Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-20 / 16. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 20. Kultúra 9 Gágyor Péter drámaíróval, rendezővel, kritikussal találkozhatott a közönség Érsekújvárban Az emlékezés mozaikkockái Gágyor Péter fergeteges hangulatot teremtett a Peter's Caféban, amihez M. Csepécz Szilvia jó szervaként leadott kérdései is hozzájárultak (Csuport István felvétele) Orkán erejű széllökéseket jósoltak csütörtök éjszaká­ra a meteorológusok, és bármilyen különösen han­gozzék is, de a Gágyor Pé­ter „tájfun” már a kora dél­előtti órákban elérte az ér­sekújvári könyvtár társal­góját, ahol csaknem fél­száz diák szürkeállomá­nyán söpört végig. Az Ér­sekújvár központjában ta­lálható hangulatos Peter’s Café kávézót a kora esti órákban érte el Gágyor Pé­ter és kísérete. SZÁZ ILDIKÓ Tavaly év végén még úgy tűnt, hogy Kassák városában végleg be­fellegzett a Lavazza Kávézóban megszokott irodalmi csevelyek- nek. Kecskés Ildikó, az Anton Ber- nolák Könyvtár igazgatóhelyette­se a Lavazza adventi búcsúestjére a csodálatos Kovács Magdát hozta ajándékul az olvasóknak, Gömör tündére itt ünnepelte hatvanadik születésnapját. A szervezők nem adták fel, és az újévet a Peter’s Caféban (M. R. Štefánik utca 9.) kezdték, az első irodalmi találkozót a reméltnél nagyobb érdeklődés fogadta. Gá­gyor Péter drámaíróval, ren­dezővel, kritikussal, Ipolyság szülöttével M. Csepécz Szilvia író társalgott a tőle megszokott köz- vedenséggel. A közönségnek olyan érzése volt, mintha a kis kávézó asztalánál két egykori új­ságíró kolléga beszélgetne a vi­lág fontos dolgairól, és nem já­runk messze az igazságtól. Az fi­atal és lendületes Jakubecz Lász­ló, a Gágyor Péter alapította SZE­VASZ vándorszínház művésze a vendég verseiből és a közelmúlt­ban megjelent EZEK című köny­véből kóstoltatott a közönséggel, míg a délelőtti diák-szerző talál­kozón Bodonyi András énekmon­dó muzsikált. Gágyor Péter EZEK című nap­lóregénye (regénynaplója) a Nap Kiadó gondozásában jelent meg, szereplői ma is élő személyek, né­mileg átstilizálva. „Az első emig­rációmkor egyszerűen menni kel­lett, mert elvették az állampol­gárságomat. Emlékszem, amikor húgom temetésére haza szeret­tem volna jönni, csak különleges engedéllyel tehettem meg, ennyi­re féltették tőlem a szocializ­must” - merült el emlékeiben a A SZEVASZ nem véletle­nül lett vándorszínház. A minőségi kultúra messiá­saként a mai napig sehol sem talált igazi szállásra. szerző, majd sietve áttért arra az időszakra, amikor másodszor is elhagyta az országot, a család út­ja akkor már Németországba ve­zetett. Nem volt könnyű az újra­kezdés, a könyvben ez is benne foglaltatik. Gágyor élete - saját megváltá­sa szerint - kalandregények soro­zatából áll. A szerző nem titkolja, az EZEK egyfajta elszámolás a múlttal. „Ezek - amikor háború után megalakult a kommunista párt, a nagyanyám szokta mondogatni, már megint Ezek! Amikor kihall­gatásra vittek sokadszor, akkor is csak annyit tudtak mondani a családban, hogy apátokat Ezek vitték el kihallgatásra. A könyv az Ezekkel folytatott küzdelmei­met foglalja össze. Vannak azon­ban dolgok, amiktől el kell kissé idegenedni ahhoz, hogy rálátása legyen az embernek, kezdetben az emlékezés mozaikkockái szét­pattantak, majd újra összeálltak, később már nem tudtam abba­hagyni az írást...” - jegyzi meg Gágyor Péter, majd mintegy el­nézésképpen hozzáteszi, nem csak „nyafogó” történetekből áll a könyve. Készül műhelyében egy verseskötet, útban van egy mesejátékkötet is, mindkettő jó hír az olvasóknak. Az érsekújvári régiót végül elérte éjszaka az ele­mi szélvihar, és mi tagadás, gyer­tyafénynél könnyebb volt bepö- työgtetni a titkot a tartalékele­mes laptopba: miszerint a SZE­VASZ vándorszínház gyakori vendége lesz Érsekújvárnak. Berényi Margit, a Csemadok érsekújvári alapszervezetének elnöke, aki az önkormányzati vá­lasztásokat követően városi kép­viselőként a testület kulturális bizottságának elnöke lett, nagy terveket fontolgat. A SZEVASZ nem véletlenül lett vándorszínház. A minőségi kul­túra messiásaként a mai napig sehol sem talált igazi szállásra. Új szelek fújnak azonban Érsek- újvárott, van már költészet napi Verszuhataga, irodalmi pályáza­tai és újra lesznek kávéházi iro­dalmi csevelyek is. Miért ne talál­hatna otthonra a városban egy színtársulat? Berlini filmfesztivál Hétfőn este ad koncertet Kassán a királyhelmeci Waterfall zenekar Rockos vízesés a Márai Stúdióban Magyar részvétel Budapest. A berlini filmfesztivál Panoráma szekciójában bemutat­ják Bogdán Árpád Boldog új élet és Esztergályos Károly Férfiakt című alkotását. Bogdán Árpád önéletraj­zi elemekkel átszőtt első mozifilmje egy intézetben felnőtt roma fiú tör­ténetét mutatja be, „napjaink név­telen városában játszódik, névtelen szereplőkkel”. Á film főszereplője Orsós Lajos amatőr színész. Esztergályos Károly rendhagyó szerelmi története egy 49 éves író és egy 19 éves fiatalember kapcso­latát mutatja be. Esztergályos Ká­roly gazdag tévérendezői életmű birtokosa, tévéfilmjeivel számos nemzetközi mustra elismeréseit nyerte el, többek között Monte Car- lóban és Shanghajban. Az Arany Medvékért folyó ver­sennyel párhuzamos válogatásban évente mintegy 40 játékfilmen ke­resztül mutatják be a világ alkotá­sait. A február 8-án kezdődő, 57. al­kalommal tartandó filmes esemény Shooting Stars programjában Nagy Péter, Herendi Gábor Lóra című filmjének főszereplője képviseli Magyarországot. (MTI) ELŐZETES Kassa. Hétfőn este a királyhel­meci Waterfall zenekar lép fel a kassai Thália Színház Márai Stúdi­ószínpadán. A 2002-ben alakult zenekar dallamos rockzenét ját­szik, a mainstream és az alternatív zene határán egyensúlyozva. Adottságaik mindenképp túlmu­tatnak a régió határain, számos hazai sikert követően tavaly Buda­pesten is többször koncerteztek. Karakteres frontemberüknek, Ná- dasdy Péternek köszönhetően a Waterfallt élőben sokkal nagyobb élmény hallgatni, mint CD-ről. Az If not now, when? című bemutat­kozó album mindazonáltal tartal­mas, friss és előre mutató korong, amelyen magyar, angol és szlovák nyelvű dalok is találhatóak. A ze­nészek szívesen improvizálnak a színpadon, dalaikban a rock ala­pok mellett némi fűnk és reggae is felfedezhető, ráadásul a humor sem áll távol tőlük. A klasszikus élőzenei felállást (dob, basszusgi­tár, gitár, ének) még különlege­sebbé teszik egy kongás-xilofonos és egy billentyűs-szaxofonos-kla- rinétos taggal. A kassai koncert kezdési idő­pontja este 7 óra, az est szer­vezője a Csemadok városi választ­mánya. (juk) Waterfall (Kopasz Viktor felvétele) Elhunyt Art Buchwald Washington. Nyolcvanegy éves korában elhunyt Arthur (Art) Buchwald neves amerikai író, újságíró, aki a szociális és politikai élet fonákságait kipellengérező szatirikus írásaival vált népszerűvé. A fa­nyar humoráról ismert, 1982-ben Pulitzer-díjjal kitüntetett Buch- wald első vitriolos publicisztikáját 1949-ben Párizsban, a Variety magazin tudósítójaként vetette papírra. A „Washington eszének” is mondott publicista neve nem csak az Egyesült Államokban volt is­mert, fénykorában egyes írásait a világ 500 lapja közölte. Neve egy­befonódott a politikai szatíra műfajával, elsősorban a fővárosi politi­kai elit életének visszásságairól írt. Buchwald 33 könyvet is írt, a hu­mort egyszer menekülésnek, másszor a legédesebb bosszúnak ne­vezte. Szerzője volt több filmes forgatókönyvnek is. (MTI) PENGE Csávossy György: Hervadás havában Concord Media Rt., Arad, 2006 Csávossy György legújabb ver­seskötete a Hervadás havában címmel jelent meg. A cím min­denképpen telitalálat, hiszen a könyv legtöbb verse a múlandó­ságot, az emlékezést, a nosztal­gikus hangulatokat, a bágyadt őszi tájat, a halál közelségének élményét „énekli meg”. Valóban „megénekli”. Hiszen ezeknek a verseknek a költője számára a vers, a költészet még az a terü­let, ahol bátran kiálthat föl a Pe­gazusnak: „Szárnyas ló, / re­pítsd lelkemet, / mint a végte­lent szomjazó költőket”. Számá­ra a költészet kimerül a problé- mátlan rímelésben, az élet örök kérdéseinek megjelenítésében egy 19. századi költői nyelven. Amelyre jellemző például az ar- chaizálás: „Oly váratlanul futott el az élet, / oly hűtlenül, mint a csalfa utcalány”. Olyan költészet ez, amelynek egyes darabjaival az emlékkönyvek lapjain szokás találkozni: „Sistereg az olaj, mint egykor / a forrongó ifjúság. / Lobog a tűz, a régi vágy, / pa­rázs alatt rokkan a hamu, / akár a füstté vált élet.” Ráadásul mintha tudatosan tartózkodna minden eredeti gondolattól, mintha szándékosan törekedne arra, hogy - kis túlzással - ne le­gyen egyetlen sora sem, amelyet nem írtak már le legalább ezer­szer előtte: „Ó, sok mindent elte­mettünk, / mit régmúlt köve fed, / s egy tavaszi szél már elég, / hogy sírjából az emlékkép / fel­villanjon és élőként / napokig ne feledd.”, „Talán a csillagokban / lehet csókod enyém, / s úgy tá­vozol karomból, / mint hulló égi fény.” Egyébként a rímek, a versszakok, minden a helyén van, nem találkozunk képzava­rokkal sem, de olyan érzés fog el minduntalan, hogy ezt már ol­vastuk valahol, hogy nem talá­lunk a kötetben egyetlen eredeti Németh Zoltán kritikai rovata sorra sem. Néha tanácsokat is ad a költő: „Annyi önpusztítás sod­rában / van-e még megváltó szi­get? / Ne add fel az utolsó per­cig, / míg ott a Kéz, mely segít­het.” Máskor olyan látomást közvetít, amely nem halad túl a 19. század végének lírai hori­zontján: „Felnevelted a gyerme­keket, / mint minden jó édes­anya, / de pelikánként tépted melled, / mikor az élet zátonya / kényszerített.” Csávossy György versei gördülé­kenyen megírt hatásos, retorikus versek. Egy köteten keresztül ké­pes működtetni a retorikát, de egy idejétmúlt nyelven egy idejét­múlt problematika jelenik meg. Valahol Reviczky Gyula és Tóth Árpád között lehetne megtalálni ennek a nyelvnek az eredetijét, annak egy gyenge visszfénye, mintha azóta semmi sem történt volna a magyar költészetben. Másfél évszázaddal ezelőtti nyel­ven úja újra Tóth Árpád Lélektől lélekig című versét: „Küldöd a tág éteren át / szerény remény vetélt szavát.”, József Áttila Mikor az uccán átment a kedves című szö­vegét: „Mikor én a kedvesnek írok, / kizöldülnek a százados sí­rok, / a temető is virágot bont, / mikor az élet evőét mond.”, de Vajda János Húsz év múlva című verse is megjelenik: „Tüdő zihál, dobol a vér, / jégmezőn úr a fagy­halál, / s dermedt szemnek tükö­rén / a Mont Blanc csúcsa fény­ben áll.” De vajon mi értelme van azonos vagy éppen (József Attila esetében) egy jóval korábbi hori­zonton állva megismételni egy szöveget? Hogy reménytelen és egyáltalán nem produktív eljárásról van szó, arról A mélyből című vers ol­vasása is meggyőzhet. Freud, La­can, Žižek, József Attila, Pi­linszky és Petri után 2006-ban így kezdődik ez a vers: „Vannak érzések, melyek / a lélek mé­lyéből / törnek fel.” Majd így folytatja: „Nincs előzményük, / nincs rájuk magyarázat.” Ez a naiv elképzelés, mintha semmi sem történt volna a 20. század­ban legyen szó akár lélektanról, akár költészetről - a kötet egé­szén erős nyomokat hagy, s nem válik javára. Értékelés: #000000000 A szerző a kritika írása idején a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Schöpflin Aladár kritikai ösztöndíjában részesül.

Next

/
Thumbnails
Contents