Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)

2007-01-13 / 10. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 13. Szombati vendég 10 Világi Oszkár, a Slovnaft vezérigazgatója: soha nem próbáltam sikereimet vagy kudarcaimat azzal magyarázni, hogy pozitívan vagy negatívan diszkriminálták „Ha lehetőséget kapok, kihasználom” Szlovákia egyik leggazda­gabb embereként szokás em­legetni. Egy rövid ideig poli­tikus volt, a rendszerváltás alatt jelentős szerepet ját­szott az „új politikai rend” kialakításában, majd eltűnt a porondról. Onnantól fogva leginkább találgatások jelen­tek meg róla: sikeres ügyvéd, az MKP szürke eminenciása, rámenős vállalkozó, példás adózó és még sorolhatnánk. Ami tény: ő a Slovnaft vezér- igazgatója. Világi Oszkár. MOLNÁR NORBERT Az Ön neve az egész ország­ban ismert, ugyanakkor szemé­lyét homály fedi. Ki valójában Világi Oszkár? 23 éve nős, két gyermek édes­apja, eredeti foglalkozását tekint­ve ügyvéd, Szlovákia egyik legna­gyobb vállalatának vezérigazga­tója. Noha sok fáma kering róla, ugyanaz az ember, aki 1989 előtt voít, amikor csak szőkébb környe­zete ismerte. Milyen a családi háttere? Paraszti családból származom, amelyet soha nem vetett fel a pénz, sőt. Szüleim józan paraszti értékrend szerint neveltek. 11 éves koromtól félárván nőttem fel, miután édesapám, aki mun­kásként a Slovnaftban dolgozott, meghalt. Édesanyám mindent megtett azért, hogy a húgommal ne érezzük magunkat hátrányo­sabb helyzetben a többi gyerek­hez képest. Édesapám halála rá- kényszerített arra, hogy már gye­rekkoromban megtanuljak dönte­ni, és felelősséget vállaljak a dön­téseimért. Az Ön karrieije álomkarrier­nek nevezhető, amilyenre so­kan vágynak. Sokat segített Ön­nek a politika? Nem tudom, hogy álomkarrier- e az enyém, de abban biztos va­gyok, hogy az a 3-4 év, amit aktívan a politikában töltöttem, szakmai, főleg jogi téren sok ta­pasztalatot adott. De ez az epizód csak egy kis része a karrieremnek. 1992-ben, amikor az MPP - amelynek képviselője voltam - nem került be a parlamentbe, fel­hagytam az aktív politizálással. Csekes Erika kolléganőmmel megalapítottuk Dunaszerdahe- lyen közös ügyvédi irodánkat, ami abban az időben nagyjából két íróasztalból és egy számító­gépből állt. Az évek során sikerült felépítenünk Szlovákia jelenleg egyik legnagyobb ügyvédi irodá­ját, amely 2002-ig piacvezető volt a legnagyobb külföldi befekteté­sek képviselete terén. Mindezt nem állami megbízásokkal értük el, hanem önerőből. Felbuzdulva az iroda sikerein, vállalkozásba kezdtem. Igyekeztem megtalálni a piacon az új lehetőségeket, azt, ami még itthon nem volt megho­nosodva, de Nyugaton már igen. Később megvásároltam néhány csődbe jutott vállalatot Dél-Szlo- vákiában, amelyeket érdemesnek tartottam arra, hogy talpra állja­nak. Ilyen volt például a duna- szerdahelyi Tauris Danubius hús­üzem vagy a nagymegyeri tejgyár, amelyek ma ismét sikeres vállala­tok. Ezeket az érdekeltségeimet a mai napig megtartottam. Nem privatizáltam. Fontos volt szá­momra, hogy a vállalatokba, ame­lyeket létrehoztam vagy megvet­tem, helyi menedzsereket talál­jak. Nem hiszem, hogy a dolgok azért történnek, mert valaki le­hetőséget kapott. Az emberek nagy része nagyon sok lehetősé­get kap, de nem él vele. Bennem megvan az, hogy ha lehetőséget kapok, kihasználom. És az MKP? Túdtam azt, hogy ’98-ban mi az, ami egy politikai pártot erőssé tehet. Tudtam azt is, hogy amennyiben az MKP-nak nincse­nek erős emberei a gazdasági életben, nincs esélye politikailag a felszínen maradnia. Ezért igye­keztem segíteni. Sokan megpró­bálták az elmúlt években úgy be­állítani a kapcsolatomat a párt­hoz, hogy ez egy alá-fölé rendelt viszony. Ez nem igaz. Az MKP egy része a múltamnak, de ennél fon­tosabb dolgok is vannak az éle­temben. 1998-ban, amikor az MKP még sehol sem volt, én már felépítettem egy jól menő ügyvédi irodát, és hosszú menetelés állt mögöttem a gazdasági életben... Az MKP szürke eminenciásá­nak tartják. Mekkora befolyás­sal van a pártra? Ha valaki azt gondolja, hogy egy ember képes befolyásolni egy pártot, valószínűleg fogalma sincs arról, az hogyan működik. Szá­momra fontos, hogy az egyik kulcsembere lehettem a három szlovákiai magyar párt egyesülé­sének. 1997-ben kezdtük ezt szor­galmazni, mert úgy éreztük, nem jó a status quo. Abban az időben azonban nem mindenki érezte ezt így, s emiatt elég sok konfliktusba keveredtem még az akkori baráta­immal is. Az életem során több­ször küzdöttem olyan dolgokért, amiket a többség az adott időben ellenzett. (Somogyi Tibor felvétele) 1998-ban egyesült a három magyar párt, és az MKP két cik­luson át a kormánykoalíció ré­sze volt. Hogyan értékeli a telje­sítményét? A volt kormány gazdasági té­ren sok fontos döntést hozott, amelyek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Szlovákia ma a régió leggyorsabban növekvő gazdasá­ga, vonzza a befektetéseket, és le­körözte a szomszédait, akik sok­kal jobb rajthelyzetben voltak. Az MKP az elmúlt nyolc évben az egyik legfontosabb pillére volt a kormánykoalíciónak. Az elért si­kerek az egész kormánykoalíció, így az MKP sikerei is. Minden vál­lalkozó számára fontos, hogy a környezet stabil legyen, minél in­kább érvényesülhessen a szabad verseny. Ezen a téren több pozitív előrelépés is történt. Az más kér­dés, hogy ezeket sokkal jobban is lehetett volna kommunikálni a lakosság felé, hogy az emberek ne érezzék úgy, a kormány elfe­ledkezett róluk. Hogyan látja az MKP jövőjét? Úgy gondolom, hogy egy erős regionális párttá kellene válnia, mely az adott régió érdekeit kép­viseli nemzetiségtől függetlenül. Az MKP az elmúlt években is so­kat tett a régióért, ám ezt sajnos nem mindig tudta a helyieknek eladni. De erről inkább a párt ve­zetőit kellene kérdezni. Elképzelhető, hogy egyszer visszatér a nagypolitikába? Nem tervezem. Miért vállalta el a Slovnaft ve­zetését? Az ügyvédi szakma nem áll nagyon távol az olaj­ipartól? Akkor kerültem közelebb a Slovnafthoz, amikor a MÓL elin­dult a nemzetközi tenderen a Slovnaft tulajdonrészének meg­szerzéséért. Akkor a MÓL vezeté­se felkérte ügyvédi irodánkat, képviseljük őket a Slovnafttal va­ló tárgyalások során. A MÓL nyert, lekörözte az OMV-t. Büsz­keséggel tölt el, hogy a Slovnaft és a MÓL stratégiai partnersége sikeres lett, s hogy ebben én is részt vehettem. Később a MÓL vezetése a Slovnaft felügyelőta­nácsába jelölt, aztán az elnökség­be. 2006 elején kaptam a felké­rést a cég vezérigazgatói posztjá­ra. A Slovnaft ebben az időben egy újabb mérföldkőhöz érkezett. Újszerű, modernebb típusú veze­tést igényelt, amellyel megerősít­heti pozícióját a nemzetközi MOL-csoporton belül. Mivel Kö- zép-Európa vezető olajipari válla­latáról van szó, számomra a fel­kérés nagy kihívás volt. Mit gondol az olajválságról? Mennyiben befolyásolhatja a Slovnaft gazdasági tevékenysé­gét és Szlovákiát egy folyton ki­újuló olajválság? Válságról akkor beszélhet­nénk, ha olajhiány lépne fel a vi­lágban, ám olajból van elég, ezért is csökken az ára. Tudatosí­tani kell, hogy a kőolaj hatalmas távolságokból érkezik hozzánk, több országon keresztül. Ezen az útvonalon mindig felléphetnek különböző problémák. Be kell tartani a szerződéseket, ami által csökken a rizikófaktor. A Barát­ság kőolajvezetéken beállt kétna­pos szünet bizonyítja, hogy szük­ség van az állami tartalékok ki­építésére és az energiaforrások diverzifikálására. Fontos lenne a törvényi keretek módosítása is. A jelenlegi előírások például je­lentősen gátolják, hogy a Barát­ság vezetéket összekössék Schwe- chattal. Ugyanakkor a Slovnaft szerint Szlovákiát más vezeté­kekre is rá kellene kötni. Mit szól a jelenlegi kormány energetikapolitikájához? Az át­lagpolgár úgy látja, Fico védi a kisembert a gonosz monopóliu­mokkal szemben. Tényleg így van? Visszaélnek a monopóliu­mok a helyzetükkel? Szerintem igazságos árat csak a piaci verseny generál. Nem a túl­szabályozás a helyes út, hanem a verseny erősítése. A Slovnaft erőteljesen támogatja a piaci ver­senyt, és már bizonyította, hogy nemcsak szlovák, hanem EU-s vi­szonylatban is versenyképes. Ma termékeinek 75%-át az EÚ-s piac­ra exportálja. Az üzemanyagár szálka volt a Fico-kormány szemében. Az utóbbi hónapokban azonban mintha csökkent volna a kor­mány kritikája. Miért? Szlovákia 100%-ban kőolajim­port-függő, ami azt jelenti, hogy világpiaci árakon kell beszerez­nünk a nyersanyagot. Ha megnéz­zük az EÚ statisztikáit, jól látható, hogy a szlovákiai üzemanyagárak hosszú távon nemcsak az unió legalacsonyabb harmadába tar­toznak, hanem még a Visegrádi Négyek között is a legkisebbek, ha a nettó üzemanyagárakat nézzük. Ez részben a Slovnaft üzletpoliti­kájának a következménye. Az olaj- és üzemanyagárak nagy részben olyan tényezőktől függnek, ami­ket sem Szlovákia, sem a Slovnaft nem tud befolyásolni. Ezek legin­kább a világpiaci jegyzésárak és a valutaárfolyam. A nyár végén a vi­lágpiacon erőteljes kőolaj- és kőolajtermék-árcsökkenésnek vol­tunk tanúi, ami elsősorban annak volt köszönhető, hogy enyhültek a geopolitikai feszültségek a világ­ban. Némiképp lassult az ameri­kai gazdaság növekedése, ami csökkenti a keresletet, a készle­tek növekedtek és a spekulatív tőke is visszahúzta magát a glo­bális olajüzletből. Ez a világpiaci tendencia megjelent a szlovákiai üzemanyagárakban is. A Slov­naft árazása követi a világpiaci változásokat. A piac azonban úgy működik, hogy ha a világpiaci árcsökkenés megjelenik a szlo­vákiai árakban, akkor törvény­szerűen a növekedésnek is meg kell jelennie. Annak idején az Ivan Miklós vezette pénzügyminisztérium is megpróbált nyomást gyakorol­ni a Slovnaftra. Ilyen szempont­ból a két kormány közt nincs nagy különbség. Ami az Ivan Mikloš-éra idején történt, az elsősorban politikai töltetű volt. Függetlenül attól, mi­lyen a politikai garnitúra, vállala­tunk a legjobb munkáltató Szlo­vákiában, emellett nem kérünk állami támogatást, saját pénzből ruházunk be, és persze több milli­árdos adót fizetünk. A politikának így kellene viszonyulnia a Slov­nafthoz, de sajnos nem mindig így viszonyul hozzá. Amikor Jaroslav Spišiak lett a Slovnaft biztonsági főnöke, so­kan azt mondták, mentőövet dobtak a kirúgott főrendőrnek. Valójában miért vitte a cégbe Spišiakot? Nem Spišiak volt az első, akit megszólítottunk a nagy nevek kö­zül. Ugyanígy megszólítottuk ko­rábban Jusko urat, a Nemzeti Bank volt vezetőjét, aki ma a Slov­naft elnökségének az elnöke. A szakmaiság terén mindketten a legjobbak közt vannak Szlovákiá­ban. Mindkettő jó döntés volt. És ez a trend folytatódni fog. Ha lá­tunk a munkapiacon olyan em­bert, aki arra érdemes, megszólít­juk. A Slovnaftban nincsenek olyan helyek, amelyek az ember élete végéig szólnak, az én he­lyem sem olyan. Meg kell tanulni, hogy az embert nem a politika, hanem a szakmaisága teszi jóvá. Egy alkalmatlanról két napon be­lül kiderül, hogy képtelen teljesí­teni. Téved, aki azt hiszi, lehet va­laki sikeres csak az által, hogy egy befolyásos ember áll mögötte. Le­het egy ember mögött egy óráig állni, de nem 24 órán, és főleg nem egy életen át. Lehet ma Szlovákiában vál­lalkozóként politikai összeköt­tetések nélkül boldogulni? Szerintem a sikeres üzletembe­rek kilencven százaléka politikai kapcsolatok nélkül vállalkozik. A politikai kapcsolatoknál vannak sokkal lényegesebb tényezők, melyek alapfeltételei egy sikeres vállalkozásnak. Azonban, ha a politika valakit ellenségének tart, úgy természetesen nehéz boldo­gulni. Akkor jó a helyzet, ha a vál­lalkozók és a kormány között konstruktív párbeszéd folyik. So­kan valamiféle rossz dolognak tartják, ha a vállalkozói szféra kommunikál a politikával. Ez tév­hit, hiszen a politika alkotja a jog­szabályokat és teremti meg a vál­lalkozás feltételeit. Nem lenne helyes, ha a politikusok meg sem hallgatnák a vállalkozók vélemé­nyét. A fejlett demokráciákban normális, hogy a politika és a gazdaság kommunikál egymás­sal, hiszen az adóbevételek nagy része a vállalkozói szektorból fo­lyik be az államkasszába. Egy nagyvállalat igazgatója esetében mennyire fontosak a politikai kapcsolatok? Egy nagyvállalat igazgatójának arra kell vigyáznia, hogy megfe­lelő távolságot tartson a politiká­tól. Nem létezik, hogy ne legyen kapcsolatban politikusokkal, hi­szen a politikai döntések egy ré­sze nagyban befolyásolja egy vál­lalat menetét. Mi jelenleg a legnagyobb vál­lalkozáshátráltató tényező Szlovákiában? Még mindig a jogi bizonytalan­ság. Túl gyakran és sok esetben radikálisan változnak a törvé­nyek. Fontos az, hogy a politika tudatosítsa, hosszabb távú stabil játékszabályokra van szükség. A gazdaság nem tud olyan gyorsan változni, mint ahogy a politika, il­letve tud, csak sokkal nagyobb áron. A törvénymódosítások előtt meg kellene vizsgálni a hosszú tá­vú hatásokat is. Lehet magyarként boldogul­ni, sőt sikeresnek lenni a gazda­sági életben? Szerintem a sikeres vállalko­zás titka az, hogy az embernek sokat kell dolgoznia. Nem hiszek abban, hogy kemény munka nél­kül boldogulni lehet. Ha valaki azt várja, hogy elkezd vállalkoz­ni, és már holnap sikeres lesz, rosszul hiszi. A másik fontos té­nyező, hogy állandóan fejlődni és tanulni kell. Soha nem lehe­tünk elégedettek azzal, amit ma tudunk, mert az holnap már ke­vés lehet. A gazdasági siker sze­rintem nem nemzetiségfüggő. A nemzetiség lehet ugyan néha hátrány, de ugyanúgy az lehet a vállalkozó neme vagy kora is. A szlovákiai magyar közösséghez való tartozásom mindig erőt, el­kötelezettséget adott. Viszont so­ha nem próbáltam sikereimet vagy kudarcaimat azzal magya­rázni, hogy pozitívan vagy nega­tívan diszkriminálták. Én közép­európai embernek tartom ma­gam, közép-európai értékrend­del. A közép-európai emberek­ben megvan az, hogy a legnehe­zebb helyzetekben is feltalálják magukat, és tudnak küzdeni. Milyen érzés gazdag és befo­lyásos embernek lenni? Vannak még barátai? A gazdagság relatív fogalom. Akkor is gazdagnak éreztem ma­gam, amikor Csekes Erikával megalapítottuk az ügyvédi iro­dánkat Dunaszerdahelyen. Ott volt a családom, sok jó barátom, rengeteg ötlet a fejemben, vala­mint az eltökéltség, hogy valamit elérjek. Fontos volt, hogy a csalá­dom mindig mellettem állt. Ami a barátokat illeti, szerencsés em­bernek tartom magam. Az igaz barátok nem morzsolódtak le az évek során. Miért kötelező tájainkon a si­keres és gazdag embereket nem szeretni? Elszomorít, ha olyan emberek tevékenykedését figyelem, akik miközben visszaélnek a közös­ségjóhiszeműségével, azzal pró­bálják elfedni saját jellemtelen- ségüket és tétlenségüket, hogy alaptalanul rágalmaznak máso­kat. Az embereket a tetteik alap­ján kell megítélni. Szomorúvá tesz az állandó áskálódás, a fe­szültség az emberek között, ami­kor érdemi viták helyett spekulá­ciók és tévhitek nyernek teret. Nem szeretem, ha valaki tisztes­ségtelen. Miért kerüli a nyilvánossá­got? Konzervatív ember vagyok. Azt vallom, az ember nem attól vál­hat sikeressé, hogy nap mint nap írnak róla az újságok, vagy meg­jelenik a tévében. Vannak olyan emberek, akik nem vágynak arra, hogy önmagukról olvassanak az újságban, hogy sztárok legyenek. Én is ebbe a kategóriába tarto­zom. Kiábrándít, hogy manapság elég tíz nap a tévében a sztárrá váláshoz.

Next

/
Thumbnails
Contents