Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-03 / 2. szám, szerda

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 3. www.ujszo.com RÖVIDEN Elhunyt Mihályfy Sándor filmrendező Budapest. Életének 70. évében elhunyt Mihályfy Sándor film­rendező, forgatókönyvíró. A Balázs Béla-díjas, érdemes művészt január 1-jén érte a halál. Mihályfy Sándor 1937-ben Miskolcon született. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után se­gédmunkás, majd könyvesbolti eladó volt. 1963-tól a Magyar Tele­vízióban ügyelőként, asszisztensként, technikai rendezőként, ké­sőbb főrendezőként dolgozott. Pályafutását a Balázs Béla Stúdió­ban dokumentumfilmek rendezésével kezdte, majd tévéjátékokat, játékfilmeket készített. Legnagyobb sikerét az Indul a bakterház című, 1980-ban bemutatott játékfilmmel érte el. Legemlékezete­sebb alkotásai közé tartozik még a Kertész utcaiak, a Piac, a Gel­lérthegyi álmok, a Telefonpapa, a Vihar a lombikban, az Átok és szerelem, a Gyermekrablás a Palánk utcában, a Máz, a Margarétás dal, a De victus vincit és a Titkos háború című film. (MTI) A Queen lett a legjobb London. „Minden idők legjobb brit zenei együttesének” nyil- vámtota a Queent a BBC egy hétfői rádióműsorában több mint húszezer hallgató véleménye alapján - közölte a brit műsorszóró. A Beatles négyszáz szavazattal kevesebbet kapott a Queennél, és ezzel a 2. helyre került. Utána a sorrend a következő: Rolling Stones, Oasis és Take That. A több ezer benevezett közül ez az öt együttes került a döntőbe, és róluk lehetett szavazni. Az elbírálás­nál a következő szempontokra kellett figyelemmel lenni: kompozí­ció, szöveg, élő fellépések, show-minőség és eredetiség. A Queen számos, lassan örökzölddé váló világslágert alkotott, köztük a We Are the Champions és a We Will Rock You című számokat. (MTI) A Magyar Filmszemle életműdíjai Budapest. Máthé Erzsi színművész, Fakan Balázs dramaturg és Czigány Tamás dokumentumfilm-rendező kapja a 38. Magyar Filmszemle életműdíját. Az elismeréseket a rendezvény nyitónap­ján, január 30-án adják át a Budapest Kongresszusi Központban. A 38. Magyar Filmszemle versenyprogramjába az előzsűrik döntése alapján 18 játékfilm, 40 dokumentumfilm, 30 kísérleti- és kisjáték­film, valamint 9 tudományos-ismeretteijesztő film került be. A február 6-ig tartó esemény nyitófilmje Sándor Pál Noé bárkája cí­mű alkotása lesz. (MTI) Baróti István orgonahangversenye Ipolybalog. Január 6-án, szombaton 17.30 órai kezdettel a tele­pülés Árpád-kori, koronás templomában ad hangversenyt Baróti István orgonaművész, az esztergomi bazüika karnagy-kántora. A művész előadásában Baxtehude-, Bach-, Franck-, Vierne-, Lisz- nyai-, Liszt- és Kodály-művek hangzanak fel. Közreműködik az ipolybalogi Szent Korona Kórus, (ú) MOZIJEGY Deja Vu Mindenki megtapasztalta már, milyen az, amikor egy pillanatra úgy érzi, hogy az éppen zajló ese­ményeket pontosan ugyanúgy át­élte már egyszer. A deja vu jelen­sége mindmáig megfejtetlen titok maradt. Egy ok nélkül ismerősnek tűnő arc vagy hely valóban lehet ismerős? A semmiből felvillanó emlékkép talán egyfajta figyel­meztetés a múltból? Vagy épp el­lenkezőleg: kulcs a jövőhöz? Doug Carlin (Denzel Washington) ügynököt rutinnyomozás közben éppenséggel egy deja vu vezeti vá­ratlanul egy titokzatos bűncselek­mény nyomára. Eredetüeg bizo­nyítékokat kellett volna gyűjtenie, Denzel Washington miután egy New Orleans-i kom­pon bomba robbant. Közben azonban rá kell jönnie, hogy amit a legtöbben puszta képzelgésnek hisznek, valójában sokkal na­gyobb erőt képvisel. Ennek hatá­sára életre halálra szóló verseny- futásba kezd, hogy megmentse sok száz ártatlan ember életét. Deja Vu. Amerikai thriller, 2006. Rendező: Tony Scott. Sze­replők: Denzel Washington (Doug Carlin), Val Kilmer (Pryzwarra ügynök), James Caviezel (Oers- tadt), Paula Patton (Claire Kuche- ver), Bruce Greenwood (Jack McCready), Adam Goldberg (Denny). (Képarchívum) Február 25-ig látható az Aleš Votava életművét bemutató kiállítás a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában Zongora - még mindig a levegőben Zongora a levegőben. Még mindig, és már ott is marad. Nem Bacsó Péter 1976-os filmszatírájának „főszerep­lőjéről” van szó. Ez a zon­gora évekkel később lendült a magasba, díszletmozgató csigák és csörlők segítségé­vel. 1995-ben, amikor a fia­talon elhunyt Aleš Votava megalkotta egyik leghíre­sebb, legmarkánsabb szín­padi díszletét, amellyel a pozsonyi Hviezdoslav Szín­ház Cseresznyéskert című nagy sikerű előadásához te­remtett játékteret. TALLÓSl BÉLA A kilencvenes évek színházi nyi­tásának legendás, ikonszerű darab­jává nőtte ki magát az Aleš Votava által a Cseresznyéskerthez kialakí­tott tárgyi látványvilág - a remé­nyekért magasba szálló szárnyas zongorával a színpadtér fölött. (A díszletért az 1995/96-os színházi évadban Nyitrán megkapta a Dos­ky díjat.) Ugyanez a zongora fém­jelzi a Szlovák Nemzeti Galéria ki­állításának művészi és eszmei-szel­lemi minőségét: az Esterházy-palo- ta üveg udvarházában a magasba emelt hangszer különös, a csehovi atmoszférával mai életérzésünkbe is átnyúló kesernyés-merengős-bo- rongós-elvágyódó érzést vált ki. Az elérhetetlen monumentalitásban a szárnyalás szükségességének érzé­sét váltja ki abban, aki nem látta az előadást, nosztalgikus újrarepülés gerjeszt abban, aki annak idején megtekinthette. Az előadás díszle­tének fotódokumentációja a teljes kiállítási tér legdominánsabb „színházi lakosztálya”, amelyben a minimalizált, a fény dinamikájával és az árnyék mélységével irányí­tott, ettől merevségében valósze­rűtlenül képlékeny formavilág in­kább csak funkciót sejtet, mint funkciót tölt be. Atmoszférát alakít ki belső érzékelésünkben egy sejte­tett tárgyi vüágnak a vizualitás esz­közeivel megragadott, meghatáro­zó elemeiről. Virtuális színházi sétára is meg­invitál a Szlovák Nemzeti Galéria: átélhetünk egy olyan sétát, amely­ben megszületnek a Hviezdoslav Színházban bemutatott shakes- peare-i Vihar egyes díszletegységei, kialakul a látványvüágból az a drá­mai erő, amely keretet ad a színészi játéknak, és megtámasztja a cse­lekmény időbeliségét, történelmi voltát. Á „voltát”, a „voltot” - azt a színházi múlt időt, amely feltá- maszthatatlan, avagy csak üyen virtuális túrán tehető jelenné. (Ezért a díszletért 2000-ben jutal­mazták meg a Dosky-val. Ezenkívül egyebek közt a nyitrai Andrej Bagar Színház Álomjáték című Stridberg- előadásának díszlete is hozott szá­mára egy Dosky díjat.) A kiállításon „megmerülhetünk” Aleš Votava híres, sokat emlegetett, emblematikus Tengerkék Színhá­zában: a sejtelmes mélység élettel teli atmoszféráját keltő, egyre söté- tebb árnyalatba táguló, az élő vüá- gunk kellékeivel - színes falevelek­kel - megtelített térben. A tenger iránt érzett mélységes vonzalom Olaszországban lett úrrá Aleš Votaván: ott fogant meg alkotói képzeletében a tengermély-világ- ban általa fellelt légies „vizes” koz­mosz, amelyet idehaza és kül­földön játéktérként a világot jelen­tő deszkákra álmodott. S ezt a teret valamiféle reneszánsz életérzéssel alakította ki, ami szintén hosszabb olaszországi tartózkodása idején ivódott belé. De szerette a magyar színházi kultúrát is. Azt követően, hogy Kentaur díszletével látta a Macbethet Nyitrán, a Vígszínházba is elment, hogy lássa, miként mű­ködnek a királydráma kulisszái eredeti helyszínen. De dolgozott is magyar színpadon: a Pécsi Balett­nél három előadáshoz tervezett díszletet. Van egy csodálatos, fényben és ezüstben úszó helyisége a pozso­nyi kiállításnak: az esztétikusán, finom ízléssel kialakított és instal­lált, valamint kellő fényintenzitás­sal bevüágított vitrinek, melyek­ben Aleš Votava hétköznapi fém­tárgyakból „fűzött” ékszereit tár­ják közönség elé. A halkésekből, varrótűkből és -gyűszűkből for­mált, lenyűgözően ötletes és látvá­nyos ékszerkülönlegességek egy nagy művész nem akármilyen kre­ativitásáról tanúskodnak. Nem vé­letlenül van jelen ő maga is ezen a művészeti bemutatón: egy 1987- ben készült bábfigura az ő alázatos lényével öleli át a kiállítást, amelyet naplórészletei, feljegyzései, skiccei, tervrajzai tesznek... ha nem is tel­jessé, hiszen életművének csak egy részét lehetett prezentálni, de átfo­góvá mindenképpen. Érdemes elidőzni a bevezető előtérben, amely egyben a kiállítás gazdag anyaga után „kitett” proló­gust, összegzést nyújtó utolsó megállóhelyként is felfogható. En­nek a teremnek a falán ugyanis idézeteket olvashatunk: Aleš Vota­va néhány gondolatát színházról, művészetről, díszlettervezésről. Kár lenne kihagyni ennek a mél­tón, képzőművészeti igénnyel ins­tallált, felidézett vüágnak a megis­merését. A látszólagos szenvtelenség, hűvös józanság mögött lírájában kimondhatatlan szenvedély parázslóit Nyolcvanöt éve született Nemes Nagy Ágnes ÉVFORDULÓ Nyolcvanöt éve, 1922. január 3- án született Nemes Nagy Ágnes Kossuth- és József Attüa-díjas köl­tő, műfordító, esszéista. Költőként igen korán bemutat­kozott, elemi iskolás korában jelen­tek meg versei a Cimbora című gye­reklapban. Gimnáziumi tanulmá­nyait 1932-től a legendás Baár- Madas Református Leánylíceum­ban végezte, ahol ekkor Áprily La­jos volt az igazgató. Az ő személye meghatározó volt Nemes Nagy köl­tői pályáján. A gimnáziumot kitün­tetéssel végezte el 1939-ben, s be­iratkozott a Pázmány Péter lüdo- mányegyetem magyar-latin-művé- szettörténet szakára. Az egyete­men került kapcsolatba Szerb An­tallal és Halász Gáborral, valamint Lengyel Balázzsal is, akivel 1944 áprilisában össze is házasodtak. Az 1944-45-ös év életének egyik legmozgalmasabb időszaka volt, férjét behívták katonának, majd Szálasiék hatalomátvétele után megszökött, s hamis papírokkal bujkált. Emellett életük kockázta­tásával üldözötteket mentettek és bújtattak, s Nemes Nagy részt vett a Szerb Antal, Halász Gábor és Sár­közi György megmentésére irá­nyuló kísérletekben is. A háború utáni időszak fellen­dülést hozott a költőnő pályáján, 1946-ban megjelent első verseskö­tete Kettős vüágban címmel, ame­lyért két évvel később Baum- garten-díjat kapott. Ugyanebben az évben Lengyel Balázzsal meg­alapították az Újhold című folyó­iratot, amely a babitsi Nyugat esz­meiségét és minőségigényét vállal­ta magára. A lapot egy idő után a hivatalos kultúrpolitika túlságo­san polgárinak találta, s 1948-ban be is tiltotta. Az Újhold elhallgatá­sa után csak a Vigíliában jelenhet­tek meg versei, s emellett gyere­keknek szóló műveket írt. 1957-ben megjelent második kö­tete, a Szárazvillám, amely új köl­tői korszakának kezdetét jelentet­te. Ebben az időben már jelentős műfordítói tevékenységet is folyta­tott, főként francia és német nyelvű műveket fordított. 1967-ben újabb kötetet is publi­kált, Napforduló címmel. Ennek egyik része a sajátos hangvételű Ekhnáton-ciklus, amelynek versei­ben a gondosan megformált, az öröklétet már a földi létben mind­untalan érzékelő világot abszolút egységben mutatta fel. 1969-ben jelent meg a Lovak és angyalok cí­mű gyűjteményes kötete, amelyért József Attila-díjjal jutalmazták. Költészetében szigorúan tartotta magát a racionalizmushoz, a leg­kisebb küengéstől is irtózott. A lát­szólagos szenvtelenség, távolság- tartás, hűvös józanság és csillogó intellektus mögött azonban lírájá­ban kimondhatatlan szenvedély parázslót!. A hatvanas évek végétől neve egyre ismertebbé vált az ország­határokon túl is, külföldi folyóirat­ok, antológiák közölték verseit an­gol, német, francia és olasz nyel­ven is. A ’70-es, ’80-as években a magyar irodalmi élet meghatáro­zó személyisége lett, kapcsolatot tartott az emigrációban élő köl­tőkkel, írókkal, több külföldi felol­vasóesten, írótalálkozón is részt vett, Belgiumban, Franciaország­ban, Angliában, Németországban, Izraelben, Írországban. Verseskötetei mellett több es­székötete is megjelent, amelyek­ben élvezetes és érzékletes írások olvashatók pályatársakról, a mű­fordítás és a versírás gyakorlatá­ról, az alkotáslélektanról, vers­elemzésről. Látkép gesztenyefával című kötetében interjúkon, emlé­kezéseken át elevenítette fel éle­tét. Gyermekeknek szóló meséi közül is kiemelkedik a Bors néni könyve, amelyből nagy sikerű elő­adás született Dajka Margit fősze­replésével. 1983-ban életműve elismerése­ként megkapta a Kossuth-díjat, (Képarchívum) 1991-ben pedig alapító tagja lett a Magyar Tüdományos Akadémián belül szerveződő Széchenyi Irodal­mi és Művészeti Akadémiának. Budapesten hunyt el 1991. au­gusztus 23-án. A 2005-ös könyvhét egyik meg­lepetése volt Nemes Nagy egyetlen regényének, Az öt fenyőnek meg­jelentetése, amelyben a művészre­gény és a krimi elemeit vegyítette egymással; nagy rajongója volt ugyanis a detektívtörténeteknek, különösen Agatha Christie-t sze­rette, akiről esszét is írt. (MTI) A Cseresznyéskert díszlete (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents