Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-22 / 17. szám, hétfő

Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 22. TALLÓZÓ ROMANIA LIBERA Brüsszel figyelmeztette Ma­gyarországot a január 1-je után román állampolgárokkal szemben alkalmazott szigorú vámellenőrzés miatt - állítja Gheorghe Falca, Arad polgár- mestere, akit az ügyet kirob­bantó Romania Libera című napüap idézett. A lap teijeijel- mes írást közölt a témáról: A szalonna próbára teszi a ro­mán-magyar barátságot cím­mel. Az elöljáró közölte, több panaszt összegyűjtött azoktól, akiktől január elején magyar vámosok állítólag élelmiszert vettek el, és ennek alapján „dokumentumot” juttatott el Brüsszelbe. Ebben jelezte, hogy a magyar vámosok meg­szegik az uniós törvényeket. Az egykor népszerűtlen Bokros Lajost ma is a gazdasági reformok elkötelezett híveként tartják számon Adóreform Magyarországon? Bokros Lajos elismert szak­ember. Ma, egy évtized múl­tán visszatekintve az 1995 és 1996 közötti időszakra, amikor Magyarország pénz­ügyminisztere volt, tevé­kenysége sikeresnek mond­ható. A stabilizáción és a tűzoltáson kívül sikerült a magyar gazdaságot emel­kedő pályára állítania. Bok­ros Lajost ma is a gazdasági reformok elkötelezett híve­ként tartják számon, ma is sokan szívesen látnák őt kormányzati pozícióban. HORBULÁK ZSOLT Bokros Lajos, aki ma a Közép­európai Egyetem tanára, nem tit­kolja, hogy nagyon elégedett a Szlovákiában végrehajtott refor­mokkal, azokat Magyarországon is követendőknek tartja, és legin­kább a szlovák adóreform kedvére való. Hogy Magyarországon is adóreformot kell végrehajtani, mindenki számára egyértelmű. Jelenleg ott erre még égetőbb szükség is van, mint négy évvel ezelőtt itt, mert a tendenciák ked­vezőtlenebbek. A Szlovákiában el­ért jó eredmények mindenképpen alkalmasak arra, hogy tanulságul szolgáljanak Magyarország szá­mára is. Az sem lebecsülendő, hogy annak idején az egykulcsos adó Szlovákia részéről - gazdasá­gi hozadéka mellett - még marke­tingfogásnak sem volt utolsó. Be­vezetése után még Magyarorszá­gon is lehetett találkozni olyan hirdetésekkel, miszerint az elő­nyös, 19%-os társasági adót érde­mes magyar cégeknek is kihasz­nálniuk, holott abban az időben Magyarországon ez 16% volt! A volt pénzügyminiszter szerint az egyik alapvető tétel az lenne, hogy az adórendszert és a szociál­politikát külön kell választani, az­az nem adókedvezményeket, ha­nem a rászorulóknak célzott tá­mogatásokat kell adni. Ez alapján az adókulcs a vállalatok és a la­kosság minden rétege számára azonos lenne. Szlovákiában azon­ban ez az adórendszer minden előnye ellenére mégsem nép­szerű. Hiába az egyre kiegyensú­lyozottabb költségvetés, az impo­záns gazdasági növekedés, ami magával hozza a munkanélküli­ség csökkenését, a reálbérek emelkedését és a fogyasztás növe­kedését, a lakosság nagyobbik ré­sze azt mégis egyértelműen eluta­sítja. A többség ma is, mikor már az eredmények jól láthatóak, a li­berális gazdaságpolitikában vala­mi ördögit, kizsákmányolót vél felfedezni, mintha a fogalom rosszabb lenne a magánál a rend­szernél, és nem ismeri fel az ok­okozati összefüggéseket. Azt el kell ismerni, hogy az adórend­szernek az egyén az alapja, és leg­jobban valóban az egyedülálló, magas fizetésűeknek kedvez. Ezt a hátrányt azonban a választások előtt a jobboldali pártok is észlel­ték és szerették volna bevezetni, hogy az adózási egység a család legyen. Ha Magyarország követné Szlo­vákia példáját, az adórendszer re­formja mellett ajánlatos annak társadalmi fogadtatására is felké­szülni, ületve hasznos lenne azt a magyarországi viszonyokra alkal­mazni. Akárcsak Szlovákiában, Magyarországon is a lakosság je­lentős része a szociális államot tartja az ideálisnak. Amíg azon­ban a szlovák társadalom meg­osztottabb, letargikusabb, ahol könnyebb volt rövidtávon nép­szerűtlen intézkedéseket hozni, addig Magyarországon lényege­sen nagyobb a hajlandóság az em­berekben megvédeni korábban szerzett, ma már kissé idejétmúlt szociális jogaikat.Tény, hogy ko­rábban már Magyarországon is történt javaslat a szlovák adó­rendszerhez hasonló adóreform kivitelezése, az MDF választási kampányában egy 18%-os egy­kulcsos adót tartott érdemesnek bevezetni. Egy ilyen elképzelés ebben a formában még elégtelen lenne, csupán a külsőségek igéze­tére épülne, hiszen ez az adórend­szer lényegesen több, mint min­denkire érvényes azonos adó­szint, a hangsúly sokkal inkább az egyszerűségen és kivételek meg­szüntetésén alapul. Mindenesetre tény, hogy egy radikálisabb adó­reformra már Magyarországon is lenne politika akarat. Ha a közeljövőben Bokros La­jos ismét kormányzati szerephez jut, az mindenképpen Magyaror­szág hasznára válna. Mivel már neki is van politikusi tapasztala­ta, és az általa ajánlott adórefor­mokat is bevezették már néhány országban, könnyebb volna bár­milyen változtatást kezdemé­nyeznie. Azon túl, hogy egy gaz­dasági váltást kellene levezényel­nie, talán nehezebb feladat lenne a lakosságot meggyőznie arról, hogy próbálja meg feladni rövid­távú érdekeit az ország hosszú tá­vú fejlődése érdekében, és szin­tén legalább olyan kihívás lesz számára politikai konszenzus megteremtése is. A The Times információi szerint azonosították Alekszandr Litvinyenko exügynök feltételezett gyilkosát Szlovák vagy litván útlevele volt a gyilkosnak KERTÉSZ RÓBERT London. Azonosította a Scot­land Yard a sugárzó izotóppal megölt dezertőr orosz belbizton­sági tiszt feltételezett gyilkosát, aki hamis EU-útlevéllel utazott be Nagy-Britanniába- írta a szomba­ti The Times. Alekszandr Litvi­nyenko az orosz állambiztonsági szolgálat (FSZB) alezredese volt, aki - miután szembekerült a Cég­gel - hét éve Nagy-Britanniába szökött. November 23-án, három­heti haláltusa után hunyt el a lon­doni University College egyetem klinikáján; halálát a szervezetébe került polónium okozta. A példátlan gyilkossági ügy fel­göngyölítésén dolgozó brit nyo­mozók a vezető londoni napilap forrásai szerint azonosították a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személyt, akiről a londoni Heathrow repülőtér biz­tonsági kamerái felvételt készítet­tek. A rendőrség egyelőre nem hozza nyilvánosságra a képeket, de a megölt exügynök baráti kö­réből származó értesülés szerint „a Kreml által küldött bérgyilkos­ról” van szó. A gyanúsított néhány órával az­után, hogy egy londoni szállodai szobában megmérgezte Litvi- nyenkót, távozott is az országból. Oleg Gorgyijevszkij, a szovjet ál­lambiztonsági szolgálat (KGB) egykori ügynöke, aki szintén Lon­donban él, és a The Times szerint szorosan együttműködik a rendőrséggel az ügy vizsgálatá­ban, azt mondta a lapnak: a felté­telezett gyilkos litván vagy szlo­vák útlevéllel érkezett. A lap szerint Litvinyenko halá­los ágyán még leírást tudott adni a gyanúsítottról a rendőröknek. Állítólag magas, erős testalkatú, harmincas éveiben járó, „kifeje­zett közép-ázsiai vonásokkal bí­ró” személyről van szó, aki no­vember 1-jén, Litvinyenko meg­betegedésének napján érkezett Hamburgból Londonba. Litvi­nyenko aznap a londoni Millen­nium Hotelben teázott két másik orosz exügynökkel, Dmitrij Kov­tunnal és Andrej Lugovojjal, aki­ket a Scotland Yard szintén gya­núsítottként kezel. A negyedik emeleti szállodai szobában csatlakozott hozzájuk a rejtélyes figura, akit Vlagyiszlav néven mutattak be. Ó ugyanazzal a járattal érkezett Londonba, mint a brit rendőrség által radioaktív anyag csempészetével gyanúsított Kovtun. A brit lap szerint a gyil­kossággal gyanúsított személy Litvinyenko teájába tette a halálos adag polóniumot a szállodai szo­bában. Rendőrségi források sze­rint most először került nyüvá- nosságra az az értesülés, hogy Lit­vinyenko a Millennium Hotel ne­gyedik emeleti szobájában tár­gyalt egy üzleti tranzakcióról Kov- tunnal és Lugovojjal. Gorgyijevszkij szerint a Vla­gyiszlav nevű illetőt úgy mutatták be Litvinyenkónak, mint aki hoz­zá tudja őt segíteni egy „zsíros szerződéshez” egy moszkvai őrző­védő magáncéggel. Korábbi híra­dásokban a szálloda Pine Bar nevű ivója szerepelt a mérgezés lehetséges helyszíneként. A brit egészségvédelmi hatóság (HPA) néhány héttel ezelőtti bejelentése szerint a bár hét alkalmazottjának szervezetében is kimutattak poló­niumot. Találtak sugárzó anyagot a szállodai szobában is; a The Ti­mes szerint a sugárzás intenzitása itt volt a legmagasabb azon tucat­nyi londoni helyszín közül, ahol szintén észlelték polónium jelen­létét. A Scotland Yard nyomozói, akik tavaly Moszkvában jártak, szeretnének visszatérni az orosz fővárosba további kihallgatások végett, de az orosz hatóságok ezt ahhoz a feltételhez kötik, hogy először orosz vizsgálócsoport utazhasson Londonba. A brit ha­tóságok azonban attól tartanak, hogy az orosz rendőrök a látoga­tást Vlagyimir Putyin államfő Londonban élő ellenfeleinek fel­kutatására használnák ki - áll a The Times szombati cikkében. A szerző az MTI londoni tu­dósítója KOMMENTÁR Szégyentelen eminenciák BARAK LÁSZLÓ Túlzás lenne azt állítani, hogy a katolikus egyház szlovákiai klérusa a velejéig romlott, úgy ahogy van? Miközben „A Ján Sokol érsek úr esete a kommunista titkosszolgálattal” című, egyre inkább holmi vásári komédiát idéző, groteszk jelenetei kapcsán óhatatlanul fel­merül az emberben, hogy a szóban forgó egyház prominenseinek arcán bizony meglehetősen vastag lehet a bőr? Legalább is azokén a Sokol őeminenciája viselt dolgaival összefüggésben megnyilatkozó egyénekén, akik, nyilván a mundér, azaz a reverenda „böcsületé- nek” megvédése érdekében most oly kenetteljes szemforgatással mosdatgatják a magas rangú szerecsent. Merthogy, úgymond, So­kol ugyan szerepelhet ügynöki minőségben a kommunista állam­rendőrség évek óta közszemlére tett listáin, ám az együttműködést konkrétan dokumentálni képes iratok hiányában el kell hinnünk neki, hogy makulátlan a múltja... Ez az állítás persze vélhetőleg ar­cátlan hazugság. Még csak megátalkodott pogánynak sem kell ah­hoz lenni, hogy efféle verdiktre jusson az ember. Amely ítélet nyo­mán persze az égvilágon semmi nem változik majd. Mármint a szlovákiai klérus berkem belül. Megjegyzendő viszont, egyáltalán nem biztos, hogy a közemberi lélek újfent háborítatlan marad, ha immár, ki tudja hányadszor, kénytelen szembesülni a ténnyel, amely szerint bizony az általa szinte a mennyország kapujában leledző celebritások körében is épp úgy akad(t) címeres gazember, mint az utolsó koszos csehók törzsasztalainál. Pedig bárminő fájda­lom, épp úgy akad(t). Méghozzá nem csak Szlovákiában, hanem vi­lágszerte. Többek között Lengyelországban is ügynökbotrány amortizálja az egyházi köröket. Azzal a korántsem elhanyagolható különbséggel történik mindez, hogy néhány nap leforgása alatt ot­tan immár a harmadik katolikus főpap esett saját kétes múltja áldo­zatául. .. Mégpedig, ha némiképpen vitatható is az efféle helyzetek kapcsán a méltóság intézményét emlegetni, az érintettek tényleg mintegy méltósággal, azaz önként távoztak egyházi posztjaikról. E tény némiképpen arra is alkalmas lehet, hogy a bűnösök legalább viszonylagos bűnbocsánatot nyerjenek általa a katolikus közössé­gen belül. A mi Sokol érsekünldtel és mamelukjaival ellentétben. Aztán csodálkozunk, hogy olyan a társadalom morális állaga, ami­lyen. Sokol magatartásában - miszerint, úgy tagadja, tagadtatja le ügynöki múltját szemrebbenés nélkül, mint egy hivatásos vagy ép­pen beteges hazudozó az égről akár a csillagokat is - sajna épp az a vérlázító, hogy általa a lehető legelítélendőbb viselkedési mintát szolgáltatja a méla köznépnek. Ha ugyanis, úgymond, ekkora sötét­ség honolhat a lámpa alatt, bárki emberfia, legyen az akár a leg­felsőbb polcon sütkérező vagy éppen valahol a hátsó tyúkudvarban tengődő akárki, méltán gondolhatja, hogy a gaztetteknek soha, semmilyen körülmények között nincs, és nem is lesz (lehet) követ­kezménye. Ilyen kontextusban aztán valóban oka fogyott, hogy hol­mi szigorú erkölcscsőszökként obszerváljuk bizonyos politikusok, egyéb közéleti szerepekbe tévedt nímandok viselt dolgait. Vagy ne­tán nehezteljünk, ha kéjes vigyorral átvernek bennünket akár a leg­jobb pajtásaink is... Hiszen a romlottság, mint fenomén, való­színűleg éppúgy a velőnkig a bensőnkben tenyészik, akárcsak a klé­rus szóban forgó eminenciáiban. JEGYZET Az abszolút lustaság JUHÁSZ KATALIN Akkor most elmesélem, ho­gyan aludtam át a tegnapi na­pot. Kezdtem azzal, hogy szé­pen megágyaztam, odakészí­tettem az ásványvizet, behúz­tam a sötétítő függönyt, kikap­csoltam a mobilt, és kézbe vet­tem egy Gyurkovics Tibor-köte- tet. Tíz perc múlva úgy zuhan­tam mély álomba, hogy a szemüveget is alig volt időm lekapni és biztonságba helyez­ni az éjjeliszekrényen.... Bár inkább hagyjuk a témát, mert ami a következő tizenkét órá­ban történt, az keveseket érde­kel. Andy Warholt még csak- csak, ő viszont már halott. Az irdatlan nagy alvások kiváltó oka nálam nem is annyira a fá­radtság, mint inkább a lusta­ság. Ezért jöjjön inkább az a mini közvélemény-kutatás, amelyet megértő baráti körben végeztem a minap. A tesztkér­dés: vajon mi az abszolút lus­taság. Zs. szerint a mozgó­lépcsőzés, sőt inkább a mozgó- járdázás, amire egyelőre csak nagyobb repülőtereken van le­hetőség, de ki tudja, egyszer talán minden főutcán magától értetődő lesz, hogy az ember rááll a járdára, és anélkül ab­szolválja a nagybevásárlást, hogy egy felesleges lépést kell­jen tennie. K. és I. rendkívül lusta házaspár. A fiatalasszony­nak például a múltkor nem volt kedve vacsorát főzni, hát el­döntötték, hogy pizzát rendel­nek. A pizzéria a lakással szem­ben, az utca túloldalán találha­tó, csak át kellene caplatni, az egész nem több öt percnél. Ám­de zuhogott az eső, ők ketten pizsamában a tévé előtt, szóval nem volt vállalkozó a nagy út­ra. Meghozták a quattro staggi- onit és a frutti de mare-t, a piz­zás vigyorgott, és biztatóan megjegyezte, nem szégyen ez, mások is praktizálják a lépcsőházból. Az emberiség legnagyobb „lustítóját” viszont D. találta meg. Ez pedig nem más, mint a távirányító. Erre viszont csak akkor jön rá a ked­ves néző, amikor a fontos tarto­zék elkallódik, és minduntalan fel kell tápászkodni, ha át akar kapcsolni az ember. Az abszo­lút lustaság az, amikor a távirá­nyítót nélkülöző, hanyag néző nem emeli fel fenekét, hogy megszabaduljon a délelőtti be- telefonálós játéktól. Inkább hagyja, hogy egy cicababa fél órán át hisztérikus hangon biz­tassa, ragadja már meg az al­kalmat és a telefont, hiszen két milliót, nem is kettőt, már há­rom millió forintot nyerhet, ha összerakja a utkya betűsorból az ember legjobb barátját...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents