a 19 százaléka válaszolt igennel, amivel Magyarország a 27-ből a 23. helyen végezte. Nem fogják kitalálni, ki foglalta el a lista utolsó helyét: Szlovákia. Ami végleg azt bizonyítja, az idegenektől való idegenkedés nincs köszönőviszonyban az emberek reális tapasztalatával, hiszen országunk az évente kiadott menedékjogok számában szintén Európa legvégén kullog. Figyelemre méltó, hogy a legelutasítóbbnak azok az országok bizonyultak, amelyek európai viszonylatban korántsem számítanak a bevándorlók legfelkapottabb célpontjainak: Svédországban, Írországban és Hollandiában nyilván több külhoni álmodja meg a jövőjét, mint Szlovákiában, Észtországban, vagy Magyarországon. Talán nem véletlen, hogy az előbbi országok az uniós tagok közül a legmagasabb GDP-vel rendelkeznek... Márpedig az Európa-szerte kedvezőtlenül alakuló demográfiai mutatók pár éven belül létszükségletté fogják tenni külföldi munkaerő befogadását, s nem nagy a valószínűsége, hogy ez alól Szlovákia kivételt képez majd. Vannak ugyanis iparágak, amelyekben már ma munkaerő-hiány van országunkban, annak ellenére hogy munkanélküliség-arányunk átlagban jóval fölötte van az EU-s szintnek. Az idegenek befogadását ellenzők egyébként hagyományosan erre hivatkoznak: hogy a külföldiek majd elfoglalják azt a kevés munkahelyet is, ami létezik. A valóság azonban erre a hiedelemre is rácáfol, elég Nagy-Britannia példájára tekintenünk, amely a 2004-es EU-bővítés után a nagy országok közül elsőként nyitotta meg korlátlanul munkaerőpiacát, aminek következtében eddig kb. 600 ezer új kelet-európai munkavállaló érkezett az országba. Az angol nemzeti bank megállapította: a kelet-európai bevándorlás a közvélekedéssel ellentétben nem növeli, hanem csökkenti a természetes munkanélküliségi arányt. Tehát az újonnan érkezők nem a már meglévő munkahelyeket foglalják el, hanem újakat teremtenek, ergo fellendítik a gazdaságot. Az angol jegybanki jelentés azt is tartalmazza, hogy a kelet-európaiak tömeges bevándorlása az inflációs nyomást is enyhítette, mivel a brit gazdaságban általuk teremtett pótlólagos kínálat nagyobb, mint az általuk teremtett pótlólagos kereslet. Nyilvánvaló, hogy ezek a tények enyhén szólva megkérdőjelezik a tájainkon őshonos idegenellenességet, a „mieink és a mások” szembenállására alapuló gondolkodásmódot. Ahhoz ugyanis, hogy a „mások” befogadása egyenesen kívánatos a „mieink” számára, nem fér kétség. Remélhetőleg ezt hamarosan azok is megértik, akik a menedékjogi kérelmekről, vagy a külföldi diákokat és színes bőrűeket püfölő neonácik elleni fellépésről döntenek. A pirézekkel, persze, jobb, ha mi is vigyázunk! JEGYZET Belga nemzeti ünnep VAS1K JÁNOS A forradalom 1848-as kirobbanása óta pontosan 159 év telt el. Már csak egy nap van hátra, aztán ünnep. Ünnep? Lássuk csak: Petőfi, Kossuth, Batthyány, Széchenyi, tavaszi hadjárat, Nemzeti Dal, 12 pont, unió Erdéllyel... Kokárda a baloldalon, a szív fölött. Még egy nap, és itt az ünnep. Már második éve köztéren ko- szorúzhatjuk a rozsnyói Kossuth szobrot. Szegény, az is költözött föl és alá, hol múzeumi műtárgy volt (hadd porosodjon szobor és eszme), hol érckarú fűtő (akárcsak Havel és a többiek). Miskolci ikertestvérétől ma még egy államhatár választja el. A160. évfordulót talán már együtt ünnepelhetik a schengeni határok nélküli Európai Unióban. Még egy nap, és itt az ünnep. Az ember előveszi a gondosan őrizgetett kokárdáját, kisimítja, kivasalja. Ünnepre készülődik a nemzet, mutatták a TV-ben! Pesti divattrend: az azonosító szám felett jól mutat a nemzeti trikolór a nemzeti őrsereg egyenruháján. Március tiszteletére gumilövedéket csakis térdmagasságig szabad lőni! Ki hol beszéljen, vagy ki hol ne beszéljen, melyik megemlékezésre menjen a honpolgár, vagy legyen egyike azon kétezernek, akik a Parlamentet készülnek megrohanni? Még egy nap, és itt az ünnep. Mi vajon mit mondunk, mire gondolunk az ünnep apropóján? Lesz-e szó autonómiáról, önrendelkezési kísérleteinkről, párhuzamokról néhai és mai forradalmak között? Lesz-e kardcsörgető „szönöszös majdénmegmuta- tom-magyarizadunaj”, s a magyaros virtus válasza „megmuta- todáma” módjára? Vagy egyszerűen csak felidézzük a Tizenkét pont követeléseit - mit jelent itt és most a felelős minisztérium, a közteherviselés, a törvény előtti egyenlőség polgári és vallási tekintetben... Még egy nap, és itt az ünnep. A vallonok és flamandok közt a belgák vajon hogy élik meg nemzeti ünnepeiket? Beállnak-e bármelyik csapatba, vagy csak kitűzik a belga kokárdát, veszik a piknikes kosarat, s az ünnepre gondolva együtt töltenek egy kellemes napot szeretteikkel? Még egy nap, és itt az ünnep. A mi ünnepünk, a szabadság ünnepe...
