Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)

2007-02-20 / 42. szám, kedd

Közügy ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 21. www.ujszo.com 11 RÖVIDEN Őszre kész a Bécs-Pozsony sztráda Pozsony. November 15-én nyitják meg a Bécset Pozsonnyal ösz- szekötő új autópályát - jelentette be vasárnapi szlovákiai látogatá­sán az osztrák kancellár. Alfred Gusenbauer a három legfőbb szlo­vák közjogi méltósággal folytatott tárgyalásain hangsúlyozta, Ausztria támogatja szomszédja csatlakozását a schengeni övezet­hez. A két főváros közti távolság nagyjából 60 kilométer. Az egyre jobb közlekedésnek köszönhetően szlovákiaiak ezrei dolgoznak Ausztriában. Köz- és vasúton naponta több tucat busz- és vonatjá­rat biztosítja a személyszállítást, a menetidő nagyjából egy óra. A Dunán naponta három ingajárat is összeköti a két fővárost, a gyors katamarán fedélzetén egy és negyed óra alatt több mint száz utas juthat el az egyik városközponttól a másikig, (ú) Jobb összeköttetés Zsolna és Bielsko-Biala közt Rövidebb úton északra A település új polgármestere bízik abban, hogy négy év alatt ledolgozza a község a hatalmas tartozást Vajka, a másnapos falu (A szerző felvétele) ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ Pozsony. Magyar- és Lengyelor­szág közt is gyorsabb, kényelme­sebb lehet az utazás, ha megépül az a két új útszakasz a szlovák-lengyel határvidéken, amelyről múlt pénte­ken egyeztetett a varsói és a pozso­nyi közlekedési miniszter. A két sza­kasz az északnyugat-szlovákiai Zsolnát a közeli, délnyugat-lengyel­országi Bielsko-Bialával köti majd össze: Szlovákiában sztráda készül a határig, onnan pedig - lengyel te­rületen - gyorsforgalmi út. A két or­szág megállapodott, korlátozadan teherforgalomra is alkalmas utakat építenek. A két szakasz jelentős közép-európai közlekedési folyo­sókat köt majd össze úgy, hogy lé­nyegesen lerövidül az út és a me­netidő a Baltikum és az Adria közt. Segíteni fog dél-szlovákiai autó­soknak is, hiszen azok Pozsonyon keresztül egészen a szlovák-len­gyel határig sztrádán, onnan pe­dig egymáshoz csadakozó gyors- forgalmi utakon és autópályákon juthatnak el a Balti-tenger térségé­be. Ha pedig végig megépül a Zsolnát Kárpátaljával összekötő autópálya, a kelet-magyarországi­ak is gyorsabban juthatnak el Nyu- gat-Lengyelországba. (korp) Meglehet, a cím olcsó fo­gásnak tűnik, de mindig a község szülöttének, Vajkai Miklósnak a kisregénye, A másnapos város jut eszem­be, ha szülőfalujára, Vajká­ra gondolok. Mivel a párhu­zam adja magát, ezt meré­szeltem parafrazálni. Mert a Szent István királyunk után elnevezett község va­lóban úgy fest, mintha most kezdene kijózanodni. KÖVESD1 KÁROLY Vajka, mint köztudott, a bősi erő­mű jóvoltából a? Öreg-Duna és a felvízcsatoma közti szigetre került közel két évtizede. A baj azonban nem jár egyedül: a nagy múltra visszatekintő község előző polgár- mesterei hatalmas adósságot hal­moztak fel, leheteden helyzetbe hozva a falut. 2000-ben szűnt meg a község kisüzeme, s csak jóval ké­sőbb derült ki, hogy a polgármester nem fizette az alkalmazottak utáni járulékokat. Akkor másfél milliós összegről volt szó. A késedelmi ka­matok halmozódása azt eredmé­nyezte, hogy ma több mint hatmü- lió korona.Vajka adóssága. A köz­A késedelmi kamatok halmozódása azt eredmé­nyezte, hogy ma több mint hatmillió korona Vajka adóssága. ség csaknem „kalapács alá kerüld’. Álló Donát a tavalyi önkormányza­ti választáson néhány szavazattal ugyan, de megnyerte a választást. A fiatal agrármérnök, aki az állami természetvédelmi hatóságnál me­zőgazdász, félállásban tölti be a polgármesteri tisztséget. Polgármester úr nehéz öröksé­get vett át Vajkán. Ha jól tudom, a községben csaknem 90 száza­lékos volt a részvételi arány az önkormányzati választáson, ami arról árulkodik, hogy az embe­rek megunták a községben ural­kodó állapotokat, és változást akartak. Ön is sikerként értékeli győzelmét, vagy inkább nyo­masztja a felelősség súlya? Valószínű, hogy a változás óhaja tükröződött a példádan részvételi arányban. Igaz, nagyjából húsz szavazattal nyertem, de ezt is siker­nek lehet elkönyvelni, hiszen az előző polgármester eléggé be volt ágyazódva a funkciójába. Ráadásul jómagam azelőtt nem voltam tagja a képviselő-testületnek. Igaz, más téren jelen voltam, hiszen tagja va­gyok a földtulajdonosi közösség felügyelőtanácsának, és titkára a vadászszervezetnek. A falu helyze­tével tehát nagyjából tisztában vol­tam. A polgármesterséget, tekintet­tel a nehéz helyzetre, másodállás­ban vállaltam. Úgy hallottam, nem is ígért tel- jesíthetetíent a programjában. Ez így igaz. Másrészt a többi in­duló nem is nyújtott programot a lakosságnak. Vajkán a helyzet há­rom hétig küátástalan volt, és egy­általán nem volt biztos, magam is a helyemen maradok-e. Hajszálon múlott, hogy elkerüljük a csődeljá­rást. Több mint hatmillió korona a község tartozása, amit kölcsönnel sem lehetett volna anullálni. A tör­vény ugyanis kimondja, hogy ha a költségvetési kiadás hatvan száza­lékkal meghaladja az előző évi költségvetést, kölcsön sem vehető fel. Egyeden kiút lett volna, ha el­adunk valami ingatlant. A község ingatlanaiból értékesíteni lehe­tett volna például az óvodát, a tervezett kultúrház alapját a te­lekkel, a posta épületét vagy az egészségügyi központot. Én azonban azt vallom, ha valamit eladunk, ideiglenesen pénzhez jutunk ugyan, de hosszú távon szegényedünk. Ön nem azért lett polgármes­ter, hogy tovább folytassa a si­ránkozást, és ölbe tett kézzel vár­ja a csodát. Vajka vert helyzetben van a pá­lyázatok terén, hiszen az államnak tartozik, mégpedig nagy összeggel. Az előző polgármester másfél milli­ós mínusszal vette át a kasszát, és hat év alatt több mint hatmilliósra „tornászta fel”. Először a biztosí­tókkal tárgyaltam, akik felé tajtozá- sunk van. Nem akarom elkiabálni, de úgy fest a helyzet, hogy a vá­lasztási időszak végére a község­nek egy fillér tartozása sem lesz. Sajnos az Egészségügyi Biztosító­nál nem sikerült lealkudni a tarto­zást és annak kamatait; ők már át­adták a Konszolidációs Banknak az ügyet behajtásra, náluk már nem is szerepeltünk a könyvelésben. Ne­kik a mintegy kétmillió koronát ki kell fizetni. A Szociális Biztosítóval úgy egyeztem meg, hogy 18 hónap alatt letörlesztjük a valós tartozást, s utána kérjük a kamatok elenge­dését. A tárgyalások eredményei alapján mondhatom, hogy nagyon nagy az esélyünk, hogy elengedik a kamatokat és a büntetéseket. A közeljövőben várjuk a javaslat jó­váhagyását. Merész, de dicséretes tervek. A képviselő-testület hogyan viszo­nyul a változáshoz? Támogatják? A testület öttagú, abból hárman MKP-sok, ketten függetlenek. Ha­zudnék, ha azt állítanám, nem ért meglepetés az első ülésekén. Úgy veszem észre, hogy akad képvise­lőnk, aki inkább „keresztbe próbál tenni”, mint a falu sorsán javítani. De bízom benne, előbb-utóbb min­denki rájön, hogy a falu érdekeit kell képviselni, hogy előre halad­junk és ne hátra. A falu lakosai tisztában van­nak a helyzettel? Nem hiszem, hogy vüágosan lát­nák, milyen helyzetben van a falu. Sőt, merem állítani, maga az előző polgármester sem volt tisztában a helyzet súlyosságával. Ön azt mondta, ezentúl nyil­vános lesz minden ülés, és a la­kosságot mindenről tájékoz­tatják. Természetesen. Akadt ugyan olyan hang is a testületben, hogy ami itt elhangzik, azt kezeljük tit­kosan, de közöltem a képviselő Mihelyt jobb helyzetben lesz a falu, elkészíttetik a területfejlesztési tervet, az elengedhetetlen az építkezésekhez. urakkal, hogy a polgároknak joguk van tudni, mi a helyzet, és elvárom tőlük is, hogy eszerint cselekedje­nek. Ez nem valami titkos tanács, mi a község polgárait képviseljük, és kötelességünk tájékoztatni őket. Egyébként a törvény is azt mondja, hogy a képviselő-testületi ülések­nek nyilvánosaknak kell lenniük. Egyelőre ugyan nem mutatkozik tömeges igény bánta, talán azért is, mert gyakran ülésezünk (janu­árban háromszor), de a lehetőség adott. Szerintem az emberek bele­fáradtak a siránkozásba, hogy Álló Donát nincs pénz semmire. Most sincs, de elkezdtük fizetni a részleteket, és amellett működtetni tudjuk a falut. Még az alkalmazottakat is meg tudtam tartani, természetesen nem voltak túl népszerűek az első lépé­seim. Egy embert ugyanis nyugdí­jazni kellett, aki szerződésre dolgo­zik tovább. Nem volt más megol­dás. Magam is a minimális fizetést kaptam, de még azt sem vettem fel eddig, mert a legfontosabb a tör­lesztés. A saját és az alkalmazottak bére jelentősen csökkent, de mi­helyt jobb helyzetben leszünk, megpróbálom kompenzálni nekik. A Kis-Csallóköz három közsé­ge között nem hogy összefogást, de széthúzást lehetett tapasztal­ni sok területen. Eklatáns példá­ja ennek a kiserőmű körüli to- porgás. Gondolom, ezen a téren is változás lesz. Én mindenképpen az összefo­gásban látom a jövőt. Mindhárom községnek ugyanaz a problémája. Ha a kiserőmű ügyében a három község összefogott volna, nem itt tartanánk. Az egész régiónak meg­oldotta volna a problémáit, hiszen az erőművet kompenzációként kaptuk volna, ha megépül. Egyelő­re nem szeretnék erről beszélni, mert nem volt időm átnézni az ide vonatkozó szerződéseket. Sajnos, időközben sok minden változott, a politikai helyzet is más lett. Az együttműködés szép példája egyébként, hogy Doborgaz nyújtott segítséget számunkra a templom festéséhez. Ön a Vajk Polgári Társulásnak is felajánlotta az együttműkö­dést A programomban is azt írtam, hogy minden szervezetnek szeret­ném segíteni a munkáját. Most tár­gyaltam a „Vajkosokkal” egy na­gyobb program ügyében nyárra. Ok eddig is szép dolgokat szervez­tek. De rajtuk kívül működik a va­dásztársaság, a vöröskereszt helyi szervezete, van énekkarunk, tűzol­tószervezetünk. Mi a helyzet a vajkai tó körül? A főváros teli van nagy plakátok­kal, hogy vásároljanak az embe­rek telket, házat a tó körül. A Kis- Csallóköz területe, ugye, termé­szetvédelmi terület? Egész pontosan tájvédelmi kör­zet, és ezenkívül a Natura 2000-es rendszernek is részét képezi. A tó déli partján álló bódéknak ezért el kell tűnniük. A környezetvédelmi minisztérium hatástanulmánya alapján olyan végzést adott ki, hogy az északi parton megvalósuló építkezés befejezése előtt a déli part „kulipintyóit” fel kell számol­ni. Tárgyaltam a befektetővel, aki öt év alatt akaija felépíteni a háza­kat. A csatornarendszer már elké­szült, tavasszal kezdődnek az épít­kezések. Az adókon keresztül ez is anyagi forrást jelent a községnek, de munkalehetőséget is, hiszen 300 házat terveznek, melyek szol­gáltatásokra is szükség lesz. Nem félnek attól, hogy végleg felborul a sziget nemzetiségi ösz- szetétele? Ezt nehéz megakadályozni. A helyi lakosok szegényebbek. Ha egy pozsonyi eladja a lakását, vesz érte itt egy házat, plusz egy gépko­csit, ki gátolhatja meg benne?! S in­nen húsz perc alatt fent van Po­zsonyban. Ez atraktív terület, hi­szen közel van Magyarország, Ausztria, s itt van a tájvédelmi kör­zet. Aki fogékony a természet iránt, paradicsomi állapotokat talál itt. Amit ma megtalál a Duna túl­oldalán, a Szigetközben. Igen, a mi oldalunkon nagy a le­maradás. Mihelyt kissé jobb hely­zetben lesz a falu, szeretném elké­szíttetni a területfejlesztési tervet, ami kb. 600 ezer koronába fog ke­rülni. Ez elengedhetetlen az építke­zések szempontjából. Szeretnék le­hetőséget adni az embereknek, hogy ne költözzenek el innen, ha utódaik vissza akarnak térni, jöjje­nek, ám ha el akaiják adni az ingat­lanjaikat, azt sem lehet megakadá­lyozni. A folyamatot sem, csak leg­feljebb kezeim. Itt az idegenforga­lom húzó ágazat lesz. Valóban elég átmenni a túloldalra egy hasonló nagyságú községbe, és megnézni, ők hol tartanak. Lehet-e valamit változtatni a komp körüli áldatlan állapoto­kon? Különösen hétvégéken sú­lyos a helyzet, amikor a nyara­ló-tulajdonosok elözönlik a Szi­getet. Találkozunk a vízgazdálkodási vállalat vezetőivel, akik éppen arra készülnek, hogy megjavítják a kom­pot. Valamit tennünk kell, mert az itteni lakosok, különösen nyáron, kénytelenek körbe utazni a zsúfolt­ság miatt. Előtte szeretném, ha ösz- szeülnénk, Vajka, Doborgaz és Nagybodak polgármesterei, hogy megbeszéljük, milyen javaslattal ül­jünk le velük tárgyalni. A buszról annyit, hogy szeretném rászedni a másik két polgármestert: próbál­junk meg új kisbuszt szerezni, mert a régi több mint tízéves, sok a baj vele. De ez csak akkor sikerülhet, ha mindhárman ugyanazt akarjuk. Mert mire van a társulásunk, ha nem segítjük egymást? AJANL0 Február 23. (péntek) Nagymegyer - 18.00: Szabó Béla győri fotóművész Akt című kiállításának megnyitója a mű­velődési központ kiállítótermé­ben. (as) Nagymegyer - 19.00: Régi idők mozija című zenés előadá­sával vendégszerepei a losonci Kármán József Színház, a pro­dukció a művelődési központ színháztermében tekinthető meg. (as) Február 24. (szombat) Ekecs - 19.00: Régi idők mo­zija - a losonci Kármán József Színház műsora régi magyar fil­mek betétdalaiból (Köszönöm, hogy imádott; Pá, kis aranyom, pá...) Belépti díj 60 korona, (as) Szeretne ingyen ^ hirdetni M bérbe ad <0K^ @3BaS .... .. Szelvényünket a csütörtöki Börzében Q:- ■ mindig mej KÖNYVEK Vétel

Next

/
Thumbnails
Contents