Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-17 / 13. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 17. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Taktikai harc Prágában Mirek Topolánek cseh miniszterelnök személyesen tárgyalt néhány ellenzéki szociáldemokrata képviselővel, milyen feltételek mellett lennének hajlandóak támogatni az új hárompárti kormányt, vagy más módon lehetővé tenni, hogy az megkapja a képviselőház többségének bizalmát.Az érintett szociáldemokrata képviselők nevét nem hozták nyilvánosságra. Tegnap újabb találkozó volt betervezve Topolánek és a képviselők között, de az a kormányfő megbetegedése miatt elmaradt, (kés)- Jelentem, van élet a Marson! (Ľubomír Kotrha karikatúrája Skót függetlenségi követelések az uniós szerződés háromszázadik évfordulója előtt Elszakadnának a skótok Angliától Anglia és Skócia egyesülésének 300. évfordulója előtt az unió széthullásáról folyó vita árnyékolja be az ünnepi készülődést. MT1-ELEMZÉS Gordon Brown pénzügyminiszter, akit sokan Tony Blair kormányfő valószínű utódjának tartanak, egyenesen Nagy Britannia „balkanizálódásának“ veszélyére figyelmeztette a hét végén honfitársait. „Felelődén erők gyalázatosán el akarnak bánni az (angol-skót) unióval“ - jelentette ki Brown az évforduló előtt két nappal, kérve, mindenki, akinek kedves Nagy-Britannia egysége, emelje fel szavát a „veszélyes szakadár törekvések“ ellen. A függeüen Skóciáért síkraszálló Skót Nemzeti Párt (SNP) politikai önzéssel vádolta Brownt. Alex Salmond pártvezető szerint Brown azért aggódik, mert tudja, hogy - skót lévén - sohasem ülhetne a londoni miniszterelnöki bársonyszékbe, ha tovább erősödne Skóciában az Angliától való elszakadás követelése. 1707. január 16-án a skót parlament - erős londoni nyomás alatt - áldását adta az Anglia és Skócia között létrejött egyesülési szerződésre. Skóciában nem éppen ünnepi a hangulat az évforduló előtt, sőt inkább harcias. A skót nacionalista körök jó alkalmat látnak az évfordulóban a függetienségi követelések felerősítésére. Az elszakadás hívei már azt is a függetien- né válás első lépéseként értelmezték, hogy 1998-ban (korlátozott hatáskörrel) helyreállították az 1707-ben feloszlatott skót parlamentet. A skót szavazók néhány hónap múlva, május elején döntenek az edinburghi törvényhozó testület új összetételéről. Közvélemény-kutatások adatai szerint a Skót Nemzeti Pártnak nagy esélye van a győzelemre, s arra, hogy ő alakítsa meg a következő skót regionális kormányt. Az SNP kilátásba A klasszikussal szólva, gondolta a fene, hogy ön, oly sokat próbált politikusként, jó ideje regnáló pártelnökként hajlamos még megdöbbenni holmi kósza kommentárokon. Szóban forgó megdöbbenése azonban egy kicsinyt mégis örvendetes számomra, ugyanis látni való, hogy az általam számon tartott „politikusok” helyezte, hogy népszavazást rendeznek Skócia függedenségről, ha a párt megnyeri a választásokat. A reménye szerint függetíenné váló Skóciában az SNP bevezetné az eurót az angol font helyett, és azonnal hazahívná Irakból a brit erők kötelékeiben szolgáló skót katonákat. A Daily Mail londoni lap véleményszondázása azt mutatta ki a minap, hogy a skótok 51 százaléka helyeselné Skócia kiválását Nagy- Britannia és Észak-írország Egyesült Királyságából. A megkérdezett angolok 48 százalékának nem is lenne kifogása egy ilyen fejlemény ellen, ami arra vall, hogy nem csírázott ki vonzalom a partnerek között a 300 évi érdekházasság alatt. A legismertebb skót költő, Robert Burns „gazfickók hordájaként“ szidalmazta a XVIII. század második felében az Angliával létrejött unió híveit, s ez az érzület mind a mai napig sok skótban megmaradt. A skót futballrajongók nemcsak saját „nemzeti“ tizenegyüknek szurkolnak, hanem általában bármely válogatottat hajlandók biztatni, ha az Anglia ellen játszik. .Jobban örülnék neki, műit egy Oscar-díjnak“ - vallotta meg a skót függetlenséggel kapcsolatos érzelmeit Sean Connery skót filmcsillag, James Bond első megszemélyesítője. E közhangulat miatt kétségtelenül jók az SNP esélyei a májusi regionális választások megnyerésére, de az már nagyon is kétséges, hogy az elszakadásról rendezendő népszavazás kimenetele is kedvező lenne-e számukra - mutatnak rá elemzők. Emlékeztetnek arra, hogy az Angliával alkotott unió tartós gazdasági fellendülést hozott Skócia számára, és hogy sok skót tart az esetleg független- né váló Skócia gazdasági visszaesésétől. Brown és pénzügyi szakértőinek csapata tanulmányok sorozatában próbálja bizonyítani, hogy Skócia - az északi-tengeri olaj- és földgázkitermelés ellenére is - „gazdaságilag halott“ lenne Anglia nélkül. A Skót Nemzeti tömegének tekintélyes hányadával ellentétben, ön akár hús-vér emberként sem szégyell viselkedni. Oka fogyottnak tartom viszont, hogy immár sokadszor céltáblának tekintette pártját, sőt önmagát, egy publicista véleménye miatt. Mi több, úgy érezte, okvedenül vissza kell rá lőnie. Megnyugtatom önt, elnök úr, Párt azonban éppen ellenkezőleg ítéli meg a várható gazdasági következményeket. Távoli és kissé erőszakoknak tűnő párhuzamot vonva, utal a balti államok példájára: lám, mennyivel jobban élnek ezek is függetíenné válásuk óta.. Van azonban közelibb és meggyőzőbb párhuzama is - a Nagy- Britanniából több mint nyolcvan évvel ezelőtt kiszakadt ír Köztársaság gazdasági sikere. A nacionalisták egyebek között azzal érvelnek, hogy az északi-tengeri olaj és földgáz kitermelésének jövedelmei teljes egészében Skóciát illetnék a függetíenné válás esetén, s ezek a bevételek bőven ellensúlyoznák az elszakadás miatt keletkező esetleges veszteségeket. A skót szoknya és a skót duda hazája Nagy-Britannián belül is megőrizhette önállóságának egy részét. Különálló, sajátos jogrendje van, oktatási és egészségügyi ellátó rendszere is jócskán elüt az Nemcsak a skótok prüszkölnek London miatt, hanem sok angol is a brit politikára gyakorolt „túlzott skót befolyás“ ellen. angliaitól. Erre a viszonylagos önállóságra hivatkozva sokan úgy vélekednek, hogy Skócia voltaképpen nem nyerhetne sokat a függetlenséggel, viszont a skót lakosságnak mindjárt a kezdet kezdetén számolnia kellene néhány kellemetlen következménnyel, például az önálló államszervezet kiépítéséhez óhatatlanul szükséges adóemelésekkel, illetve a Londonból kapott pénzjuttatások megszűnésével. (A skótok jelenleg évente és fejenként 1500 fonttal többet kapnak a brit államkasszából, mint az angolok.) Nemcsak a skótok prüszkölnek az ellen, hogy Londonból kormányozzák őket, hanem sok angol is tiltakozik a brit politikára gyakorolt egyáltalán nem kell. Csak azért, mert normális körülmények között egy céltábla nem szokott visszalövöldözni... Szövegével különben sem tudott meggyőzni pártja általam megkritizált, úgymond, funkcióhalmozás elleni határozatának indokoltságáról, hiszen kizárólag létezésére hivatkozva vette azt védelmébe... Te„túlzott skót befolyás“ ellen. A skót politikusok „aránytalanul nagy számban“ vannak jelen a brit politika csúcspozícióiban - hangoztatják. Maga Tony Blair kormányfő is Edinburghban született, bár ő angol szülők gyermeke, és Észak-Ang- liában cseperedett fel. Legvalószínűbb utódja, Gordon Brown pénzügyminiszter azonban egyértelműen skót, és aki esetleg megelőzheti őt a kormányfői tisztségért folytatott versengésben - John Reid belügyminiszter - szintén az. Az ötmilliós skót lakosság az Egyesült Királyság összlakosságának csak 8,5 százalékát teszi ki, a skót politikusok aránya viszont szembeötlően nagyobb a brit politikai elit élmezőnyében - hangoztatják sokan Angliában, hozzátéve, ezek a skót politikusok beleszólhatnak a központilag igazgatott Anglia régióinak kérdéseibe, miközben az angol politikusok nem szólhatnak bele Skócia ügyeibe. A skót kilépés minden bizonnyal ösztönzést adna az Egyesült Királyságból való kiszakadás walesi és északír híveinek is. Különösen az angol toryk táborában kelt ez súlyos aggodalmakat. A konzervatívok Tony Blairt és kormányát hibáztatják a fejleményekért. Hangoztatják: egy tory kormány soha nem engedte volna meg, hogy a skótok visszakapják parlamentjüket. Vádjaik szerint a Munkáspárt vezető politikusai elvtelen politikai haszonlesésből tették ezt az engedményt, mivel ettől remélték a skót szavazatok megszerzését az 1997- es választásokon, amelyek végül a Labour győzelmét hozták. Sok külföldiben az a kérdés ötiik fel először a skót függetienségi törekvések hallatán, hogy mit csinálnának a független skótok a királyság intézményével. Az SNP „árnyékkormányának külügyminisztere“, Angus Robertson szerint a független Skócia megmaradna a (volt brit) Nemzetközösségben, s a királynő ugyanúgy névleges államfő maradna, mint Kanada vagy Ausztrália esetében. hát továbbra is fenntartom minapi vonatkozó véleményemet. Persze a tévedés mindenkori lehetőségével, sőt, jogával. Különben meg tulajdonképpen tényleg az MKP belügyének tekinthető, hogy egyes pártmitugrászok maguk alatt vagy éppen egymás alatt vágják-e a fát... Barak László REAKCIÓ Ad: A határozatok mindenkire érvényesek (Új Szó, 2007. január 16) Tisztelt Bugár Béla! KOMMENTÁR A tétlenség hozománya NAGY ANDRÁS A Robert Fico vezette Smer támogatottsága megközelítette az 50 százalékot, a januári közvélemény-kutatás szerint a kormányfőre gyakorlatilag majdnem minden második szavazó adná a voksát. A maradék öt parlamenti párt támogatói összesen is csak egy hajszállal előzik meg Ficóékat. Ezzel az eredménnyel történelmi rekordot döntött a Smer, ilyen támogatottsága még a HZDS-nek sem volt a legsötétebb időkben. Hogy ezt az eredményt hogyan sikerült elérni, a Smerben sem tudják, de valahol a populista politika, a jobboldal elhasználódottsága, a szlovákiai szavazók hiszékenysége és a klasszikus, győzteshez való húzás körül keresendő a megoldás. Az elkövetkező egy-két év során a jobboldali pártok egyike sem rúg majd nagyon labdába, így az ő támogatottságuk annyira nem fontos, érdekesebb inkább azon elgondolkodni, vajon hogyan érinti a két kisebb koalíciós partnert a Smer térnyerése. Biztos vagyok abban, hogy egyikőjük sem örvend ezeknek az adatoknak, hiszen egyik párt sem tegnap jött létre, és még néhány cikluson keresztül szeretnének fontos tényező maradni a politikában. Most viszont úgy tűnik, Robert Fico annyira a háttérbe szorította őket, hogy míg a Smernek közel 20 százalékkal nőtt a támogatottsága, a másik kettőé alig, vagy még csökkent is, tehát beindult a darálógép. A HZDS az eddigi hét hónap alatt nem nagyon tudott saját politikával előjönni, ami meg volt, az általában negatív hírt jelentett (Harabin, Režeš). Robert Fico pedig elhitette magával, hogy azért szeretik pártját az emberek, mert a Smer választási ígéreteit valósítja meg. Az igazság viszont az, hogy egyszerűen nem csinál semmit. Most még ezzel támogatókat lehet szerezni. Hiszen ki ne szavazna a kormányra, hajóiét van, emelkedik az életszínvonal, nem drágul semmi, szárnyal a korona és a GDP növekedik. De hamarosan elérkezik majd az a pont, amikor döntenie kell, kitől vegyen el, merre szorítsanak egy kicsit, hogy megfeleljünk az elvárásoknak, és akkor majd elindul lefelé a lejtőn. S mivel nem lesznek korábbi reformdöntései, melyek hatásai akkorra érnének be, nehéz lesz bármi újat is felmutatni, amivel meg lehet majd újra győzni a kétkedőket. De addig a többieknek még pár közvélemény-kutatási eredményt le kell nyelniük. JEGYZET Tanulj tinó? PUHA JÓZSEF Kellene ide egy karika, beléje tizennyolcas szám, mint a tévében. Jegyzetem ugyanis korhatáros, szeretném, ha a diákok nem olvasnák el. Sok felnőtt mondogatja, hogy szívesen visszaülne az iskolapadba. Hát én nem ülnék vissza! És amit szintén nem akarok, az a katedrán állni, pedig hajdanán kacérkodtam a gondolattal, hogy tanár leszek. Naponta láthatjuk, hallhatjuk, a bársonyos forradalommal beköszöntött bazi nagy szabadság egyik vesztese az oktatásügy és a pedagógustársadalom. A minap összefutottam középiskolában oktató ismerősömmel. Mondta, megy a hajtás, itt a félévvégi hajrá, elkezdődtek a fontos dolgozatírások, feleltetések. Minket hajdanán, az „átkosban” tanítóink azzal fenyegettek, hogy aki nem tanul, az felnőttként nem fog érvényesülni, vagy legalábbis jóval nehezebben, mint a színjelesek. Elhittük. Aztán persze a nagybetűs életben rádöbbentünk, hogy ez nem egészen így működik, de nyilván egyetemi végzettséggel, nyelvtudással könnyebben boldo- gul(t) az ember. Nem biztos, hogy többet is keres a szakmunkásnál, de ez már egy másik téma. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, közben a világ a feje tetejére állt. A szóban forgó, érvényesülést megcélzó szöveggel ma már nem lehet tanulásra buzdítani a nebulókat, az végleg idejemúlt lett. Napjainkban minden a pénz körül forog, mindent és mindenkit a pénz irányít. Akinek pénze van, az érvényesül. A tudás háttérbe szorult. Említett ismerősöm újságolta, hogy van egy érettségi előtt álló diákja, aki karácsonyra egymillió koronás autót kapott, s ha sikerül leérettségiznie, a .Jézuska koranyáron is meglátogatja”, és lakással lepi meg. A srác nem túl okos, pontosabban síkhülye, de sikerülni fog neki az érettségi, mivel az apuka befolyásos ember, messzire elér a keze, ezért senki sem mer szembeszállni a fiacskájával. Tüdja ezt a kölök is, ki is használja a helyzetét. Neki aztán végképp nem mondhatja a tanára, hogy majd nem fog érvényesülni! A szemébe röhögne! Ez ugyan kiugró példa, ám magát a problémakört mégsem kellene a szőnyeg alá söpörni. Rendszeresen találkozhatunk az élet különböző területein a helyzet haszonélvezőivel, a semmihez sem értőkkel, akik mégis magas pozíciókban ülnek. Szóval, ha a pedagógus mostanság a valóságot akarja feltárni, akkor a nem túl okos, de gazdag gyerekeket búzdítsa érettségi bizonyítvány és diploma vásárlására, hozzátéve, hogy a megfelelő hátszéllel rendelkezők esetében a papír nem fontos, csak jó, ha van. Az okos, ám szegényebb családból származó diákoknak tanácsolja azt, hogy alaposan kössék fel a gatyájukat, és tanuljanak meg mindent lenyelni, így lesz lakásuk meg autójuk is, s ha közben beledögle- nének, a hiteleiket legfeljebb majd törlesztik a gyerekeik. A butáknak, egyben szegényeknek pedig adja azt a tanácsot, hogy ne szeressék a gólyákat. Ugye, most már értik, miért óvtam a diákokat a jegyzettől? Még azt hinnék, a tanulás ellen beszélek. Nem, erről szó sincs, holott tényleg tökmindegy, hogy kettesek vagy hármasok szerepelnek-e a biziben. Legalábbis egy bizonyos csoport esetében.
