Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-22 / 17. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 22. www.ujszo.com Az Irodalmi Szemle januári számának tartalmából Csicsay Alajos Mérföldkövek ködben című könyvének bemutatója a dunaszerdahelyi Vámbéry Kávéházban Grendel Lajos újító maradt LAPAJÁNLÓ Az Irodalmi Szemle januári szá­ma Girelamo Angerino híres ‘Sze­relmi játékok’ című verseiből ad ízelítőt, Csehy Zoltán fordításában. Csehy Zoltán Ámor végzetes ka­landjai címmel, a rá jellemző ala­possággal, terjedelmes tanulmány­ban is foglalkozik a szerzővel és műveivel. Nemcsak a Balassira vo­natkozó megállapítások érdeme­sek említésre, hanem az a tény is, hogy (a Csehy Zoltán műhelyében készült) Angerianusz kötete „nem pusztán újraaktivál egy antik be­szédmódot, hanem határozott kon­cepció szerint továbbgondolja azt”, s így kötete „narrációs kuriózumait tekintve lényegileg egy görögös íz­lésű, öniróniától sem mentes sze­relmi dedikációs kötetté” is válik. Hogy is kezdődött? címmel köz­li a folyóirat Elek Tibor utószavát, melyet Tőzsér Árpád Genezis című kötetéhez írt. A kötet a Magyar An­taeus Könyvek-sorozatban jelent meg decemberben. Elek Tibor sze­rint „A Genezis merevnek látszó külső szerkezeti tagoltsága eile­ÉVF. n I. SZÁM / 2007. JANUÁR *1 ÁRA 20.- SK Girolamo Angeriano versei i ‘S.-Cíc.'m; jftíckct ' Csehy Zoltán: Amor végzetes kalandja Caeliávai (jtfri maradi a prózában ás nyitott ar irodalmi irány zatokra Wny* t fjeink? Magyar líra és epika a 2(Ls/ázniilian Gágyor József és Zirig Árpád versei Öllös Edit: Cserepek '■noá zfw/amc rföxtíai rÜWsGyal*ír*»J IRODALMI SZEMLE 2007 1 IRODALOM ~l KRITIKA O TÁRSADALOMTUDOMÁNY nére a különböző típusú szövegek mélyén áramló tartalmak sajátos, de folyamatos pulzálással, oda- vissza mutatják be azt az utat, amit Tőzsér Árpád eszmei és költői értelemben az ötvenes évek második felétől a hetvenes évek második feléig bejárt”. Közli a lap Grendel Lajos tanulmányát a két világháború közötti magyar lírá­ról, konkrétan Szabó Lőrinc mun­kásságáról. Itt említjük meg Ligárt Angéla tanulmányát, melyben az amerikai minimalista próza vizs­gálata során jut arra a következte­tésre, hogy „Grendel Lajos leg­utóbbi három, trilógiát alkotó re­gényében megvalósította azt az írói technikát, amelyet az 1970-es években kibontakozó új amerikai nemzedék alkotott meg... Nem hagyhatjuk persze figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy Grendel so­ha nem szakadt el a múlttól, ellen­tétben az amerikaiakkal. A kisebb­ségi gondolkodásmód hagyomá­nyaira és a történelemre építette művét úgy, hogy közben újító ma­radt a prózában, nyitott az irodal­mi irányzatokra és technikákra”. És talán az sem mellékes, hogy a tanulmány szerzője a besztercebá­nyai Bél Mátyás Egyetem ötödéves hallgatója. így talán vigasztalód­hatunk, hogy az irodalomkritika és -tudomány vonatkozásában az új nemzedék egyik leendő munká­sa adta le a névjegyét! Közli a lap Sigmond István Vaíjú- szerenád című regényének egy részletét is. A regény az Irodalmi Jelen című folyóirat negyvenezer dolláros pályázatának díjnyertese lett. Ezenldvül olvashatjuk Gágyor József és Zirig Árpád verseit, Sza- lay Zoltán és L. Erdélyi Margit könyvkritikáját, valamint Duba Gyula írását Veres János munkás­ságáról. (zsolt) MOZIJEGY Éjszaka a múzeumban A New York-i Természetrajzi Múzeum kiállító csarnokai tele vannak csodás látnivalókkal: őskori szörnyek csontvázaival, ókori relikviákkal, kitömött afri­kai ragadozókkal, barbár harco­sok és legendás történelmi alakok viaszmásaival - ott állnak örök mozdulatlanságba dermedve, és jámboran tűrik, hogy a látogatók megbámulják őket. Ám egy éjsza­ka a múzeum új éjjeliőre rájön, hogy éjszaka a kiállítási tárgyak életre kelnek, és amit művelnek, mindennek nevezhető, csak jám­bornak nem. A hihetetlen kaland akkor kezdődik, amikor Larry Daley (Ben Stiller), a nagy álmodozó, aki mindig felsül zseniális ötletei­vel, karácsony előtt megpróbál munkát találni. Jobb híján a Ter­mészetrajzi Múzeumba szegődik el éjjeliőrnek, s miután megkapja a gyors eligazítást, és kezébe nyomják legfontosabb munkaesz­közét, az irdatlan elemlámpát, egyedül marad a múzeum kihalt termeiben. Legalábbis azt hiszi, hogy egyedül van. De mi ez a zaj? Larry rémülten látja, hogy az őskori szörnyek, vadállatok és tör­ténelmi figurák egymás után élet­re kelnek - és a múzeumban el­szabadul a pokol. A folyosón egy Tyrannosaurus Rex csörtet végig, a liftet Attila harcosai rohamoz­zák, a termekben afrikai vadálla­tok randalíroznak, és Larrynek fo­galma sincs, hogyan zabolázhat­ná meg a káoszt. Az éjszakát csak a néhai elnök, Teddy Roosevelt (Robin Williams) segítségével si­kerül túlélnie. Ám a lehetőség, hogy kirúgják állásából, és csaló­dást okoz kisfiának, megsokszo­rozza erejét. Larry harcot indít a múzeum megmentéséért. Egész életében az alkalomra várt, hogy valami nagy dolgot műveljen - és a pillanat elérkezett. Noc v múzeu/Night at the Mu­seum. Amerikai akciófilm; 2006. Rendező: Shawn Levy. Sze­replők: Ben Stiller (Larry Daley), Robin Williams (Theodore Roo­sevelt), Carla Gugino (Rebecca), Dick Van Dyke (Cecil), Steve Co- ogan (Octavius), Mickey Rooney (Gus). (port.hu) Egy életpálya tanulságai Csicsay Alajos Mérföldkövek ködben dmű könyvének be­mutatóját tartották csütörtö­kön a dunaszerdahelyi Vám­béry Irodalmi Kávéházban. Szarka László, a Magyar Tu­dományos Akadémia Etni­kai-Nemzeti Kisebbségkuta­tó Intézet igazgatója élveze­tes, szuggesztív előadásban ismertette a kötetet a telthá­zas közönség előtt MISLAY EDIT A Mérföldkövek ködben hőse va­lós személy, az 1919-ben született Pathó Károly (a szerző azóta el­hunyt apósa), a Csemadok hőskor­szakának egyik meghatározó alak­ja, a regény az ő életének - s rajta keresztül a szlovákiai magyar ki­sebbség történelmének - mérföld­köveit dokumentálja, nyújt egyfaj­ta leltárt az eltelt évtizedekről. Vajon miért nem születnek sű­rűbben ilyen könyvek tájainkon - tette fel a kérdést bevezetőjében Szarka László, szerinte ugyanis az elmúlt nyolcvan esztendőnek sok írót rá kellett volna kényszerítenie hasonló leltár készítésére. „Kevés szlovákiai magyar mondhatja el magáról, hogy könyv született róla, és mi is büszkék lehetünk, hogy van egy ilyen könyvünk” - mondta a neves történész, hozzátéve, hogy e kötetnek köszönhetően felkerült az irodalmi földrajzi térképre Muzsla és Ebed. Kiemelte azt a „végtelenül tudatos oknyomozói munkád’, amelyet Csicsay Alajos végzett, akinek a „szíve, esze, tolla egyszerre dolgozott”. A dokumen­tumanyagot az oral history, az„el- mesélhető történetek” - Pathó Ká­roly személyes vallomásai teszik teljesebbé. Á könyv egyik nagyon komoly értéke Szarka László sze­rint az, hogy „nem fényez”, hanem azt „igyekszik bemutatni, hogy az emberi élet tulajdonképpen igen munkás, igen zűrös dolog, tele problémákkal, és csak néha vannak ünnepnapok”. Meglepő adalékok­kal szolgál a könyv ahhoz is, hogy a kitelepítések idején ,hogyan lehe­tett felkerülni a listára és hogyan le­hetett lekerülni róla”. Szarka László felhívta a figyel­met arra is, hogy Pathó Károly tör­ténetén keresztül pontosan lehet látni, hogy a szlovákiai magyarság kulturális szervezetében mi volt rossz és mi jó. Egyértelműen pozití­vum volt maga a szervezet létrejöt­te, amely „páradan történelmi pil- lanať’-nak számít. Jó volt, hogy si­került kialakítani egy olyan csapa­tot, amely a szervezetet talpra állí­totta, továbbá az is, hogy a Csema­dok intézményesült, voltak kultu­rális szervezetei. Rossz volt viszont az, hogy nem annak szánták, ami­vé vált: a Csemadokot ugyanis an­nak idején egy, „a párt munkáját segítő segédcsapatként” hozták lét­re (ez a pályáról való kisiklás, gon­dolom, elsősorban azok szemében lehetett negatívum, akik az eredeti elképzelés mellett álltak). Ugyan­csak rossz volt a történész szerint az, hogy többféle Csemadok-önkép létezett, és ez volt az egyik forrása a Lőrincz Gyula és Pathó Károly kö­zötti konfliktusnak is: van ugyanis egy elit, amely végig pártfunkció­ként éh meg a szervezetben vég­zendő munkát, másrészt van, aki hisz abban, hogy a Csemadoknak kulturális missziót kell teljesítenie. (Ebből törvényszerűen következik, hogy amint erre lehetőség és ok adódik, Pathót kiteszik a Csema- dokból, és a Szabad Földműves főszerkesztője lesz. Az akkori heti­lap erényeit, és hiánypóüó funkció­ját Szarka László szintén érzéklete­sen ecsetelte.) A kulturális szerve­zet elszalasztott lehetőségei közé sorolta Szarka László, hogy a Cse­madok nem tudott kibontakozni, nem vonta magához az elit kultú­rát, s mindvégig a népi és lokális kultúra vonzásában maradt. Pathó életpályája „számtalan tanulsággal is jár a mi számunkra - mondta a történész. - Azt érzé­kelhetjük belőle, hogy ennek a 600 ezer embernek az elitje más­képp verbuválódik, mint egy ter­mészetes közösséggé. A természe­tes közösség mindig spontán ki tudja termelni a maga politikai, gazdasági, kulturális elitjét. Ilyen szűk mezsgyén, ahol mi élünk, a szónak a földrajzi, demográfiai, politikai, gazdasági értelmében nemhogy félkezűek, de tulajdon­képpen kéznélküliek vagyunk, mert nincs hatalmunkban, vagy eddig legalábbis nem nagyon volt hatalmunkban, hogy a dolgoknak a maguk természetes mozgásával teremtsük újra közösségeinket, a közösségünkön belül az eliteket. Más rendszerekben, hol többségi, hol magyarországi rendszerekben kanonizálódnak az értékek, ame­lyekre mi reagálunk, a gazdasági elit teljes egészében hiányzik. A mi gazdasági elitünk, ha van is új­ra, az nem a mi gazdasági rend­szereinkben szocializálódik, ha­nem a többségi társadalomban. És az a politikai elit is, amely itt van, nem egy folytonosság jegyében születik, hanem többé-kevésbé vé­letlenek, egy sajátságos pozsonyi beltenyészet hozadéka. Nem tud­nak a régióink megjelenni benne a maguk természetességében. Nem tud a regionális elit jelen lenni, mert versenyképtelenek vagyunk, nem tud helyet követelni magá­nak, és ez még csak a földrajzi és gazdasági tényező. A Pathó Ká- roly-történet ilyen szempontból is tanulságos: egy ember, akinek helyben sikerült látványosan, nagy bázissal megteremteni azt az összefogást, ami a helyi Csema- dok-szervezeteket megalapította, és felfigyelnek rá Pozsonyban. Utána kap egy mandátumot, amellyel nem visszaél, hanem él, és képes megmaradni egy gyilkos közegben.” OffHOMH k NYELV Az arab tulajdonnevek és közszók átírása MISAD KATALIN Mind a magyarországi, mind a hazai magyar nyelvű sajtó mun­katársainak gyakran okoz fejtö­rést a nem latin betűs írású arab tulajdonnevek és közszavak átírá­sa. Az akadémiai helyesírás (A magyar helyesírás szabályai. Ti­zenkettedik, szótári anyagában bővített lenyomat. Akadémiai Ki­adó, Budapest 2000) sem nyújt számukra valós segítséget, nem foglalkozik ugyanis konkrét arab nevek és szavak átírásával, csu­pán az idegen írásrendszerű nyel­vekből átvett szavak írásmódjával kapcsolatban fogalmaz meg né­hány általános szabályt. S bár a szabályzatot kifejtő Helyesírás c. kötet (Osiris Kiadó, Budapest 2004) részletesen közli az egyes arab betűk megfelelő magyar je­lölését, példaanyaga mellőzi a saj­tóban napi rendszerességgel előforduló arab személy-, illetve földrajzi neveket. E névcsoport írásmódjára vonatkozólag mind a mai napig a több mint negyedszá­zada megjelent Keleti nevek ma­gyar helyesírása (Akadémiai Ki­adó, Budapest 1981) c. kézikönyv tartalmazza és magyarázza a leg­használhatóbb átírási szabály- szerűségeket. Mindenesetre jó, ha tudjuk, hogy az „arab nyelv” elnevezés az ún. klasszikus arab nyelvet jelen­ti, amely egységes írásbeliséggel rendelkezik. A különböző arab or­szágok beszélt nyelvváltozatai azonban az egyes országokon be­lül vidékenként is eltérőek lehet­nek, s mivel ezeknek nincs önálló írásrendszerük, nem is alakulhat­tak ki bennük normalizált, stan­dardnak számító ejtésformák. En­nek alapján érthető, hogy még az azonos eredetű és használatú ne­vek írása, illetve ejtése is változó lehet aszerint, hogy melyik arab országban használják, pl.: az időszakos folyómedret a klasszi­kus arabban vádinak, az észak-af­rikai arab országokban vednek, Szudán arabul beszélő területein pedig vádnak nevezik (1. Keleti nevek magyar helyesírása, 111. o.). Emellett azt is fontos megje­gyezni, hogy az arab írásgyakorlat általában nem jelöli a rövid ma­gánhangzókat, amely szintén ne­hezíti az átírást. A fentiek következtében az arab nevek magyar helyesírásában két alapvető szempont érvényesül. Azokat a tulajdonneveket, ame­lyek a 19. század előtt élt neves személyiségekre vonatkoznak, valamint a hagyományos történe­ti, vallási és egyéb kifejezéseket a klasszikus nyelv ejtési szabályai szerint írjuk. Ezeknek a szavak­nak az írásakor az egységes arab írásképből kiindulva a magyar hang- és betűállománnyal vissza­adható, a klasszikus arab kiejtés­nek megközelítően megfelelő ma­gyar átírás elvét követjük. Az újabb keletű, az önálló arab nem­zeti államok kialakulásának korá­ból, valamint a napjainkból szár­mazó - azaz a 19-21. századi - névanyag helyesírásában azon­ban már nem az íráskép, hanem az egyes arab országokban általá­nosan használt ejtésforma alapján járunk el (vö. uo. 108-111. o.). Az átírásban ugyanakkor fontos sze­repet játszik az arab nyelv hangta­nának két jellemző szabály- szerűsége is. Az első az ún. szó- tagszabály, mely szerint az arab­ban az írott szövegben minden szótag mássalhangzóval kezdő­dik, még ha ez nem is jelenik meg mindig az átírásban, pl.: (a)M=család, (i)szrimára=űrlap. S mivel az arab írás egyik sajátos­sága, hogy a rövid magánhangzó­kat nem jelöli, a fenti szabály fel­ismerhetővé teszi, hogy a hosszú magánhangzókat, illetve a más­salhangzókat egyaránt jelölő je­lek melyik olvasatban fordulnak elő. A másik szabályszerűség sze­rint az arab különböző nyelvvál­tozataiban a hangsúly a hátulról számított első hosszú szótagra, ennek hiányában pedig általában az első szótagra helyeződik (pl. kitáb=könyv, tabíb=orvos) (vö. Helyesírás 267. o.). Konkrét arab tulajdonnevek és közszavak átírt alakjaival követ­kező írásunkban foglalkozunk. Csicsay Alajos és Szarka László (Somogyi Tibor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents