Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-27 / 22. szám, szombat
Kultúra 9 www.ujszo.com UJ SZÓ 2007. JANUAR 27. Inna Csurikova: „Ahhoz, hogy valami igazán megszülethessen, tönkre kell tennem magam..." Egy királynő fényes gyöngysora Tehetsége előtt otthon is, külföldön is meghajol a szakma Legendássá vált klasszikus alkotások sora Oscar-díjas filmek DVD-n AJÁNLÓ Gleb Panfilov múzsája, felesége, alkotótársa. A hetvenes-nyolcvanas évek szovjet filmgyártásának Liv Ull- mannja. A moszkvai Kom- szomol Színház társulatának fényes koronájú nagyasszonya: Inna Csurikova. SZABÓ G. LÁSZLÓ Egy zseniális színésznő ki tudja, hányadszor ugyanabban a szerepében a televízió képernyőjén. Marfa, vagy egy icipicit kedvesebben, Marfusa a legendás Jégapóban, a több mint negyven éve készült szovjet mesefilmben, amely 1965-ben Velencében, egy évvel később Teheránban, majd Rómában nyert nagydíjat. Ezzel az alkotással jött el hozzánk újra, méghozzá sokéves távoliét után korunk egyik legjelesebb orosz (bár baskíriai származású) színésznője, aki még színiiskolai növendék volt, amikor Alekszandr Rowe felkérte őt a mesebeli gonosz mostoha kinézésben és lelkileg egyformán ellenszenves lányának megformálására. Húszévesen így startolni, ilyen csúnyácskán - ehhez bátorság is kellett, nemcsak nagy adag tehetség. Inna Csurikova azonban egyikből sem szenvedett hiányt. Rendezője nyilatkozta még a forgatás idején, hogy már akkor felfigyelt rá, amikor próba- felvételre várt a stúdióban. „Ott ült egy vékonyka színésznő, s unalmában diót törött. De nem a tenyerében, a szokásos módon, hanem a fogaival. Nem lehetett nem észrevenni őt. Annyira más volt, mint a többi lány, hogy egyszerűen kivált közülük.” Meg is kapta a szerepet, s neki is marad-, tak emlékei a forgatásról. „Amikor a filmbeli lakoma során körbeültük az asztalt, a kellékes az összes finomságot lelocsolta valamivel, nehogy együnk belőle. Ott volt előttünk a sült malac, de még a felvételek során sem kóstolhatta meg senki. Amikor szólt a rendező, hogy harapjunk az almába, a kellékes azonnal ott termett, és vöröshagymát nyomott a kezembe. Megbízható munkatárs volt. Rengeteget spórolt a Mosz- filmnek.” A hatvanas évek első felében Inna Csurikova már színpadon is játszott A moszkvai Ifjúsági Színházban fedezte fel Alekszandr Rowe is, ahol a meglehetősen „érdekes” arcú fiatal színésznő egy darabon belül három szerepet is játszott. Malacot, rókát és boszorkányt. Tehetségét nem lehetett megkérdőjelezni, groteszk arcvonásai miatt első látásra mégsem nagyon tudta megszerettetni magát. Még a moszkvai Akadémiai Színház felvételiztető bizottsága is elparancsolta a pályáról, jó pár sugárúttal odébb, a Scsepkin Színiiskola fogadta be növendékei közé. Georgij Danyelija 1963-ban forgatott Moszkvai sétájában is egy csúnyácska, de annál megej- tőbb lányt alakított, rendkívüli színészi tehetségét és sajátos humorát azonban későbbi félje, Gleb Panfilov fedezte fel. Tőle kapott meg mindent, amit egy kivételes tehetségű színésznő egy jeles rendezőtől megkaphat: a nagy szerepeket, az országos ismertséget és rögtön az első közös filmjükkel a világhírnevet is. 1968. A tűzön nincs átkelés. Panfilov filmjének hőse, Tánya 1918-ban egy kórházvonat ápolónője, aki még az ünneplő blúzát is eladja, hogy katonai zubbonyt vásárolhasson szeretett Aljosájának, aki a frontra megy. Bár a film nem a háborúról szól, a szanitéclány érzéseiben, ösztöneiben mégis ott él a forradalom. Pása, a Kezdet hősnője szövőgyári munkáslány. Naiv, jó szívű ember, külseje miatt azonban gyakran kigúnyolják, de mintha két élete lenne, mindent elvisel. Őt bántják, mégis mások miatt szenved. A Kezdet már a hatvanas évekre nyűik. Ezt követi a Szót kérek határozott jellemű elnök asszonya, majd a Téma csalódott Szásája. Közben jelentős szerepek hosszú sora várja a Kom- szomol Színházban. Tehetsége előtt otthon is, külföldön is meghajol a szakma. Inna Csurikova neve fogalommá válik a világban. Arca a minőség záloga. Már nem azt írják róla, hogy „nem szép, de nagyon tehetséges”, hanem, hogy „széppé nemesül, és minden rezzenésével hiteles”. Panfilov két regényt is filmre visz Csurikovával: előbb Vampilov Múlt nyáron Csulimszkban című művét, majd Gorkij Vassza Zselez- nováját. Érzékeny lelkű nő a Valentyinában, vasakaratú asz- szony a Vasszában. Gorkijhoz később újra visszatérnek: Anya című regénye alapján forgatják a Tiltott embereket, méghozzá szovjetolasz koprodukcióban. Csurikova filmbeli férjét Gian-Maria Volonte játssza. Két, egymástól teljesen különböző karakter, kétféle színészi iskola. A lélek legbelsőbb húrjain szól az orosz színésznő hangja, nyers erő, fékezhetetlen indulat az olasz részről. A kettő együtt: tökéletesen egymásba simuló, emlékezetes nagy alakítás. Pár évvel később ismét egy olaszorosz koprodukcióba hívják Csu- rikovát, egy Velencében zajló szerelem és halál játékába, a Casanova köpenyébe. Egy sokat szenvedett orosz asszonyt alakít, egy hiszékeny lelket, aki isteni ajándéknak tekinti a negédeskedő hímtől kapott rövidke boldogságot. Földöntúli mosolyával Csurikova a Cabiria éjszakáiban tündöklő Giulietta Masinára emlékezteti az olaszokat, s az érzelmek mozijának bölcs asszonyát szerették meg benne. Visnyevszkij Optimista tragédiájának komisszárnőjeként, a Komszomol Színház Mark Zaharov által rendezett legendás előadásával 1985-ben Pozsonyban és Budapesten is személyesen láthatta őt a közönség. Lenyűgöző alakítása volt ez is. Nem a már jól ismert, férfias, fekete bőrkabátos komisszárnőt hozta, akinek minden jelszó gépfegyverként ropog az ajkán - ez a nő fél, úgy masírozik a balti flotta tengerészei között, hogy vélhetően maga sem tudja, mit keres a fedélzeten. Matrózai majdnem megerőszakolják, de amíg az írónál jogosan dördül el a fegyver a parancsnoknő kezében, hogy azzal is keménységét, rátermettségét bizonyítsa, Zaharov felfogásában Csurikova véletlenül húzza meg a ravaszt, de ha már meghúzta, igyekszik tőkét kovácsolni belőle. A tekintély tőkéjét. A nagy orosz regényhősök mellett jutott egy magyar asszony is Inna Csurikovának. Németh László Égető Észtere, ez a bonyolult nőalak, akit Hintsch György rendezésében, egy hatrészes tévéfilmben formált meg a nyolcvanas évek második felében. Nagy erejű alakításával közvetlen partnereit, Balázs Pétert, Agárdy Gábort és Mácsai Pált is elkápráztatta. Ott, azon a forgatáson, a felvételek szünetében mesélte: ő állandóan arra gyűjt energiát, hogy egy adott pillanatban lenullázhassa, megsemmisíthesse önmagát. „Ahhoz, hogy valami igazán megszülethessen, tönkre kell tennem magam - mondta -, hogy a szereppel aztán újra felépíthessem egy másik énemet.” Ez lenne tehát a titok, műiden figura kulcsa, felkavaró alakításainak leírhatatlan receptje. „Ehhez pedig csak az kell, hogy megnyújthassam és minél jobban átélhessem a pillanatot” - mondta. Panfilov mellett alkalma volt dolgozni az orosz fűm két másik legendás alakjával is: Andrej Tarkovszkijjal ugyancsak színházban kerültek össze (Hamlet, Ophelia), Andrej-Mihalkov Koncsalovszkijjal pedig a rendszerváltás egyik legsikeresebb fümjét sikerült létrehozniuk. A Ragyás tyúk falusi asszonyaként, aki Gorbacsovban látja első számú ellenségét, az 1999-es cannes- i fesztiválon is maradandó értéket teremtett. Aztán megint egy hosz- szabb szünet után jutott el hozzánk. A félkegyelmű című Doszto- jevszkij-regény nyomán készült orosz tévéfilmsorozattal, amelyben Lizaveta Prokofjevna szerepét osztották rá. Monte-Carlo nemzetközi tévéfilmfesztiválján 2004- ben nagydíjat nyert az alkotás, s az elismerésben Inna Csurikovának is oroszlánrésze volt. És pár héttel ezelőtt, karácsony táján, színészi pályafutásának első gyöngyszemével ismét felragyogott a képernyőn. Marfáján nem fogott az idő. Alakítása ma is ugyanolyan lenyűgöző, mint a maga idejében. Sok jó színésznő játszik Moszkva színpadain. Királynő azonban csak egy van köztük. Ő. Inna Csurikova. Aki ma is ugyanúgy él, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Délelőtt alszik, utána mos, főz, takarít, esténként pedig, ahogy ő fogalmaz: játszik egy kicsit. Mi persze tudjuk, hogyan. Ahogy csak a nagyon nagyok tudnak. Ma már számos nagy sikerű Oscar-díjas film elérhető DVD-n, így aki a moziban lemaradt ezekről az alkotásokról az otthonába viheti a legendás műveket. Nemrégen jelent meg például DVD-n Philip Seymour Hoffman díjhegyeket érdemlő alakításával a Capote című sötét hangulatú dráma. A nagyszabású történelmi művek közül kapható az Arábiái Lawrence, a Ben Húr, de klasszikusnak számít a Híd a Kwai folyón című háborús film is. Sokak által ismert és kedvelt az Elfújta a szél, ami kilenc díjjal büszkélkedhet. A könnyedségre vágyók a 80 nap alatt a föld körül című kalandfilm, Az igazak című sci-fi alkotásokban találhatják meg számításukat. Az Amadeus című mozi a klasszikus zene legnagyobb zsenijéről, Wolfgang Amadeus Mozartról szól. A nyolc Os- carral díjazott dráma Müos Forman különleges rendezői változatában szerezhető be, duplalemezes változatban. Szintén Milos Forman rendezői munkásságát dicséri Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című nagyszerű regényéből készült, immár klasz- szikus film adaptációja, amely februártól magyar szinkronnal is kapható lesz DVD-n. A musical műfajában Carol Reed 1968-as Olivérje látványos darab, fantasztikus dalokkal és Dickens Twist Olivérének sajátos értelmezésével. Annak idején öt szobrocskát nyert. A család szétesésének drámai hatását mutatja be a Kramer kontra Kramer című film, amelyben Dustin Hoffman és Meryl Streep nyújtott Oscart érdemlő játékot. (MTI) Agárdy Gáborral az Égető Eszterben (Inkey Alice felvételei) PENGE Tódor János: Zárka Árgus Kiadó-Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2003 Az a mód, ahogyan Tódor János Zárka című verseskötete megjelent, elgondolkodtathatja a könyv olvasóját. A borítékon elhelyezett szerzői utószó ugyanis a következőket tartalmazza: „Az ebben a könyvben található versek kétharmadát még az elmúlt század 80-as éveiben írtam, aztán kiszálltam a költészet-bizniszből. A 90-es évek legvégén néhány brutális érzelmi hatás, ha rövid időre is, ismét visszaterelt a már gazzal benőtt József Attüa-i sínekre. Ez az első, és egyben az utolsó verseskötetem.” A kötet borítóján elhelyezett adatok szerint Tódor János több szociográfia és egy novelláskö- tet szerzője, vagyis az irodalmi terep nem ismeretlen a számára. Az utószó szövege azonban arról árulkodik, hogy a költészet, a líra kitüntetett helyet foglal el számára az irodalmi műfajok között. Zárka című - „első és egyben utolsó” - verseskötete rögtön olvasásunk elején olyan kérdéseket vet fel, mint hogy milyen pozícióból közeledjünk az olvasott versek felé. A 2003-ban megjelent kötet 80-as években írt verseit egy elképzelt nyolcvanas évekbeli nézőpontból próbáljűk-e olvasni, nyolcvanas évekbeli szöveg- környezetbe helyezve, vagy pedig mai elvárásaink alapján közeledjünk az említett versek felé? Lehetséges-e rekonstruálni egyáltalán a nyolcvanas évek irodalmi vüágát? A Tódor János kötetének első kétharmadában helyet foglaló versek legfőbb vonulata a romantikus beat életérzését és irodalmát szólaltatja meg. Jellemzője ennek a szabadon áradó gondolatokkal dolgozó asz- szociatív szabadvers: „tomboló tüzes darázsfészek a lélek akár / egy több napos vízihulla fel- puffad benne a szenvedély / a szavak artikulátlan hályogkései lefejtik / a bőrbe ültetett instrukciókat és minden elszabadul / a halánték üstjében fölforrnak a ragaszkodás medúzái”. A nyolcvanas évek ellenkultúráját felidéző lázadó beat versek hatását a gyakori moralizálás gyengíti. Ezek a „mi az élet értelme”-típusú versek általában nem jutnak túl a közérzetlírán, s nem képesek összetettebb létállapotok rögzítésére: „hiába is tiltakozol a szavak és fogalmak káosza ellen / valódi lényünk merénylet / bujdosó halott”. Az utószóban említett, a kilencvenes évek végén született versek a Zita-versek ciklusban kaptak helyet. Szinte kivétel nélkül szerelmes versek, s a „szeretni egy asszonyt / aki hivatalból a másé / de a tiéd illegálisan és / remegve magáénak akar”- életérzésről tudósítanak. Az őszinte vallomások, a történetszerű lírai elbeszéléstöredékek és az önéletrajzi elemek keveredését ebben a ciklusban gyengébbnek érzem, mint a nyolcvanas években írt szövegekben: az érzelmi kitárulkozás és kiáradás ezekben a versekben még inkább elnyomja a versnyelv összetettségéhez szükséges figyelmet. Értékelés: • • • • O O O O O O A szerző a kritika írása idején a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Schöpflin Aladár kritikai ösztöndíjában részesül.
