Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-17 / 40. szám, szombat
10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 17. www.ujszo.com „Azokkal a dolgokkal, amelyeket nem tudok befolyásolni, nem foglalkozom. Azokat viszont, amelyekre hatást tudok gyakorolni, igyekszem is befolyásolni." Nehéz mindenki ízlésének megfelelni A SuperStar tavalyi, második szériájának favoritja- ként ismerte meg a nyilvánosság. Pavol Habéra, a zsűri legszigorúbb tagja már a fordulók során nagybetűs Énekesnek titulálta a későbbi győztest. Nádherný deň (Gyönyörű nap) címmel jelentette meg nagy közönségsikert aratott szólóalbumát, a Zlatý slávik 2006 an- kétban három kategóriában - énekes, az év felfedezettje, az év slágere - is tarolt. MISLAY EDIT Koncertjein kívül újabban a pozsonyi Nová scéna műsorán futó A három testőr című musicalben D’ Artagnan szerepében láthatja a közönség. Az angolt és a magyart „énekelhetőbb” nyelveknek tartja, mint a szlovákot. Peter Cmo- ríkkal beszélgettünk. Honnan ered a magyartudása? Nagyon egyszerű a válasz. Magyar vidékről, Krasznahorkaváral- járól származom, anyukám és apukám szülei egyaránt ott laktak, három háznyira egymástól, és mindannyian magyarul beszéltek. Nagymamám nem is tud szlovákul, csak egypár alapszót. Amikor én születtem, a szüleim még tanultak, ezért kétéves koromig az apai nagyszüle- imnél laktunk, így először magyarul tanultam meg beszélni. Később aztán elköltöztünk Nagykürtösre, ahol már alig volt magyar barátunk, ismerősünk, és otthon is szlovákul beszéltünk egymással. így a magyart már csak a nyári szünetekben használtam, amikor a nagymamámnál voltam. Meg is látszik a magyamyelv-tudásomon, hogy keveset használom. Később azonban újra volt rá lehetősége, hogy gyakorolja a magyart, hiszen egy magyar együttesben is játszott. Ez nagyon vicces volt. Én ugyanis egy olyan bandában zenéltem, amelynek a tagjai beszéltek magyarul. Először saját szerzeményeinket játszottuk, szlovák szöveggel. Aztán több zenekarban is megfordultam, azok a srácok pedig, akikkel kezdtem, régi P. Mobil-, Omega-, LGT-számokat és hasonlókat kezdtek eljátszani. Egy nap fölhívtak, nem lenne-e kedvem ismét velük énekeim. Jó, mondtam, de az én kiejtésem azért nem annyira jó, hogy nyugodtan kiállhatok magyarul énekelni a színpadra, de megpróbáltam. Elég sok munkámba került, amíg a megfelelő kiejtéssel tudtam énekeim, végül azonban sikerült. Nagyon szeretem a magyart mint „éneknyelvet”. Nagyon sok benne a nyüt hangzó, és ez nagyban segíti az éneklést. Mennyi ideig énekelt a fiúkkal magyarul? Körülbelül egy évig. Milyen zenét hallgatott kamaszkorában? Elsősorban a Queent. Aztán olyan együtteseket, amelyeket apukám játszott fel a régi szalagos magnójára: a Dire Straits-et, a Pink Floydot és hasonló dolgokat. Szerencsére jó, minőségi zenét. Volt lehetősége megismerkedni a magyar könnyűzenével is? Voltak otthon lemezeink az Omegától, az LGT-től, a Piramistól. Ezek a magyar együttesek végigkísérték a gyerek-, sőt a kamaszkoromat is. Debütáló albumán a Ľudia (Emberek) című dalban arról énekel, hogy az életben minden változik körülöttünk. Hogyan változott meg az ön élete az utóbbi másfél évben? Pozitív irányban. Mindig is énekelni, zenélni szerettem volna, és ehhez bizonyos lépcsőfokokon sikerült eljutnom. Eleinte nem igazán sikerültek a dolgaim, de aztán hirtelen elkezdtek jól menni. Eljutottam egy bizonyos szintre az éneklésben és a hangszeres játékban, annyira, hogy a közvélemény elfogadott. Segített persze az is, hogy a SuperStar révén teret kaptam a médiában, és megmutathattam, mit tudok. Érezte ott legbelül, hogy egyszer megvalósul az álma, vagy az, ami történt, az ön számára is meglepetés volt? Ez nagyon nehéz dolog. Nagyon sok szerencse kell hozzá. A megfelelő időben a megfelelő helyen kell lenni. És ez még mindig nem elég. Mi kell még hozzá? Rengeteg olyan elvárás, feltétel van, amelynek meg kell felelni, hogy elfogadják az embert. Meglepte valamivel a show- biznisz? Mi az, amit kívülállóként másként látott, mint most, amikor már ön is benne van? Meglepett néhány ember, akikről azt gondoltam, hogy nehéz lesz velük kommunikálni, hogy kimértek, és nem fogom velük megtalálni a közös hangot. És kiderült, hogy igenis lehet. Hiányzik valami az előző életéből, abból az időszakból, amikor még nem volt országosan ismert? A romlatlanság. Nagykürtösön, amelynek 14 ezer lakosa van, olyan környezetben éltem, ahol mindannyian barátok voltunk, és segítettünk egymásnak. Ahol nincs nagyon pénz, ott az embereknek segíteniük kell egymásnak. Ez mindig így volt ott, és mindig így is lesz. Ott jobban érzékelhető volt számomra az együvé tartozás. Nagyon sok értékes embert ismerek ott, és ott vannak az igazi barátaim is. Itt egy kicsit másképp mennek a dolgok. A népszerűsége, az új élete nem változtatta meg a régi barátságait? A igazi barátaim megmaradtak. Igaz, ritkábban találkozunk, mint régen, de annál többet telefonálunk egymásnak. Nem is nagyon találkoztam olyasmivel a lakóhelyemen, hogy valaki mondjuk, irigykedne a sikeremre. Müyen érzés volt, hogy nem sokkal a könnyűzenei életben való színre lépése után tarolt a Zlatý slávik ankétban? Számolt ilyen sikerrel? Ilyesmivel nem lehet számolni. Különben sem vagyok az a típus, aki előre számol valamivel. Inkább kivárom, mi történik. Nem töröm előre a fejem azon, hogy mi lesz, ha véletlenül ez vagy az történik. Azokkal a dolgokkal, amelyeket nem tudok befolyásolni, nem foglalkozom. Azokat viszont, amelyekre tudok valamilyen hatást gyakorolni, igyekszem is befolyásolni. De egy ilyen ankétot nem tudok befolyásolni. Ezért nem is készítettem előre semmilyen beszédet. Egyszerűen ültem és vártam, mi fog történni. Ha semmit nem nyertem volna, akkor sem történt volna semmi. Fiatal előadó vagyok, mindössze fél éve vagyok jelen a szórakoztatóiparban, van időm. Mennyire elégedett az albuma fogadtatásával? A közönség részéről nagyon szép és egyértelmű volt a fogadtatás. A Nádherný deň mostanáig 28 500 példányban fogyott el. Ennyit egyetlen hazai előadó sem tudott eladni az utóbbi hat évben, tehát nagyon elégedett vagyok. A kritika pedig arra van, hogy kritizáljon. Nagyon nehéz minden kritikus ízlésének megfelelni. Annak ellenére, hogy nem volna rossz, ha a kritika is egyértelműen pozitívan fogadná azt, amit csinálok, de nem akarhatok mindent. A dalszövegeim, amelyek bár kicsit másképp vannak megírva, mint amihez eddig hozzá lehettek szokva a hallgatók, szerintem nyíltan kimondanak bizonyos dolgokat, és lehet, hogy ez némely kritikusnak nem tetszik. Én olyan ember vagyok, aki egyenesen megmondja, amit gondol, és lehet, hogy ez zavarja őket. A szövegeimben is nyűt vagyok. Engem ez nem zavar, és az emberek is megértik őket, nem kell egy mondat fölött két hétig gondolkodniuk. Nekem úgy tűnik, hogy az albumnak azok a számai, amelyeket szlovák szöveggel énekel, ze- neüeg is más stílusúak, mint az angol szövegű dalai. A nyelv mindenképpen befolyásolja azt, hogyan szól a maga teljességében egy dal. Amikor a dalok születnek, nem készül hozzájuk azonnal szöveg, hanem először egyfajta halandzsanyelven énekelem őket. Amelyik körülbelül úgy hangzik, mint az angol, csak semmi értelme nincs. És ezen a halandzsanyelven szólnak a dalok a legjobban. Amint konkrét szlovák szöveget kapnak, azáltal ugyan lesz értelmük, de elveszítik a varázsukat. Én ezt úgy nevezem, hogy a szlovák nyelvtől a dalok „szögletessé” válnak, míg angol szöveggel gördülékenyek. Az angolban lehet nyújtani a szólamokat, mert olyan, mint a gyurma, amellyel bármit lehet csinálni. A szlovák nyelvben viszont ott a ritmustörvény, amit be kell tartani. Amint az ember nem tartja be, az hibának számít, de ha betartja, az is rossz, mert azok a szólamok elvesztik a legátót. Melyik a kedvenc dala az albumáról? Amikor készítettük, és a demó- felvételeket hallgattam, szinte minden második nap más és más volt a kedvencem. Nagyon sok szerzeményből válogattuk ki őket, rengeteg jó dal nem került fel az albumra. És ha az ember állandóan hallgatja őket, mindegyikben talál valamit, ami a pillanatnyi lelkiállapotától függően megragadja. És ez jó jel. Maradtak még olyan dalok a fiókban, amelyeket a következő albumán felhasználhat? Hogyne! Azokat majd hozzácsapjuk az újakhoz, amelyeken már dolgozunk, vagyis most még nagyobb mennyiségű dalból fogunk válogatni. Legalább százból biztosan. Mikorra tervezi a második lemezt? Ősszel kellene elkezdenünk a felvételek készítését, vagyis még ebben az évben megjelenhet. Hasonló stílusú lesz, mint a debütáló lemeze? Ezzel még nem foglalkozunk. Szerintem ez attól függ, milyen dalokat választunk ki, és ezek milyen zenei köntöst kapnak. Biztosan sokat fogunk kísérletezni, több változatot készítünk majd, és meglátjuk, mi lesz az, ami leginkább tetszem fog. Mindig abból indulunk ki, hogy nekünk mi tetszik. A zenei stílussal az első album készítése során sem foglalkoztunk. Számunkra az a fontos, hogy ezek a dalok jól hangozzanak. A stílus másodlagos. Felőlem akár heavy metal is lehet. Valóban? Persze. Szeretem azt is. De ugyanígy szívesen megjelentették egy bluesalbumot is. Ez azonban még odébb van. Nem fordult elő, hogy a saját dalait hallgatva olyan érzése volt, hogy ma már egyiket vagy másikat másképp énekelné el? Úgy gondolom, jó munkát végeztünk a lemez készítésekor, és jól énekeltem fel a dalokat. Nem azt mondom, hogy nem lehetne másképp előadni őket, de semmilyen énekesi hibát nem csináltam bennük. És ha én nem találok bennük hibát, akkor nem találhat benne más se. Most, fél évvel az album megszületése útán, a koncerteken természetesen egy kicsit másképpen éneklem ezeket a számokat, de ez nem jelenti azt, hogy ahogyan azelőtt énekeltem őket, az rossz volt. Csak más. Minden koncert egyedi, és minden koncerten másképp szólalnak meg a dalok.' Újabban A három testőr című musicalben is látható az Új Színpadon. Meglepte, amikor ezzel az ajánlattal megkeresték? Nem is tudom. Egyszerűen jött ez az ajánlat. Megbeszéltem Jožko Sebóval, a menedzseremmel, hogy mi legyen, belevágjak-e vagy ne. Megkérdezte, meg akarom-e próbálni. Végül is miért ne, mondtam, hogyha énekelni kell, menjünk. Megnéztem az előadás DVD-re rögzített változatát, egészen tetszett, így azt mondtam, rendben, végül is színházat még nem játszottam. Ki kell próbálni. Szereti egyébként a musicaleket? Nagyon. Elsősorban a Jézus Krisztus Szupersztárt, meg a Hairt. Hogyan tudja összehangolni a színházi szereplést a koncertezéssel? D’ Artagnant váltott szereposztásban játszom, és egy hónapra előre egyeztetünk, hogy milyen napokon fogok játszani. Elsősorban énekes vagyok, nem musicalszínész, vagyis nálam a koncertek állnak az első helyen. De játszani is fogok, mert 2008 májusáig 130 előadás szerepel a tervben. D’ Artagnan szerepén kívül mi foglalja majd el az idejét az elkövetkező időszakban? Elsősorban a második albumom stúdiómunkálatai. Ďurko Kupeccel közösen készítjük, együtt fogunk dolgozni a dalokon, mivel mindketten szerzőként jegyezzük majd. Igyekezni fogunk a lehető legjobb munkát végezni. Ez most a legfontosabb számomra a koncerteken kívül. Egy olyan kisváros után, mint Nagykürtös, nem volt nehéz hozzászoknia a pozsonyi élethez? Nem Pozsonyban lakom, hanem Nagyszombatban. Ez azért jó, mert a zenei stúdió, ahol a lemezem készül, Galgócon van. Nagyszombatban lakik a barátnőm is, és ez a város Pozsonytól sincs messze. Vagyis stratégiai szempontból előnyös helynek számít. De most a koncertek miatt sokat utazgatok országszerte, úgyhogy Nagyszombatba tulajdonképpen csak aludni járok. Honlapján a rajongókkal is tartja a kapcsolatot? Természetesen, hiszen sokukat személyesen is ismerem, a koncertek után találkozni szoktam velük. Van egy nagyon jó rajongóklubom, sokan közülük az egész turnémon végigkísértek, külön autóbusszal utaztak minden koncertemre. A turné végén még egy nagy meg- vendégelést is rendeztek a tiszteletemre, ajándékokat is kaptam tőlük. Egyszerűen fantasztikusak, és őrületesen támogattak és szurkolnak nekem. Ez nagyon fontos számomra, és nagyra értékelem.
