Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-19 / 41. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 19. Kultúra 7 SLÁGERLISTA Lehet-e Idolból világsztár? Az Egyesült Államokban a tehetségkutató versenyek felfedezettjei esetében általában felborul a szokásos slágerlistás előmenetel. A rajongók megrohamozzák a boltokat, már az első napokban beszerzik kedvenceik újdonságát, bebiztosítva ezzel a jó debütáló helyezést, és utána jelentősen visszaesik a hanghordozóik iránti kereslet, így aztán egy-egy jó listás eredmény korántsem biztos, hogy összességében nagy sikert takar. Az American Idol című műsorból eddig mindösz- sze hárman tudtak szert tenni huzamosabb sikerre. Az első szériát megnyert Kelly Clarkson, a negyedik sorozatban diadalmaskodó, countryzenében utazó Carrie Underwood, valamint a 2006-os ötödik széria negyedik helyezettje, Chris Daughtry, aki a Daughtry nevű zenekarával 12. hete szerepel az amerikai albumeladási ösz- szesítés élvonalában. Tavaly májusban óriási meglepetést váltott ki, amikor a favorizált Katharine McPhee helyett Taylor Hicks nyerte meg a versenyt. A zenészszakma azt jósolta az ezüstérmes Katharine- nek, hogy Taylorral ellentétben akár évekig is az élvonalban maradhat, egyesek a világsikert sem tartották (tartják) elképzelhetetlennek. Az énekesnőnek a tengerentúlon január 30-án jelent meg a napjaink divatos stílusirányzataira épülő első nagylemeze. Úgy néz ki azonban, hogy a szakma jóslata nem igazán fog beteljesülni, a korong az USA-ban máris elindult lefelé, a múlt heti kezdő, második pozícióját a 11. helyre cserélte le. (puha) Katharine McPhee (SITA/AP-felvétel) A HÉT HÍRE Bukott sztárok a mozivásznon 1990-ben hatalmas botrány követte a leleplezést, miszerint a népszerű Milli Vanilli tagjai csak tátogtak, helyettük mások énekelték fel a dalaikat. (Aztán hozzászoktunk az üyen átverésekhez, a következő években további „énekesek” buktak le.) Fab- rice Morván és Robert Pilatus ünnepelt sztárokból pillanatok alatt közutálatnak örvendő személyekké váltak. Püatus ezt nem tudta megemészteni, 1998-ban 33 évesen kábítószertúladagolásban meghalt. Jeff Nathanson rendező most elhatározta, a duó történetéből filmet készít. „Csodálkozom, hogy a sztori eddig egyetlen filmes fantáziáját sem ragadta meg” - nyüatkozta a rendező, (pj) Szerdán este a londoni díjátadón két zenekar duplázott: egy hazai és egy amerikai A BRIT Awards után Ekkora sikerrel még a legoptimistábbak sem számoltak - a Take That a brit zenetörténet legnagyobb visszatérője (Reuters-felvétel) Bekövetkezett az, ami egy ideje már sejthető volt Chris Cornell saját utakon ÖSSZEÁLLÍTÁS A legrangosabb brit zenei díjak januárban nyilvánosságra hozott jelöltlistája egy kivételtől eltekintve nem szolgált különösebb meglepetéssel, ennek megfelelően a mült szerdai gálán sem történt váratlan fordulat. A Smile című slágerrel tavaly júliusban befutott Lily Allen esetében lógott ki a lóláb. PUHA JÓZSEF Az énekesnő gyűjtötte be a legtöbb jelölést, szám szerint négyet, ami azért volt furcsa, mivel az Alright Still című albuma a minőségét illetően nagy adag jóindulattal is csak a középmezőnybe sorolható. A díjátadón aztán helyreállt a rend, a fiatal hölgy elismerés nélkül távozott a londoni Earls Courtban megrendezett ünnepségről. Górcső alá vesszük az egyes kategóriák győzteseit. A legjobb brit női előadó - Amy Winehouse „A hangja alapján afroamerikai, a valóságban brit zsidó. Szexis, de erre nem játszik rá. Fiatal, dalai mégis öregesek. Kifinomultan énekel, ám trágáran fogalmaz” - így jellemezte az 1983. szeptember 14- én született énekesnőt az egyik brit sajtóorgánum. Mi, közép-európaiak csak akkor lettünk figyelmesek Amyre, amikor neve feltűnt a 2004-es Mercury Music Prize-díj jelöltjei között a dzsessz- és soul- elemekre épülő, könnyed Frank című 2003-as debütáló lemezével. Komoly alkoholproblémák leküzdése után tavaly október 30-án jelentette meg második, Back To Black című albumát. Zeneüeg ugyanolyan könnyed, mint az első anyag, szintúgy szókimondó szö- vegvüággal párosítva. A legjobb brit férfi előadó - James Morrison Az 1984. július 10-én született srác a gitáros-dalszerző, James Blunt sokadik, ám egyik legnépszerűbb követője Paolo Nutini mellett. Elmondása szerint kezdetekben A1 Green, Otis Redding, Cat Stevens és a The Kinks repertoáija gyakorolt rá hatást, miután nagybátyja inspirálására gitározni kezdett. Bemutatkozó nagylemeze, az Undiscovered tavaly július 31-én került a boltokba, és Nagy-Britanniában az év tizedik legvásároltabb hanghordozója volt. A legjobb brit zenekar - Arctic Monkeys A legjobb brit album - Arctic Monkeys: Whatever People Say I Am, Thafs What I’m Not A The Beades óta egyeden együttes felbukkanása sem váltott ki akkora hisztériát Nagy-Britan- niában, mint az Arctic Monkeys. Az Alex Türner vezette sheffieldi zenekar 2005 őszén robbant be az élvonalba az I Bet You Look Good On The Dancefloor című felvételével az addig példádan internetes gerillakampánynak köszönhetően. A tavalyjanuár 23-án kiadott albuma a brit zenetörténet leggyorsabban fogyó bemutatkozó hanghordozója lett, 363 735 példányt vásároltak belőle a szigetországban a megjelenés hetében. A legjobb brit kislemez - Take That: Patience Az 1996. február 13-án feloszlott fiúcsapat visszatérése 2006 siker- története. Gary Barlow, Howard Donald, Jason Orange és Mark Owen november 27-én jelentette meg a Beautiful World című nagylemezét, és az évből hátralévő harmincöt nap alatt 1 144 521 példányt értékesítettek belőle Nagy- Britanniában, ezzel az év második legkelendőbb korongja lett a Snow Patrol albuma, az Eyes Open mögött. A Patience négy hétig vezette a brit kislemezlistát. A legjobb brit újonc - The Fratellis A glasgow-i gitárpop trió odahaza minden kétséget kizáróan az elmúlt év legnagyobb felfedezettje. A zenészek a szeptember 11-én boltokba került Costello Music című nagylemezükön főleg a klasszikus brit punk és ska fénykorából merítenek, de a The Libertines hatása is visszaköszön róla. A legjobb brit koncertzenekar - Muse A devoid rockegyüttesre a 2000-ben kiadott első albuma után máris ráragasztották az „új Radiohead”-jelzőt. Való igaz, a gitáros-billentyűs-énekes, Matthew Bellamy éneklésén jócskán érződik a Radiohead-frontember, Thom Yorké hatása. A zenekar a tavaly július 3-án megjelent negyedüt, Black Holes & Revelations című lemezén elszakadt az addigi progresszív rockos hangzásvüágá- tól, és a pop irányába tolta el a stílusát. Több dalban főszerephez jutott a szintetizátor és az elektronika, minden korábbinál hangsúlyosabb politikai szövegvilág kíséretében. A legjobb nemzetközi női előadó - Nelly Furtado A kanadai születésű portugál származású énekesnő bemutatkozó, Whoa, Nelly! című korongja 2000-ben látott napvilágot. A következő, a 2003-as Folklore cíművel nem tudta megismételni kezdeti sikereit. A tavaly június 12-én kiadott Loose című harmadik albumán a Gwen Stefani által kikövezett utat választotta, és élvonalbeli világsztárrá nőtte ki magát. A legjobb nemzetközi férfi előadó - Justin Timberlake Az egykori *NSYNC szépfiúja már a 2002 novemberében megjelent Justified című szólólemezével nyilvánvalóvá tette, hogy egy ideig bérelt helye lesz a popelőadók élmezőnyében. A második, tavaly szeptember 11-én kiadott Future Sex/LoveSounds című eklektikus popalbumán ízelítőt ad a jövő popzenéjéből, ami nagyrészt a közreműködőknek köszönhető, a legkeresettebb producerek: Timbaland, Rick Rubin és wül.i.am voltak a segítségére. A legjobb nemzetközi zenekar - The Killers A legjobb nemzetközi album - The Killers: Sam’s Town Az új hullám és a posztpunk örökségét a mába a legsikeresebben átültető amerikai csapat Las Vegasban alakult meg 2002-ben. Egy független londoni kiadó fedezte fel, így először a brit piacon futott be. Az első lemezén a The Cure, a Duran Duran és a New Order hatása érződik. Az együttes tavaly október 2-án megjelent második albumán Bruce Springsteent és a U2-t idéző sta- dionrockos hangzással állt elő. A legjobb nemzetközi újonc - Orson Az öttagú kaliforniai zenekar gitárközpontú, dallamos rockzenét játszik, leginkább a Maroon5-val mutat rokonságot. Odahaza, az USA-ban egyelőre ismeretien. Bemutatkozó dala, a No Tomorrow tavaly márciusban egy hétig vezette a brit kislemezlistát. A bravúrnak ugyan volt némi szépséghibája: a felvétel minden idők legkevesebb példányszámban értékesített listavezetője, a trón megszerzéséhez elegendő volt 17 694 eladott példány. Életműdíj - Oasis A Gallagher fivérek bandája a brit popzene elmúlt másfél évtizedének legjelentősebb zenekara. A ’94-es Definitely Maybe és a ’95-ös (Whaťs The Story) Morning Glory? című lemezei a brit zenetörténet két kultikus darabja. Az együttes hatodik stúdióalbuma Don’t Believe The Truth címmel 2005. május 30-án került a boltokba. A zenészek tavaly november 20-án karrierösszegző válogatással rukkoltak elő Stop The Clocks - The Best Of Oasis címmel. Az utóbbi hónapokban többször felröppent a hír, hogy Chris Cornell távozik az Audioslave nevű zenekar éléről, és karrieijét szólóban folytaga. Az év végén a kiválásról szóló találgatások még gyakoribbak lettek, miután az énekes sikerre vitte az új James Bond-film, a Casino Royale főcímdalát, a You Know My Name címűt. Ezt követően újabb két fontos esemény kérdőjelezte meg az együttes jövőjét, pontosabban Chris és zenésztársai együttműködését - az énekes elkezdett dolgozni a második szólólemezén, miközben társai: Tom Morello, Tim Commerford, Brad Wilk és egykori frontemberük, Zack de la Rocha elásták a csatabárdot, és bejelentették, hogy egy koncert erejéig újra életre hívják korábbi zenekarukat, a Rage Against The Machine-t. Az egyre sűrűsödő, az Audioslave-re nézve negatív előjelek ellenére Chris egészen az elmúlt hétig cáfolta a kiválásáról szóló híreket. Most végre színt vallott, kibékíthetetlen emberi és zenei ellentétekre hivatkozva hagyta el az együttest. Elmondta, a továbbiakban kizárólag a szólókar- rieijére koncentrál, megcáfolva azokat a híreszteléseket, hogy korábbi zenekara, a Soundgarden felélesztése is a döntés hátterében áll. Az Audioslave története A grunge vezető együttese, a Soundgarden 1997-es feloszlása után Cornell 1999-ben szólóalbumot jelentetett meg Euphoria Morning címmel, majd nyoma veszett. Három nagy nevű zenész talált rá. Utólag kiderült, hogy elvonókúrán volt. Az Audioslave története 2000-ben indult, amikor a rapmetálban utazó Rage Against The Machine énekese és fő ideológusa, Zack de la Rocha lelépett, magára hagyva és magára haragítva társait: Tom Morello gitárost, Tim Commerford basszusgitárost és Brad Wilk dobost. Ők négyen a közel tízéves sikertörténetük ďatt a vüág lázadó ifjúságának első számú kedvencei voltak a társadalmi problémákat feszegető és hatalomellenes dalaikkal. A faképnél hagyott zenészek gyorsan eldöntötték, közösen folytatják tovább egy új zenekarban, és arra jutottak, hogy az egykori Soundgarden énekese pótolhatja leginkább a lelécelt vezérüket. Sokan nem értették, miért pont ő, félő volt, hogy a rapme- tál és a küencvenes években fénykorát elő seattie-i grunge összebo- ronálásából semmi jó nem sül ki. A kezdet a kétkedőket igazolta, az indulás nem volt zökkenőmentes, de aztán a zenészek zeneüeg is egymásra találtak. A 2002 novemberében megjelent első nagylemezükön szerencsére nem a két stílusirányzatból indultak ki, hanem a klasszikus hardrock irányába vitték el a hangzásukat. Az albumból azóta világszerte több mint ötmillió fogyott, ebből hárommillió a hazájukban. 2005 májusában került a boltokba a második, Out Of Exüe című korongjuk, ennek eladási példányszáma az USA-ban egymillió felett jár. Amíg az első lemezen még hallható volt némi szakadék a RATM-tagok és Comeü zenei vüá- ga között, addig a másodikon már egységes és egyéni hangzással bíró együttessé váltak. Zúzos hardrock- felvételek és lassúbb dalok szerepelnek rajta fele-fele arányban. A kvartett a harmadik albumát Revelations címmel tavaly szeptemberben adta ki. Ennek lanyha fogadtatása - eddig az USA-ban is csak 409 ezret értékesítettek belőle - szintén a változást vetítette elő. Egyelőre nem tudni, Chris zenésztársai folytatják-e nélküle, keresnek-e új frontembert. Nyüván- valóbb azonban, hogy a Rage Against The Machine nemcsak egy koncert erejéig áll majd össze áprilisban, hanem huzamosabb ideig is együtt lesz, talán még új lemez is készül, s ezáltal az Audioslave- re nem lesz szükség. Cornell második szólóalbuma, a Steve Lilly- white producer (U2, The Rolling Stones) felügyelete mellett készülő Carry On az USA-ban május elsején jelenik meg. A többi közt hallható lesz rajta Michael Jack- son Billy Jean (!) című slágerének átdolgozása, (péjé) Senki sem vitatja, hogy a Gallagher fivérek zenekara, az Oasis megérett az Életműdíjra - a felvételen Andy Bell, Noel Gallagher és Gém Archer szerepel a rajongók gyűrűjében (TASR/AP-felvétel) Chris Cornell végre színt vallott, és távozott az Audioslave éléről (SITA/AP-felvétel)
