Új Szó, 2007. február (60. évfolyam, 26-49. szám)
2007-02-10 / 34. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2007. FEBRUÁR 10. www.ujszo.com Feltérképezni a munkaadók igényeit, s ehhez igazítani a helyi iskolarendszert Déli régióink jövőképe Az alábbi szöveg célja a Gömör-Kishont és Nógrád térségeinek jelenlegi legégetőbb gondjairól és néhány lehetséges megoldási javaslatról való elmélkedés. Az írás terjedelme nem engedi meg, hogy egy ilyen összetett problémával minden részletre kiterjedően foglalkozzam, ráadásul erre vannak a kompetensebb intézmények, személyek. ONDREJCSÁK RÓBERT Eddigi tapasztalataim alapján csupán néhány gondolatot szeretnék közölni, amelyek eseúeg ihle- tőek vagy hasznosíthatóak lehetnek az említett régiók felemelkedése szempontjából. Terjedelmi és módszertani okok miatt is elsősorban olyan problémákkal foglalkozom, amelyek megoldása helyi szinten lehetséges vagy lehetséges Közismert tény, hogy Rimaszombat és tágabb környéke az ország egyik leghátrányosabb helyzetű vidéke... lenne. Az úthálózat és az infrastrukturális fejlesztések - legyenek bármily fontosak és nélkülözhetetlenek egy régió fejlődéséhez - nem tartoznak a csak helyi erőből, vagy csak helyi kezdeményezésből megvalósítható beruházásokhoz, ezért ezeket nem tárgyalom. Közismert tény, hogy Rimaszombat és tágabb környéke az ország egyik leghátrányosabb helyzetű vidéke. Ez a megállapítás érvényes a gazdasági fejlettségre, szociális helyzetre vagy éppen a lakosság képzettségi-műveltségi szimjére. Természetesen figyelembe kell venni, hogy a lakosság képzettségi szintje nagyon szorosan összefügg a gazdasági és szociális helyzettel. Szinte bármüyen tényezőt veszünk figyelembe, Gömör-Kishont és Nógrád minden tekintetben az ország peremvidékei közé sorolhatóak. A helyzetet súlyosbítja, hogy bár határ menti régióról van szó - s ennek elméletileg pozitív hatással kellene lennie a „civilizációs-gazdasági fejlettségi” szintre -, Magyarország szomszédos régiója szintén az ország leghátrányosabb helyzetű területei közé tartozik. Az elemzésnél tehát meghatározó tényezőként kell figyelembe venni a földrajzi helyzetet is. Az első és egyik legfontosabb tényezőként a képzetségi struktúrát említeném. A tárgyalt régiók lakosságának képzettsége tartósan kedveződen. Konkrétan: a lakosság csaknem felének nincs érettségije, tehát csupán alapiskolája vagy érettségivel nem végződő középiskolai végzettsége van. Ezen belül a lakosság csaknem negyede csak alapiskolai végzettségű, ami jelen körülmények között gyakorlatilag kizátja őket a munkaképes lakosság soraiból. Ezzel szemben a főiskolával és egyetemmel rendelkezők aránya a régió összlakosságán belül nagyjából 4% körül mozog, vagyis az egyik legrosszabb az országban. Érdemes megjegyezni, hogy az országos átiag mintegy 12%, de még a Besztercebányai megyén belül is 7,5% (Besztercebányán 14%). Mi következik ebből? Először is az, hogy a csak alapiskolai végzettséggel rendelkezők a munkapiac jelenlegi és várható körülményei között gyakorlatilag képtelenek elhelyezkedni. Ezt tehát jelenleg és a közeljövőben konstans tényezőként kell kezelni, mert nem gyorsan megváltoztatható helyzetről van szó (a hosszabb távú megoldásokról később szólok). Tény továbbá - ismét csak a munkapiac követelményeit figyelembe véve - az érettségivel nem rendelkezők viszonylag nagy aránya, ami szintén nem a munkapiaci konkurenciaképesség jele. E csoport - „a szakmával rendelkezők, mesterek” - számára az érvényesülés, a felemelkedés lehetősége a szélesebb regionális tapasztalatok szerint a vállalkozási képesség és hajlandóság szintjével függ össze (megoldás ismét lejjebb). Természetesen mindez összefügg a járás alapvetően ru- rális (vidéki, gazdálkodó) jellegével és a „műveltség” rurális felfogásával, de attól még tény marad. Az említett tényezők döntően meghatározzák a régió lehetőségeit az oly sokat emlegetett befektetések terén is. Figyelembe véve a térség gazdasági helyzetét és a tőkeösszpontosítás szintjét, nyüvánva- ló, hogy régión kívüli befektetések nélkül a helyi gazdasági fejlődés nem indulhat be. Nincs ugyanis az a helyi tőke, amely képes lenne a megfelelő befektetések megvalósítására, ezek nélkül viszont nincs fejlődés. Egy üyen jellegű „külső tőkeinjekció” még abban az esetben is nélkülözhetetien a régió számára, ha az egyes befektetések csak rövidtávon, tehát 5-8 éves időtartam alatt lesznek jelen. Ezek azonban nagyon kívánatos hatást fejthetnek ki a lakosság szociokultu- rális és munkavállalási szokásaira. Téljünk vissza a képzettségi struktúra és a gazdasági fejlettség közötti alapvető összefüggéshez! A nélkülözheteden befektetések jellegét döntő mértékben meghatározzák az említett tényezők, vagyis a térség nem pályázhat olyan befektetésekre, amelyek feltétele a magasan képzett munkaerő. Célszerű lenne tehát a befektetők keresésére fordított energiát a kevésbé képzett munkaerőt igénylő ágazatokra összpontosítani. Ha azonban a térség hosszabb távú gazdasági fejlődéséről beszélünk, az előbb említett, viszonylag reagáló jellegű lépések helyett aktívabbakra is szükség van. Sőt, hosz- szabb távon inkább ilyenekre. ElőAz emberek nagy része ugyanis valamilyen módon erősen kötődik szülőföldjéhez, családi, baráti, érzelmi szálakkal. szőr is: fel kell térképezni a munkaadók igényeit, majd ehhez igazítani a helyi iskolarendszert. Hiábavaló ugyanis az olyan jellegű iskolák fenntartása jelenlegi formájukban, amelyek végzőseinek több mint 50%-a munkanélküli. Itt mindenképp átfogó változtatásokra van szükség ahhoz, hogy az iskolák jellege és a végzősök szakmai arcéle megfeleljen a munkaerőpiac mai kihívásainak. Szükség volna ezenkívül a gazdasági élet szereplői, az önkormányzatok és az iskolaügy képviselői közötti cselekvő párbeszédre. A gazdasági élet szereplői és a potenciális befektetők egy ilyen fórumon fogalmazhatnák meg igényeiket, amelyek átültetése az iskolai rendszerbe aztán jelentősen javíthatna a végzősök elhelyezkedési esélyem. Nyilvánvaló, hogy a változások sok iskolai intézményt, így esetenként személyes érdekeket is érinthetnek, enélkiil azonban elképzelheteüen a további fejlődés. További fontos tényező lehet a létező szakember-potenciál kihasználása. Annak ellenére ugyanis, hogy az egyetemet végzettek aránya közel sem éri el az országos átlagot, az említett régiók még mindig jelentős számú kvalifikált szakembert adnak. Döntő többségük azonban helyi távlatok hiányában nem marad a térségben, és az ország más vidékein keresi boldogulását. Nem minden esetben érvényes, de e szakképzettek jó része képes és hajlandó lenne a térségben dolgozni, ha volna egy testület, intézmény, önkormányzat stb., amely összehangolná a jelenleg szinte teljes mértékben elvesztegetett kapcsolatrendszert. Nem lehet ugyanis a szakemberek elvándorlását csupán az anyagi okokra szűkíteni - még akkor sem, ha ez az egyik legfőbb ok -, hiszen fontos szerepet játszik a perspektíva hiánya és az irányukban tapasztalt érdektelenség. Az emberek nagy része ugyanis valamilyen módon erősen kötődik szülőföldjéhez, családi, baráti, érzelmi szálakkal. Ráadásul a szakképzett emberek nagyon komoly kapcsolati tőkével is rendelkeznek. Ne szűkítsük azonban a kört csak az elvándorolt szakemberekre. Viszonylag alacsony szintű a helyi munkaerőforrás kihasználtsága is. Kétségtelen: a jelenleginél sokkal több regionális fejlesztéssel, szociálpolitikával foglalkozó szakemberre van szükség, és szükség van a meglevők sokkal nagyobb fokú kihasználására. Egyáltalán nem csak az egyetemistákról van szó. Hiba lenne nem figyelembe venni az érettségizettek táborában rejlő kiaknázatlan lehetőségeket és az ő képzettségüket, amely kulcsfontosságú egy Gömör-Kishont vagy Nógrád fejlettségű régió számára. Viszonylag tűrhető a helyzet a középkáderek, az érettségivel rendelkező szakemberek terén, bennük nem csekély erőforrás rejlik. A régió további nagy hátránya elsősorban szociokulturális és mentalitásbeli okokra vezethető vissza: a vállalkozóképesség és -hajlandóság viszonylag alacsony szintje. Ez nem könnyen megváltozatható helyzet, de a felemelkedés lehetősége adott. A vállalkozó kedv megváltoztatása nélkül elképzelhetetlen a hosszabb távú, sőt, az akármilyen fejlődés. Az állami szektor ugyanis nem hoz létre új munkahelyeket (de nem is lenne helyes, ha így tenne). A meglevő források nagy részét tehát erre a területre kell irányítani: hosszabb távú képzésekre, amelyek változtatnak a lakosság mentalitásán, illetve megtanítják a szóban forgó réteget „vállalkozni”. Természetesen a helyi források nem elegendőek, mindenképpen meg kell próbálkozni külső, nem utolsó sorban EU-forrá- sokhoz hozzáférni. Az említett problémakörre ugyanis számtalan forrás áll rendelkezésre. Ehhez viszont ismét csak az kell - ahogy már említettem -, hogy a kompetens szakembereket bevonják a döntéshozói folyamatokba. A vázolt problémák egy része viszonylag rövid időn belül megoldható, természetesen ha van rá akarat. Nagyobb részük azonban hosz- szabb távú. Sokak számára mindez akár megvalósíthatadannak is tűnhet, elsősorban az eredmény kés-' leltetettsége miatt. Az eddigi európai tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy másképp nem megy. Most kell belevágni, ellenkező esetben a tárgyalt régiók periferikus helyzete csak romlani fog, ami drámai hatással lesz az itt élők szociális, gazdasági, kulturális és környezed helyzetére. (Az írás a www.rimaszombat.eu honlapon publikált elemzésen alapszik.) EU fejlesztési források abszorpciója a dél-szlovákiai régiók viszonylatában - az Alapinfrastruktúra Operatív Program alapján Régió Benyújtott Nyertes Sikeresség Benyújtott Nyertes projektumok projektumok %-ban projektumok projektumok száma száma eélösszege célösszege %-ban Losonci járás 53 9 16,98 626 840 976 162 868 118 Nagyrőcei járás 18 5 27,78 424 675 686 283 769 814 Rimaszombati járás 50 18 36,00 3 983 633 892 2 619 812 943 Nagykürtösi járás 49 14 28,57 1 038 908 376 741 347 137 Kassa környéki járás 81 43 53,09 1 589 319 198 681 135 978 Nagymihályi járás 68 30 44,12 1 329 000 011 569 973 087 Rozsnyói járás 63 33 52,38 1 057 226 968 489 683 675 Tőketerebesi járás 83 39 46,99 1 565 100 990 289 678 008 Komáromi járás 83 52 62,65 1 310199 889 930 037 792 Lévai járás 72 31 43,06 1 378 526 662 608 106 241 Nyitrai járás 120 52 43,33 1 624 981 153 585 148 822 Érsekújvári járás 82 36 43,90 1 448 658 261 777 140 730 Vágsellyei járás 43 27 62,79 1 094 591 980 364 357 411 Dunaszerdahelyi járás 102 39 38,24 2 072 202 578 980 090 796 Galántai járás 61 19 31,15 1 192 100 232 237 874 512 Megjegyzés: 2006. augusztus 15-i állapot. A Fórum Intézet feldolgozása a www.strukturalnefondy.sk alapján Nem kapott a régió elegendő inkubátorházat? Gömör-Nógrád-Kishont területfejlesztési kérdései LELKES GÁBOR Melyik az ország legelmaradottabb régiója? A szlovákiai magyarok többsége gondolkodás nélkül rávágja, hogy a Gömör-Nógrád- Kishont régió. Valóban? Milyen szempont alapján ítélve mondható a legelmaradottabbnak? A választási programjában a Dél-Szlo- vákia és a szlovákiai magyarság érdekeit felvállaló Magyar Koalíció Pártjának nyolc évig tartó kormányzását követően tényleg enyA feltárt ismeretanyag remélhetőleg elősegíti a Gömör-Nógrád-Kishont régió dinamikus és egységes fejlődését... nyíre rosszul mennének a dolgok a dél-szlovákiai és részben magyarlakta Gömör-Nógrád-Kishont régióban? Nem kapott a régió elegendő inkubátorházat és nemzetiségi folklórfesztivált? A migrációs veszteség nem csupán annak a több száz éves folyamatnak a része, amelyben az emberek keletről nyugatra, vidékről a nagyvárosokba vagy azok közveden közelébe vándorolnak? A magas munkanélküliségi ráta miként sújtja a lakosság szerkezeti egységét? Miként látják a vállalkozások, a civil szféra, az önkormányzatok és egyéb területfejlesztési szereplők meg a lakosság a helyi feltételeket és lehetőségeket? A regionális fejlesztési stratégiák vajon partnerségen alapulnak-e? Számtalan a megválaszolatian kérdés, amelyekre a sikeres jövőt illetően keresni kell a választ. A fenti néhány és még sok-sok egyéb területfejlesztési kérdés megválaszolása végett a Fórum Kisebbségkutató Intézet 2007- ben egy multidiszciplináris kutatást tervez végrehajtani A szlovákmagyar határtérség gazdasági vizsgálata a Gömör-Nógrád-Kishont régióban címmel. Ez a projektum az elkövetkező évek fejlesztési döntéseihez kíván támpontokat nyújtani egy egységes, elsődleges adatfelvétellel, amely a határ mindkét oldalán azonos módszertannal, közveden tudományos kutatási eredményekre támaszkodva mutatja be a határtérségben zajló legújabb folyamatokat, a lakosság, a vállalkozások, az önkormányzatok, a civil szervezetek jelenlegi helyzetét, az említett csoportok határon átnyúló interakcióit, határképének változásait, valamint a terveiket a jövőre vonatkozólag (pl. munka- vállalás, költözés, ingatlanszerzés, vállalkozási kapcsolatok, a közszolgáltatások közös használata stb.). A Fórum kutatómunkájának célja, hogy feltáruljanak az érintett szlovák-magyar határtérség és részeinek társadalmi-gazdasági jellemzői, fejlődési pályái, a régió lakosságának, vállalatainak és intézményeinek kapcsolatrendszerei. A kutatás során feltárt ismeretanyag remélhetőleg elősegíti a Gömör-Nógrád-Kishont régió dinamikus és egységes fejlődését, a szlovák-magyar határon átnyúló gazdasági és szociális kapcsolatok fejlesztését, egy integrált határtérség kialakulását, s ezzel a térségben élők életminőségének javulását. Emellett a projektum hozzájárul a célcsoportba tartozó személyek, vállalkozások és intézmények határon átnyúló partnerségi szemléletének megerősödéséhez is, mely a régió általános társadalmi-gazdasági felemelkedésének alapfeltétele az egyesült Európában. Se elégedettek, se elégedetlenek Az elmúlt közel egy évtizedben a Szlovákia elmaradott régióinak felzárkóztatását célzó döntések többségét nem előzték meg az érintett régiókra vonatkozó multidiszciplináris elemzések, vagy a fejlesztésben érintett döntéshozók (személyek, szervek, intézmények) politikai okokból szándékosan nem vették figyelembe az elemzések eredményeit. A regionális politikai szakértők részben e mulasztással magyarázzák azt a tényt, hogy az ország korábban elmaradott régiói a társadalmi-gazdasági viszonyok javulásában tapasztalható ütemet illetően lényeges eltéréseket mutatnak. A Gömör-Nógrád-Kishont régió területfejlesztési eredményeit tekintve sem elégedettek, sem pedig elégedetlenek sem lehetünk. Mert bár mindig lehetett volna többet és jobbat tenni, azért elmondható, hogy az elmúlt egy évtizedben javult a régió társadalmi-gazdasági tér- szerkezete, különösen az uniós csatlakozást követően, miután a régió részese lett a négy uniós szabadságnak: amikortól kezdve az áru, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad áramlása biztosítottá vált többek közt a szomszédos magyarországi régiók felé is. A térség társadalmi-gazdasági viszonyaiban lejátszódó folyamatok megítélésénél kiemelendő az uniós források sikeres merítése, ugyanis az uniós forrásokból történő fejlesztés a befektetési lehetőségek tekintetében nemigen maradt el az ország többi részétől. A közművesítés és kisebb (sport-, kulturális, oktatási stb.) létesítmények kialakítása tekintetében többé-kevés- bé a tárgyalt térben is olyanok voltak a lehetőségek, mint másutt az országban. A Gömör-Nógrád-Kishont régió fejlesztési mellőzöttségének kapcsán egyedül a régió közlekedési infrastruktúrája említhető (gyorsforgalmú út, vasút, hidak, határátkelési pontok), melynek a mennyiségi és minőségi mutatóit illetően kevés változás állt be az elmúlt években. (lg) A Gömör-Nógrád-Kishont régió és a szomszédos magyarországi régiók
