Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-04 / 3. szám, csütörtök
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 4. www.ujszo.com 75 éves a spanyol film nagy öregje, Carlos Saura Gyilkos indulatok táncai TALLÓSl BÉLA Hosszú éveken keresztül, Pedro Almodovar felbukkanásáig, Carlos Saura fémjelezte a spanyol filmet. A Saura családban négyen voltak testvérek, közülük ketten örökölték zongoraművész édesanyjuk génjeit - Antonio Saura, akiből híres festő lett. És Carlos, aki műszaki egyetemre, gépész- mérnöki szakra jelentkezett, ám festő bátyja irányításával később a művészetnél kötött ki. Előbb a fényképezőgép kerítette hatalmába: táncosokat és zenészeket fotózott, ami már jelzett valamit későbbi érdeklődését illetően is. A filmművészet felé az olasz neore- alizmus csábítgatta, emellett nagy támaszt kapott Luis Bunueltől, akiben atyai jó barátját tisztelte. Korai filmjeiben - a már említett neorealizmus hatására - az elesettek megkeseredett sorsát állítja középpontba. 1959-es, első nagy vihart kavart játékfilmjének a címe, a Csavargók is teljességében kifejezi ennek az irányzatnak az esszenciáját. A film két csavargó hőse úgy próbál felemelkedni a porból, s kitűnni sorstársaik közül, hogy a szakában fedezett fel - a tánchoz, mindenekelőtt a flamencóhoz és a zenéhez fa zene szeretetét édesanyjától örökölhette). Lorca Vérnászának adaptációjával indul a sor. Ez az új nyelven megszólaló Saura-opus fergeteges táncfilm a szenvedélyes szerelemről, a lakodalmi ünneplésről és a gyilkos indulatról. Ugyanerről szól a Carmen, amely azonban nem Bizet Carmen című operájának pontos feldolgozása. Saura azt a próba- folyamatot örökíti meg filmjével, ahogy a híres koreográfus, Antonio Gades Bizet művének megrendezésére készül, keresi a carmeni jellemvonásokkal legerősebben megáldott színésznőt, s miután megtalálja, beleszeret. Gades és a Carmennek választott színésznő (a táncban frenetikus erőket megmozgató Laura del Sol) viszonya egy az egyben az eredeti carmeni történetre hasonlít, ezért a fikció és Bizet művének valósága összefolyik. Ugyancsak a szerelem és a halál kapcsolatát örökíti meg a trilógia befejező része, melynek főhősei a szenvedélyes temperamentumú anda- lúziai cigányok. Carlos Saura Prágában a Febiofest vendége volt (ČTK-felvétel) spanyol nép hagyományos szórakoztatójává válnak, vagyis magukra öltik a torreádor jelmezét. A Csavargók olyan szociális érzékenységgel készült, olyan mélyre ásott a szegénység bugyraiban, és annyira komoran ábrázolta a kilá- tástalanságot, hogy évekre dobozba zárták. Újabb filmet is csak három-négy évvel később forgathatott: a szimbolikus Banditasiratót, amelynek 19. századi kalandos-romantikus, andalúziai banditatörténete valójában a Franco-korszak túlkapásait kritizálja. A vadászat volt a következő mozgóképe, amely több nemzetközi díjat is hozott Saurának, s az elismeréseknek köszönhetően olyan értékes filmek sorát nyithatta meg, mint az Anna és a farkasok, a Nevelj hollót, az Életem, Elisa, a Bekötött szemmel, amelyekben már kedvenc színésze - aki egy ideig felesége is volt -, Geraldine Chaplin játszotta a főszerepet. Ez a korszaka a Gyerünk, gyerünk című opusszal zárult, amelyért Arany Medvével tüntették ki az 1981-es Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Ezt követően új fejezet kezdődött munkásságában: visszatért ahhoz a témához, amelyet fotóskorA kilencvenes években Saura már Almodóvar „árnyékában” alkot. Két csodálatos táncfilm került ki ekkor a műhelyéből, a nagy flamencotáncosok főszereplésével készült Flamenco, valamint a bájos szerelmi történetet feldolgozó Tangó. Tervezte a harmadik részt is, de az még várat magára. A Bunuel és Salamon király asztala című mozgóképpel Luis Bunuel emlékének hódol. Fiktív történetében El Gran Wyoming személyesíti meg a legendás rendezőt. Talán bátyja, Antonio Saura előtt is tisztelegni akart, amikor elkészítette Goya című filmjét, amely Goya bordeaux-i korszakáról szól, amikor a mester éjszaka festett, s lányával beszélgetve idézi fel festői útját. Saura tavaly Prágában járt, a Febiofest külföldi filmművészeknek járó díját, a Kristiánt vette át. Nem először látogatott el a cseh fővárosba. Már az ötvenes években is bolyongott a száztornyú város utcáin, Kafka-emlékek után kutatva. De Prágában vették fel néhány filmjéhez a zenét is. Nem véletlen, hogy e cseh kapcsolatainak köszönhetően pár évvel ezelőtt Karlovy Varyban életműdíjjal jutalmazták. Bertók Lajos tragikus halála megszakította Mundruczó Kornél Deltáját - a rendező nem adja fel Nincs nyugta, míg be nem fejezi Színészi diplomájához filmrendezőit is kapott, de már színházban is rendszeresen dolgozik Mundruczó Kornél. Az elmúlt évben mindhárom minőségben hallatott magáról. SZABÓ G. LÁSZLÓ Johanna című filmoperája után, amellyel díjak tucatját nyerte el a világban, tavaly februárban, az ukrán-román határ közelében kezdte el forgatni új filmjét, a hamleti és elektrai felvetésű Deltát, amely egy testvérpár szerelmi viszonyáról szól egy képzeletbeli világban. Michail és Fauna édesapjuk temetésén találkoznak először, ahol a fiú megtudja: apjával anyja szeretője, egy börtönszerű térség önjelölt kormányzójelöltje végzett. Michail nevelőintézetben nőtt fel, majd matrózkodott, húga azután született, hogy ő elkerült otthonról. A két testvér első látásra megszereti egymást, zavarba ejtő szépségével a lány azonnal elbűvöli a fiút, később pedig rászedi, végezzenek apjuk gyilkosával, és döntsék meg sajátos királyságát. A felvételek februártól áprilisig zajlottak, a tervezett novemberi folytatás azonban a Michailt megformáló Bertók Lajos júliusban bekövetkezett tragikus halála miatt meghiúsult. Mundruczó Kornél a történet kétharmadát forgatta le, Bertók Lajos nélkül azonban nem tudja befejezni, csak elölről kezdeni a filmet. A könnyebb megoldás nyilván az lenne, hogy most akkor azt mondja: még egyszer nem lép ugyanabba a folyóba. Állandó dramaturgommal, Petrányi Viktóriával gyorsan megállapítottuk: eddig olyan valódi, nagy problémánk nem volt. Ez az első, de ennél rosszabb nem történhet egy filmrendezővel, illetve csak annyi, hogy ő hal meg forgatás közben. De hogy felveszed a film több mrnt felét, és elmegy a főszereplő! Valahogy mégis azt érzem, nem ez a Delta sorsa. Ennek a filmnek el kell készülnie. Ez lelki ügy. Minden filmjébe belehal egy kicsit az ember, ez valahogy vele jár, de a Deltába már annyi energiát fektettünk, hogy nem hagyhatjuk veszni. A meglévő anyagot, a sztori átalakításával, nem lehetne továbbvinni? Mi mindent Lajosra találtunk ki. Az egész film rá, az ő személyére épült. Abból az anyagból, amit felvettünk, nagyon keveset tudnék használni, tehát nincs más kiút, új főszereplőt kell találnunk, és a történetet átírva, elölről kell kezdenünk az egészet. Ugyanazt, amit Lajossal, már nem is szeretném felvenni, az csak hasonlítgatásra adna okot, annak meg semmi értelmét nem látom. Természetesen azt az anyagot sem szeretném veszni hagyni, ami már megvan. Azzal egy másik filmben Lajosnak szeretnék emléket állítani, aki fura, édes ember volt, és túlzás nélkül állíthatom: zseniális színész. Vlagyimir Szorokin, Ajég írója sem egy hétköznapi figura. Posztmodem ponyvaregényével, amelyet a Krétakör társulatával Bertók Lajos utolsó filmszerepében vitt színre, szépirodalmi botrányhős. A „kegyetlen próza” mesteri mívelője. „A jég egy szektáról szól - úja -, amely formailag hasonlít egy totalitárius szervezetre, de ez csak a látszat. Ajég nem a diktatúráról szól, hanem az elveszett paradicsom kereséséről.” Szorokin remek író. Nagyon közel érzem őt magamhoz. Három karaktert követ: egy prostit, egy egyetemistát, aki elég brutális életet él és egy bankárt, aki a világ legunalmasabb életét éli. Az ő történeteik mennek párhuzamosan egymás mellett. Durva és szívszorongató történetek. Én szeretem ezt az elegyet, ha valami ennyire agresszív és ennyire nyálas. Kim Ki-duk is ilyen, a koreai filmes. Rettenetesen agresszív és rettentően szentimentális. Ez a magyar kultúrában nincs meg, nálunk csak a kánonok mentén lehet gondolkodni. Számomra nagy kihívás volt az anyag. Mint Térey János Niebelung-lakóparkja, amelyet szintén a Krétakörrel állítottam színpadra. Tóth Orsi egyébként mindkét előadásban játszik, a Deltában pedig rá osztottam Fauna szerepét. Zseniális párost alkottak Bertók Lajossal. A Krétakörrel Mundruczó Kornél (Oláh Csaba felvétele) azért szeretek dolgozni, mert ott mindig plusz erőt érzek, és az egész társulat nagyon jó. Jan cső Miklóssal sem most dolgozott először. Legújabb filmje, az Ede megevé ebédem azonban különös helyzet elé állította: ez alkalommal nemcsak a rendezőjét tisztelhette benne, hanem a közvetlen partnerét is. Ő játssza ugyanis Marcus Aureliust, ön pedig a fiát. Aki megöli őt. Igen, Miki bácsi most hívott másodszor, ami jólesett nagyon. Én úgy érzem, elég oldott vagyok a kamera előtt, nem zavar, ha játszani hívnak. Miki bácsi borzasztó nagy anarchista. Komoly Pierrot. Annyira komplex, ahogy komolyan veszi magát és ezzel együtt nyomban megírja a saját gúnyrajzát, kritikáját! Ilyen szellemi közegben mindig remekül érzem magam. Furcsa volt, hogy szénával kellett etetnem őt, és a végén ledöföm. A legendában ugyanis az áll, hogy Marcus Aurelius azt képzeli, halála után ló lesz, ezért már életében elkezd szén át enni. Vicces volt nagyon, ahogy etettem őt, ő meg ott feküdt, vagy amikor szóltak, hogy „felvétel!”, erre ő váltott, s már „halott” volt. A Deltát meddig Jegeli”? Nincs sok időm. Nyáron be kell fejeznem. Nincs nyugtom, amíg le nem zárom. Fauna szerepében: Tóth Orsi Csütörtökön regionális melléklet és adás-vétel a BÖRZÉBEN i < i i i < i i ( < i ( ( ( ( <
