Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-21 / 43. szám, szerda
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 21. www.ujszo.com RÖVIDEN Barabás Zoltán könyvbemutatója Dunaszerdahely. Barabás Zoltán Nagyváradon élő erdélyi költő Kútbanézők című könyvének bemutatója lesz holnap 18 órától a Vámbéry Irodalmi Kávéházban. „»Emlékterek« - úja a költő egyik verse fölé. Valóban költészete az emlékek terét hozza létre, egy sajátos érzelmi-gondolati dimenziót, amelyben az emléknek (és az álomnak) jóval valóságosabb a jelenléte, mint annak a köznapi valóságnak, amely a versek környezetét adja. Igen, mintha létezne egy imaginárius Nagyvárad: régi költők verseiben, családi emlékekben, templomok homályában, épületek romló vakolata mögött - és most Barabás Zoltán verseiben” - úja róla Pomogáts Béla. A kötetet Szászi Zoltán mutatja be, az estet Hizsnyai Zoltán vezeti, (ú) Kodály és tanítványai - előadás Pozsony. Ma 17 órakor a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében Zuzana Vitálová zenetörténész, zeneterapeuta tart előadást Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója alkalmából. Zongorán közreműködik Holies László, a budapesti Liszt Ferenc Zene- művészeti Egyetem Doktoriskolájának hallgatója, (ú) Közép-Európa szentje - kiállítás Pozsony. Holnap 17.30-kor nyitják meg a Pozsonyi Városi Múzeumban A közép-Európa szentje - tisztelgés Nepomuki Szent János emlékének című nemzetközi kiállítást, melynek koncepciója az új Közép-Európa gondolatának tükröztetése tizenkét ország több mint ötven művészének kortárs alkotásaiban. A szerzőket Nepomuki szent János ihlette, történelmi szempontból, legendájával, a festők igyekeztek kifejezni jelentőségét a jövő számára, az egyesülő Európa részére. A kiállítás arra emlékeztet, hogy az új Európának nemcsak sikeres gazdaságra van szüksége, hanem közös kultúrára és szellemiségre is. Társrendező a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, a Cseh Centrum, az Osztrák Fórum és a Lengyel Intézet. A tárlat 2007. április 1-ig tekinthető meg. (ű) Már Amerikában a Maestro Nagy amerikai filmgyártók és forgalmazók érdeklődését is felkeltette az Oscar-díjra jelölt magyar animációs kisfiún, a Maestro. M. Tóth Géza, aki jelenleg Los Angelesben tartózkodik, elmondta, hogy a négy és fél perces animációs film nagy-britanniai és északamerikai forgalmazására az angliai székhelyű Shorts Inter- nationallel, a világ legnagyobb rövidfilm-forgalmazójával kötöttek szerződést. A brit cég partnere, az Egyesült Államokra koncentráló Magnolia Pictures jóvoltából a Maestrot az összes Oscar-díjra jelölt animációs filmmel együtt Észak-Amerika számos nagyvárosában vetítik. M. Tóth Géza úgy véli: filmje újdonságként hat, mivel nem a ,jól bevált” amerikai recept szerint készült, és így az alkotásban a forgalmazók újszerű megoldásokkal találkozhattak. (MTI) Közlemény: új irodalmi lap Új, 15 ezer példányban megjelenő ingyenes időközi irodalmi lap, a „Megint nyugat” várja szerzők, alkotók jelentkezését eddig nem publikált verseikkel, novelláikkal, jegyzeteikkel, műfordításaikkal, grafikáikkal, fotográfiáikkal. Kapcsolatfelvétel: a 06 20 536 17 69-es telefonszámon vagy a megintnyugat@europaTV.hu e-mail címen Pajtók Ágnes szerkesztőnél, (ú) A folyóirat legutóbbi számának tartalmából Téli Gömörország LAPISMERTETŐ Egy római előadáson a zenekar könnyekben tört ki az elragadtatástól, amikor Pacchierotti énekelt A négyszáz éves opera Monteverdi Poppea megkoronázása című operája a hallei Händel Ünnepi Játékokon (Képarchívum) A negyedévente megjelenő Gömörország című folyóirat legutóbbi számában egyebek mellett a Ferenczy-kultusz rimaszombati kezdeteiről olvashatunk annak „emlékezetére, hogy 150 éve hunyt el nemzeti szobrászatunk megteremtője, illetve 110 éve foglalta el katedráját a rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnáziumban a Ferenczy István kultuszáért oly sokat tevő id. Wallen- tínyi Dezső”. Folytatódik a Gö- mör és Nógrád művészeit bemutató sorozat is: Sz. Haltenberger Kinga a rozsnyói születésű Tichy GÖMÖRORSZÁG If :m WNPVW. 1 UtMUMI VW»",«, fj^j 4 Hm Hl. tfVHXXUf 1. SZÍN *“■ j® ^m^t. MM. Kálmán munkásságát ismerteti. A Tichy fivérek, Gyula és Kálmán „mind irodalmi, mind képzőművészeti síkon a maguk korában jelentősét teljesítettek, mégis az az érzésünk, hogy sem a maguk korában, sem az utókor részéről nem élveztek megfelelő figyelmed’. Néprajzi témával foglalkozik Eszrényi Éva A kender feldolgozása Lőkösházán című tanulmányában. Csobó Tünde a hármáéi református iskola múltjából ad közre érdekes fejezeteket. A Gömör természeti öröksége című sorozatban a keleméri Mohos-tavakra hívja fel a figyelmet Gaál Lajos. Csáky Károly az 1943-as ipolysági Honti Napokat idézi fel. A rendezvény része volt egy népművészeti-néprajzi kiállítás is, amelynek anyagáról Manga János, a kiállítás egyik szervezője és szakmai felügyelője készített napjainkban értékes dokumentumnak számító felvételeket. Gaucsík István történész 2002- ben készített beszélgetést Gyu- rász Lajossal, aki kisgyerekként élte meg az 1919-es ipolysági csatát. E beszélgetés szerkesztett változata Ipolyság 1919-ben címmel olvasható. A Fúj a Nap alatt című rovatban közli a folyóirat Balassa Zoltán összefoglalóját a Rákóczi- jubileum jegyében telt tavalyi év eseményeiről, (m) Egy tévedésnek köszönhetően született az a műfaj, amely az idén ünnepli négyszázadik születésnapját, és amelyet Mark Twain így jellemzett: „Az opera akkora szamárságok halmaza, hogy elmondani sem lehet, csak elénekelni.” VOJTEK KATALIN A tévedést egy firenzei humanista társaság, a Camerata követte el, amely az antik tragédiát kívánta feltámasztani, és abban a hitben, hogy azt énekelve adták elő, egy addig sosemvolt műfajt teremtett: 1598 farsangján (más források szerint 1597-ben) a Corsi palotában felcsendültek a Dafne dallamai. A zeneirodalom első operájának szövegét Ottaviano Rinuccini írta, zenéjét Jacopo Peri és Jacopo Corsi. Pontosabban a muzsika a Zazze- rinónak, borzasnak becézett Peri munkája volt, Corsi a Dafne szövegéből csupán két dalt zenésített meg, de neki is voltak érdemei: az ő palotájában tartotta rendszeres összejöveteleit a város tudós embereit, művészeit és széplelkű arisztokratáit egybefogó Camerata, miután a találkozók régi színhelyének, a Bardi palotának ura Rómába távozott. A Dafne sikerén felbuzdulva Peri ontani kezdte az operákat. Az 1600-ban írt Euridicét IV. Henrik és Medici Mária esküvőjén mutatták be, ennek a szövegkönyvét is Rinuccini írta. Ugyanezt a librettót két évvel később a Camerata másik muzsikusa, Caccini is megkomponálta. Peri és Caccini operái részben elvesztek, részben csupán töredékekben maradtak ránk. Fennmaradt viszont egy 1607-ben út opera, szintén Orfeusz és Euridiké történetének témájára, amely ma is hallható, sőt felettébb élvezhető. Nem csoda, egy géniusz írta, a Gonzagák mantovai hercegi udvarának muzsikusa, Claudio Monteverdi. Ő művének az Orfeo címet adta, és a zenetörténet úgy tekint rá, mint az első valódi operára, Peri, Caccini és még vagy fél tucat olasz komponista kissé vérszegényre és hidegre sikeredett próbálkozása után. A Gonzagáktól si- lányan fizetett udvari muzsikus mindegyiküket messze túlszárnyalta, ő állította sínre az új műfajt, ő jelölte ki célját: az emberi érzelmek végtelen skálájának kifejezését. Monteverdi Shakespeare kortársa volt, és ugyanolyan nagy mestere az emberi szenvedélyek ábrázolásának, mint a londoni Globe Színház varázslója. Döbbenetes drámai jellemzőerővel bút ez az élettől sokat próbált művész (feleségét épp az Orfeo bemutatásának évében vesztette el), aki végül Velencében kötött ki, a Szent Márk-bazilika karnagya lett. Az 1630. évi rettenetes pestisjárványt követően egyre inkább elvonult a világtól, 1632- ben pappá szentelték. De 1637-ben megnyílt Velencében az első nyilvános operaház, a Teatro San Cas- siano, két évre rá újabb kettő, és Monteverdi nem tudott ellenállni a kísértésnek; az egyházi művek és madrigálok után ismét operákat kezdett írni. 1642-ben, hetvenöt évesen írta a legcsodálatosabbat, a Poppea megkoronázását. Egy évre rá meghalt, Velence húes templomában, a Frariban temették el. (Csontjai az egyik restaurálás során eltűntek, azóta sem kerültek elő.) Az opera pedig haladt tovább a maga útján. Kalandos út volt ez, egy különös műfaj regényes útja. Egyben diadalút is, noha ellenzői legalább annyian voltak, mint fanatikus hívei. De még a hívek tábora sem volt egységes, mint például Franciaországban, ahol ádáz küzdelmet vívott egymással az olasz és a francia opera. Ez volt az ún. buffonista harc, amelybe mindenki belekapcsolódott, aki Párizsban számított, beleértve az enciklo- pedistákat is. Ők buffonisták, azaz olasz pártiak voltak, és úásaikban élesen támadták a francia zene vezéralakját, Rameau-t. Az előadásokon szinte napirenden voltak a verekedések, míg végül XV. Lajos megelégelte a sok botrányt, és kitiltotta az olasz társulatot Párizsból. Már csak azért is, mert Madame Pompadour Rameau-éknak drukkolt. Az operaszínpadot benépesítő antik hősök és mitológiai alakok egyre káprázatosabb díszletek, egyre ötletesebb színpadi gépezetek között mozogtak. A kasztrált énekesek mesés összegeket kerestek, és valósággal terrorizálták a zeneszerzőket, ők szabták meg, milyen legyen az ária, hol hangozzon el a darabban, és a drámai szituációtól függetlenül csillogtatták bravúros technikájukat. A hölgyek ájuldoz- tak a gyönyörűségtől, sőt egy római előadáson megesett, hogy az egész zenekar könnyekben tört ki az elragadtatástól, és nem tudta folytatni játékát, amikor a híres kasztrált, Gasparo Pacchierotti énekelt. De ez a káprázatos látványosságot és - sokszor öncélú - csillogást kedvelő műfaj nemcsak szórakoztatni tudott, hanem nemes eszméket is alázattal szolgálni, gondoljunk csak a szabadító operákra és e műfaj koronájára, Beethoven Fide- liójára. A romantika korában egész nemzetek szabadságvágyának kifejezőjévé vált egy-egy operadallam, múlt Verdi Nabuccójának Va, pensiero vagy Erkel Hunyadijának Meghalt a cselszövő kezdetű kórusa. A nemzeti opera a nemzeti öntudatosodás egyik kifejezője volt, főleg a kis népeknél. Egy Auber- opera, a nápolyi halászfelkelésről szóló A portiéi néma hatására robbant ki 1830-ban a forradalom Brüsszelben, amely a Hollandiától való elszakadáshoz, a mai Belgium létrejöttéhez vezetett. Válságban az opera - hallani évtizedek óta. Épp ez a baljóslatú megállapítás ad reményt arra, hogy még hosszú élet áll előtte, hisz amióta csak létezik, szülte állandóan válságban van. Mégis él ma is, és millióknak közvetíti a legnagyobb zenei géniuszok üzenetét. Amikor Monteverdi utolsó operájában, a Poppea megkoronázásában az emberi lét legsúlyosabb örök kérdéseit fogalmazta zenévé, olyan útravalót adott a műfajnak, amely kimeríthetetlen. első élőszereplős alkotása Híd Terabithia földjére Csupó Gábor magyar származású, Amerikában élő rajzfilmes hazalátogatott új filmje, a Híd Terabithia földjére című fantasy bemutatására. Ébből az alkalomból holnap Pozsonyba is ellátogat. Csupó Gábor 1952-ben született. A Pannónia rajzfilmeseként dolgozott, de 1975-ben külföldre ment. A Híd a Terabithia földjére egy 11 éves fiú, Jesse és osztálytársnője, Leslie barátságáról szól. Kapcapcsolatuk ellenséges viszonyból bontakozik ki. Jesse egész nyáron edz, hogy ő lehessen az osztály legjobb futója. Lehetne is, ha a versenybe nem nevezne be egy lány is, Leslie. A futóverseny után elválaszthatatlanok lesznek, s megteremtik maguknak Terabithia földjét, a képzeletbeli erdei királyságot, amelyet egy patak fölött lógó kötélen lehet megközelíteni, s amelynek határait a fantázia alkotja, tágítja-bővíti egyre izgalmasabbá. E világban, királyként és királynőként a trónt is ők foglalják el. E búodalomból visszatérve pedig elválaszthatatlan barátként az osztályban próbálnak rendet tenni és tartani, (tébé) Holnaptól látható a hazai mozikban az Amerikában élő rajzfilmes, Csupó Gábor Jesse (Josh Hutcherson) és Leslie (AnnaSophia Robb) (Fotó: www.spi.film.sk )
