Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-24 / 46. szám, szombat
Kultúra 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 24. M. Tóth Géza alkotása, a Maestro a legjobb animációs rövidfilm Oscarjáért indul a versenyben A világgá szállt kakukk A Maestro Már első vizsgafilmje, az 1992-ben készült Patkányfogó is több európai fesztiválon nyert. Legutóbbi munkája, a Maestro - negyven nemzetközi elismeréssel felvértezve - most áll a legnagyobb megmérettetés előtt. Ha győz, ez lesz a második magyar Oscar-díjas animáció. SZABÓ G. LÁSZLÓ De ha nem, rendezője, M. Tóth Géza akkor sem lesz boldogtalan. Hídja: már a jelöléssel is nyert, hiszen régi kapcsolatait ennek köszönhetően elmélyítheti, a frissek pedig minden bizonnyal új lehetőségeket hoznak neki. Négy komoly ellenfele van a versenyben a Maestronak: a világ négy legnagyobb animációs stúdiójának (Pixar, Disney, Blue Sky, National Film Board of Canada) egy- egy. produkciója. Ilyet azonban, mint a magyar Maestro, nem látott még a világ. Zárt helyen, aprócska szobájában fellépésre vár a „művész”. Öntelt, iszogató fajta, élvezi, hogy kiszolgálják. A rugókar pedig teszi a dolgát. Sminkeli, öltözteti, italt ad neki. „Madár úr” a tükörben csodálja magát. Ám ahogy eljön M. Tóth Géza nem izgul. Már így is nagy elismerés érte... (Kovalovszky Dániel felvétele) az ideje, a kiszolgált kiszolgáltatottá válik, és egyetlen pillanat alatt hatalmasat fordul a történet. A mesterről kiderül: a kakukkos óra madara, „fellépése” pedig a rugókar nélkül megvalósíthatatlan volna. A film alapötlete egy konzultáció során született az iparművészeti egyetemen, ahol M. Tóth Géza tizenhárom éve tanít. A kakukkos óra madarának és rugókat] á- nak csodás duettjét magyarázta, s akkor ragadt meg a fejében a gondolat, hogy erre filmet lehetne építeni. A Maestro ötperces alkotás lett, hatalmas csattanóval, váratlan poénnal a végén. Egyedi történet, remek formai, technikai kivitelezésben. M. Tóth Géza polgári családban született, ahol mindenki zenél. Ő maga nagybőgőn és csellón játszik. Szülei orvosok, bátyja egyetemi professzor, húga szintén orvos. Anyai nagyapját igazi reneszánsz embernek tartja. Kertész- mérnök volt, vegyész és gyógyszerész. Ő szabadalmaztatta a pemetefű-cukrot. Az első vüághábo- rúban hegedűvel és szótárral ment a frontra, tűzszünet idején muzsikált és olaszul tanult a lövészárokban. M. Tóth Géza úgy érzi: tőle is sok mindent örökölt. Az iparművészetin Jankovics Marcell növendéke volt. Tulajdonképpen miatta lett animációs filmrendező. Mivel hatéves korától zeneiskolába járt, filmes munkái gyakran kapcsolódnak a zenéhez. Már pályája legelején, miután elkészült első animációival, foglalkoztatni kezdte a kérdés, miként tudná felhasználni az animációs műfaj komplex látvány- és mozgásvilágát Bartók Béla színpadra komponált műveihez. A csodálatos mandarinhoz létrehozott animációt (Lengyel Menyhért szövege és a bartóki elvek alapján) úgy alkalmazta minden koncerten, hogy a vetített látvány teljes mértékben alkalmazkodjon a saját törvényszerűségei szerint felcsendülő muzsikához. A bemutató 2005 áprilisában volt a Művészetek Palotájában, a Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikus Zenekarral. Azóta, másmás együttessel, külföldön is több helyen bemutatták a művet. M. Tóth Géza az elmúlt napokban a New York-i, a San Franciscó- i és a Los Angeles-i stúdiókat járta, a vasárnapi Oscar-gáláig ugyanis több helyre meghívták őt Amerikában. Kedd nevű budapesti stúdiójában, amelyet öt évvel ezelőtt a feleségével alapított, minden feladathoz új csapatot toboroz. Jelenleg két munkán dolgozik. Ergo címmel egy nyolcperces rövidfilmen, amely a szabadságról és a nemzedékváltásról szól, valamint egy 150-200 részes animációs sorozaton, amely a magyar népmesék 21. századi folytatásaként készül majd Modern népmesék címmel. A megrendelő nem más, mint a Magyar Televízió. A Maestro Oscar-jelölése természetesen csak úgy valósulhatott meg, hogy az elmúlt évben Los Angeles-i mozikban is vetítették a filmet. A nyugat-európai eladásokból nyert pénz egy részét ugyanis a Kedd Stúdió a film amerikai bemutatójára fordította. A fesztiváldíjak (Szentpétervár, Zlín, Triest, Athén, Weimar, Gran Canaria, Stuttgart, Volgograd, stb.) pedig újabb és újabb reklámot jelentettek a filmnek. A légy, Rófusz Ferenc remeke 1981-ben nyert Oscar-díjat. Ha a Maestro is megkapja, ismét ünnepelni fog a magyar animáció. De ha nem, akkor is. Ott lenni a legjobb öt között mindenképpen nagy eredmény. Nagyon nagy. A filmekre szavazó akadémiai tagoknak aláírásukkal kell tanúsítaniuk, hogy moziban látták az alkotásokat Erős a mezőny a legjobb külföldi film díjáért MTl-PANORÁMA Los Angeles. Az új Oscar-sza- bályoknak köszönhetően erős a mezőny a legjobb külföldi film díjáért folyó versenyben. Mark Johnson producer, az Amerikai Filmakadémia külföldi film szekciójának vezetője szerint a legjobb külföldi film kategória erősítéséhez a kiválasztási folyamat megreformálása is hozzájárult. Az új rendszerben egy bizottság előbb hatvanegy beküldött filmből a kilenc legjobbat választotta ki, majd a Johnson által felkért harminc akadémiai tag ötre szűkítette a nevezési listát. A külföldi filmekre szavazó akadémiai tagoknak manapság aláírásukkal kell tanúsítaniuk, hogy moziban látták az alkotásokat. Ez első hallásra akár különösnek is tűnhet, de jelentősen befolyásolhatja a végeredményt, hogy a voksolók vetítőteremben vagy DVD-n látják- e a versenyfilmeket. Míg annak idején a Szerelmes Shakespeare című romantikus filmnek szavazatokat hozhatott a házi mozi, a Ryan közlegény megmentésének háborús kataklizmája nem élt meg a DVD-kivetítőkön. A Water (Víz) című kanadai produkció egy évvel ezelőtt még nem kerülhetett volna be a legjobb külföldi film kategóriájába, mivel Indiában játszódik és hindiül beszélnek benne. Az Amerikai Filmakadémia azonban tavalyjúliusban megváltoztatta azt a szabályt, amely szerint a külföldiek mezőnyében a produkcióknak a származási ország hivatalos nyelvén kell megszólalnia: az egyetlen feltétel immár, hogy ne angolul beszéljenek a szereplők. „A világ sokkal kisebb lett és a nemzeti, valamint földrajzi határok már egy csomó dolog esetében nem feltétlenül valóságosak” - nyilatkozta a döntés fontosságát magyarázva Deepa Mehta, a Water indiai származású, ám Kanadában élő rendezőnője. A szakértők a Water mellett a legesélyesebbnek A Faun labirintusa című mexikói és A mások élete című német filmet tartják. A további két jelölt a dán családi dráma, az After the Wedding és az algériai második világháborús Days of Glory. Gulliermo del Toro mexikói rendezőnek a fasiszta Spanyolországban játszódó fantasy-filmje komoly kritikai és közönségsikert aratott nemcsak Európában, hanem a tengerentúlon is (20 millió dolláros bevételével messze kimagaslik az Egyesült Államokban forgalmazott spanyol nyelvű produkciók közül). Del Toro versenytársai produkcióit méltatva kiemelte: „A mások élete is hasonló témát dolgoz fel, mint a Labirintus: hogyan reagáljunk a zsarnokságra. Mikor a történelem sötét figuráival foglalkozik az ember, a legjobb, ha egy parabolába vagy mesébe csomagolja a témát”. A mások élete a fal leomlása előtti Kelet-Németországban játszódik, s egy művészházaspár diktatúrának kiszolgáltatott életét mutatja be. Florian Henckel von Donnersmark filmje többek között az Európai Filmdíjat is elnyerte és Arany Glóbusz-díjra is jelölték. „A jó hír, hogy mivel mindegyik (film) mesés, nincs miért aggódnom” - jelentette ki versenytársairól Mehta, s szerényen hozzátette, hogy cseppnyi izgalmat sem érez majd, ha végigsétál a vörös szőnyegen, mert esélyei a nullával egyenlők. Az 57 éves rendezőnőnek nem kis elszántsággal kellett küzdenie filmje megszületéséért: a Water témája ugyanis a szinte gyermekfejjel özvegységre jutott indiai nők helyzetét vizsgálja a múlt század harmincas éveiben. A 2000-ben megkezdett forgatást hindu szélsőségesek miatt le kellett állítani, mert vallási fanatikusok feldúlták és felgyújtották a forgatás helyszínét, és Mehtát is halálosan megfenyegették azzal vádolva, hogy filmje sérti az indiai hagyományokat és kultúrát. A Water végül csak tavaly készült el, s bár Kanadában már bemutatták, Indiában nem engedik a mozikba. PENGE Mestyán Ádám: A magyar helyesírás szabályai L’Harmattan, Budapest, 2006. Mestyán Ádám első verseskötete az identitás megjelenésének és megjeleníthetőségének tág tereit járja be, verseinek témái közé sorolhatjuk a gyerekkor rá- csodálkozásait, a véget nem érő utazásokat, a másik ember megismerésének vágyát, a kulturális különbözőségek és kontextusok egymásra rétegződését, a szellemi tér belakásának lehetőségét vagy gyakrabban lehetedensé- gét. A magyar helyesírás szabályai első verseinek intonációja azzal a tapasztalattal szembesíti olvasóját, hogy a szöveg sosem egyedül, tisztán, steril módon jelenik meg, mintegy előbukkanva a semmiből, hanem mindig valaki, a szerző úja azt. A szövegbe kódolt hatalmi viszonyok a szerző életének, szocializációjának hatalmi viszonyaival állnak kapcsolatban. Még akkor is így van ez, ha Mestyán minduntalan a nyelvre hivatkozik: igen, e szerint a logika szerint a nyelv az egyeden pont, ahonnét A magyar helyesírás szabályai rálátás eshet a kulturális identitásban rejlő hatalmi és vágygépezetre. Nagyon erősnek érzem az indítást, a kötet első kétharmadában a versek megszólalásmódja, letisztított, egyedi ritmikájú mondatai a költői hagyomány merész újragondolásának igényéről árulkodnak. Legerő-. sebbnek ezekből is A különírás és az egybeírás ciklus szerelmes verseit tartom: „A lány mindig sietett, mohón szürcsölt, / a fiú türelmesen tanítgatta a lassúságra. / Napok múlva már a lány lett a lassabb, / a fiú meg mohón szürcsölte a sűrűt, az édeset.” Ki gondolná, hogy ebben az esetben a „zöld, sűrű, édes arab tea” kortyolgatásáról van szó? Mestyán Ádám több verséből visszaköszönnek az életrajzi szerző élményei: a több helyen tapasztalható dalszerűség és a punk tematika eszünkbe juttathatja a szerző punk zenekarát, a Yavát („Ami nekem fontos a púnkban, az a halállal is szembenéző, korládan szabadság” - nyilatkozta egy helyütt a szerző), az arab térség mint élményanyag pedig az arab-sémi filológia és esztétika szakos bölcsészhallgatót és utazót. Több „arab” verse azonban inkább csak illusztráció az ide- genség témájára, egy-egy életkép csupán, variáció az idegen életérzés témájára. Ezeket a verseket a jól megtervezett nyelv és az egzotikum menti meg a puszta híradás veszélyétől. Leggyengébbnek A mozaikszók ciklus verseit érzem: ezek az istenes, poszt-istenes versek nem képesek valódi párbeszédre a transzcendenssel (az „arab” versek létélménye vagy a gyerekkori halálélmény például sokkal közelebb járnak ehhez). Ezt a kudarcot maga a szöveg is észleli: „Csak a metafizika, az az ördögadta, / azzal nem tudott soha mit kezdeni”. Mestyán Ádám a határhelyzetek költője, a létről, a halál, az idegenség tapasztalatáról, valamint az identitásról való beszéd kitágításának lehetőségeivel érvényesen kísérletezik. Legtöbb versének a valódi, izgalmas, sűrű élményanyag és a nyelv használatával folytatott egyéni játék ad fedezetet, „kusza árnyakat vetve egymás bőrére, nyelveinkben / közös fényt teremtve idegen viaszból.” Értékelés: ••••••••OO A szerző a kritika írása idején a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Schöpflin Aladár kritikai ösztöndíjában részesül. Holnap 16 órakor a pozsonyligetfalui CC Centrumban a Momentum musicum zenei sorozat részeként a Trio Folarte cseh gitártrió ad koncertet. Az együttes tagjai: Ďusi Burmeč, Anna Slezáková és Vlastimil Flajšingr. (Képarchívum)
