Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-03 / 2. szám, szerda

FADDTCD X\_t~\.Xv X\-X ľ i XV 2007. január 3., szerda 3. évfolyam, 1. szám Cél a pályázó stressztűrő képességének, teherbírásának, gyenge pontjainak, önkontrolljának a felmérése. Hogyan lehet erre készülni? Mi a jó viselkedés? Stresszinterjú: pszichocsata a kérdezővel Az állásinterjú legkemé­nyebb formája. Nincsenek tabu témák és helyzetek. Cél a pályázó stressztűrő képességének, teherbírá­sának, gyenge pontjainak, önkontrolljának a felméré­se. Záporozó kérdések, provokatív megnyilvánulá­sok, valamikor kínos csönd, egyszóval pszi­chocsata egy-másfél órán át. Hogyan lehet erre ké­szülni? Mi a jó viselkedés? A Multi-Tréning Center két szakértője válaszol. TANÁCS Miért nem mutatkozott be a re­cepciós hölgynek? Miért nem né­zett kézfogáskor a szemembe? Milyen más hibákat követett el az utóbbi időben? Mit tett azért, hogy hibáit kiküszöbölje? Csak ennyit? Miért nem tudott többet kihozni magából? Nem gondolja, hogy ezzel a hozzáállással még az óvodában sem lehet érvényesül­ni? Ön is úgy véli, hogy ebben a tökéletesedő világban nincs esé­lye? Miért is van maga itt, ha már ennél a pontnál össze-vissza be­szél, sőt egy értelmes gondolatot nem hallottunk Öntől? Talán sze­xuális problémái vannak? Növekvő vérnyomás, csökkenő önbizalom Hogy érezné magát a Kedves Olvasó, ha egy beszélgetés kezde­tén az első ránézésre szimpatikus­nak tűnő beszélgetőtárs ilyen kér­désekkel ostromolná? Valószínűleg emelkedne a vér­nyomása, szaporább lenne a szív­verése, izzadni kezdene a tenyere, intenzívebbé válna a hormonális működése, egyszóval riadóálla­potba kerülne a szervezete. Hogy ez milyen reakciókat vált ki a cse­lekvésben, az egyénileg változó, ám e rémálomként is felfogható társalgásmorzsa korántsem az ir­realitás világából való. A fentihez hasonló provokatív kérdésáradat ugyanis elképzelhető a felvétek beszélgetés egyik szélsőséges for­mája, a stresszinterjú alatt. A lepel lerántása A módszer hátterében az a fel­ismerés is áll, hogy a pályázó sze­reti önmagáról a legjobb képet sugározni, a gyenge pontokat el­rejteni. „Sok jelentkező úgy állít­ja be magát, hogy mindenhez ért, minden iránt érdeklődik, min­denre képes. A stresszinterjún a beszélgetőtárs ezt az idealizált képet próbálja reálissá tenni a pá­lyázó önkontrolljának a kiikta­tásával”,- jegyzi meg Székely Ta­más vezető tréner. „Vannak olyan foglalkozások, pozíciók, melyekben különösen fontos az önkontroll és a terhelhe­tőség, a frusztráció tűrése. így például rendőrnek, a katonának minden körülmény között meg kell őriznie hidegvérét, a kereske­dőnek nem szabad 15 negatív vá­lasz után elvesztenie önbizalmát, a művezetőnek tudni kell bánnia a renitens munkatársakkal“,- ma­gyarázza a tréner. Nem közük előre A stresszinterjú egy-másfél órá­ig is eltarthat, legalább ketten ve­szik a jelöltet tűz alá pontos sze­reposztással. „Több fajtáját is megkülönböztetik ennek a meg­mérettetésnek: Egyik típus, ami­kor záporoznak a kérdések, egy másik a támadó agresszív fellé­pés, a harmadik a visszajelzés nél­küli attitűd, ám a típusok keve­redhetnek”,- mondja Lakatos Zsu­zsanna pszichológus. A beszélgetés előtt nem szokták közölni, hogy most stresszinterjú vár a jelöltre, azonban néhány mondattal érdemes ismertetni a menetrendet, „felkészíteni“ a pá­lyázót. A végén viszont „a helyére kell tenni“ a beszélgetést, hogy ne okozzon súlyos kárt a jelentkező lelki világában. Gondolkodni, nem betanulni Lehet erre készülni? „Fontos, hogy a pályázó az interjú előtt le­gyen tisztában önmagával, pró­bálja ki, hogyan reagálna egy-egy váratlan kérdésre. Azonban sem­miképpen se tanuljon be válaszo­kat, inkább adja önmagát“,- ad tanácsot Lakatos Zsuzsanna. Az interjú alatti ajánlatos stra­tégia a folyamatos kommuniká­ció. A jelentkező próbáljon meg minden kérdésre válaszolni, gon­dolkodjon hangosan. Ha nem akar válaszolni a kérdésre - és elég rutinos -, terelje más irány­ba a beszélgetést. Adott helyzet­ben akár vissza is lehet kérdezni, ám ez inkább dupla vagy semmi játék. Ez csak annak ajánlott, akinek nagyon jó az emberisme­rete, aki felismeri, hogy a beszél­getőtárs értékeli és nem bünteti a fogást. Nem minden kérdező al­kalmas A stresszinteijú különleges fel­készülést és képzettséget igényel a kérdezőtől, akinek nagy a fele­lőssége. A kérdezőnek tisztában kell lenni saját szerepével, az el­lenséges attitűd okozta hatással. A kérdezőnek nem szabad két perc után döntenie, majd utána csupán megerősítést keresni. Meg kell tanulni a szubjektív elemeket kikapcsolni, ami nem könnyű. Emellett a jelentkezőt a beszélge­tés végén fel kell tudni emelni a porból, orvosolni kell a bevitt üté­seket. Ezért úgy vélem, hogy a legjobb, ha a két kérdező közül az egyik pszichológus. A színészi képesség is kevés lehet Bármennyire is az önkontroll kikapcsolására, a valós emberi ké­pességek felmérésére irányul a beszélgetés, a megítélésben itt is benne van a hibalehetőség. Még akkor is, ha az idealizált kép fenn­tartásához nagyon magas fokú színészi képességek kellenek. És nem csupán a szavak szintjén. A testbeszéd is sok mindent eíárul a pályázóról. A testtartás, a szem- magasság, a pupillák állása, a né­zés, a pislogás, a kéztartás sok in­formációt hordoz. Nem népszerű a tanács­adóknál Érdekes, hogy a megkérdezett személyzeti tanácsadók fenntar­tásokkal beszéltek a stresszinter- júról. Mint mondták, kifejezetten megrendelésre csinálják. Többen hatékonyabbnak tartották az őszinte beszélgetést egy-egy szú­rósabb kérdéssel fűszerezve. Volt olyan tanácsadó, aki cégének jó hírét féltette az ellenséges alapál­lású és hangvételű interjútól. Ezért fontos, hogy a stresszinter­jú végén a helyzet korrekt tisztá­zása esetén nem keletkezik kár a cég image-ében. A stresszinterjú tehát nem kel­lemes megmérettetés. Viszont segíthet a pályázónak önismere­te javításában, a stresszhelyzet kezelésében, a sikeres feladat- megoldásban. Ha utóbbi szem­pontokat vesszük alapul, talán mégsem annyira pokoli próba. Persze, ha egy állás úszik el ezen... (jp) Olyan titkárnő a menő, aki a felettes jobb keze és hosszabb-rövidebb távollétek-szabadságolás, üzleti út, külső tárgyalások-alkalmával is rá lehet bízni a céget Titkárnői szakma: nem elég a dekoratív külső és a kávéfőzés FELDOLGOZÁS A dekoratív külső és a kávéfő­zés tudománya már nem elég a titkárnői pozíció betöltéséhez. A cégek magasabbra tették a lécet. Az ideális munkatárs nem csak a főnök jobb keze: távollétében he­lyettesíti és felsőfokú szakképesí­tése van. Kezdőként átlagosan 15 ezret, tapasztalattal, nyelvtudás­sal, multinacionális környezet­ben bruttó 30 ezer koronát keres­nek havonta. A titkárnőkkel szembeni nega­tív beidegződések a mai napig köztudatban vannak. Ezt gyak­ran maguk az érintettek táplál­ják: létezik olyan internetes ál­lásportál, ahol a jelentkezők de­koratív kinézetükre, előnyös kül­sejükre hivatkozva keresnek tit­kárnői, menedzser asszisztensi állást. A „megbízható, precíz, pontos“ jelzők rendre a jelentke­zések végére szorultak. A mun­káltatói elvárások ugyanakkor sokat változtak az elmúlt évek­ben. Egy-két évtizede elég volt a boldoguláshoz a kedves mosoly, a dekoratív megjelenés és némi gépírástudás. A cégek elvárásai azóta nagyot nőttek a titkárnők­kel szemben is. Számos munkál­tató inkább a titkárnő szó nega­tív csengése miatt menedzserasz- szisztensi munkakörként hirdeti meg a pozíciót. A reprezentáció ma már kevés. A munkáltatók többsége olyan titkárnőt keres, aki a felettes jobb keze és hosszabb-rövidebb távol­létek-szabadságolás, üzleti út, külső tárgyalások alkalmával is rá lehet bízni a céget. A titkársági munkakörökben dolgozóknak készségszinten ismerniük kell az irodai kellékek, eszközök, a fax­gép, a fénymásolók, a nyomtatók használatát. Felhasználói szinten érteniük kell az alapvető számí­tógépes programokhoz és az internet világában is otthonos­nak kell lenniük. Az, hogy az iro­dai hierarchiában ki milyen pozí­cióra javasolt, személyiségfüggő: az irányító típusú jelentkezőkből titkárságvezetők lesznek. Nyelvtudás nélkül ezen a terü­leten sincs nagy esély az elhe­lyezkedésre. A tapasztalatok alapján a cégek 80-90 százaléka angolul kommunikációs szinten tudó munkatársakat keres. Né­metül beszélő asszisztensre mindössze 10-20 százalékuk tart igényt. Ezt Steinfeld Ilka, a tit­kárságvezető képzést is nyújtó Forrai Magániskola oktatásszer­vezője is megerősíti. A munkáltatók kérésére alap- követelmény az angol nyelv is­merete. A szint az adott cégtől függ. Van, aki mindössze annyit kér: ne jöjjön zavarba a titkárnő, ha angol telefont kell fogadnia, míg mások megkövetelik a sta­bil, tárgyalóképes nyelvtudást. A gazdasági, kommunikációs, jogi és marketinges alapismereteket is örömmel veszik a munkálta­tók. A cégek egyre ritkábban érik be érettségizett titkárnőkkel: az utóbbi időben divatba jött a fel­sőfokú szakképesítésű, esetleg diplomás munkatárs. Assziszten­si, titkárnői munkára gyakran je­lentkeznek frissdiplomások, akik még nem tudtak a végzettségük­nek megfelelő pozícióban elhe­lyezkedni diplomájukkal. A cé­gek előnyben részesítik a képzett titkárnőket: nem ritka, hogy dip­lomásként 2-3 hét alatt elhelyez­kedhetnek ezekben a munkakö­rökben. A tapasztalatok szerint a tit­kárnők keresete széles skálán mozog. Pályakezdőként bruttó 15 ezer, diplomásként bruttó 20- 28 ezer koronára számíthatnak. A multik világában jobbak a le­hetőségeik: magas szintű nyelv­tudással és 3 éves tapasztalattal akár 35 ezer koronát is megke­reshetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents