Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2007-02-28 / 49. szám, szerda

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 28. www.ujszo.com Ma: a Ladánybene 27 és a Polemic közös koncertje Szlovák-magyar reggae-est AJÁNLÓ Pozsony. A februári hidegben forró hangulatot és jó szórakozást ígér a ma esti közös szlovák-ma­gyar reggae-koncert, amely bizo­nyára nem csak a rasztáknak sze­rez kellemes perceket. A Duna- parti Művelődési és Pihenőpark­ban 21 órától a reggae kiemelkedő magyar és szlovák művelői, a Ladánybene 27 és a Polemic zene­kar adnak koncertet. A ma­gyar-szlovák reggae-est szervező­je a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete és a Diákhálózat pozsonyi tagszervezete, a Pozsonyi Akciók Szervezése. Ez utóbbi képviseleté­ben Urgács Andrea lapunknak el­mondta: ezzel a rendezvénnyel a Pozsonyban tanuló magyar és szlovák diákokat is szeretnék kö­zelebb hozni egymáshoz. A két ze­nekarnak egyébként nem ez lesz az első közös fellépése, hiszen sok­szor játszottak már együtt, sőt Ko­máromban közösen szerveznek reggae-tábort is. Mind a Ladány­bene 27, mind a Polemic nagy örömmel fogadta el a meghívást, hiszen Pozsonyban már rég nem zenéltek együtt, (e) Ladánybene 27 (Képarchívum) A Miskolci Nemzeti Színház vendégjátéka Az operett csillagai Kassán ELŐZETES Kassa. A Miskolcon nagy sikert aratott Az operett csillagai című operettgálávaí vendégszerepei a Miskolci Nemzeti Színház ma este a Kassai Állami Színházban. Johann Strauss, Lehár Ferenc és Kálmán Imre legnépszerűbb operettjeinek legszebb melódiái a színház művé­szeinek és vendégművészeinek elő­adásában a teátrum tánckarának és zenekarának közreműködésével csendülnek fel. A montmartre-i ibo­lya, A mosoly országa, A víg özvegy, a Bajadér, a Cigánybáró, a Cigány­szerelem, a Csárdáskirálynő, a De­nevér, a Luxemburg grófja, a Marka grófnő, az Ördöglovas, a Zsuzsi kisasszony betétdalaiból ösz- szeállított színes műsort Halasi Im­re színházigazgató állította szín­padra. A nagyszabású kétrészes gá­la zenei vezetője és karmestere Vá- radi Katalin. A gála szereplői: Eper­jesi Erika, Seres Ildikó, Teremi Trixi, Bakai László, Bozsó József, Kincses Károly. Az operett csillagai gálát a kassai közönség április 1-én, majd május 5-én is láthatja. (MNSZ) Tóték: holnap este bemutató a kassai Tháliában Egy modern klasszikus ELŐZETES Kassa. A magyar drámairoda­lom vélhetően máig legsikeresebb művét, Örkény István Tóték című tragikomédiáját tűzte műsorra a kassai Thália Színház. A holnapi bemutató rendezője, Vas Zoltán Iván saját bevallása szerint ritkán mozdul ki Budapestről, a kassai fel­kérést is csak Moravetz Levente, a Thália éléről időközben távozott művészeti vezető kedvéért fogadta el. Kassán viszont érzékeny, aláza­tos, alkalmazkodó és kreatív kol­lektívával találkozott, ami jelentő­sen könnyített a helyzetén. Tót úr szerepében Pólós Árpád, a Thália egyik legtapasztaltabb színésze lát­ható, az őrnagyot Petrik Szilárd, Tótnét Cs. Tóth Erzsébet, Agikát Rák Viktória, a postást pedig Benkő Géza vendégszínész alakítja. A Tóték eredetileg filmforgató­könyvnek íródott, Pókék, majd Csönd legyen! címmel. Kisregény formáját 1966-ban nyerte el, az anyagot később Örkény drámafor­mában is feldolgozta. Ezt a darabot mutatta be a budapesti Thália Szín­ház 1967-ben, fergeteges sikerrel. A történet a legtöbb színházrajon- gó előtt ismert: Tótékhoz kétheti üdülésre betoppan az orosz fron­ton harcoló fiuk parancsnoka, a fá­radt és ingerlékeny őrnagy. A csa­lád igyekszik a kedvében járni, hogy cserébe a fiú is különböző kedvezményekben részesülhessen. Nem tudják, hogy igyekezetük fe­lesleges, mert a fiú időközben éle­tét vesztette. Lesik az őrnagy kíván­ságait, aki szerényen és udvariasan viselkedik, de valójában sértődé- keny, idegbeteg, kényes a szagokra és a zajokra, zavatja a tétlenség, amely módot ad a gondolkodásra. Értelmetlen, de lázas tevékenység­be fognak: kartonból dobozokat vágnak és hajtogatnak, (juk) Az előtérben Cs. Tóth Erzsébet és Pólós Árpád, a háttérben Rák Viktória és Petrik Szilárd (Fotó: A színház archívuma) Anthony Russo és Joe Russo vígjátékának a külön kategóriás szőke bohóc, Owen Wilson az esszenciája Plusz egy fő egy puncsos sztoriban Talán olyan alapon lehet egy ilyen klasszikus, mond­hatni, „lefutott” műfajú filmbe invesztálni, hogy egy újszülöttnek minden vicc új. Vagy azért érdemes fi­nanszírozni üyen produkci­ót, mert az új, trendi műfa­jokhoz nem kell különösen értelem és érzelem, s ilyen klasszikus darabbal némi emóciót még ki lehet válta­ni. Vagy azért, hogy játék- és bohóckodási lehetőséget teremtsen néhány kitűnő színésznek. TALLÓS1 BÉLA Talán valami üyesmi megfonto­lásból forgatták le az Én, a nő és plusz egy fő című, vígjátéknak mi­nősített amerikai opust is - bár in­kább a bohózathoz áll közelebb. A dúsgazdag építésziroda-tulaj­donos apa, Mr. Thompson nagy pompa és csinnadratta kíséretében férjhez adja lányát, Mollyt égjük beosztottjához, Cárihoz. Apa és lá­nya között fura társadalmi-szociá­lis viszony van: Molly - bár min­den kénye-kedve meglehetne - úgy dönt, saját maga tartja el ma­gát, tanári fizetésből fog megélni. Elfordul attól a háttértől, amelyet apja biztosíthatna neki. Az após-vő kapcsolatból az is kiolvasható, hogy anyagilag miért függetleníti magát Molly. Mr. Thompson ugyanis igyekszik arctalan-akarat­lan vőként birtokolni és irányítani Cárit, s nem is csak a szakmájában, vagyis műépítészi pályáján, ha­nem legszívesebben még Molly ágyában is irányítaná őt. A nagy­hatalmú férfi nem tudja elviselni, hogy egy idegen pasi érzelmi vo­nalon is elveszi tőle a lányát. Az if­jú párnak azonban nemcsak az apa kísérő árnyéka miatt nem felhőt­len a házasélete, dúlja-fúlja azt Randy Dupree, Carl állandó jó ba­rátja, esküvői tanúja is, a „plusz egy fő”, akit épp kirúgtak az állásá­ból, menesztettek a helyi kricsmi- ben „béreld' alkalmi fekvőhelyéről is, vagyis az utcára került. Mély­ponton van. Bekopog hát Cárihoz, hogy fedelet kéijen a feje fölé. Egyéb esetben nem is lenne abból különösebb baj, hogy egy ifjú pár befogad egy családi jó barátot, ám ezt a „plusz egy foť’ Owen Wüson játssza, aki külön kategóriába tar­tozik. Aki ismeri eddigi pályáját, tudja, ez a szőke, esetlen bohóc so­kak kedvence, bármilyen pocsék sztorit képes eladhatóvá tenni a lé­nyével, csetlésével-botlásával, laza stílusával. Olyan figurát hoz, aki­nél mintha nem lennének otthon, néha hisztériáival idegesítő, más­kor meg szeretetéhségével, ela- nyátlanodásával és infantilizmusá- val ennivaló alak. Nem veszi ko­molyan az életet, még az állásin- teíjún is jópofáskodik, csak ezért, hogy kiválóan elszórakoztatva ma­gát, azt mondhassa a felvételizte- tőnek: „Már a kísérletért megérte”. Borzas macska, aki mindig talpra esik. Akinek aranyból van a szíve, mindig jót akar, de jótéteményé­vel, mivel minden cselekedete a visszájára fordul, minden bajnak az okozója, s minél inkább meg­próbálja helyrehozni a miatta rosz- szul elsült dolgokat, annál na­gyobb galibát okoz. De a végén mégiscsak ő öntheti le mindent ra­gacsossá oldó punccsal a végkifej­letet: ez esetben ő boronálja össze az időközben - főként miatta - egymásból kiábrándult, civakodó­marakodó ifjú házasokat, Cárit és Mollyt. Akik egyébként nélküle unalmas hétköznapokat élnének ágytól ágyig és konyhától konyháig. Na­gyokat ennének és még nagyobba­kat „ágyasodnának” reggeltől es­tig. Ebből a monotóniából legfel­jebb a nászajándékokat köszönő le­velek írása zökkentené ki őket. El­laposodó házasságukban semmi perspektíva nem lenne egy ilyen „plusz egy fő” kockázati tényező nélkül - aki fenekestül forgat fel minden nyugalmat és unalmat. Amit egyébként a rendezők, An­thony Russo és Joe Russo menő szí­nészek szerepeltetésével is igyekez­nek oldani: Michael Douglas játsz- sza az építészigazgatót, a féltékeny s a vejére allergiás apát, Kate Hud­son az érzelmeiben ide-oda változó feleséget, valamint Matt Dillon a gazdagékhoz beházasodó beosz­tottat, aki ifjú férjnek már az 1995- ös Majd megdöglik érte című ak­ció-vígjátékban is túlkorosnak tűnt. Színésznek azonban nem rossz, sőt, mostanra lett igazán meggyő­ző. Végső soron azonban nem ők a fontosak, mivelhogy Owen Wilson a film esszenciája. Vele még jó bo­hóckodni - ez a szánni való, naiv klaun-figura még nem koptatta el magát az unalomig. Bírja szuflával. De ha valaki nem szereti őt és a stí­lusát, nem igazán fogja élvezni azt a másfél órát, amit a film kínál. Barabás Zoltán erdélyi költő Kútbanézők című kötetének bemutatója a Vámbéry Irodalmi Kávéházban Hölderlin és Nietzsche árnyai NAGY ERIKA Dunaszerdahely. A Vámbéry Irodalmi Kávéház legutóbbi estjén Barabás Zoltán nagyváradi költő Kútbanézők című új verseskönyvét mutatták be. A teltház előtt zajló könyvbemutatót Hizsnyai Zoltán, a Szlovákiai Magyar írók Társasága (SZMÍT) titkára nyitotta meg, majd Mezey Katalin, a Széphalom Könyvkiadó vezetője, a könyv fele­lős kiadója mutatta be a kötetet. Barabás Zoltán az elmúlt tizenöt esztendő költői terméséből válogat­ta hetedik, gyűjteményes verses­könyvét, amely új, kötetben eddig publikálatlan költeményeket is tar­talmaz. Verseire egyaránt jellemző a szubjektivitás, a személyes érin­tettség és a közösségi felelősségvál­lalás. A költő - mint elmondta - ez­zel a kötetével, mely sorskönyvvé si­keredett, lezárja a múltat, és más irányba készül elindulni. „Élvonatkoztathatatlan költői at­titűd: más, avagy mások helyett vállalni a világot. Ezt az igencsak nehéz súlyt, alapállást tette magáé­vá Barabás Zoltán, értelmezésem szerint. A »ki vagyok, s mi dolgom e világi létben« kérdésre mindenki­nek keresnie kellene a választ. Aki szerencsés, az maga is meg tudja fogalmazni, aki szerencsésebb, ahelyett megfogalmazzák mások. Hogy Fortuna istenasszony kegyé­nek számít-e ma az a tudás, hogy valaki verset tud írni? Nos ez diszkutabilis kérdés. Mert aki má­Szászi Zoltán, Barabás Zoltán és Mezey Katalin a Vámbéry Irodalmi Kávéházban (Hizsnyai Zoltán felvétele) sok helyett is képes érezni, vállalni, gondolkodni és megfogalmazni, az máris sokszorozott felelősséget vesz magára. S van, akinek ez szár­nyakat ad, van, akit lehúz a földre, s elhallgattat mindörökre” - hang­zott el Szászi Zoltán méltatásában. Barabás Zoltán elmondta, na­gyon boldog, hogy ismét eljöhetett Dunaszerdahelyre, mert úgy érzi, hazajött, hogy befogadták. Mint megtudhattuk, tavasszal lesz öt éve, hogy megjelent a nagyváradi Ady Társaság alapította Várad kul­turális folyóirat, melynek ő az egyik alapítója és szerkesztője. Szászi Zoltán ezekkel a monda­tokkal zárta a könyv bemutatását: „Hölderlin és Nietzsche árnyai, az istennel való vitatkozás, a teremtés kritikája, a jelen viszonya a terem­téshez, a teremtés viszonya a jelen­hez s még oly sok megválaszolásra váró, átgondolást, értelmezést kö­vetelő kérdés maradt bennem Ba­rabás Zoltán kötetének elolvasása után. Sok éjszakát borultunk egy­másra ezzel a kötetettel, miként Nietzsche borult a véresre vert ösz­vér nyakába. Lehet, nekem is szük­ségem lesz néhány évre, míg meg­találom mindazon kérdésekre a vá­laszt, amelyeket Barabás Zoltán oly tömör koncentráltsággal fogalma­zott meg Kútbanézők című, most bemutatásra kerülő kötetében.” A költő verseiből két fiatal elő­adó, Csánó Szabina és Nagy Tibor nyújtott ízelítőt. Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke zárszavában kitért a Csallóköz és a Partium gyümölcsö­ző kulturális kapcsolataira. A több éves együttműködés termése pél­dául a közösen kiadott 1111 című antológia is, melyben 11 csallóközi és 11 partiumi szerző írása szere­pel, Barabás Zoltán előző versgyűj­teménye pedig Dunaszerdahelyen jelent meg, vagyis a Vámbéry törzs- közönsége valóban régi ismerős­ként köszönthette a költőt. 4 < I i í í < < Owen Wilson, Kate Hudson és Matt Dillon (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents