Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-14 / 37. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 14. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Prostitúcióra kényszerültek Prostitúcióra kényszerítettek kiskatonákat rangidős társaik egy szentpétervári laktanyában egy orosz civil szervezet, a Katonaanyák Bizottsága szerint, amely az ügyben a katonai ügyészséghez fordult. A Human Rights Watch nemzetközi emberi jogi jogvédő szervezet úgy véÜ, az eset nem egyedi, a fiatal sorkatonák súlyos bántalmazása és megalázása az orosz hadseregben évente öngyilkossági kísérletek és dezertálási próbálkozások százaihoz vezet. A szentpétervári katonai ügyészség ígértet tett, hogy kivizsgálják a bejelentést, (m)- Ön a líbiai út előkészítése miatt jött? Sajnálom, de emberjogi szakértőt nem kéretett a miniszterelnök ur... (Peter Gossónyi karikatúrája) A kollektív szerződések kiterjesztése számottevően megakaszthatja a kedvező gazdasági folyamatokat Munkaerőpaic: Hátra arc! A Fico-kabinet a munkáltatók és szakszervezetek tárgyalásain elfogadott kollektív szerződéseket lényegében kiterjeszti valamennyi munkaadóra. Közben a dolgozók érdekeire és nemzetközi példákra hivatkozik. GÁL ZSOLT A Robert Fico vezette parlamenti többség újabb lépést tett a vörös délibábok felé való hosszú menetelés útján. A konkrét fata morgana jelen esetben a boldog proletár távoli horizontokon fel- sejlő látomásszerű képe, azé a munkásé, akit az állam törvénynyel, a kormány és a szakszervezet pedig kollektív szerződéssel véd meg a kegyeden, kizsákmányoló kapitalista nagytőkével szemben. Konkrétan a háromoldalú tárgyalásokon elfogadott kollektív alkuk eddig csak azokra a foglalkoztatókra voltak érvényesek, akik tagjai a munkaadói szervezeteknek, amelyek részt vettek a tárgyalásokon és egyetértettek a szerződéssel. A parlament szociális bizottságából előbukkant módosítás úgy alakítaná át a kollektív tárgyalásokról szóló törvényt, hogy ezek után minden munkaadóra kötelezően vonatkoznának a szabályok. A kormánypárti honatyák azzal érvelnek, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő dolgozókat védik, és hasonló jogszabályok vannak számos nyugati országban, például Belgiumban, Franciaországban és Németországban is. A törvény tehát igazságosnak tűnik, Robert Fico újra Jánošík népszerű szerepében tetszeleghet, aki elvesz a gazdagoktól és ad a szegényeknek. Adott esetben a nép védelmezőjeként rákényszeríti a gonosz és mohó vállalkozót, hogy ő is tartsa be a kollektív szerződést. Csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű - ahogy az már lenni szokott Fico látványos, könnyen érhető és népszerű döntéseivel. Először is: jogállamban szerződést a szerződő felek szoktak kötni, és az rájuk szokott vonatkozni. A kormánytöbbség döntése szerint most azokra is vonatkozni fog, akik nem vettek részt a tárgyaláson, nem írták alá és nem kérnek belőle. Egyetlen nemzetközi szerződés sem mondja ki, hogy a kollektív szerződést az ilyen vállalatokra is ki kell terjeszteni, ez legfeljebb ajánlásként szerepel bennük. Tény, hogy Belgiumban és Franciaországban a kollektív szerződések az összes dolgozó kb. 90%-ára vonatkoztak az elmúlt években. Németországban gazdasági ágazatokon belül kötik az éves kollektív alkukat, amelyek az összes foglalkoztatott több mint kétharmadát fedték le az ezredforduló környékén. Az ellenpéldát főleg az angolszász országok szolgáltatják, ahol a munkaadók és munkavállalók közötti alkudozás főleg a vállalatokon belül folyik. 2000-ben az Amerikai Egyesült Államokban az összes foglalkoztatott mindössze 15%-ára vonatkoztak a kollektív szerződések, Nagy-Britanniában 30% volt ez az arány. A szlovák kormány logikája szerint a belga, francia és német lakosoknak kellene jobb helyzetben lenniük, hiszen őket védik a kollektív alkuk. Ehelyett mind a három országban 8-10% körül mozgott a munka- nélküliség az elmúlt másfél évtizedben. Belgiumban és Franciaországban alig volt magasabb a foglalkoztatottak aránya, mint most Szlovákiában, Németországban pedig mindvégig stagnált a dolgozók száma. A három ország az egy helyben topogás, az európai bénultság, az euroszklerózis mintapéldájává vált. Közben Nagy-Bri- tanniában 1993 és 2003 között 5 millió új munkahely keletkezett, az amerikai gazdaság pedig 19 millió új állást teremtett. A német gazdaság ez alatt 0 darab új munkahelyet produkált. Franciaországban csaknem öt millióval kevesebb legális munkahely van, mint Nagy-Britanniában, pedig a két ország lakosságának a száma csaknem azonos, nagyjából 60 millió. Az amerikai és a brit munkanélküliségi ráta 4-6% között mozgott az elmúlt években, a munkanélkülieknek mindössze egytizede, ill. ötödé volt hosszú távon (több mint egy évig) állás nélkül. Ezzel szemben a francia munkanélküliek fele, a belgák és németek több mint kétharmada már A kormány és a szakszervezetek olyan drágává és védetté tették a munkahelyeket, hogy már senki sem teremt újakat. egy évnél hosszabb ideje nem talált munkát. Ráadásul a reálbérek is magasabbak és gyorsabban emelkedtek az angolszász országokban. Akkor most melyik munkaerőpiac tetszik jobban. A szlovák kormánytöbbségnek a bel- ga-francia-német hármas imponál... A munkáltatók nagy részére ráerőltetett kollektív szerződések a nyugati országokban is a munkahelyteremtés egyik legfőbb gátjai. Franciaországban például 1200 euró feletti minimálbért, négy hetes fizetett szabadságot, 35 órás munkahetet, több hónapos felmondási határidőt és végkielégítést írnak elő. A kormány és a szakszervezetek olyannyira drágává és védetté tették a munkahelyeket, hogy már senki sem teremt újakat. A belga, francia és német dolgozók több mint 40%-a már több mint 10 éve ugyanazon a munkahelyen dolgozik, további kb. egyötödük 5-10 éve dekkol ugyanabban az állásban. A dolgozók görcsösen ragaszkodnak meglévő állasukhoz, mert rettegnek a munkanélküliségtől, miközben az állástalanok képtelenek munkát találni. A szóban forgó törvénymódosítás és a kormány egyéb ígéretei nyomán a munkaerőpiac Szlovákiában is hasonlóan befagyhat, ha (pl. a munkatörvénykönyv szigorítása, minimálbér-emelés) valóra válnak. Az elmúlt években 200 ezer új munkahely keletkezett, a munkanélküliség a felére csökkent, a reálbérek gyorsan emelkednek. Ez nem a mostanihoz hasonló törvények vagy a szakszervezeti alkuk érdeme, ellenkezőleg, a rugalmas foglalkoztatási szabályoknak és az alacsony adóknak volt köszönhető. A jobb foglalkoztatási körülményeket nem lehet erőszakkal a vállalatokra kényszeríteni, mert megtörténhet, hogy egyszerűen nem alakítanak ki új munkahelyeket. A kormány azonban meg akarja jutalmazni hű szövetségeseit, a szakszervezeti vezetőket, és ha füleikben a munka dalának a lépése dobog, akkor me- netelési kényszerük támad (egy régi rendszer beidegződései miatt) a dolgozók szebb jövője felé. Most még csak a szebb jövőt látni a horizonton, ha később netán kiderül, hogy csak délibáb volt, majd lehet keresni pár bűnbakot (gaz kizsákmányoló kapitalisták, nemzetközi karvalytőke). A jómódú pályázók jobb esélyekkel indulnak az amerikai elnökjelölési versenyben, vélik a szakértők Gazdagok előnyben MT1-1SMERTETŐ Várhatóan a nagy anyagi háttérrel rendelkező, országosan ismert politikusoknak fog kedvezni az amerikai előválasztási menetrend feszített üteme - állapította meg a pártok szakértőire és független elemzőkre hivatkozva a The Washington Times. A hagyományos jelölési folyamatot nagyban felboríthatja négy nagy szövetségi állam - New Jersey, Illinois, Florida és Kalifornia azon törekvése, hogy február 5-re előrehozzák előválasztásaik időpontját. Döntésük drámai módon megváltoztatja, felgyorsítja az elnökjelölési folyamatot. Legelőször 2008. január 14-én az iowai pártgyűléseken nyüatkoz- nak az amerikaiak arról, kit szeretnének jelöltnek látni, egy hétre rá, január 22-én tartják meg a New Hampshire-i előválasztásokat. Nevada a két időpont közé, január 19-re tervezi az iowaihoz hasonló pártgyűléseket, a januári rendezvényeket a dél-karoli- nai előválasztások zárják 29-én. Neves politikai szakértők úgy vélik, könnyen előfordulhat, hogy február 5-én minden eldől, a „négy nagy” mellett aznap öt kisebb állam is előválasztást tart. Mivel a politikusok nem engedhetik meg maguknak, hogy a hagyományosan fontos, elsőként véleményt formáló, függetlenebb beállítottságú államokban ne kampányoljanak személyesen, ebben a versenyben az szerepel majd jobban, akinek több pénze lesz a drága médiajelenlétre. A The Washington Times az el- nökjelölt-aspiránsi mezőnyből a Demokrata Párt oldalán Hillary Clinton New York-i szenátort, a republikánusok színeiben pedig Rudolph Giuliani volt New York- i polgármestert emelte ki. New Jersey-ben és a legnépesebb államban, Kaliforniában mindketten nagy előnyre tettek szert ve- télytársaikkal szemben, (m) KOMMENTÁR Jó döntés NAGY ANDRÁS Ivan Gašparovič államfő hétfőn kiválasztotta, pénteken pedig kinevezi az Alkotmánybíróság hiányzó kilenc tagját. A taláros testület újonnan megválasztott bírái fognak az elkövetkező 12 évben őrködni az alkotmányosság felett, így mindenképpen fontos, kormányciklusokon átívelő döntésről volt szó. Bár Ivan Gašparovič vonzódása a Smerhez nehezen kérdőjelezhető meg, mégis az ellenzék és a sajtó egy része is attól tartott, hogy az államfő a HZDS legfontosabb jelöltjét, Štefan Harabin igazságügyi minisztert, és Tibor Šafárikot, az alkotmányellenes döntéséről elhíresült alkot- mánybírát is kiválasztja. Az államfő végső döntésével érdekes módon az ellenzék volt a legelégedettebb, Dániel Lipšic államférfihez méltó döntésről beszélt, mi magyarok pedig Mészáros Lajos újraválasztásának örvendtünk a leginkább. Arról egyelőre nem nagyon esett szó, hogy ez az új taláros testület vajon hogy fog viszonyulni a kormány és a parlament döntéseihez. Bár attól nem nagyon kell tartani, hogy visszatérne az az időszak, amikor az ellenzék és a demokratikusan gondolkodó lakosság egyetlen mentsvára az Alkotmánybíróság volt. Ki emlékszik már pontosan arra, amikor mindenki abban reménykedett, hogy legalább a Milan Čič vezette testület képes határt szabni a mečiari őrületnek. Hol van most Čič és hol Mečiar? Az előbbi az államfő oldalán ül, és nyilván komoly befolyással volt a lista összeállítására, az utóbbi pedig a kormánykoalícióban. Mégsem úgy mustráljuk most a listát, hogy ez a névsor képes lesz-e bennünket megvédeni a leg- rosszabbtól, hanem talán úgy, hogy valóban a legjobb kilenc jelöltet választotta-e ki az államfő. S ha hihetünk Mészáros Lajosnak, márpedig hiszünk neki, az államfő valószínűleg félretette személyes és pártszimpátiáit, és valóban szinte a lehetséges legjobb döntést hozta meg. Az Alkotmánybíróság egy olyan testület, mely esetében az lenne az ideális állapot, ha a lehető legkevesebb dolga lenne. De ha mégis döntenie kell - ami nagyon valószínű, hiszen óriási mennyiségű beadvány vár rá - akkor tegye azt a lehető legjobb módon. Hát akkor mindent bele! JEGYZET Édes dundi Valentina GRENDEL ÁGOTA Valentin-napon nem kifejezetten elegáns örömmel nyugtázni, hogy rövidesen eltűnsz a képernyőről. Igaz, gond egy szál se, jön a következő szappanopera, szinte habzik a képernyő, s csupán azért nem teszi meg valójában, mert közben sűrűn csordogál a szirup. Ám nézzük a jó oldalát: a nyugdíjasnak jól megy dolga, egyik sorozatról a másikra, kapcsolgatja távirányítóját, terelgeti az időt, addig se jár át a szomszédokhoz pletykálni, kávézgatni, teázgatni, betegségeiről, gondjairól, bajairól panaszkodni, netán a gyerekeivel, unokáival dicsekedni, hogy milyen aranyosak, kedvesek, ezt a távkap- csolós tévét is azért vették, hogy ne unatkozzon, mert ők még arra sem érnek rá, hogy hébe-hóba felcsörgessék, nem még arra, hogy fölszaladjanak hozzá. Pénzt, sok-sok pénzt kell keresni, mivel sokat kell költeni. Minden drága, a gyerekek nyelviskolája, sífölszerelése, az új kocsi, a báli idény, a vacsorák, a korszerűbbnél korszerűbb mobilok, fényképezőgéppel kombinálva, meg valami empéhárommal, aminek nagyi szerint annyi értelme van, mint Mézgáék szerint annak idején az emzéperixnek, a fodrász, a wellness hétvégék, hogy anyuka csinos és üde legyen, a kozmetikus, hogy eltüntessék a ráncait, amelyeket apuka egyre szaporodó munkavacsorái vésnek egykor hamvas bőrébe. A szappanopera elandalítja, olyan, mint egy kellemes buborékos fürdő, amely után masszázs, majd pihenés következik. Minden jóra fordul, a szerelmesek egymás katjába omolnak, a haragosok kibékülnek, és közben megállíthatatlanul vakít a tengerparti napfény, egyre ontja a sugarait. Igaz, nagymama közben el-elszundi- kál, persze, nem veszít semmit, mert legföljebb tízpercenként történik valami, például a szobalány előveszi a tolisöprűt, újabb tíz perc, míg leporolgat egy cirádát, miközben elméláz a nappali ebédlőasztalán hatalmas kristályvázában pompázó csokron. Istenem, de szép, sóhajt nagyi, de kár, hogy nemsokára vége, Valentina eltűnik, és hiába van Valentin, azaz Bálint, neki semmit sem jelent, az ő korában nem ismerték az amerikai ünnepeket, a sorozatokat sem, de így legalább a tévében lát tengert, pálmafát... FIGYELŐ Külügyi szivárogtatás A külügyminisztériumban minden bizonnyal vizsgálat indul annak kiderítésére, miként szivároghatnak ki rendszeresen információk a tárcától az ellenzékhez - közölte a magyar külügyi szóvivő. Polgár Viktor annak kapcsán nyilatkozott, hogy Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke a hétvégén pártpolitikai álláspontok közvetítésével vádolta meg a külügyminisztériumot. Németh Zsolt szerint a külügyi tárca február 8-án olyan körlevelet küldött a magyar nagykövetségeknek, amely a Kossuth téri kordonbontással kapcsolatban a Fidesz és Orbán Viktor „lejáratására buzdít”, (m)
