Új Szó, 2007. január (60. évfolyam, 1-25. szám)
2007-01-13 / 10. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2007. JANUÁR 13. Kultúra 9 Polgár Tamás a harmadik filmjét forgatta Mundruczó Kornéllal, de a Delta torzó maradt Tisztán egy romlott sztoriban (Mundruczó Kornél felvételei) Két film után hosszabb szünet, majd újabb két film. , Egyetlen mondatban így summázható Polgár Tamás szakmai önéletrajza. E négy filmnek azonban különös vonzatai vannak. SZABÓ G. LÁSZLÓ Polgár Tamás Mundruczó Kornél színésze. A négy filmből hármat (Afta, Szép napok, Delta) vele forgatott. Polgár Tamásnak azonban semmiféle papírja nincs arról, hogy színész. Még csak színjátszókörös vagy színitanodás sem volt soha. Mindent, amit tud, az életből tanulta. Érzékeny fiú. Szuggesztív alkat. Súlyosak a pillantásai, nehezek a csendjei. Meg- kérdőjelezhetedenek a tettei. Jók a gesztusai. Hitelesek, kifejezőek. Kevés szóval többet mond, mint diplomás társai közül nem egy egész oldalas monológokkal. Húszévesen sorsa van. Doszto- jevszkij-regénybe illő múltja. Balhéiból a rend őrei rángatják ki. Intézetbe kerül. Bűnös kamaszok közé. Megtisztul. Összeszedi magát. Mundruczó Kornél szereplőt keres készülő filmjébe. Még „bent” van, amikor megakad rajta a fiatal filmrendező szeme. Ráosztja az Afta sodródó kamaszhősét. Aztán a Szép napok priuszos fiúját, a meg- fékezhetetlen vadat. Nyers erő és sebzett lélek. Egy jól megírt szerephez olykor ennyi is elég. Mundruczónál nem. Nála úgy kell játszani, hogy az vérre menjen. A Szép napok is ilyen. Ott is minden élesben zajlik. Nem „mintha” - ilyet Mundruczó nem ismer, az ő története élet-halál játéka. És ebben jeles - hivatalos papír nélkül - Polgár Tamás. A Szép napokért két komoly elismerést is kapott külföldön. A legjobb férfi alakítás díját nyerte el a franciaországi An- gers-ben, majd Európa ifjú tehetségének választották őt a Bécs melletti Baden-Badenben. A Deltában ugyancsak Mundruczó Kornél rendezte, ám az utolsó körig egyikük sem jutott el a filmmel. A főszereplő, Bertók Lajos tragikus halála miatt torzó maradt a mű. De itt a negyedik film, amelyhez az előbbi három vezette: Faur Anna Lányok című, bemutatásra váró alkotása, amelyben Mundruczó Kornél is színészként vesz részt. Négy filmmel és két rangos elismeréssel a háta mögött Polgár Tamás a színfalak mögött éli az életét. Átvitt és a szó szoros értelmében egyaránt. Szelíd hangon és szemmel látható belső nyugalommal azt „Suliba járok. Tanulok." mondja: nem is akart színész lenni soha. Szobafestő sem akart lenni, mégis az volt évekig, felelném, ám addigra folytatja: Suliba járok. Tanulok. A fejembe vettem, hogy... mindegy, nem lényeges, nem szeretnék az iskolai életemről beszélni. A Deltával meddig jutott? Még lettek volna jeleneteim. Pontosan annyi, mint amennyit leforgattunk. Nagy kihívás volt a szerep, izgalmas helyszíneken dolgoztunk. A Duna Fekete-tengeri torkolatánál. Ott laktunk a folyó partján. Csónakba ülve húsz-harminc perc alatt olyan helyekre jutottunk el, ahol emberi kéznek nem is volt nyoma. Engem márciusban vittek ki, hó nem volt már, csak hatalmas szél, tomboló vihar. Szavakkal leír- hatadan az ottani táj, zord és elhagyatott, mégis varázsa van. Élveztem, hogy ott játszhattam. Azt is, hogy kit? Azt is. Román katona voltam. Petre, a helyi erő. Felügyel az előüt rendre, ami nem feltédenül jó. Sőt! Inkább a rosszat tartja életben. Az Aftában és a Szép napokban voltak kapcsolódási pontok a régi életemhez. A Deltában nem. Itt még csak utalás sem volt intézetre, csavargásra. Ezért volt kihívás a feladat. Az első etapban nem volt sok dolgom. A másodikban lett volna, ott bontakozott ki a figura, de hogy mi következett volna, azt nem tudom. Csak az első etap forgatókönyvét kaptuk meg Koméitól, a második lett volna a meglepetés. Hogy mivel folytatódik és mivel végződik a történet, amely két testvér rendhagyó viszonyáról szól. Hány év telt el a Szép napok és a Delta között? Négy vagy öt. Messziről jött vissza? Nem tudom. Nem hiszem, hogy tehetségesebb vagy érzékenyebb lettem, hogy fejlődtem volna... ugyanolyan civilnek érzem magam, mint korábban, de ezzel sem foglalkoztam, hiszen Koméi tudta, miért akar velem dolgozni. Bertók Lajossal voltak közös jelenetei? Igen, de nem lennék képes igazán jellemezni őt. Jelenség volt. Az egész lénye megfogott. Nagyon jó embernek ismertem meg. Hamar lehetett barátkozni vele, nem játszotta a nagyságot, egyszerűen az volt, aki. Láttam őt színpadon, a Világtalanokban. Káprázatosán játszott. De sportolóként is nagy volt. Ötször futotta le a maratom. Faur Axma filmjében hogyan érezte magát? Furcsán. Elég romlott sztoriba kerültem. Van a két lány, két hétköznapi csajszi, és valahogy kisiklik a napjuk, megölnek egy taxisofőrt. Megtörtént eset. Érdekes hangulata volt a filmnek. Egyrészt a sztori miatt, másrészt Anna miatt, aki céltudatos, akaratos nő. Nagy felelősségérzet terhelte, hiszen az első filmjét forgatta, és iszonyú erővel rátette magát. Semmiféle kapcsolat nem alakult ki köztünk, csak dolgoztunk. Megcsináltam, amit kért és vége. En voltam az egyik csaj fiúja. Nem éreztem magam annyira alkalmasnak a szerepre. Nem is nagyon vagyok előtérben, csak felbukkanok néha. Könnyen jött, könnyen ment - ez a srác ilyen kategória. Forgatni persze jó volt. Sosem hittem volna, hogy Kornélon kívül egyszer még mással is dolgozhatok. Azt hittem, a Szép napokkal számomra be is fejeződött minden. Nem álmodoztam semmiféle folytatásról. Inkább beállt szobafestőnek, majd bútorosnak a József Attila Színházba. Már nem vagyok ott. Elmentem díszítőnek a Ruttkai Éva Színházba, de csak egy darabba, amelyet Kornél rendezett. Aztán jött egy kis szünet, és most az új Pinceszínházban lettem bútoros, kellékes, mindenes. Ott teljesen egyedül vagyok. Főnök is, beosztott is. Legalább a maga ura lehet. Időbe telt, míg elfogadtam és átláttam a helyzetet. Most már megy minden a maga útján, és anyagilag is jobban kijövök, műit az előző helyeken. Nincsenek égbetörő vágyaim. Nem álmodom újabb filmekről, nem akarok mindenáron vászonra kerülni, de ha hívnak, szívesen megyek. Nehéz feladat a színészkedés. Kőkemény koncentráció, én meg elég szétesett vagyok. Aki gyorsan össze tudja kapni magát. Mondjuk azt: ha a helyzet úgy kívánja. És most hogy kívánja? Hogy stabilan álljak a lábamon. De mostanában megint csupa jó dolgot kapok az élettől, és ez teljessé teszi a mindennapjaimat. Rendben vagyok. Rendet diktálok magamnak. RÖVIDEN Magyar Mozgókép Mestere-díjak Budapest. Herskó János és Szabó István filmrendezők kapják a Magyar Mozgókép Mestere művészeti díjat idén. Az elismerést minden évben a Magyar Mozgókép Közalapítvány kuratóriuma ítéli oda. A díjat a közalapítvány a szakma kiemelkedő alkotóinak megbecsülése és teljesítményük méltatása érdekében alapította. Az elismeréseket a 38. Magyar Filmszemle nyitó ünnepségén Hiller István kulturális miniszter, valamint Grunwalsky Ferenc, a Magyar Mozgókép Közalapítvány elnöke adja át Szabó István Oscar-díjas és Herskó János Kossuth-díjas filmrendezőnek. A 38. Magyar Filmszemlét január 30. és február 6. között rendezik meg. (MTI) PENGE BuSzabó Dezső: Malomkőidő Hungarovox Kiadó, Budapest, 2006 A Malomkőidő verseit, BuSzabó Dezső tizenegyedik kötetét olvasva el lehet gondolkodni azon, mennyire árulkodó lehet egy könyv paratextusa - jelen esetben a borítón és a hátoldalon elhelyezett szövegről van szó. A borítóról megtudhatjuk, hogy a költő tizenkét gyermekes családból származik, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalatnál autó- buszvezetőként dolgozott, hogy 38 évesen kezdett publikálni, s hogy a versűásra Restár Sándor biztatta. Vajon miért van szükség egy ennyire részletes életrajzra? Az életrajz nem afféle verspótlékként kezd el működni? Magyarázatként, a kötet hiányosságaira adott magyarázatként? A hátoldalon található szövegek BuSzabó Dezső Malomkoidö ♦ közül pedig Kaiser László utószava érdemel figyelmet. Ebben a költő neve két alakban található: BuSzabó és Buszabó alakban. Ez megint csak elgondolkodtató: a névelfrás, a név bizonytalansága azt jelzi, hogy a költő nem kapja meg azt a figyelmet, amely egy kötet esetében elvárható lenne... De fordítsuk figyelmünket a Malomkőidő versehe! Ami az első olvasás után feltűnik, hogy a versekben milyen gyakran fordul elő a „vers” szó - legalább húsz alkalommal találkozhatunk vele, a címeket nem is számolva. Ha ehhez hozzászámítjuk a felettébb árulkodó „kevesebbet kéne nyafogni / még egy könyvet muszáj írni!” versszakot vagy a „csak azért is vers leszel” sort, akkor egyértelművé válik: BuSzabó Dezső számára a vers- űás akart, vágyott cselekvés, maga a versűás a cél, nem a létrejövő szövegtárgy minősége. De milyenek is a Malomkőidő versei? Meglehetősen naivak, néha egy iskolai fogalmazás szintjén állnak, műit például az október című versben: „a természet bezárkózik / a levelek elhagyják az ágat (...) szomorúak Németh Zoltán kritikai rovata a fák / a napsugarak szétszóródnak”. Máskor a szerelem, a szerelmi egyesülés tűnik parodiszti- kusan naivnak: „beporoztuk a virágot a kertben / nem volt fésűd / szemem tükrében / nézegetted magad”. Az utóbbi két sorhoz hasonló közhelyektől hemzseg az egész kötet: „daloltam folyton / csak daloltam / Isten mindenütt ott volt / nyomomban”, „levél hullatja rozsdás könnyeit”, „viszem apám hitét / tartom szavát / igaz szó és szép”. Ráadásul BuSzabó a jelentést nagyon gyakran olyan metaforikus szerkezetekhez, gyakran tőmondatos azonosításokhoz, kijelentésekhez köti, amelyek nemcsak semmitmondóak, hanem bármi más szóval felcserélhetőek: „a vers ütőér”, „lyukas zászlók a falak”, „a napok filmtabletták”, „elcsépelt szó az élet”, „ravatal a föld”, „fénymásolt papűok a napok”, „száraz kenyér a szívem”, „anya- sűás az eső”, „hamutartó az ég”, „lyukas zoknim vízcső” stb. Ezek a megállapítások a semmiből jönnek és a semmiben vesznek el, nem kapcsolódnak a versek jelentéseihez, ráadásul, mint látható, felcserélhetőek. A „napok például „fénymásolt papírok” és „filmtabletták” is lehetnek - de az sincs megindokolva, az eső miért nem apasírás, az ég miért nem levesestányér, a föld miért nem csatatér, ágy vagy éppen hamutartó... Néha meglepő költő öntudatról árulkodó sorokra bukkanhatunk: „gondolataim / mélységekbe hatolnak”. Ki merné ezt leírni BuSzabón kívül manapság? Vagy a cűnadó versben: „ülök csak ülök (...) számban igaz szóval / mely oly félelmetes erejű / mint az életen átrepülő / malomkőidő”. Ez is merész kijelentés, nem tanúskodik egészséges önkritikáról. De olyan sorokat is találtam, ahol a Urai én Berzsenyihez hasonlítja önmagát: „arcom magasba emelem / Berzenyi vagyok itt: / szabó- dezső’. No comment! A Malomkőidő verseit leginkább a semmitmondó álh'tások, nagy szavak, akaratlanul önpa- rodisztikus sorok, patetikus kijelentések, naiv közhelyek szövik át. Hosszú az út Berzsenyiig. Értékelés: #000000000 A szerző a kritika írása idején a Magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Schöpflin Aladár kritikai ösztöndíjában részesül.
